Déli Hírlap, 1986. június (18. évfolyam, 126-150. szám)

1986-06-18 / 140. szám

A DH várospolitikai Hely kerestetik a belvárosban Mit mutat a minta fóruma Hova tegyük a szállodát? Például a Tanácsház tér • Eltakarni \a tűzfalakat Együtt gondolkodva A sok évtizedes vágyálom­ból valóság lehet — irtuk nemrégiben, arra célozva: megyénk és városunk veze­tői a közelmúltban szót vál­tottak a belkereskedelmi ál­amtitkárral arról, hogy elő­rehaladtak a tapolcai Ter­mál Szálló építéséről meg­kezdett tárgyalások az oszt­rák téllel. Ugyanitt említet­te meg azt is városunk taná­rának elnöke, hogy egy má­sik szállodaépítési lehetőség is körvonalazódott: a Hun­garHotels vállalkozna ar­ra, hogy létrehozzon egy miskolci belvárosi szállót. Ez utóbbinak az ügye az idézett megbeszélés óta nem topo­gott egyhelyben... A városi tanács elnöke vá­rosépítőkből és -szépítőkböl álló bizottságot hívott össze, hogy a szállodásokkal együtt megfontolják: hol épülhetne fel a belvárosi hotel? A HungarHotels vezetői 100— 120 szobás szállodára gon­doltak, amely természetesen kiegészülhetne egy étterem­mel, s olyan szolgáltatások­kal, amelyeket nemcsak a szállóvendégeknek kínálná­nak. A bizottság több mint nyolc variációt vizsgált meg, latolgatva, melyik az a te­rület, amely idegenforgalmi, szálloda-üzemeltetéSi szem­pontból is megfelel, és segí­ti belvárosunk arculatának szépülését, a rehabilitációt Végül is több lehetőséget je­löltek meg, rangsorolva. A legcélszerűbbnek azt tartot­ták, ha a szállodaépítés köz­vetlenül gyorsítja a belváros megújulását. Jó helynek lát­szik a Tanácsház tér kör­nyéke. például a keleti ol­dal — a lila ház mellett —, ám ide csak akkor érdemes szállodát építeni, ha eztösz­szekötik egy általános fürdő­uszoda rekonstrukcióval. Le­hetne építeni a tér nyugati oldalára is, eltakarva végre a Hunyadi utca 3. számú ház tűzfalát. Itt azonban csak egy szerényebb méretű szál­loda valósulhat meg: ennyi­re van hely. I A régi Avas Szálló szom­szédságában a Patak utca térségében is lenne mód egy új szálloda felépítésére. Vé­gezetül ugyancsak a belvá­rosi megújulási folyamat ré­sze lehetne a szállodaépítés, ha a Széchenyi úti régi, de megfiatalodó házakhoz kap­csolódva, a Béke mozi háta mögé épülne a szálloda, le­zárva a déli tehermentesítő út felé tátongó belső udva­rokat. Szerepel a javaslatok között egy a belváros reha­bilitációját közvetetten támo­gató lehetőség is. Mindenki ismeri azt a hosszan elnyúj­tózó füves grundot a Tí­zes honvéd utca mellett, az Eszperantó tér előtt. Ide egy szolgáltató-kereskedelmi funkciókat ellátó épülettöm­böt terveztek eredetileg, de ennek megépítésére közeli jövőben sem lesz pénz. Ide is kerülhetne a szálloda, mégpedig úgy, hogy egy zöld sávval elválasztva megépül­hetne az olyanannyira hiány­zó gyógyszertár orvosi ren­delő, s néhány más szolgál­tató egység is. Ma még sem a hot?, sem a mikor? kérdésre nem le­het egyértelmű választ ad­ni. Ügy tűnik, hogy 1990 tá­ján kezdődhetne meg az építkezés, ám akkor a ter­vezéshez már az idén vagy jövőre hozzá kellene látni. Most, hogy a bizottság fel­állított egy kiindulópontként szolgáló rangsort, a követ­kező lépés az, hogy a Hun­garHotels véglegesen kiala­kítsa szállodai programját; a szálloda méreteinek, jelle­gének pontos ismeretében lehet választani a területi le­hetőségek közül. Sokan meg­kérdezhetik, hogy mi lesz a mostani Avas Szálló sorsa? Mai információnk szerint, ha megépül az új szálló, ezt az épületrészt — hiszen a ház másik felében a Kossuth mo­zi van — megkapná a vá­rosi tanács további felhasz­nálásra. A szállodaépítés ügye tá­volról sincs lezárva; de meg­kezdődött az együttes gon­dolkodás, s a város vezetői és az építészek szeretnék, ha a miskolciak is partnereik lennének ebben. (kiss) Jövő héten szerdám dél­lőtt ült össze a városi tanács végrehajtó bizottsága. Fő feladata a július 3-i tanács­ülés előkészítése: megtár­gyalja a VII. ötéves taná­csi költségvetési és fejlesz­tési terv javaslatát, valamint városunk és környékének hosszú távú településfejlesz­tési koncepcióját. A bizott­sági ülés napirendjén szere­pel a VII. ötéves tervi tár­sadalmi munkaprogram jó­váhagyása is. Famentes, fúróval * Pontos térképet készítettek, hogy a fák közül melyiket kell megfúrni. Nehezen engedi a speciá­lis fúrót a fa. A népkerti te­mető bejáratánál álljuk kö­rül a talán százesztendős gesztenye-matuzsálemet. Ketten is megpróbálják, míg a törzsből előtörő szisze­gő hang kíséretében végre kiszabadul a fúró. A fém­tokból tenyérre kerül a fa belsejéből vett minta, azt né­zegetjük. A vékony rudacs­ka fehér, csak a vége barna. A megállapítás: az értékes növény még megmenthető. — Szeretném, ha tovább élhetne ez a szép geszte­nyefasor — mondja Prekop Erzsébet, a kertészeti válla­lat parkfenntartási üzemág- vezetője. Ügy érzem, mintha ki­mondatlan kérdésemre kap­nék választ. A lombok alatt A településfejlesztési hozzájárulás Miskolcon A menetrend Örkény szomorú egypercesé­nek címe motoszkál a fejem­ben: Meddig él egy fa? A novella hőse emléket szere­tett volna hagyni maga után, s ezért fát ültetett. Megle­het, a temetőkertben, a Nép­kertben fákat ültető elein­ket is ilyen szándék vezet­te annak idején. Azóta azon­ban jócskán elöregedtek a fák, közülük többet a kö­zelmúltban egyenesen élet- veszélyesnek nyilvánítottak. Nem holmi elhamarkodott véleményről van szó. A Nép­kert — ide sorolják a szak­emberek a temetőkertet is — rekonstrukciós terveinek ké­szítésénél a szakértők több­ször is vizsgálták az itteni fák állapotát, s most a ki­vágással megbízott kertészet is ugyanezt teszi. A fafúrós mintavételt hét­főn kezdték a temetőkert­ben, s ha itt végeznek, a Népkert következik. A vizs­gálat befejeztével a ment­hetetlen fák sorsa végleg megpecsételődik. De most egyelőre itt ál­lunk a bejáratnál, s néze­getjük az imént kiemelt mintát. Ez a gesztenyefa a többször kimondott verdikt szerint fűrészre érett. Nem hiábavaló azonban az ellen­őrző fúrás, amit a növény másik — szemre még hibát­lan — oldalán megismétel­nek. A szakértők vélemé­nye: — A rossz részeket elő­ször fertőtleníteni fogjuk, majd az üreget valószínűleg betonnal töltjük ki. Ezt a műveletet egyébként csak a gesztenyéken érdemes elvé­gezni. A nyárfák nem gyó­gyíthatók ezzel a módszer­rel. Vagy kilencven fát fúrnak meg a napokban. A hozzá­értők szerint ezt a művele­tet kiheverik a növények. Szóba kerül, hogy a kör­nyékbeliek bizonyára nem veszik majd jó néven, ami­kor megkezdődik az irtás. Az egyik fúrókezelő mond­ja: — Már többen jöttek be­felé, amikor hozzáláttunk a mintavételhez. Egy bácsika nézte, mit csinálunk, majd odaszólt: csak látná a ta­nács, mit művelnek, majd szorulnának... Megmosolyogjuk a hallot­takat. Nem a város tüdejé­nek számító Népkert lokál- patrióta féltését találjuk túl­zottnak, hanem az kelti a pillanatnyi derűt, hogy köz­tünk van Nagyné Novák Éva, a városi tanács cso­portvezetője. A vizsgálato­kat a tanácsiak is szorgal­mazták: csak annak a fának a törzsébe marjon a fűrész foga, amelyik valóban ment­hetetlen. Nem lesz egyszerű feladat a favágás, Prekop Erzsébet: — A temetőbe vagyonvé­delmi és kegyeleti okokból nem jöhetünk be gépekkel. Könnyű belátni, milyen kö­vetkezményei lennének, ha egy fa rádőlne a sírkövek­re... Ezért alvállalkozókat fogadunk. Az alpinisták — mert rájuk gondoltunk —- kötélen, felülről kezdenék meg a vágást. Szeletenként fűrészelnék az erre kijelölt fákat, lefelé haladva. Olyan ez, mint amikor tojásokból kirakott padlón akar valaki csárdást ropni. De ez már az alpinisták gondja lesz. A szakemberek folytatják a mintavételt. S még két — a tervek szerint is menthe­tetlennek feltüntetett — fá­ról derül ki: már minden fertőtlenítés hiábavaló vol­(bujdos) Jfc A téglaipar termékeit bemutató kiállítás június 27-éig látható az MTESZ Szemere u. 4. szám alatti bemutatótermé­ben. A rendezők célja, hogy minél többen megismerhessék az elsősorban magánerős építkezésekhez felhasználható anyagokat, köztük a jelenlegi, minden eddiginél szigorúbb hőszigetelési követelményeknek is megfelelő gyártmányo­kat. A látogatóknak a helyszínen szakemberek adnak taná­csot: miből és hogyan érdemes leendő otthonukat tető alá hozni. változatlan Képviselők a VII. ötéves tervről Lassan beköszönt a nagy nyári szabadságok időszaka, s ez bizony nem könnyíti meg a településfejlesztési hozzájárulás bevezetésén munkálkodók dolgát, hiszen egyre többször találnak zárt ajtókat. Ennek ellenére tö­retlenül folytatják érvelő munkájukat, A nem egészen pontos szá­mítások suerint az érintet­teknek a háromnegyedénél már jártak a tanácstagok és segítőik. A 96 tanácstagi kör­zetben azonban tarkább a kép: van ahol még sok csa­ládhoz kell eljutni, s van ahol már be is fejezték a munkát. Szerencsére a ta­nácstagi körzetek többségé­re inkább az utóbbi a jel­lemző. Ahol úgy látszik, hogy megakadt a szervezés, ott a tanácstagok, aktívák munka­helyeit kérik fel arra: segít­sék munkatársukat feladata teljesítésében. Ahogy érkeznek a kitöl­tött nyilatkozatok úgy mó­dosítják az eredményeket a feldolgozásban részt vevő szakemberek. Fontos tudni: azokat az igenjeire is óriási szükség van, akiknek a ta­nácstagi körzetében már esetleg megszületett a szük­séges többség. A végső cél ugyanis az, hogy lehetőleg az egész városban be lehes­sen vezetni a hozzájárulást, s ehhez minden igen kell. A menetrend változatlan: au­gusztus végére tervezik be­fejezni az agitációt, s a szep­temberi tanácsülés dönt a bevezetésről. Ma délelőtt Miskolc vá­ros országgyűlési képviselő­ivel találkoznak a város ve­zetői. A házigazda: a Haza­fias Népfront Városi Bizott­sága. Az eszmecsere váro­Vállalati tanács irányítja ezentúl a Borsodi Iparcikk Kereskedelmi Vállalatot is. A tanács alakuló ülésén jó­váhagyták a vállalat műkö­dési és szervezeti szabályzá­sunk hosszú távú település- fejlesztési koncepciójáról és a VII. ötéves tervéről kezdő, dött meg a találkozón. A té­ma előadója: dr. Kovács László, városunk tanácsának elnöke. tát, majd megválasztották a VT elnökét. Horváth Rezső személyében. Ezt követően a 18 tagú vállalati tanács az igazgató személyére voksolt: 5 évre Szakács Lászlót erő­sítette meg tisztében. J Vállalati tanács a Bilinél

Next

/
Thumbnails
Contents