Déli Hírlap, 1986. június (18. évfolyam, 126-150. szám)

1986-06-02 / 126. szám

jfc Az alapanyagot a Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság szállította. A rakomány mindig időben érkezett... (Kerényi felv.) Játszótér született iVe így folytatódjonf.., Évkezdet a gazdaságban Lapunk rendszeres olvasói már többször értesülhettek egy elismerésre méltó vállal­kozásról. Az avas-déli Jósi­ka utcában élők úgy hatá­roztak, hogy a számukra eredetileg tervezett helyett maguk építenek az igénye­ikhez jobban igazodó játszó­teret, társadalmi munkában. Az ügy legújabb fejleménye: műszaki átadásra gyülekez­tek a Jósika utcai házak tö­vében az érintettek és a Mis­kolci Beruházási Vállalat, valamint a tanács illetékesei. Az utóbbi hétvégeket, ün­nepnapokat munkával töl­tötték a környékbeliek, s szorgalmuk eredménye, hogy megtörténhetett a svéd tí­pusú, faeszközökkel felsze­relt játszótér műszaki átadá­sa. Ám, hiába minden tö­rekvésük, ha a városi ta­nács illetékesei rugalmasság­ból nem vizsgáztak volna je­lesre. A bükkábrányi téesz bizonyítványába is nyugodt szívvel beírhatnánk az ötöst. Versenytárgyaláson nyerték el a megbízást, hogy a kör­nyék rendezésével együtt a játszóteret is elkészítsék; ez utóbbiról azonban lemond­tak, hogy a lakók kedvükre valót alkothassanak. De ahol tudták, segítették a társadal­mi munkásokat. A műszaki átadáson Nagy- né Kovák Éva, a városi ta­nács csoportvezető főmérnö­Nem is tudom, hogy kezd­jem. Lehetne így: a költő által is megénekeit fürge ür­ge nagy károkat okozhat a mezőgazdaságnak. Ha elsza­porodik, a kesztyűkészítők sem bánhatnak kesztyűs kézzel vele. De így is lehetne: a kül- és belhoni gazdasági viszo­nyokhoz való rugalmas al­kalmazkodás minden üzem­től megkívánta tik. Termé­szetesen a mezőgazdasági üzemektől is. Az előbbi bevezető túlsá­gosan rejtélyes, az utóbbi vi­szont kemény, mint a beton­panel. Jobb lesz tehát a har­madik megoldás, melyben eb­ből is, abból is van egy ki­csi. Kell is. hogy legyen, hi­szen — mint látni fogják — az ürgevadászat és a piaci viszonyokhoz való rugalmas alkalmazkodás nem is esik olyan távol egymástól, mint hinné az ember. Egy mezőgazdasági szak­embertől hallottam, hogy hi­hetetlenül elszaporodott föld­jeinken ez a szemre talán kedves, de nagy tömegben igencsak kártékony rágcsáló. Ilyenkor nincs más mód. mint lyukról lyukra iároi. és mingyegyikbe beléhelyezni — a mérget. Igen ám, csak­hogy ez ugyancsak munka- igényes eljárás — az ürgét- Jravriö gép feltalálása még ke úgy összegezte a tapasz­talatokat: a termelőszövet­kezet dolgozói (akik a kör­nyéket rendezték) és a la­kók dicséretet érdemelnek a szép és jó minőségű munká­ért. Egy kis hiánypótlás vár várat magára —■, ezért a termelőszövetkezet kényte­len volt csatasorba állítani kesztyűüzemének dolgozóit is. Dicséretes rugalmasság, különösen ha a kimúlt kár­tevők bőrét felhasználják a kesztűgyártásban, és új — lehetőleg dollárral fizető — vevőket hódítanak meg ve­le. Éppen ezért nem tudom megérteni, hogy ugyanaz a gazdaság képtelen alkalmaz­kodni az alkatrészpiac ke­resleti és kínálati viszonyai­hoz. Ehelyett panaszkodik: amikor a vetőgépek dolgoz­nak. akkor csak a betakarí­tógépekhez lehet tartozékot kapni, és fordítva. Szerin­tem egyáltalán nem biztos, hogy az alkatrészgyártókban és forgalmazókban van a hi­ba. Ök ugyanis termelnek, árusítanak folyamatosan, ütemesen, és nem tehetnek róla, hogy a mezőgazdaság képtelen szakítani a hagyo­mányokkal. Ehelyett az ős­régi, elavult módszert követ­ve, mindig tavasszal vetnek és ősszel aratnak. Fel sem merül bennük, hogv a két nagy mezőgazdasági kam­pányt hozzáigazítsák az al­katrészkínálathoz. Pedig milyen egyszerű lenne meg­szervezni minden közös gaz­daságban egy piackutató cso­portot. mely — alapos tájé­kozódás után — jelezné, nú­még azért mindannyiukra. A játszótéri együttesből egyelő­re hiányzik a harmincszor 18 méteres pálya is, de a végleges átadásra már nem kell sokat várni. B. A. kor lehet annak a reményé­ben munkába állítani a ve- tőgépeket, illetve kombájno­kat, amikor bizton lehet szá­mítani a zökkenőmentes al­katrész-utánpótlásra. Mennyi, de mennyi bosz- szúságtól kímélhetnék meg ezzel magukat a mezőgazdá­szok. aról már nem is be­szélve, milyen tetemes meg­takarítást jelentene népgaz­dasági szinten, ha sohasem vesztegelnének a drága gé­pek 1... Ügy van ez valahogy, mint például az idegenforgalom­nál nyárra szervezik kis ha­zánk nyakába a sok külföldi vendéget az idegenforgalmi irodák, pont akkorra tehát, amikor egyébként is kevés a sörünk, szűk a Balatonunk, udvariatlanok a pincéreink stb., stb. Bizony át kellene csopor­tosítani sok mindent nálunk, ügyesen, rugalmasan, mint tették azt az egyszeri téesz- ben az ürge-invázió esetén. Átcsoportosítani kicsiben ugyanúgy, mint nagyban. Én például elhatároztam, hogy ezentúl mindig a hónap vé­gén veszem fel a fizetésem, mert sokévi megfigyelésem szerint akkor van a legkeve­sebb pénzem. (békés) Eredetileg csak a városi párt-vb tájékoztatására állí­tották össze a Miskolcon és a városkörnyéki községekben dolgozó iparvállalatok, ter­melőszövetkezetek első ne­gyedévi munkájáról szóló je­lentést. Hogy később mégis másként döntöttek, és a párt- bizottság plénuma elé került — Tímár Vilmos titkár szó­beli kiegészítőjével felfrissít­ve —, arra alapos okot ad­nak a vártnál kedvezőtle­nebb országos és helyi ta­pasztalatok. Dndla József, a városi pártbizottság első tit­kára elnökletével kezdődött a vita reggel 9-kor, és bi­zony jócskán elharangozták a delet, amikor az összefog­laló elhangzott. A felszólalások megerősí­tették Tímár Vilmos titkár értékelését: az volt a nagy kérdés, hogy 1986 a sok te­kintetben kedvezőtlen tava­lyi gazdasági évhez fog-e hasonlítani, vagy sikerül to­vább lépni azon az úton, melyen 1984-ben elindul­tunk. Az eddigi tapasztala­tok sajnos inkább az előző évi bajok ismétlődését ígé­rik. Ez pedig azzal fenyeget, hogy nem tudjuk teljesíteni alapvető céljainkat: a ké­nyes gazdasági egyensúly megőrzését, az infláció meg­fékezését, az életszínvonal stabilizálását, majd lassú emelését, és egyáltalán azt a gazdasági fellendülést, mely­re évek óta várunk. o KOHÁSZAT ÉS GÉPGYÁRTÁS Az írásos tájékoztatóból és Tímár Vilmos szóbeli kiegé­szítőjéből vállalatokra bont­va kísérhettük figyelemmel az év első hónapjainak gaz­dasági krónikáját. A két ko­hászati vállalat (BÉM, LKM) gondjai továbbra is súlyo­sabbak az ipar átlagáénál. Az LKM kétváltozatú terve kö­zül a kedvezőbb is csak az 1985-ös termelési színvonal tartását és szerény nyereség elérését tűzte ki célul. Az I. negyedévi szaldó a várt eredményességet sem ígéri. A Diósgyőri Gépgyár az év elején azzal bajlódott, hogy nem volt elegendő megren­delése. Ezen sikerült ugyan változtatni, de a gépgyártás fejlődési üteme mérséklődik: csökkent például a dollárel­számolású exportja. Termék- szerkezetének átalakítása, technológiájának korszerű­sítése ma még inkább csak ígéretes elgondolás. Másik gépipari vállatunknál. a Me­zőgépnél egyebek között ve­zetési gondok is gátolták a munkát. Várossszerte szóbe­széd tárgya, hogy a Medicor Miskolci Gyáráról lemond az anyavállalat. A pártbi­zottsági ülés . időpontjában még csak annyit lehetett tudni, hogy tárgyalások foly­nak több olyan vállalattal, amely hajlandónak mutatko­zik az üzem átvételére, ter­mészetesen a munkásgárdá­jával együtt. • PANELBÓL - ÚJ MÓDON A két építőipari vállalat közül az ÉÁÉV van kedve­zőbb helyzetben, ha a ren­delkezésre álló kapacitást és a rendelésállományt tekint­jük. A BÁÉV a házgyári ka­pacitás kihasználása érdeké­ben megújítja a tömeges la­kás- és kommunális építés technológiáját. Az építő­anyag-ipar — noha némi­képp megélénkült az év ele­jén a piac — még mindig a kereslet csökkenésére pa­naszkodik. A December 4. Drótművek az alapanyag­ellátás akadozása ellenére — nagy erőfeszítések árán — tartja jó formáját. Az Észak­magyarországi Vegyiművek apró tételekben is hajlandó szállítani, hogy el ne veszít­sen egyetlen külföldi piacot sem. Az Állami Húsipari Vállalatnál az alapanyag- hiány okozott gondot az év elején. Időközben ehhez tár­sult a közös piaci államok diszkriminációja: az ismert okra hivatkozva, átmenetileg szüneteltették a szocialista államokból származó élelmi­szerimportjukat. A mezőgazdaságnak vala­mivel jobbak a kilátásai az elmúlt évinél. A szabályozó­változások lélegzethez juttat­ták a termelőszövetkezete­ket, így több műtrágyát, nö­vényvédő szert tudtak vásá­rolni. Az állattenyésztési ágazat lemaradását is sike­rült fékezni. Változatlanul nagy gond viszont a város- környéki közös gazdaságok­ban is, hogy elhasználódott a gépállomány, az alkatrész- ellátás pedig akadozik. A népgazdasági egyensúly fenntartása csakis úgy kép­zelhető el, ha megfelelő ter­mékszerkezettel rendelkez­nek, eredményes piackutató tevékenységet folytatnak a vállalatok, és fokozzák, vagy legalább a korábbi szinten tartják az exportjukat. Az írásos beszámoló nem biztat ezzel: . Az értékesítés összetéte­lében jelentős módosulás ment végbe. Számottevően nőtt a rubelelszámolású ex­port és élénkült a belföldi eladás. A gazdálkodók több­sége törekszik piackutató, marketing szervezetének erő­sítésére, de tevékenysége el­sősorban belföldre irányul. Tovább folytatódott a tőkés export csökkenése, leginkább az élelmiszer- és gépipar­ban . . .* • CSAK ŐSZINTÉN ÉRDEMES... Az őszinte hangú beszá­moló sok hozzászólást inspi­rált. Gerzsényi Miklós, a Le­nin Kohászati Művek párt- bizottságának titkára azzal kezdte, hogy a városban va­lamivel rosszabbnak tartják a kohászat helyzetét, mint amilyen valójában. Szerinte vannak biztató jelei annak, hogy kilábal a válságból a 16 ezer embert foglalkoztató gváróriás. Azt azonban ő is elismerte, hogy a hazai ko­hászat képtelen volt lépést tartani a világszínvonal emelkedésével. Bizonyos fo­kú felhígulás is tapasztalha­tó náluk, azaz a kívántnál kevesebb a magasan képzett munkás, műszaki. Horváth Józseftől, a Dl GÉP horizont- esztergályosától — e szakma többszörösen kitüntetett ki­válóságától — megszoktuk, hogy nem kerülgeti a szót. Most is keresetlen szavakkal mondta el, hogy vállalatánál milyen bajok vannak a mun­kaszervezéssel. A munkás általában nem azért tétlen­kedik, mert lusta, hanem azért, mert nincs mit csinál­nia. Vele is előfordult ez az utóbbi időben. Kiss Béla, a December 4. Drótművek igazgatója szerint nem sze­rencsés dolog minden baj orvoslását a kormányzattól várni. Összhangot kell te­remteni az egyéni, csoport- és népgazdasági érdekek kö­zött, hogy mindenki azono­suljon gazdasági céljainkkal, s vállaljon felelősséget is ezekért. • AKIT ITTASSÁGON KAPNAK Sinka József, az ÉÁÉV dolgozója beszámolt róla, hogyan haladnak azok a mis­kolci építkezések, amelyeken ők dolgoznak. Tervszerűen folyik a Chinoin és a post« távbeszélő-központjának az építése. A Széchenyi út re­konstrukciójának második üteméhez azonban hamarabb is hozzáláthattak volna, ha nem késlekedik a megren­delő. Igyekeznek megszilár­dítani a munkafegyelmet is: nagyon kellemetlen követ­kezményekre számíthat, aki alkoholos állapotban jelent­kezik műszakra. Zsuga Jó­zsef, a hernádnémeti ter­melőszövetkezet párttitkára azzal kezdte, hogy a mező- gazdaság gondjai sem kiseb­bek, mint az iparéi. Az év első hónapjaiban az időjárás sem volt a legkedvezőbb. Megszaporodtak a kártevők, de nem szaporodtak az al­katrészek. Számos gép all emiatt. Szarka János, a me­gyei NÉB elnökhelyettese népi ellenőri tapasztalataira alapítva arról beszélt, hogy egyes munkahelyeken hova­tovább megtiltják a mozgal­mi munkát is, mondván: el­vonja az erőt a termeléstől. Ez persze hamis érvelés. • JÖVŐNKET FOGYASZTJUK? Sashegyi Attila, az LKM fiatal művezetője megvallot­ta: kénytelen szemet hunyni az apróbb fegyelmezetlensé­gek fölött, mert a hibák fel­tárását nem premizálják. Szőke Béla. az ÉMV igazga­tója arról tájékoztatta a párt- bizottságot. hogv valamelyest lassult a fejlődés a korát*! években igen jól prosperáló vállalatnál. Hallottunk egy igen érdekes összevetést is: a 70-es évektől kezdődően folyamatosan csökken az a rész, amit a nemzeti jöve­delemből felhalmozásra for­dítunk. Ez pedig azzal fe­nyeget, hogy nem teremtjük meg a gazdasági fellendülés műszaki alapjait. Bihall Ta­más, a Magyar Kereskedel­mi Kamara észak-magyar­országi bizottságának titká­ra vele egyetértésben fejte­gette, milyen veszélyekkel jár a felhalmozási ráta ala­csony szinten való tartása. Káli Lajos nyugdíjas a gaz­dasági gondok és a közhan­gulat összefüggéséről, majd a gazdasági reform beveze­tése körüli problémákról be­szélt. Pócza István Sa jóvá - mos! tsz-elnök kritizálta a zöldségfelvásárlás és -érté­kesítés rendjét. Szerinte van a környéken áru. csak nincs, aki Miskolcra szállítsa. Lá­ba* József, a parasznyai er­dészet brigádvezetője öröm­mel újságolta, hogy az erdő- és fafeldolgozó gazdaság munkájában észrevehetően javulás állt be, amióta ren­deződtek a hosszasan elhú­zódott vezetési gondok, s ki­nevezték az új vezérigazga­tót. * Tímár Vilmos a kérdések­re adott válaszában egyebek között arról szólt, hogy a fogyasztás, illetve felhalmo­zás arányának a megváltoz­tatása nem csupán gazdasá­gi, sokkal inkább politikai kérdés. Felhívta a figyelmet arra, hogy sajnálatosan sok vállalat emelte úgy a bére­ket. hogy nem volt meg mö­götte a gazdasági fedezet. Dudla József eredményes­nek nevezte a vitát, mely igazolta: helyesen tűzték na­pirendre az év első hónap­jainak gazdasági értékelését. Utalva több felszólalásra, azokkal értett egyet, akik nem csupán a gazdasági sza­bályozókban látják sorny­ink okát, s nem felülről var­iák e gondok megoldását, ígéretet tett rá, hogy a be­számolót — kiegészítve a vi­tában elhangzottakkal — megküldik a felettes párt­szerveknek. R. D. Jf. Itt minden játék a Jósika utcaiak keze munkáját dicséri... Az ürgék ürügyén

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents