Déli Hírlap, 1986. március (18. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-08 / 57. szám
Pataky Attila változatlanul népszerű a fiatalok körében; a találkozó után nem győzte az autogramokat osztogatni. fíészül a hatodik nagylemez Pataky Attila az Eddáról Változatlan hévvel és energiával beszél a múltról, jelenről, jövőről. Egy-egy kiszólását, frappáns mondatát tapssal jutalmazza a lelkes közönség. Ügy látszik, a népszerűsége változatlan. Pataky Attila a Lenin Kohászati Müvek ifjúsági klubjában találkozott rajongóival. A legtöbb kérdező még két év távolából is az Edda Művek feloszlására volt kíváncsi. A válaszadó a házasság hasonlatával élt, amely hét-nyolc évig áltar Iában jó, de utána jön a krízis. Ök nem várták meg, hogy a válóper elmérgesedjen, bár a róluk szóló — és jóval később sugárzott — televíziós film nem jó fényt vetett rájuk. Ezt Pataky Attila is elismeri, s megígérte, hogy még egyszer nem esnek hasonló csapdába; bízik benne, hogy az új házasság sikeres lesz — hosz- szú évekig! Erre minden reményük megvan, mert fut a zenekar szekere. Hogyan? A választ az egyik klubtag kérdésére adta meg (miért a múltból élnek? — érdeklődött): a legújabb nagylemez három hónap alatt 100 ezer ijc Körmendi János lesz a vendége a Vasas Művelődési Központ portrészínpadának, a holnaputáni Hétfőn hétkor- estnek. A népszerű művészt dr. Erős Zoltán interjúvolja meg. példányban kelt el, márpedig azon természetesen friss nóták vannak ... ugyanakkor az új felállásban fél év alatt 107 koncertet adtak szerte az országban. Miért lett újból „Művek” az Edda? „Véresen megverejtékeztem a sikerért, ezt a nevet kaptam, ez az enyém és Miskolcé!” — hangzott a válasz. Hogy érzi magát Budapesten? Jól, de gyakran hazajár, mert édesanyja, rokonai és barátai itt élnek. Tervek? Március 16-án lesz az idei első bemutatkozás a Kertészeti Egyetemen, majd valamivel később országos turné következik, természetesen miskolci fellépéssel egybekötve. S készül a hatodik LP. Pataky Attila a videove- títéssel kísért találkozó végén elénekelt két új nótát, a fiatalok nagy örömére. (temesi) Gyerekek, veszélyben — Nem megyek tovább, amíg ki nem veszi a kocsiból a gyereket! — hányszor hallottam villamosvezetőtől ezt a mondatot. Hányszor láttam, amikor a vezető, nem törődve a menetidővel, már nemcsak a mikrofonban ismételte meg a felszólítást, hanem megállt, és hátrajött. Sajátkezűleg vette ki a bizonytalan alkalmatosságból a kicsit, és —egyáltalán nem titkolva a véleményét — visszament, hogy végigvezesse a csuklóst Miskolcon. Tízkilométeres, és egyáltalán nem veszélytelen útvonalon. Hányszor láttam, hogy a mama, a papa veszélytelennek ítélte minden megmozdulását — talán azért, mert nem kapott hozzá emlékezetesebb mondanivalót: tragédiát. A gyereket ki kell venni a kocsiból, mert hasonlóan figyelmes polgártársaink úgy. közlekednek a városhan, mintha a főutca sétatér lenne, és a villamos villámgyors fékezése (egy pillanat alatt le tud állni, ha leveszi az áramszedőt) messze repítheti a babát — mondja a szabályzat, ami ezúttal tökéletesen igaz. Egyáltalán, hogy veszi magának a bátorságot bárki, hogy semmibe vegye a több száz embertársáért felelős, a munkáját normálisan végző ember véleményét? A tragédiától, ami napjában sokszor is megtörténhetne, mindenki joggal tarthat. A nagykamaszoktól a vonaton nem tartattam. Csak a jövőtől, hogy ezek lesznek pár év múlva felnőttek. A nagyváros kollégiumaiba vasárnap esténként visszaözönlő ifjúság — holott fiatalságánál fogva kedves is lehetne — a kitanultat játssza. — Kiüldöztük a csajokat, és ha láttad volna, cékla volt a fejük — mondja a bájos hölgyjelölt, három év múlva talán családanya, a tizenhét éves ifjúnak. — Olyanokat mondtunk, festettük egymást, csuda dolog volt... ! Otthon hogyan szól a kislány? Akkor képmutatóan illendően? Mit mond az iskolában, és ismét csak honnan ez a bátorság? Csak gyávaságot tapasztaltam az emlékezetes úton. A bömbölő magnetofon — aminek se a meg- szólaltatási jogáról, se a hangerejéről nem kérdezték meg annak a véleményét, akivel egy-két órára össze voltak zárva, azzal együtt, hogy bekapcsolni sem lehet vonaton — azonnal elhallgatott, amikor feltűnt a kalauz. Lezárták a masinát, hogy újra elindítsák, amikor elmúlt a „veszély”. Nem érzett veszélyt —, hogy még egy villamosbeli példát mondjak — az a fiatal apa sem, aki kicsi fiát a vezetőülésre ültette. Miért ne, hiszen a kétféléi indítható jármű másik oldalának a vezetőállása üres, mikor elöl van, az, akinek a kezében már megint sok száz ember tette le az életét. A baba örül, hogy megfoghatja a sebességváltót, forog a szék, a papa boldog. Annyira, hogy visszautasítja — és milyen szavakkal! — a szakember figyelmeztetését. Mindössze 450 volt vághatja meg úgy a gyereket, hogy biztosan meghal. A jármű áll, az utasoknak véleménye van: Véleményünk van. alapvető dolgokat nem tudunk, vagy nem veszünk tudomásul. Hogy például kollégista gyerekkel nem kell egy tízezret érő magnetofont is odaadni... Magnetofont adunk — és nem adunk figyelmet. Gesztusokat sem ismerünk. Nem tudjuk, hogy — másképpen bár — fogjuk inkább magunkhoz a nagyot és a kicsit. Hogy ki ne essen semmilyen alkalmatosságból, hogy soha meg ne üsse senki, nemhogy a nagyfeszültség. De miért is fognánk magunkhoz őket., amikor fogalmunk sincs róla, hogy veszélyben vannak? M— Liszt-hangverseny az egyetem űj aulájában JandóJenő zongoraestje Ebben az évben emlékeznek meg a muzsikusok Liszt Ferenc születésének 175. és halálának 100. évfordulójáról. Széles körű alkotó munkásságának jelentékeny területe a zongorához kapcsolódik. Már mint csodagyerek bejárta a világot. Később Paganini hege- dűjátékának hatására kitágította, és soha . nem ismert nehézségi szintre emelte a hangszer technikai lehetőségeit. Egész Európa csodálatát vívta ki páratlanul virtuóz zongorázásával. 1869-től pedig, késői alkotókorszakában, kedves hangszerén mondja el legszemélyesebb vallomását, megsejtéseit a Bartókig nyomon követhető „jövő zenéjéről’*. Jandó Jenő a Liszt-életműből két speciális területet választott szólóestje műsorának összeállításakor: a zongorafantáziákat és a magyar rapszódiákat. A zongorafantáziák, parafrázisok az eredeti művet vagy annak részleteit dolgozzák fel, fokozott érvényesítés céljából. Liszt Ferenc a legnagyobb mestere a műfajnak, és elsősorban kortársai műveit népszerűsítette rendkívül virtuóz for- formában. De lényegében ebbe a körbe tartoznak a magyar rapszódiák is, amelyek a cigányok által közvetített dallamokra, főleg népies műdalokra épülnek. A hangversenyt hallgatva, nem kellett csodálkoznunk a műsorválasztáson. Jandó éppen az a típusú virtuóz zongorista. aki ezeket a halmozott nehézségű műveket mutatósán, briliánsán közvetíti a közönségnek. Polonéz Csajkovszkij Anyegin című operájából, Gounod Faust-jából a Keringő, Auber A portici néma műve alapján Taran- telle di bravura és Wagner Tannhäuser-nyitányának magas szintű előadása szinte lélegzetvételnyi pihenőt sem engedélyezett az előadóművésznek. Az utolsó, a XIX. magyar rapszódia Ábrányi Kornél egyik gyors csárdásának tüneményes feldolgozása. Az 1847-ben megkomponált, majd 1853-ban átdolgozott VII. magyar rapszódia feltűnő előadási utasítása: dacos cigánystílusban. Egy eredeti és egy népies műdalt használ fel benne Liszt, csaknem végig oktávmozgásban. A XI. rapszódia dallamai is szoros kapcsolatban állnak a cigánybandák repertoárjával. Az első melódia cimbalom- tremolót utánoz. Ezt egy verbunkos dallam, majd egy bonyolult zongoratechnikai problémákat felvonultató vidám, gyors csárdás követi. A verbunkos hagyományos lassú-gyors formaépítkezését tükrözi a Pesti karnevál alcímű IX. rapszódia is, melynek zárószakaszában több csárdásdallam kapott helyet. Jandó Jenő mind szellemi, mind fizikai erővel, táncos lendülettel, káprázatos technikával érzékeltette a sokáig bírált Liszt-rapszódiák világát, és megjelenítette azoknak a fergeteges sikerű koncerteknek a hangulatát, melyeket a múlt század nagy magyar muzsikusa adhatott. A gyorsabb ügyintézés érdekében bővült azoknak az IBUSZ-irodáknak a köre, ahol a magyar állampolgárok egyéni turista és láto- gató-útlevélkérelmeinek felKazincbarcikáé Színjátszófesztivál A nyolcadik alkalommal rendezik meg az idén, július 2. és 6. között Kazincbarcikán az ifjú Horváth István országos és nemzetközi színjátszófesztivált. Minden tartalmi és formai megkötés nélkül, szívesen látnak olyan, nagyszínház jellegű produkciókat, amelyek a közelmúltban készültek, és korábban nem szerepeltek a tatabányai szakszervezeti, a balassagyarmati kamaraszínházi, vagy az országos Aurora fesztiválon. A játékidő lehetőleg ne haladja meg a 60—70 percet, a résztvevők száma pedig a 20 főt. A csoportok egyénenként is nevezhetnek, őket külön háromtagú előzsűri tekinti meg. A jelentkezéseket a fenntartó és a csoport nevének, címének, valamint a produkció címének és a rendező nevének a feltüntetésével legkésőbb március 15-ig kell elküldeni a Népművelési Intézetbe (Budapest, 1251 Korvin tér 8.). A produkciót az előzsűri április 30-ig tekinti meg. A jelentkezett csoportok felkészüléséhez a Borsod Megyei Közművelődési Módszertani Központ konzultációt szervez, amennyiben azt kérik. vételéről gondoskodnak. Ezentúl megyénkben az ózdi és a sátoraljaújhelyi IBUSZ- irodákban is beadható útlevélkérelem. Barta Péter Utlevélintézés, vidéken A százéves iskolában Emléktáblákat avatnak Március 21-én diszünnepsé- gen emlékeznek meg a Berze- viczy Gergely nevét viselő kereskedelmi és vendéglátóipari szakközépiskola fennállásának 100. évfordulójáról, s a jubileum alkalmából két emléktáblát helyeznek el az iskola előterében. Mindkettő városunk képzőművészeinek alkotása. Szunyt Péter az általa alkotott emléktáblán az alapítást, valamint a névadó portréját formálta meg, míg Varga Miklós szobrászművész az iskola első igazgatójának, Gálffy Ignácnak a domborművét készítette el, aki 35 éven át igazgatta a tanintézetet. Csak érdekességként jegyezzük meg, hogy a város büdzséje akkor is vékony volt. Az iskola alapítását csak úgy tudta vállalni, hogy a költségek fedezéséhez az akkori kereskedelmi és iparkamara is hozzájárult. Az intézet mai székházának felépítéséhez a város 1908-ban 120 000 korona értékű telek adományozásával járult hozzá, s ezt megtoldotta további 40 000 koronával, amit a környék rendezésére költöttek el. +: A Berzeviczyben vendéglátóipari és iskolatörténeti kiállítás látható március 20-ig. Kötelességüknek tartják a hagyományok ápolását... (Temesi László felvétele)
