Déli Hírlap, 1986. augusztus (18. évfolyam, 178-202. szám)

1986-08-23 / 196. szám

Ez már termésmentés Javult az építő- és a tüzelőanyag-ellátás Önt ozés az aszály ellen Hazánkban 306 ezer hek­tár az öntözhető földterület, ebből 8000 Borsod megyé­ben található. Hogy e jelen­tős terület öntözésének ki­használtsága miért marad el a kívánatostól, azt részben a berendezések korszerűt­lensége és igen magas ára indokolja. A kedvezőtlen hidrome- teorológiai előrejelzések miatt — mint arról beszá­moltunk — az Országos Víz­ügyi Hivatal egy hónappal meghosszabbította az öntö­zési idényt, így október vé­géig továbbra is maradnak a kedvezményes vízdíjak. A különösen vízigényes növé­nyek — a kukorica, a nap­raforgó, a cukorrépa, a sző­A mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszter Nyisz- tor György-emlékérmet ado­mányozott azoknak, az ag­rárágazatban dolgozó szak­embereknek, akik szervező lő — vízszükségletét, a ki­alakult aszályhelyzet miatt, csak fokozott mértékű öntö­zéssel lehet kielégíteni, és a csapadék igen fontos a má­sodvetések őszi talajelőké­szítésénél is. A megyében — mint Fo­gyás Lajos, az Észak-ma­gyarországi Vízügyi Igazga­tóság vízhasznosítási cso­portvezetője elmondta — augusztusban tovább rom­lott a csapadékhelyzet. A hónap első napjaiban vol­tak ugyan elszórt záporok, de mennyiségük a legtöbb helyen nem haladta meg a 20 millimétert. A szárazság következtében a talaj víz­tartalma megcsappant, je­lenleg a felső 50 centimé­terben szinte sehol sem éri és kutató munkájukkal hosz- szabb időn át kiemelkedő eredményeket értek el. A kitüntetettek között van Hosszú István, a Borsodi Sörgyár igazgatója i= el a 30 százalékos telítettsé­get. A helyzet súlyosságát mutatja, hogy az 50—100 centiméteres rétegben sem kedvezőbbek az arányok. Borsodban az öntöző fő­művek április közepétől másfél millió köbméter vi­zet emeltek ki. Az öntözés a megyében csak az öntöző­fürtök területén tartotta meg korábbi ütemét. A tar- cali öntözőfürtben például több mint 600, Tiszalúc és Taktaharkány körzetében pedig több mint 1200 hek­tárt öntöztek, a kihasznált­ság így meghaladta a 60 százalékot. Az előbbi terü­leteken szőlő és gyümöl­csös, az utóbbiakon pedig szántóföldi kultúrák talál­hatók. Igen kevés azonban az öntözött terület a Her- nád vöagyében; a Bükk al­ján, Dél-Borsodban és a Bódva völgyében is csak mérsékeli az öntözési tevé­kenység, egyedül a Sajó völgyében beszélhetünk a fokozódásáról. A megyében az öntöző fő­művek teljes kapacitással tudják a vízigényeket ki­szolgálni. Ennek alapja, hogy a sárospataki és a vaj­dácskái tározó telve van, s a taktaközi és a Bársonyos főcsatorna is több ezer hek­táros területet képes ellátni. Mennyiség szempontjából a kis vízfolyások okoznak problémát, a víz minősége azonban mindenütt megfe­lelő. F. G. * Háromdimenziós faliképek A holográfia Nyisztor György-em'é’íérem A megyei tanács kereske­delmi osztálya a közelmúlt­ban felmérte: megfelelő-e Borsod lakosságának építő- és tüzelőanyaggal való ellá­tása. A magénerős családiház­építések, a lakásállomány korszerűsítése, a komfortfo­kozat, valamint a lakásmé­retek növekedése miatt az utóbbi 4—5 esztendőben nőtt a kereslet az építő- és tüze­lőanyagok iránt. Jellemző, hogy az elmúlt másfél évti­zedben több mint 87 000 la­kás épült Borsodban, me­lyeknek alapterülete is je­lentősen nagyobb a koráb­ban létesítetteknél: a laká­sok átlagos alapterülete 63 négyzetméterről 84 négyzet- méterre változott. Érthető, hogy a nagyobb lakásmére­tek több építőanyagot, s a későbbiekben több tüzelő­anyagot igényelnek. Megyénkben 22 állami, 27 szövetkezeti telep, valamint 72 magánkereskedő biztosít­ja az építő- és tüzelőanyag- ellátást. A ’80-as évek ele­jén — amikor az ipar és a kereskedelem még nem tu­dott kellően felkészülni a kereslet ugrásszerű megnö­vekedésére — a piaci egyen­3<c Feszített vasbeton-gerendákból s korszerű, hőszigeteH nyílásáthidalókból, beton jödémbéléstestekböl is mutattak be kollekciót a miskolci ipari kiállítás és vásár alkalmából. Nagyobb a keletre a tűzifának csodái Sokakat vonzott a miskol­ci ipari kiállításon és vásá­ron a 3 Dimenzió Holográ­fia és Fotó Stúdió standja. Tíz kép keltette fel a láto­gatók érdeklődését, amelyek egy-egy tárgyat három di­menzióban ábrázolnak. Al­kotóik: Varga Miklós ve­gyészmérnök és Szabó Sán­dor fotóriporter. Mindket­ten Budapesten élnek, és már számos kiállításuk nyerte meg a közönség tet­szését. Az országban egye­dül ők készítenek háromdi­menziós képeket... Hogyan állítják elő eze­ket? — érdeklődtem a két szakembertől. Nos, igen bo­nyolult eljárás előzi meg egy-egy kép születését. Min­denekelőtt teljesen rezgés- mentes helyiségre van szük­ség, ahol a három dimen­zióban megörökíteni kívánt tárgyat sötétben ráhelyezik az optikai asztalra, és lézer­rel megvilágítják. A fény egy különleges, átlátszó fotóle­mezen halad át, majd visz- szaverődik a tárgyról, és ta­lálkozik a lézertől érkező, úgynevezett referencia-fény­nyalábbal. Ezután dolgozzák ki a fotólemezt. Ha ezt a lemezt az előhívás után is­mét megvilágítjuk, akkor az interferencia-csíkok úgy tö­rik a fényt, ahogy az a tárgyra esett Ezzel olyan érzetet kelt, mintha az ott lenne; ezáltal jön létre a háromdimenziós illúziót kel­tő holográf. Hol tudják hasznosítani ezeket a képeket? Például: a reklámszakmá­ban, az oktatásban; így ér­zékletesen tudnak bemutat­ni egy-egy értékes tárgyat, amelynek a szállítása egyéb­ként bonyolult, vagy költsé­ges volna. Gondoljunk csak a múzeumi ereklyékre! Var­ga Miklós és Szabó Sándor kedvenc témája a kéz, de szeretnének aktokat, portré­kat is készíteni. Elsősorban megrendelésre dolgoznak, hiszen igen költséges a há­romdimenziós képek készí­tése: egy-egy alkotás 8—10 ezer forint. Céljuk a nyom­tatott hologramok meghono­sítása, ezek ugyanis jobban hozzáférhetők a magánsze­mélyek számára. (temesi) Az elmúlt napokban Bor­sod megyében átlagosan 9 milliméter csapadék hullott, Miskolc térségében alig 6, más helyeken maximum 12 milliméter. Ez a föld ned­vességtartalmát vajmi ke­véssé növeli, ezért az öntö- zömüvek lehető legcélsze­rűbb kihasználására tovább­ra is szükség van. A napi események feljegyzői, a naplóírók mint szemtanúk nagy segítséget nyújtanak a történetírók munkáihoz. Olyas­mit is megörökítenek, amire a hivatalos iratok nem térnek. Illetve nem térhetnek ki. Kü­lönösen fontosak ezek a nap­lófeljegyzések azokra az idők­re vonatkozóan, amikor a na­pilapok még nem jelentek meg, nem számoltak he rend­szeresen a közélet híreiről. Két nagyobb, rendszeresen ve­zetett napló, feljegyzésgyüjte- mény maradt meg Miskolc vá­rosáról az utókornak. Az egyik a Szűcs család, a másik a Pores János tanár által Írott. Ki is ez a Pores János, akinek a neve, ha a régi kró­nikákat lapozgatjuk, sűrűn felbukkan? 1838-ban született Szepes- váralján; nem sokkal ké­sőbb Miskolcra • költözött a család. Pores János váro­sunkban járt gimnáziumba, később Sárospatakon teoló­giai kurzust végzett. Szor­galmas, jóeszű diák volt, te­hetségével kitűnt társai kö­zül. Tanulmányai végeztével négy évig nevelő, majd se­gédlelkész volt. Ebben a mi­nőségében tanított 1867. má­jus 12-től a miskolci refor­mátus főgimnáziumban tör­ténelmet és német nyelvet. 1868. augusztus 2-án a refor­mátus egyháztanács a gim­názium harmadik osztályá­nak rendes tanárává válasz­totta. Itt tanított 42 éven át 1900-ig, nyugdíjba vonulásáig. Irodalmi tevékenysége, te­hetsége már diákkorában kibontakozott. Németből tör­ténő fordításai a Sárospataki Füzetek 1859., I860, évfolya­maiban jelentek meg. 1860 és 1864 között a Házikincstár című lapban népies nyelven súly megbomlása a lakosság körében elégedetlenséget váltott ki. A harmonikusabb keresleti—kínálati viszonyt építőanyagból a múlt év vé­gére, tüzelőanyagból pedig ez év elején sikerült kiala­kítani. Az Észak-magyaror­szági Tüzép Vállalat példá­ért cikkeket közölt. A Gom­bostűben versei is megjelen­tek, 1868-tól, miskolci tanár­kodása idején munkatársa, majd három évig társszer- kesztóje volt a Miskoicz cí­mű lapnak. Vezércikkeket, ismertetéseket, tárcákat írt. Később megjelentek a Bor- sodmegyei Lapokban, a Szabadságban és az Ellen­zékben. Leghíresebb fordítá­sa németből Zschokle Hen­rik A kék csoda című re­génye. Nyelvészeti apróságok cím alatt nyelvtani és he­lyesírási szabálykönyvet adott ki. Tankönyveket is írt a fő- leányiskolak részére, önélet­rajzát a ..Mi kománk” cí­mű tréfás életrajzban foglal­ta össze. Almos Bakter cím alatt. Ezt a nevet használ­ta szerkesztő korában, de írt még Krónikás, P. J. és —s. —s, jelek alatt is. Sok­oldalú, fáradhatatlan irodal­mi tevékenységére jellemző, hogv a Borsod—Miskolczi Közművelődési és Múzeumi Egyesület keretén belül rend­szeresen tartott felolvasáso­kat. Munkássága elismerése­ként 1901. május 12-én a Közművelődési és Múzeumi Egyesület irodalmi szakosz­tályának elnökévé választot­ták, s ezt a tisztséget 1903- ig viselte. Később ugyanezen egyesületen belül ún. ellen­őrködő tag lett. Közéleti ak­tivitására jellemző, hogy több társadalmi egyesületnek volt tagja. Jelentős irodalmi munkás­sága mellett azonban mégis a naplófeljegyzései a fonto­sabbak a* utókor számára. ül idén 14.4 százalékkal na­gyobb építőanyag-készlettel indult, mint egy évvel ko­rábban, s az áfész-telepek készletszintje is meghalad­ta az előző évit. Cementből és mészből jelenleg is meg­felelő az árualap, s elfogad­ható a kínálat a hagyomá­nyos falazóanyagokból. A szakhatóság véleménye sze­Naplója 3388 nagyobb alakú lapon maradt meg (ebből sajnos, 503 lap elveszett), s az 1855-től 1916. évig tartó időszakot foglalja magában. Pores János mindenre kiter­jedő, s a városát nagyon szerető ember érdeklődésé­vel, a kulturális ügyekkel foglalkozók kritikájával lát­ta, figyelte és örökítette meg a város eseményeit. Kár, hogy 1916-ban abbahagyta a napló írását. Aktív munkás­ságának nagy része az első világháború előtti városfej­lesztési törekvések idejére esett, s ebben a mozgalom­ban maga is szorgalmasan részt vett. A miskolci lapok­ban is írt több várostörténe­ti tárgyú cikket, Ö volt az, aki a városi gyűléseken gyakran szembefordult a kü­löncködéseiről híressé vált Bató István sokszor komoly­talan és aprólékoskodó esz­méivel, terveivel. Magas kort ért meg; 93 éves korában, 1931. augusz­tus 22-én halt meg. Szellemi frissesége megmaradt akkor is. mikor — halála előtt pár évvel — elvesztette a szeme világát, és ágyban töltötte hátralévő éveit. Miskolcon temették el. Nemcsak a saját kedvtelé­sére írta naplóját, hanem az utókornak is becses adatokat mentett meg, és ezzel nagy szolgálatot tett. írásaiból sok ismeretet szerezhetnek az ér­deklődők erre a korszakra vonatkozóan. Naplófeljegyzé- seit a miskolci Herman Ottó Múzeum őrzi. Molnár István rint az építőanyagok tekin­tetében most már a minőség javítására kell nagyobb hangsúlyt helyezni. A lakosság téli tüzelő­anyag-ellátásában is kedve­zőbb a helyzet, mint egy­két évvel korábban. A 13 hétig tartó kedvezménye» tüzelovásárlási akció kereté, ben a lakosság 41 százalék­kal több szenet és brikettet szerzett be, mint tavaly. Nö­vekedett a kereslet a tűzifa iránt is, a Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság 3# ezer tonna tűzifa szállításá­ra kapott megbízást. Tanácstagok fogadóórái Hétfőn tartja tanácstagi fogadóóráját Mészáros Ist­ván, Topiczer János u. 2. sz., 16—18 óra között; Pikó Ti- vadarné, Diósgyőri Papír­gyár kultúrháza (Hegyalja u. 203.), 17—18 óra között; Hegyaljai Lászióné, 42. Sz. Általános Iskola (Elek Ta­más u. 2.), 17 órától; Spisák István, Pázsit u. 33. sz., 17 órától; Kiss András, IV/8. Sz. Pártalapszervezet (Palo­ta u. 57. sz.), 17 órától; Keszthelyi Zoltán; Kovács Ernőné és Szénfi Zoltánná, 1/7. Sz. Pártalapszervezet (Kisfaludy u. 35—37. sz.), 18 órától. v M. Ba!oofi Gvuía koncerlje A nemzetközi jazz-zongo- raverseny III. helyezettje, M. Balogh Gyula iazz-zon- goraművész este kon­certet tart Dunaújvárosban. Műsoránál" -Isö jazztörténeti bemutatót stan. dardok. feldolgozások köve­tik, majd saját szerzemé­nyeket játszik. Eleink emlékezete Pores János és naplója f Varga Miklós és Szabó Sándor, háromdimenziós képeik L„ 1

Next

/
Thumbnails
Contents