Déli Hírlap, 1986. augusztus (18. évfolyam, 178-202. szám)

1986-08-21 / 194. szám

Máris versenyben áll a két biztosító (L) Zsebből fizet az ÁB A magyar pénzlntézményi rendszer korszerűsítési folya­matának egyik lépcsőfokaként ez év június 30-án kormány- határozattal megszüntették az Állami Biztosítót. Ezzel egy­idejűleg megkezdte működé­sét az új Állami Biztosító, valamint a Hungária Biztosí­tó. Többen vélték úgy: mindez csupán sok hűhó semmiért, hiszen más lesz a feladata az egyiknek, más szolgáltatá­sokat nyújt a másik, azaz ver­senyről szó sem lehet. Minek akkor az egész átszervezés? A másfél hónap azonban már szolgált tapasztalatokkal, sőt talán meglepetésekkel is. Ezekről beszélgettünk a két intézmény borsodi igazgatói­val. — Hadd kezdjem azzal — mondja Kovács Lajos, az Állami Biztosító Borsod me­gyei igazgatója —, hogy ná­lunk az átállás zökkenőmen­tes volt; sikerült megőriz­nünk, sőt megerősítenünk az elmúlt harmincöt év alatt kivívott pozícióinkat. Ismere­tes, hogy elkerült tőlünk a gépjármű-biztosítás, a nem­zetközi biztosítás és a vál­lalatok vagyonának biztosí­tása. Ám, bármelyikünk fog­lalkozhat továbbra is ' ár- milyen biztosítással. Ehhez tartva magunkat, ezután is kötünk például casco-bizto- sítást. — De hiszen a gépjármű- biztosítás a Hungáriához került... — Igen, a június 30-ig kö­tött összes casco-állomány. Nálunk is köthet azonban az ügyfél új cascót, s tud­juk, hogy már a Hungária is köt például életbiztosí­tást. Azaz; a verseny (igaz ugyan, hogy egyelőre még teljesen azonos díjtételek mellett) máris kialakult. — Azért a 35 éves múlt tapasztalatai mégiscsak előnyt jelentenek az Állami Biztosítónak ... — Kétségkívül így van. Ám. korántsem erre építünk, számos újdonsággal rukkol­tunk elő. Például a kárszak­értők 5000 forint értékhatá­rig a helyszínen, zsebből fi­zetnek ügyfeleinknek, akik ezzel igen sok utána iárást spórolhatnak meg maguknak. Borsod megyében az elmúlt másfél hónapban már mint­egy ötszáz kárt rendeztünk ily módon, mindkét °él meg­elégedésére. Vagy említhe­tem a nyilatkozatos kárren­dezés kiterjesztését is. Ugyancsak ötezer forintos felső határig, írásos nyilatko­zatra azonnal kifizetünk üve- gezési számlát, baleseti ru­hakárt, vagy például a sze­mélybiztosítási károkat. Igen nagy sikere van annak is. hogy panelházakban, lakóte­lepi lakásokban vizelöntés és csőrepedés esetén, 2000 forint alatti károkat helyszíni szem­le nélkül fizetünk. Eddig, ha valakihez betörtek, csak a nyomozás befejezése után fi­zetett az ÁB. Most — 5000 forintig — már a feljelentést követően fizetünk kórt, vagy előleget. E rugalmasságra egy másik példa. A miskolci SZÜV-től délután három órakor felhívtak bennünket hogy szeretnének szállítmá- nyi biztosítást kötni. Jó, mondtuk, tessenek holnap bejönni. Meglepő választ kaptunk: a szállítmány más­nap hajnalban indul... Az­előtt elképzelhetetlen lett volna az ügy olyan villám­gyors elintézése, mint aho­gyan most történt! — Számithatnak-e az ÁB ügyfelei további újításokra? — Kínálatbővítő elgondo­lásaink bőven vannak. Ilyen például a nyugdíjkiegészítő biztosítás új változatának kidolgozása, amely a jelen­leginél értékállóbb lesz. ru­galmasabban alkalmazkodik ajr Még állnak... Szakszerűen, nyíltan, szabályosan Bontásra ítélt butikok Végeláthatatlan vasúti sze­relvény lenne háromezer te­herkocsiból. Pedig ennyi gör­dült be és ki az első fél év­ben a MÁV Miskolci Jármű­javító tízeméből. S volt raj­tuk jócskán javítanivaló is. hiszen valamennyit olyan üzembiztos állapotba kellett hozni, hogy helytálltának az őszi csúcsforgalom idején. A zavartalan forgalom biz­tosítása érdekében már úgy határozták meg a járműjaví­tó első félévi tervét, hogy öt százalékkal több vasúti kocsit kell kis- és nagyjaví­tás alá venni, mint egy év­vel korábban. Az előkészü­leteknek és a jó szervezés­nek, tervezésnek köszönhető, hogy még ezen is túltettek, így sikerült hatvan vasúti tehergépkocsival többet ki­javítani. A testvérvállalaton, a MÁV-on túl más gyárak és üzemek is ide küldik a belső szállításhoz szükséges kocsijaikat; így orvosolták körülbelül 380 teherkocsi hi­báját. Ezzel az eredménnyel ér­ték el a 105 százalékos terv­teljesítést, ami elismerésre méltó eredmény az ország járműjavító üzemei között folyó munka verseny ben. Az emberi erővel, az anyaggal és az energiával is úgy tud­tak eközben gazdálkodni, hogy nem lépték túl a MÁV erre szánt fenntartási kere­tét. az életszínvonal alakulásá­hoz. Egy biztos: a verseny serkenti munkánkat, s arra kényszerít bennünket, hogy az eddigieknél jobban fi­gyeljünk az ügyfélre, aki e verseny középpontjában áfi. (Folytatjuk) vnyikes) Hosszú hónapok óta mere- dezik két butik csontváza a Korvin Ottó utcában. Lévén magánépítkezésről szó, szo­katlan ez a csigalassúságú ütem. Amióta összeszerelték a vasvázat, tízszer is befe­jezhették volna a házikók építését, sőt tekintélyes hasznot is hajthattak volna már gazdáiknak. Az építke­zés mégis álL Vajon miért? Ha azzal kezdjük a ma­gyarázatot, hogy a butikok tulajdonosai igen közeli ro­konságban álltak két olyan tanácsi dolgozóval, akiknek ha nem is döntési, de igen nagy beleszólású joguk volt abba, mi és hol épül a vá­rosban, akkor már sejthetik az okot. De ez még nem minden __ Olyan ez a két butik, mint az állatorvosi egyetem sokat emlegetett szemléltető­eszköze, az a bizonyos ló, melyről minden betegség leolvasható. Szedjük hát az ujjúnkra a nyavalyákat! Rosszul döntöttek, akik úgy döntöttek, hogy az új lakóépület falához szinte odatapasztva butikokat kell építeni. Rosszul döntöttek már csak azért is, mert az épület földszintjén boltokat alakítottak ki, melyek ak­kor is „takarásban” lenné­nek, ha az eredeti terveknek megfelelően, egyszintesre építik a butikokat. De hogy, hogy nem, kétszintesek let­tek, azaz csak lennének... (Igaz, van olyan butikcso­port a Vörösmarty és az Vándor Sándor utca sarkán, melynek szélső tagját csu­pán centik választják el az egyik lakás erkélyétől, de ezt a fertelmes építészeti „megoldást” megismételni semmiképpen sem lett vol­na kívánatos.) Ám ez csupán egyszerű építészeti malőr lenne, akárhogy is nézzük. A kö­vetkező szabály, amit meg­szegtek az — időközben szi­gorúan felelősségre vont — tanácsi dolgozók, az volt, hogy a butikok értékesítése pályázati rendszerben törté­nik. Ök nem pályáztattak, úgy vélték, hogy e központi hely igen alkalmas lesz köz­vetlen hozzátartozójuknak. Azt természetesen bölcsen elhallgatták felettesek előtt, hogy kik költöznek majd az emelettel is megtoldott üz­letecskékbe. Rosszul számítottak, mert alighogy elkezdődött az építkezés, fegyelmi vizsgá­latot indított a városi ta­nács vezetősége. A szóban forgó két dolgozót fegyelmi úton elbocsátották, az épít­kezést leállították, s kiad­ták a bontási határozatot. Akkortájt lapunkban is fog­lalkoztunk a Korvin Ottó utcai butikok ügyével. Hogy Miskolcon tartják a ma­gyar—finn baráti körök II. országos találkozóját október 17—19. között. A rendezvény ismét műsorra tűzzük, és éppen most, annak jó oka van: lejárt a határidő — a fellebbezést is elutasították —, és most már csak a bontás van hátra. Ha ezt a boldognak egyáltalán nem nevezhető tulajdonosok nem hajtják végre, akkor a ta­nács bontatja el a „csont­vázakat”, természetesen az ő költségükre. Erre egyéb­ként napokon belül sor ke­rül. Dr. Kovács László, a vá­rosi tanács elnöke az el­mondottakhoz azt is hozzá­fűzte, hogy a fegyelmi so­rán feltárt tények alapján, büntetőeljárást kezdemé­nyeztek két volt dolgozójuk ellen. Ez az eljárás napja­inkban is folyik. (Megfele­lő időben természetesen la­punkban is visszatérünk a büntetőeljárás, illetve . a vizsgálat eredményére, kö­vetkezményeire.) A tanács­elnök hangsúlyozta: szó sincs arról, hogy e kirívó szabálytalanság, két dolgozó súlyos mulasztása nyomán valamiféle magánkereskedő-, illetve magánkisiparos-el- lenes hangulat uralkodna a tanácson. Éppen ellenke­zőleg: továbbra is támogat­ják a magánerő bevonását a város ellátásába, a vá­laszték bővítésébe. Mindez azonban nem kerülhet el­lentétbe a nagy közösség érdekével, nem születhetnek olyan megoldások, melyek ellentétesek a lakosság igaz­ságérzetével . Szigorúan sza­bályozzák a butikok építé­sének és értékesítésének minden mozzanatát. És nem elégednek meg azzal, hogy konzultálnak a szakembe­rekkel; a döntésekbe be kí­vánják vonni a lakosságot is. Elsősorban úgy, hogy vé­leményt kémek az illetékes tanácstagtól és a társadalmi szervezetektől. így például a városszépítő egyesülettől. Szakszerűség. nyíltság, őszinteség kell, hogy jelle­mezze a továbbiakban az engedélyezési eljárásokat. * A fedetlen butikvázakon könnyű átlátni, de ki hitte volna, hogy ennyi — nehe­zen felfedhető — hiba, sza­bálytalanság lappangott á csontvázszerű szerkezetek bordázata mögött?> Békés Dezső előkészítésére a Hazafias Népfront Miskolc Városi Bin zottsága operatív bizottságot alakít. A járműjavítóban mindenki megtette a magáét annak érdekében, hogy az őszi szállítási csúcs zavartalan legyen. Az őszi csúcs előtt A járműjavítók óriás szerelvénye Emelem poharam Percekkel hajnali S óra után többedmagammal áffuftk álmosan a pénztárgép előtti sorban. A kosarakban tej, zsöm­le, parizer, az egyikben néhány karika téliszalámi is akad. Csendben nézünk a semmibe. A pitymallati álom maradéka üli meg a boltot. A már-már meghitté vált maganyunkból vastag hangú káromkodásra riadunk fel, amit aztán kamasz- mutálás vált fel. Jóska bá’! Három kétdecis cseresznyét? Azt hát! Elég lesz annyi reggeliig, öcskös! — jön az öblös válasz a gondolák felől. A szemünk sem rebben, minden­napi eset ez. A bolti szomszédok, szakik maiteres munka­ruhában. Errefelé csak úgy mondják: az építők. Reggel, dél­előtt egy-két üveg erősítőt vételeznek; déltájban pedig a sörök következnek... Életünk szerves része ez, természetes esemény, senki sem háborodik fel. De még el sem gon­dolkozik rajta; hozzátartozik a mindennapjainkhoz. Való­ban? És meddig? Jó ez nekünk? Józsi bá’ azt mondta az imént — biztosan az inasának, bocsánat: a szakmunkástanulójának —, hogy reggeliig elég az a 6 deci cseresznye. Nem tudom, hányán vannak rá — talán az egész brigád. Ügy brigádvezetöstől, szakszervezeti bizalmistól, kultúr- és sportfelelőstől, csoport- és művezetés­től. Mert ugye, ebben az országban szabadság van, tehát ne tiltsa meg nekik senki, hogy hajnali 6-kor pálinkát vá­sároljanak, hiszen állami üzletben, jó magyar forintért vet­ték. Nem főzték, nem lopták; tehát egészségükre, meg is ihatják. Kedves egészségükre? A miénkre is? Töprengek — mást úgysem tehetek. Hiszen ha reggeliig lecsúszik 6 deci, akkor addig biztos, hogy nem dolgoznak. Majd jő a reggeiiidö, és még mindig áll a mun­ka. Persze a pálinka hat, netán új decikre sóvárog a gyo­morban, de ha azt nem is kapja meg, jön majd a felmentő­üdítő sör! És ebben a fene rohadt melegben egyébként is kinek van kedve dolgozni? Emelje föl, tolja arrább, lökje össze, akinek táncosnő volt a nénikéje, de nem én! Józsi bá’! Mindjárt 4 óra, mikor hagyjuk már abba ezt a fránya melót? Várják a haverok, nekem meg vissza kell vinni az üres üvegeket! Lehet, hogy nem így van; talán csak a reggeli hőségtől és a sorbaállás unalmától fűtve gondolom mindezt. De az a 6 deci, az nem volt álom! Azt betették a kosárba! És leengedik a torkukon az épülgető lépcső alatt, vagy a félig kész állványzat gerendái mögött. Bátran koccinthatnak. Csak tudnám, hogy hol vannak a vezetőik? Látnám már, hogy az tvás ellen radikálisan fel is lépnek! Hinném el. hogy egy-két renitenst fegyelmivel el is tudunk zavarni! Csak lenne jogkörük hozzá. Csak élnének vele, s ne tűrnék meg a mámoros fejjel végzett munkát. Hiú remény: a boltajtó­ban újabb Józsi bakkal találkozom. Én ki, ők be. Egy má­sik brigád, másik munkahelyről, másik vezetővel, akinek teljesen mindegy, hogy a beosztottjai munkaidő alatt hol vannak... Riportot megyek készíteni egy vállalat igazgatójához. Ko­rán beszéltük meg a találkát. Leültet a fotelba, márkás cigarettával kínál. Kávét? Konyakot vagy valami mást? — kérdezi természetes megszokásból és figyelmességből. Kö­szönöm, nem, ma már nem tudok a konyakra nézni — mondom. Nem ért meg. de egészségemre emeli a csinos titkárnője szervírozta pohárkáját. Egészségünkre... — szó­lok, és eltűnődve nézem, hogyan emeli poharát fel. feljebb, még feljebb .... (kecskés) Baráti körök találkoznia

Next

/
Thumbnails
Contents