Déli Hírlap, 1986. július (18. évfolyam, 151-177. szám)

1986-07-19 / 167. szám

Vígopera, jókedvű előadásban

A sevillai borbély szabadtéren

Rosina, akit mindenki szeret, Csonka Zsuzsa.

(Jármay felvétele)

Éppen A sevillai borbély 1816-os átütő római sikere emelte Rossinit Verdi kortársából Verdivel egyenrangúnak elismert komponistává. A szerző és az opera pedig sok más mellett annak köszönheti szinte töretlen diadalútját, amelyet Szinetár Miklós Kossuth-dijas, a miskolci előadás alaphangjául választott: szó szerint „az élet és a színpad természetes egysége" szólítja jókedvű újjászületésre a tőlünk időben olyan távoli világot, a 18. századi Sevillát.

Az új Belvárosi Színpadot avatja az előadás, amelynek csütörtök esti közönsége a játszókhoz hasonló játékos örömmel fogadta az ötletet, hogy legyen közvetlen részese az előadásnak. Gyakran előfordul, hogy a rendezői elképzelés bevonja a nézőt- hallgatót a történésbe, de ennek most sokszoros funkciója van. A volt Minorita- rendház udvara nem nagy, az „U” alakú épület meghatározza és behatárolta a' teret, másféle hangulatán csupán szelídítenek a színpad fölé boruló nagy fák. Csendes szemlélődésre biztató közegben felszikrázni egv „játékosan pazar világnak”.

Elegáns, és mert mindenekelőtt Rossinire figyel, csak a lényeget kiemelő előadás született. Az egyik „főszerepben” a Kovács László által dirigált Miskolci Szimfonikus Zenekarral, és nem csupán azért, mert az ő dinamikus, a vígoperai ritmust pontosan követő, a színpadot a játék világába emelő interpretálásuk nélkül nem lenne produkció. A rendezői szándék szerint ők is „játszanak”, és értő telt ház vette nagyon szívesen tudomásul, hogy „élet és színpad egységét” nem kell elrejteni. Kovács László pontosan emlékszik operaházi múltjára, a mű megszólaltatása sem számára, sem együttese számára nem gond, de számos humoros helyzet forrása, mikor kilépnek a „zenekari árokból”.

Szükség van a zenekar másféle játékára, hogy a színpad jelzésrendszere előadássá teljesedjen. Szinetár Miklós ugyanis lehánt a műről minden felesleget, hogy minden eszközt a muzsika szolgálatába állítson. Fehér Miklós érdemes művész alig- díszleteiben mégis pontosan jelen van a jómódú polgár rokokó otthona. Egy-egy anakronizmus, mint kétágú létra, vagy összecsukható esernyő pedig a mosolyt erősíti. A játszók kirobbanó temperamentumát a szellős tér támogatja, Szekulesz Judit korfestő, szép ruhái hűséges keretbe foglalva mutatják a régen élt embert, akinek mindennapjait más játékszabályok irányították,

ínterpop-fesztivál 86

A siófoki Interpop-feszti- vál második elődöntőjéből — amely csütörtökön a késő esti órákban ért véget — további nyolc versenyző jutott a döntőbe, így szombaton négy magyar együttes és hat szólista, valamint nyolc külföldi előadó lép a szabadtéri színpad közönsége elé. A csütörtöki győztesek: Bagány Anikó, Zoltán Erika, Balogh Ferenc, valamint Arnulf Wenning (NDK), Cris- tiné Jaccard (Svájc), Natalia Nurmuhamedova (Szovjetunió), Petra Janu (Csehszlovákia) és Giorgia Fiorio (Olaszország). A legtöbb közönségszavazatot a 18 éves, olasz Giorgia Fiorio kapta.

Fanasztikus filmsoro7at

de pontosan olyan szép, csúnya, bűnös, vagy bűn télén volt, mint késői utódai.

Irónia és költészet Rossini muzsikája. A gúny fényesen csillogó zenei humor, az egész előadás csupa derű. Operaszínpadon még vígoperában is ritkán látni ennyi pontosan regulázott jó kedvet. Mert a játékos kedv sosem megy a játék rovására, de annál biztosabb a rendező színészvezetése, amely mindenekelőtt az énekesek felkészültségén, szinte kivétel nélkül tökéletes zenei biztonságán, egymás teljesítményét felerősítő össz- játékán alapszik. Ebben az előadásban sem a szó szoros, sem átvitt értelmében nincs bizonytalan hang.

Csonka Zsuzsára Miskolcról emlékezhetünk. Erős, szép szopránjához, hajszálpontos szereptudásához aranyos humor társul; bűbájos Rosina. Szüle Tamás Bartoló doktora azért is nagy öröm, mert kitűnő színészi alakítás. Figaro, a borbély Csurja Tamás, aki egy mai fiatal kedves vagányságával játszik, de tökéletesen Rossi- ni-hűen énekel. Begányi Ferenc érdemes művész Basi- lio zenemestere mindenkori újabb humorforrás, és igazán nem kell bemutatni, nagyszerű hang. Fülöp Attila engedhetné talán kicsit szabadabra Almaviva grófot, a cselszövő szeretőt; Molnár Annának (Berta, Rosina nevelője) viszont szabadon árad kedves humora, és szép hangja, amikor szerepe szerint énekléshez jut. Kovács Pál Fiorillójával, a Bartók- kórus tagjaival (zenészek, rendőrök, katonák) teljes a harmonikus együttes.

Makai Márta

♦ Dóra tava

(Feledy Gyula rajza)

II IHi Szert lelal

Gazdag tartalommal jelent meg a Borsodi Szemle legfrissebb — 1986/2. — száma, amiből jelzésszerűen csak ízelítőt kívánunk adni. A dokumentum rovat közli Jurés László és Sánta László írását Borsod megye nemrég elfogadott VII. ötéves tervéről. Mint cikkükből kitűnik, az elkövekező öt évben megyénkben halmozottan jelentkeznek bizonyos feszültségek. Ezek elsősorban a kedvezőtlen demográfiai folyamatok, a megye ipari szerkezeti adottságai, a mezőgazdasági termelés feltételei, az infrastruktúra fejletlensége és területi aránytalanságai. a munkaerő kiéleződő foglalkoztatási gondjaiból adódnak. Mindezeket a terv csak enyhíti azzal, hogy területileg elsősorban a községi és kisvárosi hálózat fejlesztésére, az elmaradott területek felzárkóztatására, a miskolci agglomerációra koncentrál, míg a nagyobb városokban a minőségi fejlesztésre helyezi a hangsúlyt. Ágazatilag a lakásellátás, az egészségügyi-szociális ellátás, a víz- és csatornahálózat fejlesztése élvez elsőbbséget a rendelkezésre álló erőforrásokból.

„Egy új nevelési modell kialakulása” címmel Nagy Béla azokról a kezdeményezésekről számol be, amelyek

Eleink emlékezete

Csengey Gusztáv, a jeles műfordító

A nyolcadik utas: a halál című angol fimet vetítik a Rónai Művelődési Központban, a Fantasztikus filmsorozat részeként, július 21-én, hétfőn. Az előadás este hatkor kezdődik.

A középiskolai ballagások egyik ünnepélyes pillanata, amikor felhangzik a végzősök ajkáról a „Ballag már a vén diák" búcsúdal. Több mint száz éve éneklik ezt a kedves melódiát magyar nyelven az iskolától búcsúzó diákok. Nemzedékek egész sora ismerte meg e dalt, s énekelte önfeledve, búcsúzva a gondtalan diákévektől. Azt azonban már kevesen tudják, hogy ez a dal német eredetű, s azt talán még kevesebben, hogy a magyar nyelvre fordítója - Csengey Gusztáv - élete utolsó éveit Miskolcon töltötte, s itt is halt meg 1926. július 13-án.

Csengey Gusztáv 1842. aug. 8-án született, Komáromban. Elemi és középiskoláinak elvégzése után a pesti protestáns teológiai akadémiára iratkozott be. Szorgalmával, akaraterejével hamarosan a legjobb tanulók sorába küzdötte fel magát Már ekkor elmé- lyülten foglalkozott az irodalommal, több verse jelent meg nyomtatásban. 1863-ban, a lengyel felkelés idején közölte a Vasárnapi Üjság a Fogoly lengyel című balladáját. Ezzel egycsapásra országos hírű, ünnepelt költő lett. Teológus korában adta ki a Babszem Jankó kalendáriuma című humoros. szatirikus naptárt is. Heckenast Gusztáv kérésere szerkesztette a Gyermek~ barát című lapot. Ebben jelent meg az első novellája is. a Szivet szívért.

1866 őszén Jénában folytatta egyetemi tanulmányait. Itt fordította magyar nyelvre a végzős diákok említett búcsúdalát. 1867-ben tért vissza Magyarországra és az aszódi evangélikus algimnáziumban vállalt kisegítő tanári állást. Később az intézmény igazgatójává nevezték ki. Aszódon műkedvelő színtársulatot szervezett, az előadott darabok nagy részét is ő írta. 1874- ben jelent meg munkáinak gyűjteményes kiadása. Termékeny irodalmi munkásságának elismeréséül 1877-ben a Petőfi Társaság tagjává választatta.

Irodalmi tevékenysége mellett kiváló pedagógus is volt. Oktató munkája elismeréseként 1886-ban áthelyezték Eperjesre, az ottani teológiai akadémia tanára lett. Többször megválasztották a teológiai kar dékánjává, a kollégium igazgatójává. 1890-ben magánéletében is változás következett be, megnősült. Becskeházy Lenkét, egyik tanártársának a húgát vette feleségül. Ennek a szerelemnek az emlékét őrá a Lenke-versciklus.

1919-ben az eperjesi jog- akadémiával együtt Miskolcra költözött, és haláláig itt élt. Idős kora ellenére szellemileg friss maradt, előadásokat tartott az akadémián Gyakran járt ki a Népkertbe a pádon üldögélve írta a feleségéhez szóló verseit; a népkerti dalokat. Szerette Miskolcot, több versében emlékeák meg a várost ölelő Bükkről, az Avasról.

Versei ebben az Időben főleg a miskolci lapokban jelentek meg. Noha a város kulturális közéletében még öreg korában is aktívan

részt vett, a költői munkásságára inkább a magányosság volt a jellemző. Szorosabb barátságot nem tartott senkivel a kor költői, írói közül. Hazafias költeményeit a nemzeti erények pusztulása miatt érzett keserűség jellemezte. Az „utolsó kurucnak” nevezte magát. Lírájának érzelemgazdagsága legtisztábban szerelmi költészetében jelentkezett. Különösen a Miskolcon, öreg korában irt Népkerti dalokban, Ezekben a versekben — külsőségeiben Arany Jánost utánozva, aki idős korában Pesten, a Városligetben írta csodaszép verseit —, az idős kor szépségeiről, örömeiről, a feleségével eltöltött szerelmes, boldog évek hangulatáról ír. Elégedett ember volt. Azt tartotta: amit az életben célul tűzött ki maga elé, azt szívós munkával megvalósította. Pedagógiai munkálkodásával jeles tanítványai egész sorát Indította útnak.

Élete legutolsó szakaszában már sokat betegeskedett, mind kevesebbet lehetett látni jellegzetes alakját Miskolc utcáin, egyre kevesebb feladatot vállalt a város kulturális közügyeiben. 1923. november 25-én, Miskolc társadalma megünnepelte hat évtizedes írói, költői jubileumát. Tiszteletére Miskolc polgármestere díszvacsorát adott, ahol az agg költő meghatódva köszönte meg az elismerést. Ez az esemény még egyszer, utoljára ráirányította a figyelme» az egykor népszerű költőre.

Molnár István

Divatos

A Fővárosi Ruhaipari Vállalat az idén 140 ezer kiváló minőségű, divatos és .ezért kelendő fürdőruhát adott át a belkereskedelemnek, 40 százalékkal többet, mint tavaly. Ezt az tette lehetővé, hogy jelentősen kibővült az egyik NSZK-beli céggel korábban kialakított termelési kooperáció, aminek eredményeként erre a szezonra mintegy 40-féle fazonban készítenek egy- és kétrészes Yessa és Gisou Laffair márkanevű fürdőruhákat.

Az együttműködés keretében az NSZK-beli partner a modelleket, az alapanyagot és a gyártáshoz szükséges műszaki információkat adja, és vállalta azt is, hogy a termékek egy részét visszavásárolja. A magyar gyártók a különlegesen jó minőségű divatcikkek előállításához 51 speciális varrógépet és több kiegészítő berendezést is üzembe állítottak.

Az együttműködési szerződésben foglalt mennyiség legyártása után a vállalat e gépeken saját modellezésű fürdőruhákat varrt, túlnyomórészt belföldre, s így az idén a tavalyinál lényegesen több. rugalmas alapanyagú, divatos vonalvezetésű, esztétikus fürdőruhát küldtek az üzletekbe.

néhány éve a Nehézipari

Műszaki Egyetem kollégiumaiban indultak el. Céljuk, hogy elősegítsék a szakmai képzettség mellett a hallgatók értelmiséggé való nevelését. Mint a szerző bizonyítja, ez nemcsak azért jelent újszerű problémát, mert maga az értelmiségi funkció is átalakul, hanem, mert szociológiailag és pedagógiailag nem megoldott a közép- és felsőfokú intézmények közötti átmenet, ezért a hallgatóság jelentős része még nem „egyetemérett”.

Egy nemrég lezárult, városunk helyzetével foglalkozó szociológiai vizsgálat eredményeit összegzi Tóth Pál „Rossz hírű telepek, avuló városrészek” című tanulmánya. Mintegy 15 telepet és városrészt megvizsgálva három fő csoportot különböztet meg a városban elfoglalt hely, a lakásállomány, a népesség demográfiai és társadalmi szerkezete, valamint a lakó- környezet minősége alapján. A slumok és slumszerű zárványok az üzemi felvonulási épületek vagy az alacsony szintű gyári lakótelepek helyén alakultak ki. Az építési tilalom következtében létrejött depressziós zónákat az elöregedő népesség- és lakásállomány jellemzi. A rekonstrukciós területek a régi bérlakásokból álló lakónegyedek, vagy a különböző színvonalú családiházas övezetek együttesét jelölik. Mint a cikkből kiderül, a város- fejlődés eddigi folyamata sajátos módon termelte ki és hozta létre ezeket a hátrányos helyzetű területeket, mintegy térbelileg jelenítve meg, erősítve fel a társadalmunkra jellemző ellentmondásokat.

Hársing László egy országosan folyó vitához szól hozzá „Gondolatok az értékválságról és az értékmegújulás- ról” című cikkében. Elgondolkoztató írás a Novák Istváné, „Amig egy ügy eljut odáig” címmel, a bírói munkáról, a bírói döntések természetéről. Vancza János Kun Béla születésének centenáriuma alkalmából tiszteleg a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő alakiának emléke előtt. Naav Aladár az intenzív gazdálkodás NDK-bell tapasztalatait elemzi. Horpá- csi Sándor oedig a nemrég lezailott tévéfesztiválhoz fűz néhánv szkeptikus megiegy- zést. A továbbiakban iegvze- tek és a megvéről szóló

VÖTVtH/pV rapprfp|—

ípscq p Rnrsndi -Szemle legújabb szánját.

Szabó László