Déli Hírlap, 1986. április (18. évfolyam, 76-100. szám)

1986-04-30 / 100. szám

xvni. ÉVFOLYAM, 100. SZÁM ÁRA : 1,QO 1986. ÁPRILIS 30., SZERDA FORINT Kádár János Angyalföldre látogatott tegnap Kádár János. A mun­ka ünnepét megelőző hagyo­mányos programja során a Magyar Szocialista Munkás­párt főtitkára tájékozódott a városrész elmúlt egy észtén­Angyalföldön dejének eredményeiről, az ottani vállalatok, munkás­kollektívák sikereiről és gondjairól. Felkereste a Kender-Juta Gyárat, s az üzemlátogatást követően szo­cialista brigádvezetökkel ta­lálkozott. Béke• rajzok E gyermekmű alkotója az egyik avas-déli általános is­kola kisdiákja. így köszöntik ők május elsejét, s ezzel együtt a béke és a barátság hónapját. A festmény egyéb­ként egy pályázatra készült, melynek eredményhirdetése 'május 5-én lesz. A Hazafias Népfront II/4. számú alap­szervezete ezen a napon bé­kenagygyűlésre várja a 3-as Számú Általános Iskolába, 18 órára a környékbelieket. Itt tekinthető meg az a tár­lat is, amely a házigazda is­kola és a 24. Sz. Általános Iskola tanulóinak munkái­ból készült. A nagygyűlést a tanulók műsora követi, utá­na pedig a bányászzenekar ad térzenét. Mire pedig be­esteledik. felvonulhatnak a lampionokkal a Testvérváro­sok útján és a Középszeren a már említett két általános •iskola, az egészségügyi, a Fáy András Szakközépisko­af: Az előkészületek idejében megtörténtek. (Kiss József felvétele) la és a 101. Sz. Ipari Szak­munkásképző Intézet tanulói, ezzel is hirdetve békevágyu­kat. Fel, a Csan munkálkodunk... Május első napja a munkásmozgalom lassan százéves hagyo­mányon alapuló ünnepe. Ezen a tavaszi napon - o folyamata* munkarendben dolgozókat leszámítva — megállunk egy rövid idő­re a tevékeny napok sorában, és ünnepeljük a munkát, a dol­gozó embert, az alkotást, A munka mindnyájunk boldogulásának alapja, az értékek lét­rehozója, egyben a belőlük való részesedés jogcíme is. Ez Így persze csak egy — némi emelkedett felhanggal fűszerezett - köz­gazdasági igazság. Ahogy átéljük nap mint nap, az egyszerűbb is, bonyolultabb is ennél. Dolgozunk, mert így szokás; mert azt tanultuk a társadalomba való beilleszkedés során, ahogy a gye­rekkorból a felnőttek közé eszmélünk, hogy folytatni kell, omit eleink végeztek. Van aki alig várja, hogy a számára kellemes közösségben folytathassa, amit előző nap abbahagyott, míg más menekül a szürkeségből, egyhangúságból. Sokszor ugyanazt a munkát végző két ember közül is lehet az egyik megelégedett, kiegyensúlyozott, a másik elégedetlen, örökké kimerült, ideges. Végezhetjük örömmel vagy megszokásból, önként vállalva vagy kényszerből, értelmet látva benne vagy csak mert kell a meg­élhetéshez, egy biztos: munka nélkül nem élhetünk, igényeinket, vágyainkat másképp nem elégíthetjük ki. Ez még akkor is igaz, ha mindnyájan tapasztalhatunk munka nélküli ügyeskedést is magunk körül, ami ráadásul külsőségeiben sokszor fényesebb megélhetést biztosít, mint a becsületes munka eredménye. Az élősködő életmód lehetőségét is a munkásmilliók teremtik meg. és rajtuk múlik, hogy táplálják, eltűrik, vagy fellépnek ellene. Az ünnep mindig hétköznapok közé illeszkedik. Amikor a mun­kát és a munkásembert ünnepeljük, a munka eredményét i* számba vesszük. E tekintetben rs nehéz időket éltünk és élünk ót. A 80-as évek fordulója óta sokat és keményen kellett dol­gozni azért, hogy megőrizzük, amit egyszer már elértünk. Jogosan lehetünk büszkék arra, amit elértünk, mert megdol­goztunk érte. Elégedettségünk azonban nem lehet teljes, ha arra gondolunk, mit kellett volna még tennünk. Munkánk hatékony­sága, gazdálkodásunk eredményessége elé magas mércét állított a világpiac és a hazai fogyasztói igény. Ennek a mércének sok szempontból még nem tudunk megfelelni. Ezért tudomásul kellett venni, hogy sokak még oly áldozatos munkája sem . volt elég életszínvonalunk megőrzéséhez, hogy a munkás évtizedek során megszolgált nyugdíj vesztett értékéből, hogy a felnőtt lét el­kezdése, a családalapítás igen nagy terheket ró a fiatalok nagy részére. De tudomásul kell-e vennünk mindezt holnap és holnapután is? Bele kell-e törődnünk abba, hogy drágábban, alacsonyabb termelékenységgel és csak közepes színvonalon állítjuk elő ter­mékeinket, sorscsapásnak kell-e tekintenünk a cserearányok sok­szor emlegetett állandósult romlását, a társadalom jelentős réte­geinek ellátási problémáit, s mindnyájunkat bosszantó hibákat, hiányokat? Ügy hiszem, ezekre a kérdésekre a társadalom józanul gon­dolkodó, közösen boldogulni kívánó többsége határozott nemmel válaszol. Ennyi viszont nem eleg! Azt is hozzá kell tenni, hogyan találhotunk kiutot a közös gondokból. Amilyen világos, hogy vál­tanunk kell sok mindenben, olyan egyértelmű az is, hogy a ma­gunk erejéből kell ezt megtennünk, mégpedig jobb munkával. Csak saját erőnk, szívünk, tudásunk, fegyelmezettebb, szervezet­tebb munkánk, agyunk, lelkiismeretűnk mozgósított tartalékai hoz­hatják meg a várt és kívánt javulást. A rendetlenség, felelőtlen­ség, a közérdek semmibevétele, oz „érvényesüljön ki-ki moaa ahogy tud"-felfogás sehová nem visz bennünket. Aki ilyen munka mellett akarja benyújtani a társadalomnak a számlát, és kéri számon az általa elgondolt fogyasztási teljességet, az becsapja önmagát és mindnyájunkat. A jobb és színvonalasabb emberi élet kulcsa a jobb és szín­vonalasabb munka, a közösen, együtt és egymásért is végzett munka. De azzal is tisztában kell lennünk, hogy nem elég mind­ezt újból és újból ismételgetni, határozatokba foglalni, ünnepi beszédekben citálni. Mindnyájunk elemi érdeke, hogy tegyük, omit tennünk kell, ki-ki a moga szintjén és posztján. Hogy mindez lehetséges, arra éppen most találhatunk jó pél­dákat is eleget. A május elsejei ünnep egyben a legjobban dolgozó kollektívák kitüntetésének, elismerésének is keretet ad. A December 4. Drótmüvek, az Agroker, a postaigazgatóság kiváló vállalati címe és számos dicsérő oklevél a vállalatok, üze­mek többéves kimagasló munkáját fémjelzi. Márpedig ami itt lehetséges volt, az másutt sem elképzelhetetlen. Tiszteletünk, el­ismerésünk a kitüntetett kollektíváknak; ünnepük a mi ünnepünk is. példájuk lelkesítő és tanulságos mindnyájunk számára. Az ünnep a vele járó külsőségekkel és a hagyományos majá­lissal hamar eltelik, a munkás hétköznapok és más ünnepek sora követi. Dolgozzunk mindnyájan azért; hogy a hétköznapok és ünnepek kevesebb gonddal teljenek, hogy a társadalomtól a kisebb közösségeken át az egyes emberig minél többet érjünk el abból, amit szeretnénk, ami az emberi életet teljesebbé, szebbé teszi. TÍMÁR VILMOS oz MSZMP Miskolc Városi Bizottságának titkára A munka ünnepének ese­ményei holnap már kora reggel elkezdődnek: a belvá­rosban, az Avas-délen és a diósgyőri városközpontban fúvószenével ébresztik az ott élőket. A Csanyikba 'a órá­tól várják a miskolciak és a városkörnyékiek ezreit. A koszorúzás után az ünnepről Lázár Gáspár, a Szakszerve­zetek Miskolc Városi Szak­maközi Bizottságának titkára emlékezik meg. ezután kez­Répáshutaiak kitüntetése Éveken át elismerésre mél­tó közművelődési munkát vé­geztek a répáshutai községi KISZ-szervezet tagjai. Hol­nap, a felvonulás után kez­dődő ünnepségen megérde­melten vehetik át a Szocia­lista Kultúráért érdemérmet. £ Nivódijat, oklevelet kaptok a legjobb tervezők az Északtervnél. Mint évek óta mindig, a május elsejei ün­nepség előtt osztják ki a dijakat, neves külső és belső szakemberek döntése alapján. Szép, elismerést kapott oz OTP-épület tervezője is. (Cikk a 3, oldalon.) (Kiss József felvétele) zottságának beszámolóját az 1984-es küldöttgyűlés óta végzett munkáról, s azt a ja­vaslatot. amely az elkövet­kező időszak feladatait tag­lalja. Jelentést tesz a kül­döttgyűlésnek a pénzügyi el­lenőrző bizottság is. Az első nap összegzik az előzetes kongresszusi dokumentumok vitáit. A plenáris ülést kö­vetően szekciókban folyta­tódik a vita. Szombaton a szekcióveze­tők összegzik a vitát, majd a plenáris ülést követően válaszadással, vitaösszefog- lalóval, határozathozatallal és választással fejeződik be a kétnapos tanácskozás. Kopácsolástól volt hangos tegnap délelőtt a Csanyik. Megérkeztek az első sátorve- rők. hogy a maiálisozókat csütörtökön minden készen, rendezetten varia. Tartókba kerültek a zászlók, oszlopok­ra a tablók. Ma délelőtt a majálist előkészítő operatív- bizottság tagjai a helyszínen tartanak szemlét, hosv intéz- kedienek az utolsó simítani- va lókról. 1 dődik a két színpadon a I kulturális és sportrendezvé­nyek sora. A csanyiki majális I programjáról részletesen I írunk az 5. oldalon. Ezen a hétvégén — pénte­ken és szombaton — érteke­zik a KISZ megyei küldött- gyűlése. A küldöttek meghallgatják a KISZ Borsod Megyei Bi­Ma reggeli telefon Klubot avatnak Régóta szerettek volna egy KISZ-klubot a vasgyá­ri kórház-rendelőintézet fia­taljai, s tervük most valóra vált: május 1. tiszteletére fel­avathatják. Hogyan sikerült az elképzelésüket megvalósí­tani? — kérdeztük dr. Sze­műn Györgytől, a kórház KISZ-titkárátóI. Egy esztendővel ezelőtt ta­láltunk egy felszabaduló he­lyiséget a kórházban. Pén­zünk nem volt a felújítására és a berendezésére, ezért társadalmi munkában hoz­tuk rendbe az épületet, és csinosítottuk ki a környékét. Igyekezetünket látva, a kór­ház vezetősége bebútorozta a klubot, amely egyszerre 30 személy befogadására alkal­mas. Ezentúl itt. rendezzük a taggyűléseket, szellemi ve­télkedőket. s alkalmanként diszkót is. Az avatás al­kalmából sportvetélkedőt tar­tunk, s az ünnepélyes ered­ményhirdetés már az új klu­bunkban lesz. Lemond a norvég Kormány Lemond a norvég kor­mány, miután a hárompár­ti jobbközép kabinet az éj­szaka elvesztette a bizalmi szavazást a parlamentben. Megfigyelők számítottak ar­ra. hogy a kormánv alulma­rad a törvényhozásban, mi­után az ellenzéki munkás­pártnak sikerült legnyernie a mérleg nyelvét jelentő jobboldali haladó két képviselőjének támogatását a miniszterelnök által java­solt gazdasági szigorító in­tézkedések ellen.

Next

/
Thumbnails
Contents