Déli Hírlap, 1986. április (18. évfolyam, 76-100. szám)

1986-04-29 / 99. szám

is dolgoztak * Szívesen segítettek a környékbeliek ... Vállalatokat, szövetkezeteket tüntettek ki Kiváló címek, elismerő oklevelek Hóesésben Játszóteret építenek a Jósika utcaiak Munkásruhába, melegítőbe öltözött férfiak gyülekeztek vasárnap reggel az Avas-dé­len, a Hl. építési ütemben, a Jósika utcai házak tövé­ben. A Jósika utcaiak Vénus OTP-társasházi kö­zössége ugyanis elhatározta: lemondanak a számukra ere­detileg tervezett, vas- és be­toneszközökkel elképzelt ját­szóterekről, s inkább társa­dalmi munkában maguk építenek másfélét, fából való ötletes játszószerekkel. Az öt­lethez megnyerték a városi tanács illetékeseinek támoga­tását, és jó segítőre találtak a környék rendezésére ver­senytárgyaláson jogot nyert bükkábrányi mgtsz vezetői­ben is. Egy havas áprilisi hét vé­gén láttak először munkához a környékbeliek. Az anya­got a BEFAG kazincbarcikai ■üzemétől rendelte meg a ta­nács, s a gazdaság dolgozói az első perctől fogva órára pontosan szállítják a játszó­térhez valót. Máskülönben gondban lennének a Jósika utcaiak, hiszen nem tudnák hol tárolni ezeket. A Város- gondnokságtól kaptak ásót, lapátot, cementet és festéket, a többi szerszámot, a lakók hozták. Mire vasárnap kibukott a felhők közül a nap, már csaknem húszán szorgoskod­tak: a hatalmas gerendákat tartották a korábban kiásott gödrökben. Fontos mozzana­ta ez a játszótér építésének, hiszen most szintezik a kombinált mászókát és ho­mokozót. Kicsit odébb a rönkhomokozó a mászófallal már készen van. Büki Gábor, az OTP-tár- sasházi közösség közös kép­viselője — aki a motorja a szervezésnek — úgy véle­kedik, hogy az eredeti ha­táridőre. május 15-re elké­szülnek a fa bútorzatú ját­szóterekkel. Lelkesedéssel ecseteli a környékbeliek se- gitőkeszségét. Legalább 40-en A Miskolc Megyei Városi i Tanács Végrehajtó Bizottsága felkéri a vállalatok, szövetke­zetek, intézmények vezetőit és a város lakosságát, hogy má- I dolgoznak majd itt délután — mondja, s hozzáteszi: nemcsak a Vénus tagjai, de a környékbeli szövetkezeti és tanácsi házak lakói is bese­gítenek alkalomadtán. Ta­nácstagjuk, dr. Káló József, a Miskolc Városi Rendőrka­pitányság vezetője is beállt közéjük, az összeillesztéshez faragással készítette elő a gerendákat. Meglátszik a területen a bükkábrányiak keze nyoma is. egyre rendezettebb a környék. A percnyi pihenőben az egyik lakó úgy fogalmaz: ő azért jött le most dolgozni, mert szeretné, ha a renge­teg itteni gyerek mihama­rabb kultúrált körülmények között játszhatna. Nemcsak a sajátjaira gondol. Nyilván a többiek is így vélekednek, s a szülők örömmel engedik majd le az apróságokat. Feltehető, hogy — mivel maguknak építik — jobban is vigyáznak az eszközökre. S vannak, akik szép remé­jus 1. tiszteletére lobogózzák fel épületeiket. A zászlódisz április 29-má- jus 2. között köszöntse az ün­nepet. nyékét fűznek a teho-hoz is. Ha ugyanis igent mondanak a település-fejlesztési hozzá­járulás bevezetésére az itte­niek, e pénzből nemcsak a folyamatos karbantartásra, de a játszótér bővítésére is futná, B. A. (Folytatás az 1. oldalról) A tavalyi jó munka jutal­maként több vállalat, intéz­mény és szövetkezet része­sült, illetve részesül kitünte­tésben, elismerésben ezekben a napokban. Az elmúlt esztendőben 168 ezer tonna másodnyersanya­got forgalmazott, ezen belül 126 585 tonna vasat, 7424 ton­na színesfémet és 19 773 ton­na papírhulladékot juttatott vissza a feldolgozó üzemek­hez az Észak-magyarországi MÉH Nyersanyag-hasznosító Vállalat. A három megyében tevékenykedő kollektíva a 894 millió forintos forgalma mellett 16,4 milliós exportot is lebonyolított. Nem vélet­lenül érdemelte ki immár harmadik alkalommal A MÉH Tröszt Legjobb Válla­lata kitüntető oklevelet és vándorzászlót. A miskolci és a siroki telep A MÉH Tröszt Kiváló Telepe kitüntetést vehette át, míg a miskolci Dobó Katica brigád A Szak­ma Kiváló Brigádja címet érdemelte ki. Ez alkalommal hatan vették át az Országos Anyag- és Árhivatal elnöke által adományozott Kiváló Munkáért kitüntetést, hár­man pedig SZOT-kitüntetés- ben részesültek. Miniszteri dicséretet kap ma a Közlekedési Miniszté­rium Miskolci Közúti Igaz­gatósága. Az elmúlt eszten­dőben élen jártak az anyag- és energiatakarékossági ver­senyben. A megyei munka- védelmi vetélkedésben az építőipari vállalatok sorá­ban elsők lettek, a megyei vállalatok közül pedig a má­sodik helyet szerezték meg. Űj technológiát alkalmaztak az útjavításban, a fenntar­tásban; az egyébként máshol nem hasznosítható kohósa­lakkővel erősítik az útbur­kolatot. Ami már érett az elmúlt időszakban, most bekövetke- zet: Az Ágazat Elismerő Ok­levelét kapta meg a Miskol­ci Közterület-fenntartó Vál­lalat kollektívája. Az elmúlt évek során mindig sikerült javítaniuk munkájukon. Űj gépek sorát szerezték be, s a kisgépesítéssel nemcsak saját dolgozóik munkáját könnyítették, hanem kultu­ráltabban végzik a város közterületeinek tisztítását is. Csak egy példa ötletességük­re; összevásárolták az ország összes nyugati, már használt járdaseprő gépét, s kiváló újítóikkal és műszakijaikkal csináltak belőlük hat jó jár­daseprő masinát... A ki­tüntetést ma délután kapják meg. Évek során át egymás után nyerte a Kiváló Vál­lalat kitüntető címeket a Be­ton- és Vasbetonipari Mű­vek Miskolci Gyára. Noha tavaly is kiemelkedően dol­goztak, ezt a címet nem st-1 került megszerezniük, mert a nagyvállalat sem nyerte eL A miskolciak ennek ellenére Elismerő Oklevelet kaptak, amelyet ma délelőtt vehet­tek át. A miskolci beton­gyártók ezt a kitüntetést az­zal is kiérdemelték, hogy igen sokat tettek a lakossá­gi igények kielégítése érde­kében. Egyre nagyobb hírr nevet szereznek a saját ter­vezésű gépsoraikkal, ame­lyek külföldi piacokon is ve­vőkre találnak. Kiváló Üzemigazgatóság kitüntetést nyert a TIGÁZ Miskolci Üzemigazgatósága. A dolgozók nem csupán tervfeladataikat teljesítették túl, hanem jelentős mérték­ben sikerült növelniük a la­kossági szolgáltatások szín­vonalát is. Az üzemigazga­tóság vezetősége és dolgozói igen sokat tesznek azért, hogy minél több otthonba lehessen bekötni a gázt. So­kat adnak a biztonságra is. Nincsenek könnyű hely­zetben azok, akik ma ru­házati cikkeket készítenek. Erősödik a verseny, a vevők mindinkább minőségi árut követelnek. Ennek sikerült megfelelni a múlt esztendő­ben a Miskolci Háziipari Szövetkezetnek. Rekordered­mények születtek: 203 mil­liós árbevételre tettek szert, s ez 40 milliós nyereséget hozott. Kis fejlesztéssel nagy eredményeket létrehozni, e* most gazdasági életünk egyik alaptétele. Ebben si­kerül élen járnia ennek a szövetkezetnek, s ezért meg­kapták a Kiváló Szövetke- zet címet. Az Élüzem kitüntető cím­mel tüntették ki a Helyközi Távbeszélő Igazgatóság Mis­kolci Átviteltechnikai Góc­üzemét, a szocialista mun- kaverseny-mozgalomban el­ért eredményeiért. Az üzem Aprilis 4. szocialista brigád­ja A Nemzetközi Kapcsola­tok Élenjáró Brigádja címet kapta meg, s egyben A Ma­gyar Posta Kiváló Brigádja kitüntetéssel is büszkélked­hetnek. A Borsod Megyei Élelmi­szer Kiskereskedelmi Válla­lat a Belkereskedelmi Mi­nisztérium és a KPVDSZ Központi Vezetőségének El­ismerő oklevelét kapja meg a ma délutáni ünnepségen. Az Észak-magyarországi Regionális Vízművek Mis­kolci Üzemigazgatósága Ki­váló Gazdasági Egység lett. Kitüntetésüket holnap dél­után vehetik át. Az ország összes cement­gyárát javítja a miskolci Cementipari Gépjavító, s hogy nem akárhogy arra bi­zonyság az az Elismerő Ok­levél, amelyet a napokban vehettek át. A hatodik öt­éves tervben egyébként két­szer voltak kiválóak, s most harmadszor részesültek az az Elismerő Oklevélben. Ta­valy a tervezett 113,9 millió forintos termelési tervükkel szemben 137,6 millió forintot produkáltak, de helytálltak a társadalmi munkában is: Miskolcért öt év alatt több, mint 40 ezer munkaórát dol­goztak. Tanácstagi fogadóóra Holnap tartja tanácstagi fogadóóráját Dávid Béla a 43. Sz. Általános Iskolában (Pattantyús utca), 18 órátóL Tavaszi utcakép (Kiss József felvétele) A MISKOLCI VENDÉGLÁTÁS TÖRTÉNETE 26. Híre volt a kenyerünknek Kéziratos feljegyzésekből ismerjük, de még a régi miskolciak is emlékeznek az alábbi versikére: „Miskolc, Debrecen, Komárom, Süssön cipót mindhárom Az egykori miskolci kenyérnek országos híre volt, több évszázados története is meg­elevenedik előttünk a levéltári feljegyzések ismeretében. Miskolc 1678—17X1 közötti számadáskönyveit Nyíri Dániel egykori le­véltárosunk dolgozta fel. Ű írja, hogy régi szokás szerint városunk az ide érkező jeles személyeket nemcsak megvendégelte a „messze földön híres” fehér kenyérrel, ha­nem az ekkor még megbecsült ajándéknak is számított. Egy 1678-as adatot említve ír­ja, hogy ekkor „a Magyar Táborra bocsát- ván Kecskeméti István, Miskolczi János és Király János uraiméknak (ti. akik Alsózsol- cára mentek) a csobolyókba és korsókba” töltött bor mellé ajándékba adtak kilenc darab fehér kenyeret. Ugyanebben az idő­szakban természetes volt az is, hogy a vá­ros ügyeiben eljáró hivatalos személyek ét­keik mellé fél kenyeret kaptak ajándékba. A kenyérellátásban csak akkor támadtak gondok, ha nagyobb számú katonaság állo­másozott a városban, vagy sürgősen vala­melyik táborba kellett szállítani szekér­számra a kenyeret. Ilyen esetekben a tanács házanként egy-két kenyeret kért, de ha még ez is kevésnek bizonyult, közpénzen az is­mertebb sütőasszonyoktól vásároltak. A ke­nyérsütés akkor még jobbára női munka volt, de találkozunk elvétve férfiakkal, a mai pékek elődjeivel is. így egy 1678-as fel­jegyzés arról tanúskodik, hogy amikor „Leszlije Generalis Uram Eő Nagysága a Táborral be jővén”, nem volt elég a beszál­lásolt katonaságnak a kivetett és házaktól összeszedett kenyér, a város legismertebb kenyérsütőitől, így bizonyos Gémesinétől. Halasinétól, Terekinétől és Szeőts Mátyás­tól vásárolták meg a hiányzó mennyiséget. Benkő Sámuel „Topographia Oppidi Mis- koltz ...” című 1782-ben megjelent munká­jában külön fejezetet szentel a nagy hírű miskolci kenyérnek. A következőket írja: „Kenyereink különös díszévé válnak piaca­inknak. Nemcsak azért, mert kellemes az ízük, szép fehérek és jó az alakjuk is — hanem azért is — mert azok közt a kenye­rek között, amelyeket az országban piacra visznek és árusítanak, különösen kitűnnek.” A borhamisításhoz hasonló botrányok már ekkor a kenyérrel kapcsolatban is elő­fordultak: „sajnos nem ritkán akadnak olyan asszonyok, akik a londoni példát kö­vetik, és kenyereiket timsóval rontják meg, így szeretnék annak fehérségét és alakját egyre jobban növelni.” De erre azon túl, hogy szívpanaszokat okoz, nincs is szükség — írja másutt — hiszen „a szebbik nem kölcsönös látogatásokkal... szívesen segíti a házi munka és a háztartás gondjait; és a kenyérsütés méltán jóhírű, mert a kenyér itt ízénél és formájánál fogva is kitűnő, ugyanis szépen megkel dagasztáskor és re­mek fehér színű.” A kenyérsütésre, a cipó, a zsemlye, a pe­rec és a bélés készítésére, vásári árusításá­ra nagyon sok 18. századi levéltári feljegy­zést, adalékot találunk. így 1740-ben emlí­tik, hogy a kenyérsütő asszonyok a szabó, a csizmadia és a varga céhek közös árusító­helye (a mai Sötétkapu közvetlen környé­ke) előtt kínálják termékeiket. Jövedelmük egy részét — „korábbi szokás szerint” — a város hasznosítja. Egy 1780-as periratból egy bélessütő asszonnyal ismerkedhetünk meg. A tanúvallomás szerint a kemencé­ben sült bélest rendszeresen árusították a sokadalomban. Egy másik per kapcsán vall­ja egy kenyérsütő asszony, hogy „városunk nagy részével meg bizonyítom, hogy én éj­jel-nappal a Piaczra való sütéstől, vásárok­ra való járástól és hidegben-melegben soha meg nem szűntem.” A sütőasszonyok mellett a 18. század vé­gén pékek és főleg német származású zsem­lyesütő mesterek is dolgoztak a városban. 1796-ban arról szerzünk tudomást, hogy bi­zonyos Tékus András „zsemlyés mester” érkezik városunkba, s befogadtatik, mert eddig csak egy zsemlyesütő mester dolgo­zott. Számuk később növekedett, de az igé­nyeket nem tudták kielégíteni. így esik szó arról, hogy a zsemlyések mellett „két elő­kelő Miskolczi Sütő Asszonyokat is” fel kel­lett keresni, amikor a 18. század végén Miskolcon, Diósgyőrben és Arnóton állomá­sozó katonáknak nagyobb mennyiségű ke­nyeret rendeltek szállítani. A céhekbe szerveződő pékekkel az 1836- ban megalakult miskolci zsidó céh tagjai között találkozunk, majd a magyar és né­met pékek 1855-ben alapítják meg önálló céhszervezetüket. Dobrossy István (Sorozatunk követekezö része: egy hét múlva) Lobogózzuk fel épületeinket!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents