Déli Hírlap, 1986. március (18. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-22 / 69. szám
Jelenet a Tóték előadásából. Képünkön Polgár Géza, Tímár Éva érdemes művész és Fráter Kata. (Jármán felv.) Örkény István Tóték című gratesxkjével vendégszerepei a Miskolci Nemzeti Színház Miskolc testvérvárosában, a szovjetunióbeli Voiogdában. Azzal a világhírű magyar művel, amelyet nem véletlenül választottak az ottani színházban egy évvel ezelőtt, amikor a két intézmény közötti megállapodás megszületett A Tótékat valóban mindenhol játsszák; szerepeli már a vologdai színház repertoárján is. Voiogdában holnap este azt az előadást látják, amelyet Miskolcon Csiszár Imre rendezett A két színház között 1985 Januárjában jött létre a vendégjátékokról szóló megállapodás, miután az elmúlt esztendőkben már találkoztak más művészeti ágak, mindenekelőtt a képzőművészetek hazai és Vologda megyei reprezentánsai. A korábbi, a meglévőnél is árnyaltabb együttműködésről szól az az okmány, amelyet több mint egy évvel ezelőtt Gyarmati Béla, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója a vologdai közönség előtt valóban a színpadon vett át. A megállapodás a többi között azt rögzíti, hogy a következő színházi világnapon, tehát ez év márciusában ezzel a darabbal várják a társulatot. Arról beszélgettünk, hogy mire készültek, és mire számíthatnak ? — A vologdai színház 150 éves — mármint történetiségében. Tavaly, amikor ott jártam, őszintén szólva irigy voltam, mert a mai épület 10 esztendős, és olyan modern, hogy az otthonosságot ugyanúgy szolgálja, mint a legigényesebb színházi előadást. A játékot jó helyre várják, és ez akkor is igaz, ha a közönségre gondolok, mert hasonlít a miénkhez. A fiataloktól a legigényesebb színházbarátokig mindenkit megtalálhatunk azon a nézőtéren. — Miért nagy dolog ez a vendégjáték? — Elég elővenni a térképet, hogy az ember tudja: Vologda messze van. Moszkvától 600 kilométerre északkeletre, Leningrad magassáNéhány hete a Grúz Kamarazenekar járt városunkban; örömteli szereplésük emlékét még sokáig őrizzük. Óhatatlan az összehasonlítás a most megismert litván együttessel. A műsor első számainál - Mozart F-dúr (Salzburgi) szimfóniája és Haydn C-dúr hegedűversenye előadásnál - úgy tűnt, hogy a litvánok talán még a grúz zenekarnál is ki- tűnőbb együttest hoztak Magyarországra. A klasszikus műveket a 22 tagú vonóstársaság mértéktartó, kiegyensúlyozott játékkal adta elő. Ezek a darabok is jelezték, hogy Szauljusz Szondeckisz vezetésével rendkívül fegyelmezetten, összeszokottan muzsikálnak, aprólékosan kimunkált játékuk különösen a halk hatások differenciálásában páratlan. Miskolci szólistájuk. Oleg Kagan hegedűművész gvönyörűen szóló hangszerével, fölényes technikai tudásával méltó folytatója a neves szovjet hegedűiskolának. Azonban a Haydn-koncert során is zavarba ejtettek interpretációjának külsőségei. Még meg kell tanulnia: az igazán nagv ; művészeknek nincs szukáé- I gük arra, hogy hatáskeltő 1 gában van a város, Leningrádhoz az ottani földrajzi távolságokhoz képest is nagyon közel. Magas a színházi kultúrája, és mi mindig tévedünk, amikor azt hisszük, hogy amit mi tudunk, azt nem tudják máshol. A Szovjetunióban pontosan tudják, hogy mi a világszínház; ez a vendégjáték erőpróba. Fontos ez az út azért is, mert a mi színházunk sem utazott idáig olyan sokat. Voltunk mozdulatokkal „eladják” a produkciót. Értetlenül hallgattuk Gye- nyiszov átiratában Kagan szólójával Paganini öt cap- riccjóját. A szóló hegedűművek közismerten a hegedűsök legnagyobb erőpróbái. A vonószenekari kíséret nem gazdagította e művek hatását, sőt... A szándékos disszonanciák, bitonalitás. máskor a túl édeskéssé formált zenei környezet megteremtése idegen Paganini művészetétől. S bizonyos mértékig Csajkovszkij népszerű Vonósszerenádjának előadása is csalódást keltett. A tökéletességre való törekvés közben elveszett a muzsikálás öröme. Szondeckisz és a Litván Kamarazenekar pati- kamérleg-pontosságú interpretációja mögött nem találkoztunk a bennünk őrzött romantikus Csajkovszkij- képpel. , A nagy sikert aratott egvüttes ráadásként Rossini C-dúr szonátájának Fináléját, valamint Gluck Alleg- rettóiát szólaltatta meg, annak bizonyságául, hogy az 1960-ban alakult együttes repertoárjából bőségesen telt Volna csupa élményt adó produkció előadására. Barta Péter az olaszországi Arezzóban, rendszeresen járunk Kassára, és tavaly egy emlékezetes varsói út gazdagította a szezont. A Magyarországról március 22-én, szombaton induló társulatnak vasárnap este Vo- logdában színpadra kell lépni. A testvérvárosban két előadást tartunk, a közeli Cse- repovecben még egyet. Olyan vendégszereplésben reménykedünk, amely valóban érték — szakmailag is. Sosem lehet tudni, hogy a közönség hogyan tapsoL M— Múzeumi koncert A Herman Ottó Múzeum Képtárában (Felszabadítók útja 28.) a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hallgatói adnak hangversenyt vasárnap délután 5 órától. A műsort Bach, Liszt, Dvor- zsák, Debussy, Horusitzky, Gounod és Mozart műveiből állították össze. Ezen a héten kétszer volt részein emlékezetes találkozásban, anyanyelvűnkért céltudatosan buzgólkodó diákokkal. Az első alkalommal — kedd -délután — ezek a fiatalok ott szorongtak a városi ifjúsági ház jelképes Irodalmi kávéházában, s Arany János találó-szép kifejezése illett rájuk: áhítattal csüggtek a beszédművelés avatott, ihletett és ihlető pedagógusa, Montágh Imre minden szaván, mozdulatán. Egyetértésüket jelezte önkéntelen velemozdu- lásuk, amikor az előadó szavakkal, gesztusokkal bizonygatta: beszéd beli viselkedésünk személyiségünket minősíti. A hunyorítón megértő idősebb családtag módján, szellemes-humorosán pécézte ki a fiataljaink között aggasztóan terjedő, lelki elsivárulásra valló trágár beszédet, s igényesebb önkifejezésre ösztökélte hallgatóit —, mert a kifejezőkészség igenis fejleszthető, és érdemes is fejleszteni. Rá két napra ismerősökként azonosítottam jó néhányat a tegnapelőtti hallgatók közül. Ez alkalommal a Kossuth Gimnázium egyik tantermének dobogóján, a Kazinczy Ferenc nevével fémjelzett Szép magyar beszéd verseny városi döntőjének részvevői között. Bár tudom, hogy ide már „válogatottak” jutottak, mégis jólesett abban a hitben végighallgatni azokat a hiteles .vallomásokat anyanyelvűnkről, amelyeket ők közvetítettek — némelyikük a verseny izgalmától el-elhicsak- 16 hangon, de őszinte belső hévvel, azonosulva Kodály, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Illyés Gyula, Tamási Áron, Sánta Ferenc, s a többi nemzeti tanítómesterünk igéivel —, hogy van biztató ellentétele a nyelvi elsi- váruiásnak. Miskolc középiskoláinak diákjai tanúsították, hogy felgerjeszthető a kötelezőnél nagyobb érdeklődés az anya- nyelvművelés üdvös ügye iránt. Mindenekelőtt elismerésre érdemes — amint azt a bírálóbizottság is nyomatékosította az értékelésben —, hogy a szakmunkástanulók jeleskedtek leginkább a mostani versenyen. Az ő teljesítményük egyenletesen igényes volt Ez azért külön figyelemre méltó, mert az ő szakmai előmenetelükben nem hasznosul közvetlenül az anyanyelvi tantárgyban megmutatkozó példás szorgalmuk. (Mert, ha ugyanezzel az energia-felhasználással például a szakma kiváló tanulója versenyre készülnek, s az országos döntőben az első hat hely valamelyikére eljutnak, nyomban megkapják a szakmunkás-bizonyítványukat, és ösztöndíj helyett már szakmunkásfizetés dukál nekik munkahelyükön.) Így „csak” annyi az elégtételük, hogy értő közegben, jóleső figyelmet keltenek választékos, szabatosan kifejező beszédükkel. Bár ne csupán jámbor óhaj maradna, hogy majdani munkahelyükön ezt is olyan képességnek értékeljék, amely tetézi szakmai rátermettségüket. * A válogatottak közül is a legjobbak a szakmunkások mezőnyében: a még csak elsős, de Nagyszabású rendezvényekkel ünnepelte meg a Berze- viczy Gergely Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola alapításának a 100. évfordulóját. A záróesemény a tegnapi diszünnepség volt. Ezen különösen az iskolatörténeti eseményjáték aratott sikert. A délelőtti bemutatót délután még egy követte, s az is telt ház előtt! Egykori diákok, szülők, diákok, barátok és hozzátartozók ültek a nézőtéren. A csaknem másfél órás játék pergő, hangulatos volt, ennyibe sikerült tömöríteni száz óv krónikáját. A színpadon másfél száz (!) tanuló kapott kisebb-nagyobb szerepet. Az eseményjáték szerzője dr. Bárczy Klára magyar—angol szakos tanárnő, ő tanította be a jeleneteket a diákokkal. — Egy iskola életében száz év nem akármilyen jubileum. Ezt megértették a fiatalok, és nagy lelkesedésmáris a legkellemesebb meglepetést keltő Nyitrai Sándor, a 114, Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet központifűtés-szerelő tanulója, s a második helyezett Balázs István, a 104. Sz. Szakmunkásképző háztartásigépszerelő tanulója. A szakközép- iskolások és gimnazisták csapatából Juhász Judit, az Egészségügyi Szakközépiskola tanulója a győztes, a második pedig az Építőipari Szakközépiskola szép szavú diákja. Takács Andrea. Ok négyen képviselik városunk színeit — s tanúsítják diákjaink beszédkultúráját — a győri országos döntőben. Berecz József sei tanulták meg a szerepüket. A próbákon is szívvel- lélekkel vettek részt. Öröm volt velük dolgozni. Kilenc jelenetben igyekeztem ösz- szefoglalni száz év jelentősebb eseményeit. Az intézmény alapításától kezdve minden dokumentumot átnéztem, elolvastam, és amiről úgy éreztem, hogy érdekes lehet a mai ifjúság számára, azt megírtam, illetve színpadra dolgoztam. Arra törekedtem, hogy játékos elemek is szerepeljenek a darabban, mert ezáltal még élvezhetőbb. Remélem, sikerült ezt a célt elérni. A gyerekek például nagyon megszerették azt a jelenetet, amelyben egy száz évvel ezelőtti tornaórát mutattunk be... Szívesen vállaltam az eseményjáték összeállítását, hiszen érdekel ez a műfaj ; ezért végeztem el korábban a Színház- és Film- művészeti Főiskola színház- elmélet és dramaturgia szakát. Március 21-tál 29-ig S-Modell-napok a RUHAHÁZBAN. (Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky út 1.) Tavaszi és nyári divatújdonságokkal várjuk. X. L. + Hárman a Berzeviczy egykori növendékei közül, akik a mai napig szívesen emlékeznek vissza az itt eltöltött évekre: Kárpáti Ferenc vezérezredes, honvédelmi miniszter, dr. Rácz Albert államtitkár, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnöke (balról) és dr, Ladányi József, megyénk tanácselnöke. (Kerényi felv.) A Nagymisko Állami Gazdaság a felsőzsolcai gyümölcsösében, az ongai útkereszteződés (37-es főút) térségében gyűrniI és díszcserjék értékesítését kezdi meg, 1986. március 25-én, naponta 8—16 óráig. A Litván Kamarazenekar hangversenye Berzeviczy-jubileum, eseményjátékkal Búvárkodás száz év történetében A Tóték utazik Vologdai vendégjáték Négy miskolci az országos döntőben Szép beszédű diákjaink
