Déli Hírlap, 1986. június (18. évfolyam, 126-150. szám)

1986-06-23 / 144. szám

a miskolciaké a szó Rovatvezető: Nyifces Imre. — Postacím: Déli Hírlap. Miskolc. 3501. Pt. 39. — Tel.: 18-225. KéeiQb olvasóinkat, levelezőinket, hoqy panaszaikkal, észrevételeikkel hétfőtől péntekig, lehetőleg •— 1* óra között keressenek fel bennünket. iVydr, kerékpár, veszély Haladok kocsimmal a tapolcai úton. Előznöm kellene. Szemben velem azonban, az én oldalamon, három fiatal kerékpáros... Fogalmuk sincs róla, hogy veszélyben van­nak, hogy könnyen elüthetik őket... A nyári szünidő egyik legkedvesebb időtöltése a fiatalok számára a kerékpározás. Jobbnál jobb, szebbnél szebb ke­rékpárokat kínál az ipar és kereskedelem, igaz, némely gyártmányokat borsos áron. de úgy tűnik, a szülőknek ez nem jelent akadályt... Legfeljebb egy feltétel nincs meg (az útviszonyokról most nem beszélve): igen sok gyerek meglehetősen hiányos KRESZ-ismeretckkel vesz részt a a forgalomban. Holott a főbb közlekedési szabályok isme­rete rájuk nézve is kötelező. Igen sokan sértik meg például a jobb oldali közlekedés szabályát (lásd: fenti példa!), még többen azt a kötelezettséget, hogy a biciklit, arról leszállva át kell tolni az úttesten, s számos kétkerekű közlekedési eszköz felszereltsége sem felel meg a KRESZ-elöírásoknak. Azt tanítjuk a KKESZ-ben. hogy a gépjármű veszélyes üzem. Nos. a kerékpár is az! A lakótelepeken bieikliző gye­rekek saját, vagy a kerékpárjuk hibája miatt sokszor ke­rülnek veszélybe, de igen gyakran ők maguk a veszélyhely­zet. rosszabb esetben a baleset előidézői, okozói. Ezért utal­nunk keli a szülők felelősségére. Némelyikük úgy megy el reggel dolgozni, s hagyja otthon tíz-tizenkét éves gyerme­két. hogy tudja, az kerékpározással (ölti majd el délutánig az időt. Arra azonban már nem terjed ki a figyelmük, hogy meggyőződjenek a kerékpár műszaki állapotáról, a gyerek KRESZ-ismereteiről. S a baj akkor jön csak igazán, ha a gyerek mindezek ellenére még az országutakra, főútvona­lakra is kimerészkedik, elindul például másod-, vagy har­madmagával Tapolcára, Lillafüredre. Máiyiba, a Csorbatele­pi-tóhoz... . Nyár, kerékpár, veszély. A három fogalom minden év­ben szorosan kötődik egymáshoz, s minden évben áldoza­tokkal is jár. A szülőkön is áll, hogy a kerékpár, ez a hasz­nos és kedves jóbarát minél veszélytelenebb jármű legyen. Ny. I. Veszélyes búk faló Diiledezö épület A megyei tűzoltópa­rancsnokság gépkocsi­bejárójával szemközt, a Dózsa György út má­sik oldalán levő bér­házaknál régi épület áll. Annak idején böl­csőde volt benne, majd amikor a bérházak fel­húzása megkezdődött, felvonulási épületként funkcionált. A bérhá­zakban már régen lak­nak, a munkások már ki tudja, hol járnak, de a felvonulási épület ottmaradt. A szülők nagy bánatára. Mert parkettáját rég fel­szedték, a villanyveze­tékek a levegőben lóg­nak. az ajtók tárva- nyitva. A gyerekek „játszótere” nappal, * kétes elemek pihenő­helye éjszaka. A szü­lők azt kérik, hogy vagy bontsák le, vagy zárják le úgy. hogy azt se a gyerekek, se a kétes elemek ne tud­ják birtokba venni. Félfogadás: Lillafüred varázsa változatlan Nagyon népszerű most Lillafüred. Az ide­genforgalmi főszezonban még hétköznap is zsúfolásig megtelnek a szűk parkolók, a sé­tányok. hosszú sorok állnak a cseppköbar- lang előtt. Hétvégeken pedig benépesül a buszmegálló, s a kisvonat állomásának kör­nyéke. A turisták innen Indulnak több ki­lométeres túrájukra, Bükkszentkereszt, Lét- rástető, Hollós, vagy Garadna felé. örven­detes. hogy egyre több gyereket találunk a természetjárók népes táborában. Az ellá­tásra sem lehet különösebb panasz, hiszen több pavilonban is sokféle étellel, itallal várják a kirándulókat. Aki viszont a csa­polt sört szereti, az nem igen kap: a ven- déklátósoknak kényelmesebb az üvegessel foglalkozni. A park szép és gondozott, va­lamennyiünkön múlik, hogy továbbra is ilyen maradjon. (Kerékgyártó Mihály felvételei) Az Avas alatti jelzőlámpa, a megszépített, kicsinosított térhez közel, egyik legna­gyobb forgalmú útelágazá­sunk szomszédságában, nagy szolgálatot tesz az emberek­nek. Éppen ezért aggódva nézem, hogy a jelzőlámpa, irányítójának betonburkolata te'jesen betör* vagy inkább beszakadt, törmeléke az alsó részre hullott. Most egy mű­anyag flakon árválkodik az acéiszei kezet szorításában. Eső mossa alá az értékes szerkezetet, mely anyagi ér­tekénél fogva védelmet érde­mel, hiszen napról napra roncsoládik. S bárki lábát törheti, de még nagyobb bal­eset is érheti, ha nem veszi észre, .is véletlenül beleién ebbe a mélyedésbe. — Minél előbb be kellene fedni; a jelzőlámpa és az arra igyek­vő emberek érdekében. A. I. Miskolc A galambos bácsi trükkje Öcsi már régen szeretett volna galambokat. Sokat né­zegette őket a piacon: egy pár 100—120 forint. Gyűjtö­gette is a pénzt, mert apu azt mondta: — Fiam, tőlem a padlá­son tarthatsz galambokat, de te gazdálkodjad ki az ár ukat, és az ennivalójukat. Nos. a hetedikes Öcsi ki- gazdálkodta. Az uzsonna- és a fagyira adott pénzbőL, az üres üvegek árából. És 120 forintért vett egy pár ezüst­szürke. szivárvány nyakig turbékoló galambot. És még volt 30 forintja, búzára, ku­koricára. azt nem mondta, hogy nem hozzád! S hogy mindehhez szüksé­ges-e kommentár? Ugye nem. Legfeljebb öcsi címe: Adler Miklós, Miskolc, Feszty Ár­pád u. 122. szám. Annak a bácsinak a Búza téri piacon talán felébred a lelkiismerete amiatt, hogy nem éppen tisz­tességes dolgot művel. R. A. Miskolc szerdánként este hatig A Gazdasági Bizottság ha­tározata alapján az igazság­ügyminiszter elrendelte, hogy a helyi bíróságoknál a hét egyik munkanapján a pa­nasziroda és a kezelőiroda félfogadási ideje a munka­idő befejezését követően még két órán át tartson. A nap­pali műszakban dolgozó ügy­felek tehát ide tartozó bíró­sági ügyeik intézését mun­kaidőkiesés nélkül is elvé­gezhetik., A megnyújtott munkarend szerint ezért július 10-től kezdődően a Miskolci Váro­si Bíróságnál a panasznap és a kezelőirodák félfogadá­si ideje minden szerdai mun­kanapon reggel 7.30 órától délután 6 óráig bezárólag tart. A Miskolci Munkaügyi Bí­róság lajstrom-irodája is ugyanezen időpontban áll a felek rendelkezésére. Veterán repülők a fővárosban Nyárt idéző kellemes haj­nalon, reggel öt órakor már együtt van a többségében veterán sportrepülők negy­venfős csoportja a Miskolci Repülőklub Maros utcai épü­lete előtt. Megérkezik a klub autóbusza. (Főjavításá­ban, műszaki karbantartásá­ban a Miskolci Közlekedési Vállalat szocialista brigádjai társadalmi munkában vesz­nek részt. Sőt — mint a mai napon is — a gépkocsi vezetését is vállalta — ugyancsak társadalmi mun­kában — a brigád egyik tagja. A mai program gaz­dája az Old Timer szakosz­tály. A városligeti Petőfi- csarnokban nemrég megnyi­tott repüléstörténeti kiállí­tás, valamint az új, Feri- hegy-II. lepülőtér megisme­rése a célunk. Sok élményük fűződik az előbbihez a mis­kolciaknak. Erről beszélget­nek, míg a busz Budapest isié halad. Hiszen a kirán­dulás résztvevői között szép számmal vannak, akik a ma Ilőnapok óta gazdátlanul — Két-három napig bezár­va tartod a • madarakat a padláson, aztán nyugodtan kiengedheted, visszarepülnek — mondotta a bácsi, aki el­adta a galambokat, s zsebre vágta a kisfiú 120 forintját. Öcsi boldog volt, madarat lehetett volna vele fogatni; illetve fogta is a madarakat, betette őket a reklámszatyor­ba. maid a padlásukon már elkészített ladikóba. Három nap múlva pedig kiengedte a galambokat amint ezt az árusító bácsi tanácsolta. Ám visszaröptüket hiába Várta azon a napon. Sőt másnap, harmadnap is. — Hát téged jól átvertek — jegyezte meg Öcsi ba­rátja. akinek elsírta bánatát. — Hallottam én, hogy egy galamb két-három év múlva is visszaröpül a gazdájához. És vannak olyan emberek, akik éppen ezt a madár­hűséget használják ki. és annyiszor adnak el egy-e"” galambot, ahányszor csak olyan balekot találnak, mint te vágj’... Egyébként az el- •dó bácsid nem hazudott; ha kiengeded a galambokat, visszarepülnek. Csak éppen * Ez a fém lámpatartó oszlop hónapok óta fekszik aa Gömöri felüljáró déli oldalán, a Gömöri étterem előtt. Nincs rá szüksége senkinek? Ha igy van, legalább vihessék el az úttörők a MÉH-be, több haszon származik majd belőle, mint igy... F. L. Miskolc már múzeumi értékű vitor­lázó és motoros repülőgépe- kat repülték is. A Petőfi-csarnok előtt már varnak rank. Ott van az Old Timer repülők országos szakbizottságának egyik ve­zetőségi tagja, Esztergomi József, valamint Winkler .László repüléstörténész. Is­merkedés, majd Winkler László végigvezeti a résztve­vőket a kiállításon. A ma­gyar sportrepülés fejlődésé­nek útja a kezdettől a mai napig — gépekben, makette­ken — csodálatosan szép lát­vány minden érdeklődő szá­mára, hát még azoknak, akik érzelmileg oly közel állnak a bemutatottakhoz. Közben megérkezik Rév Pál, a mú­zeum igazgatóhelyettese, és Szabó Attila munkatárs. Ve­lük arról beszélgetünk, hogy Miskolcon is szeretnénk az ottani repüléstörténet írásos és tárgyi emlékeinek feldol­gozását elvégezni. Ez a leg­fontosabb célja a tanulmány- utunknak. Ferihegyen a repülésfel­ügyeleti osztály vendégei va­gyunk. Az oktatóközpontban kalauzunk Kiss Tibor. Ta­pasztalt pilóta, régi sportre­pülő, és néphadseregünk pi­lótájaként is jeleskedett. Is­merkedünk a „szimulátor”- berendezéssel, amelynek se­gítségével nem annyira a gépvezeiés technikáját, ha­nem sokkal inkább a vész­helyzetek felismerését és el­hárítását gyakorolják a „ta­nuló” pilóták. A repülőtől olykor ösztönösen félő uta­sok jó, ha *udják; alanosel- niuleti-gyakcTati felkészült­ségű gépvezetők a Malév-pi- lótálc... Gajdos László Miskolc Betonfalak között — réí, fii Az idén már nem először jelentek meg a fűnyíró ze- torosok a házunk táján. A szökőkút és a Szent Anna templom között, a páros és a páratlan számú Tízeshon­véd utcai házak között hú­zódó zöld területet gondoz­zák, ápolják. Sok száz em­bernek kedves ez a tüdőt frissítő „városi rét”, amely már nemegyszer veszélyben volt. Városcsúfító ötletembe­rek, és főleg anyagiak hiá­nyában nem építették be, nem lett szórakoztató és szolgáltató kombinát, nem lett Áfor-kút, parkoló stb.! Az lett, ami volt! Füves, tágas térség, rengeteg leve­gővel. A kísérlet igazán jól sikerült. Itt az élő példa, hogy a magas házak között is lehet tér, fű. S még egy kicsi csoda: valamelyik vá­rosszépítő „hivatal” időről időre lekaszálja, rendbeteszi mezőnket (már évek óta). Sok-sok köszönet érte,' mert az óriási gyermekcsapat na­gyobb biztonsággal bukfen­cezik, focizik és játszik. Mi, felnőttek pedig ennyi beton­kocka között élve, minden zöldterületet egyre jobban megbecsülünk, és az érte fáradozóknak hálásak lehe­tünk. V. Laura Miskolc „ ... a Népkert Budai Jó­zsef—Eötvös utcai részénél a mintegy 60 méter hosszú összetöredezett aszfaltos jár­da teljes felújításra szorul. Elbontását és újjáépítését pénzügyi fedezet hiányában 1986-ban nem tudjuk elvé­gezni. A járdaszakasz átépí­tése a Népkert rekonstruk­ciójával egyidőben megtör­ténik.” (A választ a rova­tunkban Felújításra vár cím­mel megjelent észrevételre kaptuk Varga Zoltántól, a Városgondnokság igazgatójá­tól)

Next

/
Thumbnails
Contents