Déli Hírlap, 1986. július (18. évfolyam, 151-177. szám)

1986-07-21 / 168. szám

Egy sikere» építőtábor élmények majd olyan váro­siakká is nevelnék a gyere­keket, akik érzik és értik a városkörnyékkel való törődés fontosságát. Az sem titok, hogy ma ke­vesebb a központilag szerve­zett építőtábor. A területi KISZ-bizottságoknak önálló­an kell lépniük, gazdát, me­cénást. értelmes célt keres­ve. Ez a miskolciaknak nagy­szerűen sikerült. .. A városi pedagógus KISZ-bizottság végezte el a szervezés „apró­munkáját”, ami nevével el­lentétben nagy fáradsággal jár: a bojler- és tévébeszer­zéstől kezdve a szállás, ét­kezés kis és nagy gondjaiig. Lassan azért sínre került minden, hiszen itt hosszú időre kell berendezkedni .. . Révész László, a Herman Ottó Múzeum régésze: — Legalább tizenöt évi munka van még itt. A déli é a keleti falat helyreállí­tottuk. az OMF segítségével. Most két kutatóárkot ásnak a gyerekek, a vár belsejé­ben. Külön érdekessége a munkának, hogy elég sok középkori dokumentum ma­radt fenn a vár építéséről, s most majd szembesíteni le­het ezeket a feltárt valóság­gal. Szeretnénk, ha a diá­kokkal való együttműködé­sünk nem érne ősszel véget, a következő nyárig. Az idén már télen találkoztak ná­lunk a múzeumi szakkör tagjai: megpróbáljuk együtt tartani az érdeklődő gyere­keket . .. Nem gondoltuk, hogy csá­kánnyal. lapáttal is lehet ré- gészkedni — mondták jó né. hányan, megpihenve egy pil­lanatra a riporter kedvéért. De a kincskereső izgalom sok mindenért kárpótol! Amikor ott jártunk, épp akkor buk­kantak elő az egyik keresett fal első kövei az árok fene­kén. Nincs már táborozó, aki ne talált volna ezt-azt, a cse­réptöredékek már hétközna­pi leletnek számítanak. Az illúziók helyett a régészeti munka valóságát tapasztal­ják: s ez sem elhanyagolha­tó nyereség... A várfalak mellett járva, a régész és a KISZ-vezetők elmondták vágyaikat is. Hogy ebből a táborból híre- neve eredményeként amo­lyan „kis-Hanság” válna. Hogy lehetne itt a történe­lem tudományának művelé­sére készülődőknek előkészí­tő tábort is csinálni. Hogy Ónod a városkörnyék neveze­tességévé, műemléki centru­mává válhatna. S végül amit mindenki nagyon szeretne: hogy az ónodiak is maguké­nak éreznék, ami itt, a várban elkezdődött, gyara­podna az önkéntes segítőik, érdeklődők tábora. (kiss) amúgy sem kis gondokat. A szakértők ma úgy látják, hogy Ahogy a rablósirályok Mindent pontosan leltárba kell venni Miskolc 1990-ig;, és tovább 2000-ig (HL) Ott tanuljanak, ahol élnek Sok fórumot megjárt váro­sunk nemrég elfogadott VII. ötéves terve, valamint a Mis­kolc és környékére szóló 2000-ig kitekintő településfej­lesztési koncepció. Soroza­tunkban azt próbáljuk nyo­mon követni, miként érett tervvé a közös gondolkodás, hogyan lett célrendszer, prog­ram abból, amit a vitázók mondtak el a tervezőknek. Az előző részben a város- környék s a nagyváros kap­csolatairól szóltunk, arról hogy milyen irányban sze­retnénk fejleszteni, gazdagí­tani a már meglévő kapcso­latrendszert. Most arról szó­lunk. melyek a fő fejlődési tendenciák a városkörnyé­ken. Ez elsősorban azért lénye­ges kérdés, mert a vitában gyakran elhangzott: a város- környék akkor szolgálhat igazán lakóhelyül a városi­aknak is, ha az ottani élet­körülmények jelentősen ja­vulnak. Az is fontos, hogy ha romlik a városkörnyék népességmegtartó ereje, ak­kor a nyomás a nagyvárosra nehezedik majd, tetézve az ma egészségre ártalmas az innivaló. Nem szabad tovább nyitni a közműollót, fejlesz­teni kell a csatornahálózatot is. A közlekedésben az autó- buszjáratokra hárul a legna­gyobb teher, s ez egyben a buszközlekedés színvonalá­nak javítását, s az úthálózat korszerűsítését is jelenti. Minden községben legalább egy öregek napközi otthona legyen, bővüljenek az orvosi körzetek — ezek az egész­ségügy fő céljai a városkör­nyéken. A demográfiai hul­lám a városkörnyéken is je­lentkezik, ezért kiemelt feladat az általá­nos iskolai hálózat fejlesz­tése. De itt nem elég csak a mennyiségre koncentrál­ni, az eddiginél többet kell törődni az oktatás színvo­nalának emelésével, a technikai felszereltség ja­vításával. A sok kárt okozó körzetesíési program negatív hatásait enyhítve, el kell ér­ni, hogy legalább az alsó ta­gozatos diákok a saját köz­ségükben tanulhassanak. Az alapfokú kereskedelmi ellá­tottságban pedig nagyot kell előrelépni, mert új üzletek kellenek a városkörnyék gyorsan épülő lakónegyedei­nek, s a régieket pedig mu­száj már korszerűsíteni. Nemcsak a befektetést igénylő feladatokról esik szó még a tervben, a szemét- szállítás és -elhelyezés meg­szervezésétől a tornatermek építéséig, hanem arról is, ami pénzt hozhat. é A vízparton lévő és hegy­vidéki falvaink ugyanis so­kat nyerhetnének az idegen- forgalomból. ha képesek le­szünk javítani a fogadási feltételeken. (Folytatjuk) (k—ó) A romok övezte füves vár­udvaron tikkasztó a hőség, nincs sehol egy cseppnyi ár­nyék. Egy hosszú, mély árok­ból porfelhőket csapva repül ki a szürke, száraz törmelék, s a sötétebb föld. Lenn. az árokban legalább tíz fokkal melegebb van. mint kinn; kavarog a nor. hűteni az iz­zadó hátakat, kiszárítja a torkokat. A kub'kusmérték- kel m*rve is tisztes munkát miskolci középiskolás lányok és fiúk végzik: kntat»»k, mopfik a múltat, Önnél, Mis­kolc. az ország tö»*tép«téhcz hozzáillesztve egy újabb mo­zaikot. Az ónodi vár jószerivel romhalmaz, de zászló már leng raita.4azt hirdetve, hosrv itt KlSZ-éoitőtábor mnköd'k. Ami nem férhetett rá a lo­bogóra: második éve. bos'’ a Miskolc Városi KT^Z-bizott- cág szervezésében középisko­lások segítik nvát-on a régé­szeti munkálatokat. Tavaly százan voltak, az idén már több mint százötvenen lesz­nek. Egyszerre, egv turnus­ban harminr-negvven diák dolgozhat a várban: ennyien tódnak egyszerre segíteni a feltárást vezető régésznek, Révész Lászlónak. Egv orszáffgvűlési interpel­lációval kezdődött: ekkor fo­gott össze a vár megmenté­séért a megvei tanács, az Or­szágos Műemléki Felügyelő- spo a megyei múzeum, s a KISZ. Hozzáiárult a tábor fenntartásához a HNF me- gvei bizottsága is. Juhász Imrével, a városi K fő­bizottság munkatársával a táborban találkoztunk: — Az volt a célunk, hogv olyan értelmes munkát ad­junk a fiataloknak, anri ma­radandó értéket teremt közös ségnek, egyénnek egyaránt Fontosnak tartjuk történél-, mi múltunk megismerését, a környezet kincseinek menté­sét. különösen, ha a szőkébb pátriáról van sző. Szeret­nénk, ha a táborozok lokál- patriótákká lennének majd. Ónod nem Miskolc, de a né­hány kilométer már nem választ el: a városkörnyék 'léte. élete városi üggyé lett. Jó lenne, ha az itt szerzett Színe és i Az ónodi vár „új visezei ★ Sok órai munkával s rengeteg türelemmel, születik újjá egy régi kancsó Sorsolás a Matyó-teremben a nagyvároshoz közel fek­vő községek lélekszáma je­lentősen nőni fog az ezredfordulóig. Ezért is szükséges, hogy megoldják a női munkaerő foglalkoztatá­sát, ami ma is problémát je­lent. A melléküzemágak gya­rapítása. az ipartelepítés egy­ben oldaná a térség egyol­dalú iparszerkezetét is. A la­kásokat most is, a jövőben is magánerőből építik. Hiány nincs, de több otthon kell a pedagógusok, orvosok, kép­zett szakemberek letelepíté­sére. Létkérdés az egészséges ivóvíz: az ezredfordulóig el kelle­ne érni, hogy valamennyi községben vezetékes ivóvíz legyen. A fontossági sorrendben elöl áll az az öt település, ahol Máig elfog, s keblem da­gasztja a honfiúi büszkeség, ha arra gondolok, mit mon­dott nekem a nemzetközi vo­nat pincére az étkezőkocsi­ban. Hazafelé zakatoltunk a Fekete-tenger partjáról, va­lahol az erdélyi bércek kö­zött. amikor rászántuk ma­gunkat egy kiadós villás­reggelire. Néhány hét után a hamisítatlan magyar ízű pörkölt csípős aromája arra indított, hogy a szokásosnál kicsivel nagyobb borravaló­val honoráljam az utasellátó ifjú alkalmazottját. Ö azon­ban — legnagyobb meglepe­tésemre — megelégedett a borsos számla kiegyenlítésé­vel, és visszaszámolta a plusz forintokat, mondván: „magyarokat nem kaszá­lunk.” Hiába, nagy dolog, ha egy hányatott sorsú kis nép fiai így összetartanak — öntött el a jó érzés, noha internacio­nalista szellemű nevelteté­sem miánt is tiltakoznom kellett volna az ellen, amit az idézett mondat sugall: ha a honfitársakat nem is, a külföldieket annál inkább „kaszálják” a vendéglátósok. (Hogy mi értendő „kaszálás” alatt, azt úgy hiszem, senki­nek sem kell magyarázni.) De milyen az emberi... Ügy foszlott le rólam min­den szép elv ott a vonaton, mintha sosem jártam volna a haladó eszmék átplántálá- sára igen alkalmas szeminá­riumokra. Pedig a tengerpart fövenyén heverészve, még kifejezett ellenszenvvel fi­gyeltem a kapitalista, sőt imperialista mentalitású rab­lósirályok aljas manipuláció­it. A szállodánk tetején ta­nyázó — már szinte család­tagnak számító — sirályok látástól vakulásig talpon, akarom mondani: szárnyon voltak, hogy megkeressék a mindennapi betevő halat Panaszos sikoltozásuk jelez­te mindig, hogy ismét meg­jelentek vámszedőik, a sö­tétebb tollazatú, gyorsabb röptű rablók. Ezek a nyila- zott szárnyú. hihetetlenül gyors és fordulékony gonosz­tevők nem is a vizet figyel­ték, hanem a szorgos halá­szokat. Nyomukba szegődtek, s ha észrevették, hogy vala­melyik halat zsákmányolt, máris rácsaptak, hogy a szó szoros értelmében a csőrük­ből ragadják ki a nehezen szerzett zsákmányt És most figyeljenek: több hetes orni­tológiái megfigyeléseim sze­rint egymást sohasem rabol­ták meg egy kisujjnyi ha­lacska erejéig sem, mindig csak a másikakat. Nos, ha rájuk is gondolok az étkezőkocsiban, talán nem dagasztotta volna akkorára mellényemet a honfiúi büsz­keség. Bulgáriában egyéb­ként elfogadják éppen a borravalót, de sehonnan sem nézik ki az embert, ha csak néhány sztutyinkát, vagy annyit sem ad a pincér szol­gálataiért Egyelőre... Azért mondom. hogy egyelőre, mert szépen fejlődik a két ország között az idegenfor­galom, s a „kaszálás” mes­terségét köanyea el lellet sa­játítani. (békés) A Hupioros Rejtvény cí­mű lap áprilisi számában meghirdetett oálvázat sorso­lását tartják július 22-en délelőtt 10 órakor a Júnó Szálloda Matyó-termében. A tíz szerencsés nyertes között A tapolcai Anna étterem­ben július 25-én. pénteken 20 óra* kezdettel megrende­zik a hagyományos Anna bált. ahol megválasztják az est szépségkirálynőjét is. A műsorban fellép: Szentend­különböző ajándékokat sor­solnak ki. Többek között a Likőripari Vállalat és a Dél- ker ajándékkosarait, kétsze­mélyes ebédeket, vacsorákat. A főnyeremény: két éjszaka a Júnóban. rei Klára. Talabér Erzsébet, Hollay Bertalan Payer And­rás Boncz Géza és Amb-us Kyri. Konferál: Keleti Pál. A zenét Túrán János, Kris­tóf Péter és a Kristály BRT szolgáltatja. «' Az idén is: Anna-bál

Next

/
Thumbnails
Contents