Déli Hírlap, 1986. március (18. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-26 / 72. szám
A DH várospolitikai fóruma Miskolc településpolitikája Javulnak a városi élet körülményei • Nyilatkozott a tanácselnök • A lakásoktól a közlekedésig • Megvetni as arányos fejiődés alapjait Tiszteit Olvasó! Lapunk legnagyobb múltú rovata (csaknem egyidős a DH-val) általában három hasábnyi terjedelemben jelent meg eddig hetente egyszer, szerdán. Ügy látszik, hogy az évek nyomtalanul szálltak el felette, sőt mintha fiatalodott, izmosodott volna az idő múlásával. Nyilván összefügg ez a közéleti demokratizmus erősödésével, az egyre nyíltabbá váló várospolitikával, s azzal az érdeklődéssel, mellyel a miskolciak többsége a város mindennapjai felé fordul. De nem szaporítjuk tovább a szót, a lényeg az, hogy kinőtte kereteit a mi fórumunk. Ezért szívleltük meg és váltottuk valóra számos olvasónk javaslatát: egy egész oldalon foglalkozunk Miskolc fejlődésével, szépülésével, nem kendőzve el azokat a szépiákét sem, melyek - a mi szemünkben igy is kedves — arcát csúfítják. Szeretnénk, ha ezentúl még több levél, javaslat, észrevétel érkezne hozzánk, és rovatunk a szó igaz értelmében véve fórummá válna. Bemutatkozásnak szántuk a mait, s ha megnyerni olvasóink tetszését, ezen túl mindig igy jelentkezünk. Reméljük, rövidesen elindíthatjuk a Miskolc egykor és ma című sorozatunkat, mely tulajdonképpen képes történelem lesz. Régi barátaink, a Herman Ottó Múzeum szakemberei segítenek, hogy egymás mellett mutathassuk be a város régi és mai részleteit Ezt is Önök kérték, mi teljesítjük, és cserébe nem várunk mást, csak azt hogy maradjanak segítőtársaink, legyenek minél többen városszépítők, városvédők, emeljenek szót a köz érdekében, e hasábokon isi A gázvezetéktől a fedett buszváróig Miskolciak kérdezik Hiába a tiltó táblák, amíg a keskeny Pattantyús utcán ekkora lesz a forgalom, addig itt közlekedni nem veszélytelen dolog. A Városépítés című — évente hatszor megjelenő — folyóirat idei első számában közli az ország néhány nagyobb települése tanácsi vezetőjének válaszát arra a kérdésre: „mi valósult meg az elmúlt ötéves tervben, és mit vár az elkövetkező öt évtől?" Miskolc város tanácselnöke, dr. Kovács László rögtön a lényeggel kezdi: .. azt mondhatjuk, hogy a népgazdaság anyagi erejéhez mérten, a korábbi tervidőszakokban megszokottnál szerényebb mértékben, de tovább épült városunk ... Az V. ötéves tervben tető alá hozott lakások 80 százaléka állami erőből készült, a VI. ötéves tervben azonban már csak 43 százaléka. A többi magánerős volt. A népgazdaság terheit csökkentő, tehát kedvező irányú arányeltolódást segítette az is. hogy sikerült javítani a telekkínálatot. Hathatós segítséget kaptunk ehhez a megyei tanácstól. ennek köszönhetően a városkörnyéki községekben 1000 telket alakítottak ki... azoknak a miskolciaknak, akik családi házat kívántak építeni.” Magában a városi településfejlesztésben pedig megfigyelhető az a törekvés, „hogy a hagyományos városképbe jobban beilleszkedő, alacsonyabb szintszámú, változatosabb homlokzatú épület készüljön a házgyári panelből.” A közlekedés és a közművelődés helyzete: „Ha elmondhatjuk, hogy javultak Miskolcon a közlekedési viszonyok, ezt elsősorban a város központját északról és délről megkerülő két tehermentesítő útnak köszönhetjük ... a tömeg- közlekedés mégis hatalmas gondokkal küzd. A villamospálya állapota kritikus, és elhasználódtak az autóbuszok is. Nem lehetünk elégedettek a közműhálózat fejlesztésével sem ... A perem- térüíetek vezetékes ivóvízzel való ellátásának programja a tervidőszak derekán Indult — a lakosság hozzájárulásával ... A miskolciak az elmúlt öt évben is sokat vállaltak városuk fejlesztéséért. Társadalmi összefogással hoztuk létre a Vadasparkot, a Herman Ottó Szabadidőparkot, a Besenyői úti vasúti felüljárót, és előrehaladott stádiumban van az — ugyancsak társadalmi munkában épült — műjégpálya bővítése.” S miként körvonalazható a közeljövő településpolitikája? .. tarthatatlan az a szemlélet, melyet a mindenáron való tömeges lakásépítés jellemzett... feladataink között mérsékeltebben szerepel a lakásépítés, és hangsúlyozottabban a lakásgazdálkodás. Ebbe a fogalomba ugyanis belefér a lakásmobilitás, a telekalakítás és a magánerős építkezések támogatása. Kívánatos, hogy legalább annyi lakást újítsunk fel, mint 1981. és 1985. között, azaz 3100—3300-at. .. A belváros megújulásának részeként elindított Széchenyi úti út-közmű rekonstrukció folytatása az egyik kiemelkedő feladat. Ezen túlmenően a tömegközlekedés biztonságának megteremtésére való törekvés ... Tovább folytatjuk a városi szintű szennyvíz-főgyűjtő építését és a szennyvízcsatornázást ... A VII. ötéves tervünkről összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy — a mérsékeltebb fejlesztési lehetőségek ellenére — megvethetjük az alapjait a hosz- szabb távú arányos fejlődésnek. Javulnak a városi élet körülményei, sokat teszünk a régi Miskolc hangulatát őrző építészeti értékek megóvásáért és a kivételesen szép természeti környezetért: Lillafüredért, Tapolcáért és az avasi zöldterületekért.” r---------------------------i ' i i Társadalmi I i munkások j ! kitüntetése : ■ ■ i Több mint 120 mil- J j lió forint értékű mun- i ■ kát végeztek el önként, a város fejlesz- i ■ tését segítve a miskol- 1 1 ciak az idén. A társa- t , dalmi munkában ki- * i emelkedő teljesítményt nyújtó üzemeket, vál- i i lalatokat, intézményeket, szövetkezeteket, i i KISZ-szervezeteket, I szocialista brigádokat i i ezúttal is kitüntetik — 1 i a hagyományoknak , , megfelelően. Március ■ i 28-án, pénteken délután 2 órakor lesz a i j kitüntetési ünnepség a i i városi tanács hivata- \ i Iának Petőfi utcai ta- J , nácstermében. ' A buszmegállók befedése, piaci rend és tisztaság, gázhálózatfejlesztés — látszólag nem sok közös vonás van ezekben a témákban. Hogy lesz-e tető a buszmegálló felett, s hogy hova ér el a gázvezeték, ráadásul messze nem azonos súlyú problémák. A közös nevező azonban létezik: ugyanis most olyan apróbb és nagyobb ügyekkel foglalkozunk várospolitikai fórumunkban, amelyeket a miskolciak tettek szóvá. Egyaránt fontos mindegyik, hiszen közérzetünk, városi életünk minősége múlik rajtuk. Nagyobb rendet kellene tartani a Búza téri piacon — mondják a miskolciak. A Piac és Vásárcsarnok Felügyelőség három takarítója napközben dolgozik, a piac zárása után pedig a Közterület-fenntartó Vállalat takarít. Ügy látszik azonban ez sem elég, hiszen ahol tízezrek fordulnak meg naponta, s bőséggel képződik szemét, hulladék, ott eléggé sziszifuszi munkát végeznek a takarítók — gondoljunk a dinnyeszezonra... Az igazi az lenne, ha legalább az árusok érdekeltek lennének a tisztaság megőrzésében: fizessen, aki szemetel! A piacfelügyelőség mostanában kezdi az árusokat is bevonni a rend megteremtésébe és megőrzésébe —, de nagyobb szigor sem ártana ... Gázzal fűteni kényelmes dolog, nem csoda, hogy sokan szeretnék, ha az utcájukba is elérne a földgázvezeték. Különösen akkor, amikor már nincs is olyan meszsze az az utca, ahol már van... A gázhálózatot ma Miskolcon csak ott fejlesztik tanácsi pénzből, ahol intenzív — sorházas, láncházas — módon építik be a családi házas területet. (Itt is feltétel, hogy a közelben már legyen hálózat, és a tanács értékesítse a telkeket.) A régebben épült családi házas negyedekben ma a fontossági listán előrébb rukkolt az ivóvízvezeték és a szennycsatorna építése. Ha e kettő nincs, az komolyan veszélyezteti a környezetet és az ember egészségét... De ez csak az érem egyik oldala. A gázenergiával ugyanis nem a tanács rendelkezik — a hálózatfejlesztésről, akár van rá pénz, akár nincs, országos szervek döntenek, a hazai energia- mérleg egyensúlyát szem előtt tartva. Sajnos sok feltételnek kell ma egyszerre teljesülnie, hogy zöld utat kapjon a vezetéképítés ... Egyszerűbb ügy, hogy több helyütt kellene fedél a buszra várakozók feje fölé. Miskolcon 400 megálló van, s ebből 105-nek van esővédő te- tője. Évente azonban csak néhány újat tud építeni a tanács — ennyire futja a pénzből. Ezeket elsősorban oda szánják, ahol ritkán jár az autóbusz, például az 5-ös, 15-ös, 16-os vonalán. (Persze annak semmi akadálya, hogy ahol nagyon hiányzik a fedett buszváró, ott legyen is: juthat erre a településfejlesztési hozzájárulásból...) Hiába épült korlát a 43. számú iskola elé, és hiába rakták ki a korlátozó táblák garmadáját a Pattantyús utcán, még mindig veszélyes itt a közlekedés — mondják az Avas-déliek. A balesetek sajnos azt igazolják, hogy a keskeny útnak túl nagy a forgalma. A közlekedési szakemberek osztják a vásárlakók véleményét, de szerintük már nem lehet tovább korlátozni a járműforgalmat. Megoldást a másik út. a Klapka utca teljes kiépítése hozná. Erre talán néhány éven belül sor kerülhet, mert beépül az út másik oldala is, a haditechnikai park régi helye. Addig is nem ártana kicsit sűrűbben radarozni arrafelé, különösen délután és délben, amikor iskolásoktól népes a környék... Ufca,utca... Miért a városfejlesztés, és miért nem a városépítészet szerepel a minisztérium nevében? — kérdezték a minisztertől. Mosolyogva fogadta a kérdést, de nagyon komolyan válaszolt rá: higgyék el a tévénézők, hogy az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium nemcsak azzal törődik, mi és mennyi épüljön, hanem azzal is. hogyan alakul a települések arculata. Jó volt ezt hallani, és még jobb tapasztalni, hogy alapvetően megváltozott a szemlélet az utóbbi években, országszerte napirendre került a történelmi városmagok rekonstrukciója, a régi épületek, épülettömbök rehabilitációja, egyre több az ízlésesen, célszerűen kialakított családi ház, a maradandó értékű közintézmény. Miközben a — kissé késve érkezett — megújulási folyamat zajlik, felfedezünk, pontosabban mondva újra felfedezünk olyan városszerkezeti megoldásokat is, mint a zárt sorú beépítés, mindközönségesen: az utca. Bizony ismét divatba jön a jó öreg utca, melyet két oldalról lakóházak, üzletek határolnak, és nemcsak közlekedni lehet rajta, hanem sétálgatni is. Sétálgatni, nézelődni, betérni egy kávéházba, kisvendéglőbe, boltba. Űj lakótelepeinken nemcsak az hibádzik, hogy monoton egyhangúsággal sorjáznak egymás mellett a betonkolosszusok, hanem az is, hogy hiányzik belőlük az utca. Az utca a maga mozgalmasságával, látványosságával, a vonzó kirakatok hosszú sorával. Figyeljék meg, hogy hétvégi pihenőnapokon is csaknem teljesen kihaltak a lakótelepek terei, járdái, miközben a Széchenyi úton nyüzsög a nép. Hiába tágasabb a tér a panelházak között, hiába több a zöld, és a napfény tavasztól őszig, az emberek oda vágynak, ahol a puszta nézelődés is szórakozást kínál. Az említett tévéműsorban (a Hétvége adásáról van szó) arról is szó esett, hogy a zárt sorú építkezés előnyei közé tartozik a telkek gazdaságos kihasználása. Építészek mondták, mégis nehezen hittem el — laikus létemre —, hogy a sokemeletes, — többnyire tízszintes — lakóházakból álló telepeken pazarlóan bántak a területtel, abból kiindulva, hogy az államé, és van belüle éppen elég. Gyorsan kiderült, hogy nincs is belőle olyan sok. Ma már a legtöbb városnak gondot okoz, merre terjeszkedjen. Miskolcon például bontások árán teremtenek helyet mondjuk a Győri kapuban az új épületeknek, intézményeknek (a műsorban ismét felemlítő- dött: a környékbeliek érdekeivel, véleményével jócskán ütközött ez a szanálás), és bizony fel kell hágniuk az építőknek a várost övező dombok oldalára is, noha itt a terep- viszonyok kedvezőtlenek. Nem csupán az építészet, a városépítés döntéshozói estek áldozatul egy időben annak a tévhitnek, hogy ami régi, az feltétlenül elavult, elvetendő, ami pedig új. az korszerű is egyben. Csakhogy a települések arculatán „látványosabb” nyomokat hagyott ez a tévedés, mint más területeken. De reméljük, ez már a múlté, s végre jó úton, akarom mondani: utcaszerű utcán járunk. (békés) ♦ Jó lenne több fedett buszváró — de sajnos évente csak néhány új felszerelésére futja a város pénzéből.
