Déli Hírlap, 1986. március (18. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-03 / 52. szám
Egy gondolkodó brigád a gépgyárból I Rang és boríték ifr Jakó László és Matlyák Bertalan arról beszéltek, hogy « gyári és az egyéni érdekek közösek Sokáig jelez pirosat a lámpa Nincsenek összhangban Nem nagy hírveréssel élik a maguk brigádéletét a Diósgyőri Gépgyár G. gyáregységében dolgozó, Radnóti Miklós nevét viselő brigád tagjai. Nem is egetrengető dolgok, amelyekkel évek óta „hozzák a formájukat”. Apróságnak tűnnek, mégis sikerült velük az élre törni, és az élen maradni. Olyannyira, hogy az elmúlt évi teljesítményük alapján Az ágazat kiváló brigádja kitüntetésre javasolták őket. — A teljesítményünk nyom természetesen legtöbbet a latban. — Ehhez persze személyes érdekünk fűződik. Akik teljesítménybérben dolgoznak, ritkán engedik meg maguknak azt a luxust, hogy kihasználatlanul álljon a gépük. Igyekeznünk kell, mert így lesz vastagabb a boríték •— magyarázza Matlyák Bertalan brigádvezető. — Az átlagteljesítményük: 118 százalék. — Ezt jó lenne pénzre „lefordítani”. És kíváncsiak lennénk, hogy a jelenlevő esztergályos nők mennyire riválisai a férfiaknak... — Vetélytársak vagyunk «— mondja — Búzás Cyuláné —. bár az órabérben van egy kis különbség a gyengébb és az erősebb nem képviselői között. De ha többletmunkára volt szükség, volt már rá eset, hogy 40—50 órai túlórával 10—13 ezer forintot is hazavihettünk. — Ezek szerint nem kis 'különbség lehet a jó és a kevésbé jó esztergályosok fizetése között. — Gyakorlat teszi a mestert . .. Öreg rókák vagyunk a szakmában, bár nekünk is időbe telt, míg a fortélyokat kitanultuk. Aki pillanatok alatt átszereli a gépét, nem kell sokat töprengenie a hogyanon, s időt nyer. Itt nap mint nap önmagunkat kell újítani. — Szerintem ha valaki szereti a szakmáját, az már önmagában véve is szárnyaltét ország delegációja tanácskozott a lillafüredi Pa- lotaszáilóban a 24. Barátság Kupa nemzetközi fodrász- és kozmetikus versenyről. A Magyar Fodrász- és Kozmetikus Egyesület javaslatát a versenyszabályzat tervezetéről néhány kiegészítéssel, elfogadták a résztvevők. Nemcsak a legtehetségesebb versenyzőknek terem babér e kétnapos versenyen, hanem a legelfogulatlanabb zsűritagnak is. A verseny tisztasága megköveteli, hogy részrehajlástól mentes legyen, bár a sok szép frizura és smink közül nem lesz könnim kiválasztani a legszebbet. De az alapelveket a legapróbb részletekig kijjc A nőknek is rangja min a brigádban (Kiss József felvételei) kát ad — veszi át a szót Jakó László, aki mint párt- alapszervezeti titkár is méltányolja a nők munkáját. — Ketten vannak a brigádban, de férfimunkát végeznek. — Én programvezérlésű, automata esztergagépen dolgozom — mondja Labanc Jánosné, az Ernődről bejáró kétgyermekes asszony. — Amikor megkapom a rajzot, a kísérőlapot és a művezetői utasítást, kezdődhet a munkamenet megtervezése. Ha az elsőnél jobb programot találok, megváltoztatom. Ha a harmadik variáció még jobb, azt jegyzem le. Később, ha ugyanolyan munkadarab érkezik, már töprengés nélkül indíthatok. — A teljesítmény önmagában még nem lenne eledolgozták, p az itt véglegesített versenyszabályzatot áprilisban elküldik a szovjet, a csehszlovák, a lengyel, a román, a bolgár, a kubai és a mongol résztvevőknek. A nemzetközi verseny fővédnöki tisztségét dr. Cseh József ipari miniszterhelyettes vállalta el. Augusztus 30—31-én városunk sportcsarnoka ad majd otthont a rangos eseménynek, amelyre több ezer érdeklődőt várnak. Sok érdekes versenyszám lesz, hiszen a versenyzőknek be kell mutatniuk, hogyan bánnak a fésűvel és az ecsettel avant- garde stílusban, a fantáziát szabadjára engedve de jól kell tudniuk a szolidabb módit is. . gendő. Ez a brigád nemigen ismeri azt a szót: selejt — magyarázza Jakó László, aki a művezetőképző tanfolyamról jött el e találkozóra. — Ám nemcsak ők. de a csapat valamennyi tagja kész a tanulásra. Buzásné például leérettségizett, de nem csábította az íróasztal. Fohászkodik, hogy még hat évig ilyen egészsége legyen, mert az ülőmunkát nem tudná elviselni. — Jó néhányan vagyunk a brigádban, akik több szakmával is rendelkezünk. Ezt honorálják is. Ha egy munkadarabot nem kell gyáron belül utaztatni, ha más megmunkálásra van szükség, az nagy időnyeremény. B. Tóth Imre, Tóth Ferenc és Tanciora László többféle esztergagépen is tud dolgozni — jegyzi meg a brigádv~zető. — Az idő nálunk nagy úr, hiszen olyan gépek részegységeit gyártjuk, amelyek exportra készülnek. De az sem mindegy, hogy milyen áron. A mai világban minden forintot meg kell fogni. S nekünk is csak így lesz több. Újítunk tehát. Ha egy 2500 forintos szerszámkésből még egyszer újat tudunk fabrikálni, az még egyszer annyit ér... És ki tudja, mennyit ér az a munkatársi segítség, amit három társuk építkezésén végeztek? ... Persze ha kell, a közös vagyonúnkat is hajlandók gyarapítani. Ennek értékét ellenben tudjuk. Nem is kevéssel, egyenként 7500 forinttal járultak hozzá társadalmi munkában károsunk gazdagodásához. Oláh Errsi Hosszan berreg a «seng» a Vécsey utcai ház földszintjén. A lakásban halk motozás, majd fekete hajú, alacsony hölgy nyit ajtót, orrán szemüveg. A szobában az egyik öblös fotelban kínál hellyel; 55— 60 évesnek vélem. — Nem tudom, maguk újságírók miért sz-szel írják Rorárius László nevét, amikor s-sel jegyezte — kezdi a beszélgetést. — Talán mert így rögződött a köztudatban — felelem, de el kell fogadnom. hogy ezt ö jobban tudja. A hölg.v ugyanis nem más, mint a híres-neves miskolci cukrászda államosítás előtti utolsó tulajdonosának, Rorárius Lászlónak az első felesége. A mai Pátrra-ház helyén álló egykori intézményt 1938- ban vásárolta meg a nagy ínyesmesteri múlttal rendelkező Rorárius Gyulá, s így lett a korábbi Ráhelből a miskolciak kedvelt Rorija. Beszélgetőpartneremet most Gálik Bélánénak hívják. — Roráriusék családjából mind a négy fiútestvér cukrász lett. Gyula a férjem nagybátyja volt; az emlékezetemben alacsony emberként él. A műhelyben készítette a süteményeket, a felesége pedig a vendégeket szolgálta ki. Ez a hagyomány akkor is folytatódott, amikor 47-től 51-ig a férjem vezette az üzletet. Ekkor én álltam be a pult mögé. A Rori egykori bútorairól készült felvételeket nézegetjük. — A székeknek és a kanapéknak nem az volt az eredeti kárpitja, amivel a múzeumban kiállították. Régen ugyanis bordó bársonynyal voltak behúzva. A falakat zöld tapéta borította, s négy velencei tükör is tartozott a berendezéshez. A rádió egyik adásában elhangzott, hogv volt egv gömbölyű gázkályhánk. Ez igaz. de széntüzelésűre cseréltettem ki, mert csípős szaga volt. Én még ismertem Ráhel bácsit is-; gyakran lejárt a cukrászdába, mert eladta ngyan, de topábbra is fölök-. Két közlekedési jelzőlámpa-rendszer üzemel városunk utcáin. Az egyik a közúti igazgatóság kezelésében lévő 3-as számú főútvonal forgalmát irányítja, a másik pedig a belváros úgynevezett tanácsi útjainak rendjét szabályozza. Miképpen lehetne a két rendszert összhangba hozni? — tették fel a kérdést többen is a Miskolci Területi Közlekedésbiztonsági Tanács legutóbbi ülésén Tóth Csabának, a városi tanács csoportvezetőjének. — A két jelzőlámparendszer merőben különbözik egymástól. A városunkat átszelő 3-as főútvonalon a lámpasor mintegy 55 kilométeres sebességnél biztosítja a zöld hullámot. Ez a program kifejezetten az országos főútvonal zavartalan forgalmát hivatott elősegíteni. A keresztező kis utcák járhatóságát is biztosítja — ik Az esküvői felvétel 1939- ben készült. Ekkor lépett frigyre Rorárius László első feleségével, Lili nénivel, aki ma is itt él Miskolcon. Bár később újra férjhez ment, ismerősei ma is Ro- ráiusnénak szólítják... te lakott. Ö mesélte nekem, hogy korábban semmilyen kályha sem volt itt; a konyhában egy nagy üstben vizet forraltak, s a gőz melegítette az üzletet. Csodálkoztam is mindig, miért nem mentek tönkre a bútorok ... Gyanakszom, hogy rosszul tippeltem meg a korát. Bár nem illik, rá is kérdezek, s kiderül, hogy velem szemközt egy 71 éves hölgy ül. Tovább kérdezem a felszabadulás utáni időkről. Ekkor már csak ő dolgozott a cukrászdában. — Az első idők keservesen teltek: nem lehetett hozzájutni a kakaóvajhoz, csokoládéhoz. Nehezen ment azi üzlet. Később, amikor már könnyebb volt boldogulni, újításokat vezettünk be. Azelőtt nem árultak az utcán át ostyában fagylaltot; ezt mi kezdtük el a férjemmel. Nem is tudnám felsorolni, hányféle süteményt készített a két segéddel műhelybe»* lehetőség szerint. Ugyanakkor a belvárosi lámpák 12 programja — amely egyébként legalább 16 millió fo- ( rintba került — egyaránt tekintettel van a kereszt- irányú forgalomra. A keresz- tül-kasul közlekedők emiatt feltételezik időnként, hogy számukra sokáig tart a piros fázisidő. Miután nagyon sokba került a program kidolgozása, a bővítésével legalább addig kell várnunk, amíg a többi belvárosi útszakaszt is átadják, (Különben kevesen tudják, hogy sok helyen helyeztünk el az úton forgalomjelző detektort, s ezeknek a jelzése alapján dönt a számítógép az ideális program alkalmazásáról. A gép 13. programja pedig az, amikor valamennyi jelzőlámpa sárgán villog.) A jobb összehangoltsághoz tehát még egy kevés idő kell... (szántó) De az biztos; egy-egy hétvégére 70—80 tortára is kaptunk külön megrendelést! — Kik jártak akkoriban a cukrászdájukba? — A törzsközönségünk orvosokból, színészekből, kereskedőkből, ügyvédekből állt, de a Korona vendégei is betértek ide. Jó reggelit adtunk. Korán reggel nyitottunk, s késő este zártunk. Nem tudtunk szabadnapot kivenni, hiszen családi vállalkozás volt a miénk. Sok vendég jött mozi előtt és után; délután 5-kor kezdődött az uzsonna, telt házzal. — Mi volt a specialitásuk? — Tulajdonképpen ugyanazokat az édességeket kínáltuk, amit Pesten, a Gerhaud- ban kóstolhattak meg a vendégek. — A miskolci cukrászdák közül melyik számított akkor a legjobbnak? Kis félmosollyal mondja; — Természetesen a miénk! Ha például elmentem az orvoshoz, s a vizsgálat végén megkérdeztem: mivel tartozom? — azt felelte: semmivel, küldjünk egy szép tortát. — Tetszik-e még járni cukrászdába? — Itt Miskolcon nem. Pesten be szoktam térni a Ger- baud-ba. Ez nagyjából ugyanolyan, mint a régi Rorárius volt. — Ha az idén ismét megnyílik a Rori, bizonyára felkeresi ... — Természetesen! Bár, az új helyet túl nagynak találom. — A családban folytatódott a cukrászhagyomány? — Az első férjemtől van egy fiam. Budapesten lakik, a másik pedig Miskolcon él, mint én, s három kisunoká- im is van. A .gyerekeim azonban nem lettek cukrászok. Bujdos Attila í(c Leningrádban befejeződött egy új típusú, légpárnás kétéltű motoroshajó prototípusának próbaüzemelése. Az új kétéltű neve: Gepard. A szakemberek véleménye szerint a geológusok, a túró- munkások. a vízügyiek nélkülözhetetlen közlekedési eszköze lesz nemcsak a folyókon. tavakon, a nehezen megközelíthető terepeken, hanem, a tengerek parti vizein is. Kár kihagyni a lehetőséget Borsodiak a Szegedi Ipari Vásáron Páros években rendezik meg Szegeden az Ipari Vásárt és Kiállítást. Az idén eddig 300 magyar és számos külföldi kiállító jelentette be részvételi szándékát. A vásár 32 ezer négyzetméternyi alapterületéből a 12 ezer négyzetméteres fedett téren már javában tart a csarnokok és a pavilonok felújítása. Szokás szerint részt vesznek a vásáron Szeged testvérvárosai. Ogyessza a területén lévő teljes ipari keresztmetszetét mutatja be, Szabadka a több mint 100 kiállítóval szinte egész Jugoszlávia iparát képviseli, a lengyel Lodz textil- és konfekcióiparát mutatja be, a finn Turku pedig műszer- és élelmiszeriparával lesz jelen. A vásárigazgatóság ezúttal meghívta a bolgár Plovdiv és a csehszlovák Brno iparának reprezentánsait is. A nyugati országokból is érdeklődnek a részvétel iránt. A hazai kiállítók között alig-alig képviselteti magát Borsod megye és székhelye, Miskolc. A vásár sajtóirodájától telefonon kapott tájékoztatás szerint eddig Miskolcról csak az üveggyár, illetve a nyékládházi Mezőpanel Vállalat, s ezeken kívül Borsod megyéből a Borsodi Vegyi Kombinat, az Ózdi Kohászati Üzemek és a Sajószentpéteri Üveggyár jelentkezett. A szakosított vásár pedig jó alkalmat kínál a termelő, a feldolgozó és a kereskedelmi vállalatoknak, hogy felmérjék a piacokat. a szükségleteket, az igényeket. A vállalatok marketing-tevékenysége nem nélkülözheti a vásári, a kiállítási alkalmakat. ezért érthetetlen, miért nem élnek szőkébb hazánkban jobban a lehetőségekkel. A vállalatok egy része, a szövetkezetek, vállalkozások, a kis- és kézműioarosok lehetőséget kapnak, hogy a helyszínen árusítsák termékeiket. A szakmai rendezvényeket kívül divatbemutatókat is tartanak. A július 18—27. között sorra kerülő Szegedi Ipari Vásárnak rangos múltja van; az elsőt éppen 110 évvel ezelőtt, 1876-ban rendezték. Újjászervezése a felszabadulás után. érthetően az új gazdasági mechanizmus kezdeti időszakában történt meg, Ssépítők versenye a Paloínstsállában A Ráhel és a Rorárius Hírneves miskolci cukrászok O.J. i
