Déli Hírlap, 1986. április (18. évfolyam, 76-100. szám)
1986-04-21 / 92. szám
I\em bontanak, csak felújítanak Arról értesítettek bennünket a Búza tér nyugati oldalán levő pavilonsor zöld- ségkiskereskedői, hogy bontják a fejük felől a tetőt. Ráadásul senkitől semmiféle értesítést nem kaptak, a drága áruval sem tudnak mit kezdeni. A bontásra — tették hozzá — városrendezési okokból van szükség. Ezt hallották. Utánajártunk a dolognak, s mindjárt kiderült: tulajdonképpen vaklárma az egész. Szó sincs bontásról, mindegyik pavilon marad a helyén, csupán a tetőzetüket újítják fel. Ez viszont elodázhatatlan. Mindezt megbeszélték az illetékesek a kiskereskedőkkel is, sőt, valamennyiüknek felajánlották, hogy amíg a munka tart — előreláthatóan egy-két hét, mire az egész sorral végeznek —, a szemközti oldalon levő szabadpolcokra hurcol- kodjanak át az árujukkal. Ezt a megoldást azonban senki sem fogadta el, maradt mindenki a helyén. Igaz, hogy ez a beszélgetés csak a munka megkezdése előtt fél nappal zajlott le, s emiatt joggal háborognakaz árusok. Megtudtuk azt is, hogy a munkák zömét vasárnap és hétfőn végzik a felújítók, de sajnos, előfordulhat, hogy más napokon is kell dolgozniuk, mint például most is történt. A kivitelezők megígérték: a lehetőségek határán belül úgy végzik a munkát, hogy az áruban kárt ne tegyenek. Kongresszusi dokumentumok A Szovjetunió Kommunista Pártja XXVII. kongresz- szusának dokumentumait megjelentette könyvalakban a Kossuth Könyvkiadó. A kötet tartalmazza a Központi Bizottság, Mihail Gorbacsov által előterjesztett beszámolóját. Kádár Jánosnak, az MSZMP főtitkárának felszólalását. Nyikolaj Rizskov előadói beszédét a Szovjetunió gazdasági és társadalmi fejlesztésének fő irányairól, Mihail Gorbacsov zárszavát, az SZKP új szövegezésű programját, és az újonnan megválasztott vezető szervek tagjainak névsorát. M nikönyv Hazai ércbányászatunk története A Borsodi Szénbányák Péch Antal miniatűrkönyv- gyűjtők klubja igen érdekes, egy nagyobb alakú bélyegnek megfelelő miniköny♦ Május közepéig virítanak ... Szőnyegnövények Tapolcára idő a pari Sok színben pompáznak a miskolci parkok; a legtöbb helyen gyönyörű tulipánokat látunk. A Miskolci Kertészeti Vállalat ősszel ültette el a hagymákat, és a hidegtől lombbál, illetve gallyal védték. A tavaszi nagytakarítás után ezeket leszedték, és a több ezer gumóból kikeltek a holland tulipánok. Huszonkét fajtát ültettek el fél évvel ezelőtt, és a múlt héten nyílt ki az első virág. A két héttel ezelőtti nagy meleg is kedvezett a virág fejlődésének. bár ilyenkor hamarabb is elhervadnak. Csapadékosabb 'időben három-négy hétig tartják a virágjukat. A kertészek elsősorban a belvárosi, nagy forgalmú parkokat ültették be tulipánhagymával, de szépen jutott belőlük a tapolcai üdülőkörzetbe is. Körülbelül a jövő hónap közepéig gyönyörködhetünk bennük, aztán a muskátli, a petunia, az agerátum és a lobélia váltja fel őket. A szakemberek egy újdonsággal is szeretnének kedveskedni a sétálóknak: a tapolcai nagyparkban, a körágyban úgynevezett szőnyegnövényeket kívánnak elültetni. A különféle virágok távolabbról nézve szép mintákat adnak majd ki. Régebben ez megszokott volt, de az utóbbi évtizedben ez a sajátságos díszítési mód nem volt divat Miskolcon. A többi park tervezéséhez az elkövetkezendő hetekben fognak hozzá. (temesi) vet jelentetett meg a hazai ércbányászat történetéről. A Tóth Pál bányamérnök szerkesztette műben dr. Zsám- boki László ismerteti egy évezred hazai ércbányászatának történetét. A leírtakból kitűnik, hogy a honfoglalást követő Árpád-korban a vastermelés egyik központja megyénkben, az Ózd melletti Vasváron, (ma puszta a Hangony- patak völgyében) volt. Jelentős szerepet töltött be megyénk a nemesércbányászatban is. A hazai nemesfémtermelés a 16. századig Európában vezető szerepet játszott. A korabeli adatok szerint öt évszázadon át a jelentős értékű behozatalunk 80—90 százalékáért a nemesérccel fizettünk. A legjelentősebb központok közé tartozott ebben az időszakban megyénkben Rudabánya, valamint Telkibánya. A mű foglalkozik a legújabb kori vastermelés kialakulásával, a diósgyőri és az ózdi vastermeléssel is. Küldöttek a padsorokban ... A plenáris és szekcióüléseken 138-an mondták el véleményüket. Jobban élni a jogokkal Megalakultak a hlSZ városi bizottságának rétcgtanáesai (Folytatás az 1. oldalról) Részletek a hozzászólásokból: Fedor Vilmos, a KISZ Miskolc Városi Bizottságának titkára: „A városban és környékén 32 ezer kisdobos és úttörő van, közülük csak nagyon kevesen juthatnak el táborba. Egy hosszú távú társadalmi munkaprogram keretében építsünk Miskolcon úttörőtábort!” (Később, a diákszekció ülésén elhangzik : építőtábor keretében épüljön az úttörőtábor.) Szatmári Gusztáv, szolgáltatóipar: „Területünkön hatezer KISZ-tagot tudunk mozgósítani, nem mindegy, milyen programmal állunk eléjük, különösen most, amikor nagyobb figyelmet kérnek életkörülményeik javításához.” Major Zoltán, Nehézipari Műszaki Egyetem: „Az egyetemi ifjúság mindig érzékenyen reagált a mindenkori politikai eseményekre. Az elmúlt évek passzivitása után KISZ-eseinket ismét a bizonyítás vágya fűti.” Major János, a KISZ megyei bizottságának első titkára: „Érdekes és értékes KISZ-t akarunk. Nem a taglétszámunkat kell növelni, de tömegszervezet kell hogy maradjunk. Ezt pedig programjaink színvonalának javításával kell elérni.” Dr. Kovács László városi tanácselnök: „Égető gond a lakáshiány Miskolcon, különösen a fiatalok körében. Tízezer a lakásigénylő, a hetedik ötéves tervben ötezer lakás épül. Ám, ennek 70—80 százalékát a fiatalok kapják.” Dikházi Tibor, a MÁV KISZ- bizottságának volt titkára: „Generációváltás előtt áll a KISZ. Mi, harmincévesek azt adjuk át az utánunk jövőknek, amit munkánkban jónak találtunk, s rajtuk múlik, milyen lesz a jövőben a mozgalom.” Összegzés a szekciók munkájáról: Ifjúmunkás-szekció: itt a gazdaságpolitika került előtérbe. Ami a KISZ-t érinti: a meglevő hatáskörökkel kell jobban gazdálkodni, nincs szükség újabb jogokra. Megújulni csak ott kell, ahol ez feltétlenül szükséges. Ércnél maradandóbb emléket állított a magyar nép szívében Kossuth Lajosnak. Emellett azért az sem árt, ha szilárd az alapzat... Az, amelyik Kossuth apánk Parlament előtti szobrának tíztonnás terhét viseli. A Magyar Nemzet április 18-i számában, „Kossuth Lajos azt üzente: megrepedt a talapzata” címmel olvastam; megrepedt a posztamens, és kész csoda, hogy le nem dőlt a szoborcsoport. Amikor ugyanis a szakemberek megbontották a kőburkolatot, alatta nem szilárd betont, hanem téglából rakott — belül üres — dobozszerű építményt találtak. A hajmeresztő „műszaki megoldást” — így utólag — azzal magyarázzák a cikkben nyilatkozó szakemberek, hogy 1952-ben, valószínűleg egy hirtelen határidőnek eleget téve, rögtönözték az építők a kártyavár-talapzatot. Dicstelen művüket aztán gondosan eltakarták a díszes kőburkolattal. A székesfőváros egyik legszebb nontián. hangulatos tér közeoén áll a szobor. Tavasztól őszig mindig ücsörögnek alatta, és körülötte, egymásba feledkező szerelmes- párok. napozó, vagy éppen hűsölő idős emberek, gyerekkocsit vigyázó kismamák. Belegondolni is borzasztó ... Belül üres De erre ne is gondoljunk, törjék a fejüket a szakemberek inkább azon, milyen műszaki megoldással korrigálhatják a hibát, s honnan teremtsék elő nagy hirtelen az új talapzat megépítéséhez szükséges milliókat. Nem tartozom azok közé, akiknek az ötvenes évekről csak rossz emlékeik vannak, és mindent elutasítanak, ami abból az időből származik. Mégis úgy vélem, egy kicsit jellemző arra a korra a „gyors határidőre” végzett fusimunka, a kívül díszes, de belül üres talapzat. A másik tanulsága az lehet e históriának, hogy az akkori vétségek nem csupán emlék formájában kísértenek napjainkban. A harmadik pedig — a sorrend nem lényeges —, hogy bár sokat javult azóta a felfogásunk, munkamorálunk. nem annyit, mint szeretnénk. A minap hallottam egv kedélyhervasztó beszámolót arról, milyen sok. hibával terhelt a Borsodi Ércelőkészítő Műben hosszú évek óta húzódó beruházás. A tervezéstől a kivitelezésig, a munka minden fázisában tetten érhető a felületesség, szakszerűtlenség, sőt. a felelőtlenség is. Hogy még közelebbi példával éljek: a főutca díszburkolata nem mindenütt váMt diszére a köVezőknek. s tartani lehet tőle, hogy egyes szakaszokon nem bizonyul hosszabb életűnek, mint például a Tanácsköztársaság városrész központi terének lépcsői. Eleinte csak lötyögtek a sárga keramitkockák. aztán sorra- rendre elmozdultak a helyükről, és egy részük el is tűnt. Mert amit mozdítani lehet, annak lába kél minálunk, „majd csak jó lesz valamire” jelszóval. Ez azonban már más kérdés . .. Maradjunk csak a belül üres talapzatnál és e talapzat mai megfelelőinél. Kossuth apánk — ha életre kelne —, alighanem mást is üzenne az ötvenes évek és napjaink egvik-másik építőjének. Például azt. hogy ahol a posztamens üres. ott nincs több a fejben, szívben sem. E kettő — mármint: értelem és érzelem — nélkül pedig nem lehet építeni semmit Sajnos, számos, je! arra int bennünket — gondoljunk csak a virágosnak egyáltalán nem nevezhető gazdasági helyzetünkre! —, "hogy az el- tűrhetőnél jóval többen próbálják díszkövek és díszes szavak mögé rejteni napjainkban is pocsék munkájuk következményeit. (békés) Diákszekció: a KISZ-tag maga döntse el, hol kíván dolgozni: az iskola, a lakóterület vagy a sportegyesület alapszervezetében. Legyenek érdeklődési körön alapuló szervezetek. A pártmunka területeit jobban meg kell ismertetni a tanulóifjúsággal. Értelmiségi szekció: a jövedelem nem teszi lehetővé az értelmiségi életmód megteremtését, s aki a jövedelmét ki akarja egészíteni, azt .többnyire nem a szakmájában teszi. Ügy érzik, hogy az értelmiségiek Miskolcra te- lepedésének gátja a lakás- helyzet. Lakóterületi szekció: a községekben, a városkörnyéken élő fiatalok kevésbé optimisták a mozgalom megújulását illetően. A korábbi évek erőltetett urbanizációja miatt a falvak ellátottsága kívánnivalót hagy maga után, korlátozottak a szabadidő hasznos eltöltésének módjai. .Tudatosabb tagfelvételt szorgalmaztak. A KISZ KB titkárának, Szandtner Ivánnak a véleménye: — Újdonságot jelentettek a miskolci KISZ-esefe küldöttértekezletén a szekcióülések. Ezeknek köszönhetően, nagyon sok fiatal mondhatta el véleményét. Jómagam az ipari szekció ülésén vettem részt, ott is elhangzott, s ez az én véleményem is: a KISZ-nek a meglevő jogaival kell jobban élni, nemigen van szükségünk újabb jogosítványokra. A KISZ Miskolc Városi Bizottsága mellett ezentúl három rétegtanács működik. A 33 tagú ifjúmunkás-tanács elnöke Gúr Nándor, a KISZ városi bizottságának titkára. Titkárok: Harsányt István és Szcdlacsek György. Az értelmiségi tanácsnak 23 tagja van, elnöke Bányász Mónika, a KISZ városi bizottságának titkára; Horváth Zoltánt a tanács titkárává választották. A diáktanács elnöke Fedor Vilmos, titkárok Anga Béla és Mares Mária. A KISZ Miskolc Városi Bizottságának első titkára ismét Dobozy Zsolt lett. Titkárokká újból Bányász Mónikát, Fedor Vilmost és Gúr Nándort választották. A városi bizottság tagjai: Borbély Sándor, Madarassi Magdolna (a küldöttértekezleten ■'á- lasztották), Bíró Orsolya, Kovács Balázs, Anga Béla, Untai József. Fi lemile Éva, Vincze Miklós, Csorna András. Nagy József és Báni ly Csaba :a KISZ-szervezeiek, -bizottságok delegálták). Asztalos László. Simkó Valéria, Szatmári Gusztáv, Tronka Krisztián és dr. Kovács István (a rétegtanácsok választották) és Forrai Tarnás- né városi úttörőelnök. A Pénzügyi Ellenőrző Bizottság elnöke Szemén Péter, titkára Váradi Istvánná lett. A megyei KISZ-bizottságba delegált tagok: Berta Attila, Dobozy Zsolt. A megyei KISZ-küldöttértekezleten Miskolcot kétszáz küldött képviseli. I. S.
