Déli Hírlap, 1986. július (18. évfolyam, 151-177. szám)
1986-07-28 / 174. szám
Két színes háztól még szürke a lakótelep Szebben, jobban lakni klubépület a búvároknak hogy a csak gazdasági szemüvegen át nézve ítélő lakás- építési politika nem segítette a szebb, humánusabb lakókörnyezet, a szélesebb laLakni kell valahol, de nem mindegy, hogyan. Különösen akkor nem, ha a lakásért komoly áldozatokat vállal a család, hosszú évtizedeken át viselve a most már nem csekély kölcsön- terheket. Maguk lioziák rendbe Minderről nemrég a párt városi végrehajtó bizottsága tárgyalt. Megállapították, Tény az, hogy a VII. ötéves tervben frontáttörésre aligha számíthatunk az építészeti és környezetkultúrában, a lakásépítés területein. Ahol most épülnek az új lakótömbök. ott a tervek körülbelül öt-hat éve készültek. természetesen nem a mai észjárással. Biztató azonban, hogy a BÁÉV-néí erőteljes műszaki fejlesztés kezdődött, hogy szebb, praktikusabb lakóépületeket emelhessenek, kerülve az egyhangúságot. Szerencsére a sokszínűség malmára hajtja a vizet az a tény is, hogy a jövőben városépítés fő színtere a belváros lesz, ahol alkalmazkodni kell a régi homlokzatokhoz, a szűk területhez. * ÁRAK ÉS ÉRVEK Nagy kérdés, hogy vajon mindennek mi lehet, mi lesz az ára? Az elmúlt fél évtizedben a lakásárak meredeken emelkedtek: miközben a lakás használati értéke nem változott, ára majdnem megduplázódott! Az összefüggéseket boncolgatva egyértelműen kiderült, hogy bár a lakások minőségén javító változások is pénzbe kerülnek. de a lakásárakat döntően mégsem ez hajtja felfelé. Ettől sokkal jelentősebb hatása van az anyagok, a fuvar, az élőmunka áremelkedéseinek s annak is, hogy manapság nem építünk any- nyi tízszintes házat. Az árakról még csak asiy- nyit, hogy a megyei városok közül az elmúlt években Miskolc az árak listáján többnyire sereghajtónak számított. Az persze más kérdés. hogy ami pillanatnyilag olcsónak tűnik azért még később nagyon sokat kell fizetni. A közeljövő feladata az Miskolcon, hogy olyan megoldásokat keressenek a tervezők és az építők, amelyek takarékosak, de szépítik a városképet. Némi fantáziával, igényességgel talán nem lehetetlen ezt a két tényezőt összeegyeztetni. (k—ó) Miskolcon ma is az a legégetőbb gond, hogy kevés a lakás, mégis egyre erősebb az igény a jobb minőségű, tágasabb. szép környezetben elhelyezett, gondosan kivitelezett és tervezett lakások iránt. Vajon van-e reális lehetőségünk arra. hogy a mai pénzszűke világban valóban szebb és jobb lakásokat, városnegyedeket építsünk Miskolcon? ♦ A PANEL-VHÁG i Mozgalmas homlokzati. Az Avas-délen pedig szemet gyönyörködtetőek az új típusú erkélyek. * NE UTAT, HANEM UTCÁT! Csakhogy amíg a kísérlet csak kísérlet marad, addig aligha számíthatunk jelentős változásokra, mert két színes háztól még szürke marad a lakótelep ,.. Épp ezért nemrég a városi pártbizottság segítségével a BÁÉV, a városi tanács és az Északterv egyezséget kötött az építészeti és környezetkultúra színvonalának emelésére. Sok minden benne foglaltatik ebben: a lakás belső kialakításától kezdve a lakóépület kivitelezésének minőségén át a lakókörnyezetig. Az új rendezési tervekben — Bodótető, Szeles utca déli része — már utcákat terveznek az építészek, nem utakat, ahol nemcsak közlekedni lehet, hanem városi emberként élni is. Már most több helyen látunk a lakóházak tetején magas tetőket ic Jó lenne több ilyen lakóházat látni a városban, mint amelyik a Nagyváthy utca sarkán épült. Pedig ez is panel... * A martintelepi új közlekedési lakónegyed sok házát már ..belaktak’’ az építtetők. Az erre járó miskolcinak tetszik az a megoldás, hogy az építészek a sorházak tervezésekor visz- szacsempészték a régi falusi házak tornácait. Az MHSZ miskolci Neptun Klubja az utóbbi években áldatlan körülmények között működött. Amellett, hogy a Mályi-tó partján jól berendezett bázisa van, ahol a könnyűbúvárok a nyári hónapokban gyakorolhatnak, az ősz elejétől a tavasz végéig tartó elméleti képzésük, s a vezetőség adminisztratív munkája nehézségekbe ütközött. A társaskör ugyanis a városban nem rendelkezett megfelelő helyiségekkel. Ennek ellenére a klubnak 147 — egyharmdarészt 10— 11 éves — tagja van, ami a vezetőség jó szervező munkáját dicséri. Tanulságos módon nemrég megszűnt a klub helyiségproblémája. Mégpedig „idegen” segítséggel, a Bányászati Aknamélyítő Vállalat dorogi üzemegysége támogatásának köszönhetően. Az üzemegység munkásai Miskolc csatornahálózatának az újjáépítését végzik, s ebben néhány alkalommal a klub legképzettebb tagjai ellenszolgáltatás nélkül segítettek nekik. A csatornaépítők a Hoffmann Ottó utca környékéről továbbhaladtak, s hát- ralíagyták az utca 6/a. szám alatti, a Szinva partján emelkedő, mintegy 40 méter hosz- szú, több helyisébgől álló felvonulási épületekéit. A jó kapcsolat alapján Viskevics Elemér városi MHSZ-ttikár és Halász László klubtitkár Dorogon felkereste a vállalat vezetőségét. s ismertetve a miskolci könnyűbúvárok nehéz helyzetét, elkérték az aknamélyítők tulajdonát képező épületet. Kérésüket szívesen teljesítették, mondván: a honvédelmi sportágak ügye nekik is szívügyük. Száööo \m\ illik Észak-Magyarország iparán kívül most már másodszor szerepelnek szervezett formában a szabóles-szatmári és a hajdú-bihari vállalatok és iparosok az augusztus 17- től 26-ig tartó jubileumi miskolci ipari vásáron. Ennek köszönhető, hogy most az eddigieknél lényegesen több kiállító termékeivel ismerkedhetnek a vásárlek. Az épület persze nem volt a célnak megfelelő állapotban. A klub felnőtt tagjainak legjobbjai azonban 650 ezer forint értékű társadalmi munkával március végétől három hónapon át úgy rendbe hozták, hogy párját ritkítja az ország hasonló klubépületei között. Néhány miskolci vállalat és a 114. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet is segítette őket. Maguk a dorogiak is meglepődtek a dicséretes munka eredménye láttán. Ízlésesen berendezett jókora oktatóterem, a bűvar- készülékek javítása céljára három műhely, iroda- és mellékhelyiségek találhatók az épületben. Még az udvar parkosítása van hátra, ám ezt is elvégzik a neptunosok. Gonosz kárörömmel figyelte kollégám az időjárást az utóbbi hetekben: örült a sok borús napnak, mert ezek után csak jobb jöhet és a jobb éppen akkor köszönt be, amikor ő szabadságra indul. „Egyébként meg is jósolhattam volna, mikor lesz jó idő: természetesen éppen akkor, amikor én nyaralok. Így van ez már amióta az eszemet tudom.” — mondta el százszor nem kis önhittséggel. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy átütő sikert aratott szövegével azoknak a körében, akik olyan fehéren tértek vissza a Balaton partjáról vagy Mályibói, mint a mentőautó. Talán nem hangoztatjuk, de valljuk be töredelmesen, lelkünk mélyén — furcsa fatalizmussal — mindannyian hajlamosak vagyunk azt hinni, nyaralásunk dátumához igazítja a természet az időjárási frontok mozgását, a napsütéses órák számát. És személyes sértésnek vesszük, ha a két hét alatt akár csak egyszer is elered az eső. Ezért mondja a parasztember, hogy ha a városiak esze szerint alakulna az időjárás, tavasztól őszig, nem teremne egy szem kenyérnekvató se*», Nem kétséges, hogy a tv- készülékkel, a legmodernebb képmagnóval és búvárfelszereléssel. szemléltető táblákkal „berendezett” oktatóterem az eddiginél több fiatalt vonz majd a klubba, amelynek épülete villamoson és autóbuszon egyaránt a város bármely részéből köny- nyen megközelíthető. Az is a klub tevékenységének fellendülését segíti elő. hogy a napokban kapott egy UAZ- gépkocsit, amelyen edzés végett a málvi bázisra, vagy távolabbi helyeken megrendezésre kerülő versenyekre szállítják a miskolci köny- nyű bú varokat. T. I. Barátom meséli, hogy akkoriban utazott keresztül a Tiszántúlon, amikor tombolt a kánikula. A fülkében mindenki magával foglalkozott, pihegett, siránkozott. Kivéve egy idősebb, kalapos férfit, Ö csak egyszer szólalt meg — kitekintve az ablakon —, akkor, amikor végenincs napraforgótábla mellett futott a szerelvény: „szomjasok vagytok, szegénykéim?” — Valamelyik útitárs — félreértve a dolgot — rá is vágta: „Bizony, azok! Talán valami jóféle házi bora van, papa?” Az öreg nem válaszolt. Talán nem is hallotta a kérdést. Ö a fejüket lógató napraforgókkal beszélgetett. Persze túlzás lenne azt állítani, hogy egyik flasztert koptató városi ember sem lát túl az orra hegyénél, s két hét felhőtlen üdülésért feláldozná az idei termést. Túlzás lenne ez már csak azért is, mert sokunknak van hétvégi telke és ha nem is válunk képzett mezőgazdákká, annyit megtanultunk, hogy a verítékes munkával ápolt kiskert termését is elviheti az aszály, vagy a jég. Szóval belekóstoltunk a paraszti életbe, ennek minden szépségével és nyűgével együtt. Kicsiben ugyanaz a gondunk, mint nagyban az kásválaszték kialakulását. Ráadásul Miskolcon az elmúlt húsz évben épült fel a jelenlegi lakásállomány több mint fele, s ezért ma a panelvilág úgyszólván meghatározza a városképet. Persze panelből, vagy bármilyen más tömeges lakásépítési technológiával is lehet szebben, jobban építeni. A közelmúltban ezt néhány kísérlet Miskolcon is bizonyította: elég. ha megnézzük a Korvin Ottó utcai új házakat. vagy azt, a két épülettömböt az avasd lakótelepen, amelyeket árnyalatosán színeztek. Jó példa még a Nagyváthy utcai fogót jbeepítes. övéké. Az önellátáson s a piacra kerülő feleslegen kívül van ennek egy nehezen túlbecsülhető haszna is: megtanuljuk becsülni azoknak a munkáját, akik akkor is örülnek az esőnek, ha kint veri őket a földeken, és szabadságukat — ha egyáltalán ott tudják hagyni a háztájit — ahhoz igazítják, niikor nem sürget valamilyen munka a közös gazdaságban. Általában ősz táján — a betakarítás dandárja után — futnak be azok a buszok Tapolcára. Lillafüredre és a többi üdülőhelyre, melyekből a még mindig nem eléggé praktikusan öltözött turisták kiszállnak. Ha eljutnak valamelyik meleg vizű fürdőbe és levetik magukról az ünneplés ruhát, könnyen megkülönböztethetjük őket az egyenletesen lebarnult üdülőtársaságtól, hiszen a napszítta karok, arcok, tarkók élesen elütnek a munkaruha takarta testrészek világító fehérségétől. Csak az nevet rajtuk, aki mulatságosnak tartja a föld alól érkező bányász fekete „maszkját”, durvának érzi az esztergályos kézfogását, a fonónő gumi- harisnyáját pedig nem találja eléggé sikkesnek. (békés) Színe és j fonákjaj Napraforgók