Déli Hírlap, 1986. május (18. évfolyam, 101-125. szám)
1986-05-19 / 114. szám
Uj szobor a Jókai utcai lakótelepen Vetélkedtek az elsősegélynyújtók Iskolai szakkörökben tanulják jfc A terpeszkedő garázstelepek nem válnak a város díszére . . . Legalább tisztán látni... A garázs-dzsungel A balesetek bizonyítják, hogy egyre több szakavatott elsősegélynyújtóra lenne szükség. A Vöröskereszt-szervezetek fel is vállalták a képzésüket, s a megye számos iskolájában működnek szakköreik. A megyei Vöröskereszt most iskolák közötti vetélkedőt szervezett; a résztvevők három kategóriában mérték össze tudásukat A gimnáziumok és szak- középiskolák közül a legjobb eredményt a Herman Ottó Gimnázium csapata érte el, második lett a Szerencsi Bocskai, harmadik pedig a Mezőkövesdi I. László Gimnázium és Közgazda- sági Szakközépiskola csapaSok jó öllet — Nemrégiben beszámoltunk arról, hogy a miskolci vadasparkot a Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság az eddigi üzemeltető átadta a Városgondnokságnak, mert ráfizetéses volt a fenntartása. Az új üzemeltetőkkel beszélgetve megtudtuk, hogy bizony gyenge technikai fel- szereltségű létesítményeket vettek át. Jellemző példaként említették. hogy a szerszámállomány egy vasvillából, egy fejszéből és egy kaszából állott... Ahhoz, hogy a vadaspark valóban megfelelő körülmények között működhessen, évi 5,4 millió forintra lenne szükség. Az idei esztendőre szóló ígéret ezzel szemben mindössze 1,5 millió forint, de még ez a pénz sem áll rendelkezésre teljes egészében. így 1986-ra más célkitűzés, mint hogy a helyzet lehetőleg ne romoljon tovább, irreális lenne. A vadaspark új vezetője nagy lendülettel látott munkához, aminek eredménye máris szemmel látható. Csak az elkövetkező esztendők valamelyikében, ha már lesz pénz, jöhet számba olyan fejlesztés, mint például egy medve elhelyezése. Erről egyébként tárgyalások folytak a nyíregyházi állatkerttel, ők vaddisznókért cserébe adják a bun- dást. A vaddisznók el is utaznak Nyíregyházára, ám a medve egyelőre még ott marad a „szebb miskolci napok” beköszöntőig. Mert akár hiszik, akár nem — egyetlen medve évi fenntartási költsége félmillió forint! A Városgondnokság vezetői máris számos jó ötletet ápolnak, hogyan növelhetnék a vadaspark bevételét. Az általános és középiskolás osztályoknak például belépési kedvezményt adnak, és tervezik, hogy hin- tóra is felülhet majd a kötöttség, természetesen nem ingyen. A legjobb ötletek sem oldhatják meg azonban a vadaspark gondjait, ha nem kapnak megfelelő anyagi támogatást. Ny. J. ta. A szakmunkásképző iskolák közül a legjobb helyezést a miskolci kereskedelmi és vendéglátóipari szakmunkásjelöltek érték el, második lett a sajószentpé- teri 103-as, a harmadik pedig az ózdi 102-es Számú Ipari Szakmunkásképző Intézet. A tanulmányaiknál fogva szakavatottabbak, az egészségügyiek külön vetélkedtek. Közülük a győztes a Miskolci Egészségügyi Szak- középiskola csapata lett, második az ózdi József Attila Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola, harmadik pedig a kazincbarcikai Egészségügyi és Óvónői Szakközépiskola csapata. Miskolc köztereinek szépítésére új képzőművészeti alkotások elhelyezését kezdték meg. Elsőként állították fel az idén tervbe vett alkotások közül a Jókai utcai lakótelepen. a Miskolci Szimfonikus Zenekarnak otthont adó felújított, egykori malomépület mellett Nemes Attila kőanyagú térplasztikáját. Mészáros Dezső Munkácsy- díjas négy elemből álló, süt- tői márványból kifaragott szoborcsoportja az avasi lakótelep első ütemében lévő Testvérvárosok útjára kerül. A Killián-déli lakótelepet díszíti majd Nagy Géza szobrászművész Toboz című alkotása. Ennek helyét az Otthon étterem előtti parkban lévő vizesmedence mellett jelölték ki. Az újonnan elhelyezendő szobrokkal a szabadtéri alkotások száma városunkban meghaladja majd a félszázat. Garázsépítés — ha ezt a szót eddig meghallotta valamelyik tanácsi illetékes, képletesen szólva égnek állt a haja. Az autótulajdonosok idegeit pedig az kezdte ki, hogy a lakásuk ablakából nézhették végig, hogyan rohad szét néhány esztendő alatt a sok év munkájával összehozott autó. Azt mindenki tudja, hogy annyi garázs még csak megközelítően sem lesz soha egy nagyvárosban, mint amennyire igény lenne. Ettől függetlenül garázsügyben Miskolcon végre rendet kellett teremteni. Jó néhány évi halogatás után nyúltak ehhez a kényes témához az illetékesek. • MOST ISSZUK A LEVÉT.., Miskolcon éveken át a dzsungel törvényei uralkodtak a garázsépítésben: egyetlen magyar nagyvárosban sincsenek ma olyan sorga- rázstelepek, mint nálunk, nem beszélve az építés a parkolók Sátorgarázsból a becslések szerint 2 és fél ezer van már Miskolcon, zömével az avasi lakótelepen és a belvárosban. Tulajdonosaik nem fizetnek közterülethasználati díjat, s egész nap birtokolják a helyet, jogtalanul elveve a többi autós elől. Ráadásul a sátorgarázsok többnyire rondák, sok közöttük a pléh hói, műanyagból ösz- szerótt tákolmány. Hiába van tanácsrendelet, amely korlátozza a sátorgarázsok telepítését, ennek eddig nem sikerült érvényt szerezni. Van magyar nagyváros — Győr —. ahol egyáltalán nem engedélyezik a használatát, nálunk pedig a sátrak úgy szaporodnak, mint a dudva. A legfrissebb információink szerint még az idei nyáron dönt a városi tanács végrehajt ó bizottsága sátor- garázs-ügyben. Már úgy fogynak a parkolóhelyek, hogy ez a döntés, s * a végrehajtás nem halogatható tovább. egyéb szabálytalanságairól. A legszomorúbb áz egészben az, hogy a garázstelepítésre kiadott engedélyeknek most isszuk meg a levét. Ha városrendezési okokból el kell bontani egyet-egyet, akkor az egyébként is kongó városi kasszából kell kifizetni komoly összegeket. .. Az 1979-es garázstanulmányterv felülvizsgálatakor egyrészt feltérképezték a mai állapotokat, másrészt intézkedéseket javasoltak, hogyan lehet a már kialakult garázstelepeket lezárni — azaz keresztbe fordított kocsitárolók elhelyezésével lehetetlenné tenni a garázssorok további gyarapodását. Javaslatokat dolgoztak ki arra is, hogyan lehetne korszerű építési módszerekkel enyhíteni a garázshiányon. Nagyon szerény számban ugyan, de feltártak új építési lehetőségeket is: ezeket azonban a már említett kártalanítási ügyekre kell tar-' togatni. • TALÁN A KÉTSZINTES? Az bizotlyos, hogy parkolóházra nem futja Miskolcon a jövőben sem. Reális megoldásnak látszik a kétszintes garázsépítés: zöld Az országos fafaragó konferenciát az idén is megrendezik a Gárdonyi Géza Művelődési Házban. A népi művészet mesterei május 22dombha ágyazva, egy sor garázzsal a földszinten, s a tetején vagy parkolóhelyeket, vagy újabb garázsokat lehet építeni. A debreceni tapasztalatok szerint ez jóval olcsóbb a parkolóháznál, ám így is százezer forint felett van az egy kocsira jutó költség. Megvalósításához építőközösségeket kell szervezni. A tanács tervek készítésével, s talán ha az anyagiak engedik, egy mintavállalkozás megindításával példát akar mutatni, kedvet csinálva a kétszintes garázsokhoz. Ha a garázstelepeket nem lehet továbbépíteni, akkor megmaradhat-e minden, már álló gépkocsitároló? A majd’ hatezer miskolci garázs közül nagyjából 300 bontásra ítéltetett, mert — többek között — kell a hely a város- fejlesztésre, közműépítésre. A Győri kapuban például az új távfűtővezeték útjában állnak garázsok, másutt pedig már meglevő közművezeték fölé tették le engedély nélkül a gépkocsitárolót. Az illetékesek azonban elmondták, hogy bontásra csak akkor kerül sor, ha valóban szükség van rá, azaz építeni kellene már a területen. Ez a legtöbb esetben több év haladékot jelent az érintett garázstulajdonosoknak. O VÁLASZT ADHATNAK Ma a belvárosban, s jó néhány lakótelepen csak a már említett kétszintes garázsokkal lehet .gyarapítani a gépkocsitároló-állományt. Állami pénz erre nincs, s kérdéses, hogy lesznek-e jelentkezők a költséges vállalkozásra. Hiszen az új pályázati rendszerben a már készen álló tanácsi garázsokért sem tolonganak a jelentkezők, a százezres beugrókat látván. Az bizonyos, hogy a terv megszületése nem jelent több garázst. De talán javulhat némileg a városkép, s végre hiteles választ tudnak adni a garázsépítési ügyekben kilincse- lőknek. Sok minden hátra van még: meg kell teremteni például az építési lehetőségek elnyerésének nyilvános, a versenyeztetésen alapuló módszereit. A garázsügy nem lényegtelen kérdés egy város életében, de az idő egy kicsit talán túl is haladta már. hiszen Miskolc nagyon sok városrészében a parkolóhiány je- lenti ma a legnagyobb gondot . . . (kissl én találkoznak, s elekor nyitják meg azt a kiállítást is, amelyet egy országos fotó- pályázat anyagából válogattak. kevés pénz $ Az állatok táplálása, gondozása nem olcsó mulatság... Mitől döglik az oroszlán? „Nem teszem meg azt a szívességet, hogy aláírjam véleményemet, nem érdemli meg.” — így zárja levelét ismeretlen oktatóm. Ez éppen elegendő indíték lehetne arra, hogy a papírkosárba süllyesszem irományát, mert miközben rajtam, és újságírókollégáimon számonkéri a gerinces magatartást, jómaga ugyebár._ Hogy mégis válaszolok, annak nyomós oka van: egy olyan tévhittel találkoztam levelében, mellyel r- sajnos — nem áll egyedül. De hogy az elején kezdjem: egy héttel ezelőtt Igaz barátság címmel ugyanitt arról írtam, hogy valakinek az irántam tanúsított magatartása egy csapásra jóságosra, barátságosra fordult. Csak azért nem tudtam igazán örülni ennek, mert gyanítottam a pálfordulás okát: röviddel azelőtt arról olvashattam közleményt, hogy az illetőt rövid úton leváltották magas beosztásából. Magyarázatképpen felidéztem egykori ellentétünk okát, ami csak annyira volt személyes jellegű, amennyi re személyes ügynek lehet nevezni, ha az újságíró szerény eszközeivel egyengetni próbálja egy találmány útját, s ebbeli igyekezetében megsérti — akarva, akaratlan — valakinek, vagy valakiknek az érdekét. Hogy ez a bizonyos érdek menynyire Tolt anyagi és menynyire egzisztenciális jellegű, s hogyan motiválták például a beosztásból adódó magatartási szokások, azt most ne firtassuk! Vitánk ettől még lehetett volna őszinte, elvszerű, ám az ellenlábas nem egészen tisztességes eszközhöz folyamodott: ösz- szeköttetéseire hivatkozva igyekezett belém fojtani a szót. Akkoriban ugyanis az illető még „oroszlán” volt; ha igaz, amit a névtelen levélíró állít: most „döglött oroszlán”. Ebbe pedig — mármint a kimúlt királyi vadba — nem illik belerúgni. Nos, ez az a vélemény, amivel munkánk során olykor-olykor találkozunk. Mert ha nem is gyakran, de előfordul, hogy egy-egy vezető megtéved: visszaél a hatalommal, meg nem engedett előnyöket vindikál magának, netán hozzányúl a nép vagyonához. Újságcikk pedig az ilyen esetekből általában azután lesz, miután az illetékes hatóságok befejezik a vizsgálatot, és — esetleg — leváltják a vezetőt, azaz „döglött oroszlán” kerül a nyilvánosság ítélőszéke elé. És nem azért, mert az újságíró élvezi az ilyen „sztorikat”, hanem azért, mert — bár hogy vitatja „oktatóm” — a nyilvánosságra tartoznak, ezt követeli rendszerünk demokratizmusa, nyíltsága. Nagyobb kérdés, mitől döglik az oroszlán. A válasznak többször nekirugaszkodik a névtelen szerző is. De csak idáig jut: „Hibák vannak, és lesznek”... „Van ahol szemérmesen elfordulunk” ... „De ki figyelmeztette akkor, amikor üdülőjében mindenkinek — újságírónak is — enni, inni adott?” Hát igen, így van valahogy. Szemérmes elfordulással senkit sem lehet visz- szatartani a bukás felé vezető úton. És bizony gyakran elmarad a figyelmeztető szó is, noha van, akinek fizetett kötelessége lenni kimondani. Nem vonom kétségbe, hogy volt eszem- iszom az üdülőben, sőt azt sem tartom lehetetlennek, hogy újságíró is vendégeskedett oroszlánéknál. Én nem vendégeskedtem! De miközben nem szűnünk meg ostorozni a közömbös, cinikus, kárörvendő környezetet, a felügyeletet gyakorlók, ellenőrzési joggal felruházottak mulasztásait egy-egy dicstelen ügy kapcsán, arról sem szabad megfeledkezni, hogy a „Mások vittek rossz utakra engem” — kezdetű strófa csak a dalban elfogadható mentség. Valójában a korai és szomorú véget ért oroszlánok leginkább magukat hibáztathatják. (békés) fafaragók találkoznak
