Déli Hírlap, 1986. február (18. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-04 / 29. szám

A képviselővel beszélteitek sfc Visszajött a tél a téli vásárra, s kelendő a nagykabát (Kiss József felvételei) A gyerekcsizma kevés, kabát bőven van Méteráru-kínálat a téli vásáron (Folytatás az 1. oldalról) Kevés a gyerekcipő és a csizma. Ez meglátszik a sze­zonvégi vásár kínálatán is: csak 23-astói 30-asig kapha­tók árengedményesen, hiszen a többi méretből kevés van, elkel eredeti áron is. Az Ifjúsági Áruházban vi­szont kárpótolni tudják a gyerekeket; például sokféle színű és fazonú dzsekiből vá­logathatnak. A lányka mű­szőrme bundára „vadászni kellett’ a főszezonban, most pedig 2540 helyett 1524 fo­rintért adják. Tegnap, a nyi­tás első óráiban jó néhány darab elkelt a műszőrme bé­léses sertésvelúr kabátból is. A négymilliós vásári készlet­ben még van néhány olyan ruhadarab, amit a 30—40 szá­zalékos árengedményen túl reklámáron kínálnak. Ilyen a hatvaui forintos bébiruha, a 660 forintos bakfis és kamasz kordzeke és a 202 forintos bakfisköntös. A Kon-Fer galériában a je­lek szerint női és férfi téli­kabát nem marad a vásár végére. Jelentősebb készletük bakfis és női szoknyából, va­lamint bársony, düftin és steppelt nadrágokból van. Nem olcsó manapság a konfekció, éppen ezért a re­neszánszát éli a házi szabás­varrás. Ezt mutatja a Széche­nyi út 34. sz. alatti méteráru szaküzlet vásári forgalma. Van is miből válogatni, mert az üzletvezető szerint ekko­ra készlettel (egymilliós áru­alappal) még sohasem rendel­keztek. Közös bolt lévén, a helyi RUTEX-szel, ők is szé­pen belenyúltak a pénztárcá­jukba, és bőven szállítottak. A flanel még most is lista­vezető, 91 forint helyett 54.50- ért adják. A 467 forintos ka- bálszővet méteréért most csak J p • p A P 1 •• »rl r liszlujito közgyűlés Mit tehetnek a műszakiak? Változatlanul élénk az ér­deklődés a műszaki és a ter­mészettudományok, s az MTESZ munkája iránt — ez derült ki a Borsod megyei szervezet tegnapi tájékozta­tóján. A megyei szervezet tavaly II és fél ezer tagot számlált, s ez a korábbinál csaknem ezerrel több. A szervezeti egységek száma is nőtt. a ré­gebbi 68 helyett most 86 van belőlük. Borsodban négy in­tézőbizottság működik, Le- ninvárosban, Ózdon, Kazinc­barcikán és Sátoraljaújhe­lyen. Tavalyi programjukban 1366 rendezvény szerepelt, s ezeket 58 ezren látogatták. Az elmúlt év munkája ter­mészetesen nemcsak a szám­beli növekedéssel jellemezhe­tő. Tevékenységük sokszínű volt, hiszen a nagyobb töme­get mozgató akciók — mint a borsodi műszaki és közgaz­dasági hetek — mellett tar­tottak előadásokat, kiállítá­sokat, filmvetítéseket, s szer­veztek tanulmányutakat is. Az idén sorra kerülő megyei tisztújító közgyűlés előkészü­leteit a különféle fórumokon a tervszerűség és a résztve­vők aktivitása jellemezte. A megyei szervezet az el­múlt év munkáját elemző mutatók alapján rangsort is készített. Eszerint legeredmé­nyesebben a Gépipari, az Építéstudományi, a Közleke- léstudományi Egyesület és az Urbanisztikai Bizottság tény­kedett. Az értékelés szerint az MTESZ rendezvényeinek szakmai színvonala megfelelt a kívánalmaknak, s ezek az alkalmak hozzájárultak a me­gye és települései fejlődésé­hez. Az idén is sok feladat vár a szervezetre. Továbbra is részt vesznek a központi ter­vek, koncepciók véleménye­zésében. Épül már a Techni­ka Háza, s úgv természetes, hogy a — várhatóan nem kevés — társadalmi munká­ból is kivegyék a részüket. Folytatják hagyományos rendezvényeiket. Május 5. és június 13. között immár a 24. alkalommal tartják meg a borsodi műszaki és közgaz­dasági heteket. Március 4- én lesz a megyei szervezet tisztújító közgyűlése, s ek­kor adják át az idei MTESZ- díjakat is. Ami újdonságnak számít: 1986-ban elektronikai napo­kat szerveznek; ekkor me­gyénk energia-ellátásáról ta­nácskoznak majd. 280-at kell fizetni. A dzsörzé- ből is szépen fogynak a vé­gek, hiszen aki kalkulál, ki­számíthatja, hogy így áron alul vásárolva, akár 2—3 ru­hát is varrhat magának egy készruha árán. Szén és víz Sokat jelenthet a településfejlesztési hozzájárulás bevezetése Választóival találkozott nemrég Dudla József, a mis­kolci 5. számú országgyűlési választókörzet képviselője, a városi pártbizottság első tit­kára. Az eszmecseréről, ame­lyet a lakóterületen dolgozó népfront-aktívák, pártmun­kások folytattak a képvise­lővel fél évvel a választások után, már beszámoltunk. A beszélgetés azonban több órán át tartott, s jó néhány témáról helyszűke miatt nem írhattunk. Az 5. sz. választókörzet magában foglalja a nagy­üzemek környékét, a régi vasgyár negyedeit, új lakó­telepeket a város nyugati felében, és sok-sok perem­területet, Perecest, Varga­hegyet. Érthető, hogy itt kü­lönösen nagy gondot jelent, ha valami baj van a szén­ellátással, hiszen a családi házas területeken ma is a szén az egyeduralkodó fűtő­anyag. Az idén és tavaly két­szeresen is baj volt a szén­nel: egyrészt sokat kellett várni a tüzelőre, másrészt nem akarták elszállítani a meddőt, amiből meglehető­sen sok akadt a megrendelt szénben. A képviselő el­mondta, hogy az ellátás nor­malizálódott a tél második felére, sőt jelenleg szénfeles­leg van a Tüzép-telepeken. A meddő-ügy is rendező­dött végre: a Tüzép, a Bor­sodi Szénbányák és a Köz­terület-fenntartó Vállalat szakemberei közösen járják végig az utcákat. Helyben elbírálják, mennyi kártérítés jár a meddőért, s intézked­nek az elszállításáról is. Az egyezség szerint áprilisra se­hol sem maradhat kőkupac a járdák, kerítések mentén. Az egyik felszólaló elmond­ta: a meddő elszállítására kirendelt emberek megpró­báltak némi mellékkereset­hez jutni, mondván, hogy csak pénzért pakolják fel a köveket. Remélhetőleg az eset egyedi, de ha mégis ta­lálkoznának a miskolciak hasonlóval, fel kell írni az autó számát és rendszámát, s közölni a közterület-fenn­tartó vállalat vezetőjével. A szén után a vízről is beszélt a képviselő. Az 5. számú körzetben a vízveze­ték-hálózat kiépítettsége nem rosszabb a városi átlagnál, s ugyanez igaz a csatornázás és a vezetékes ivóvízhálózat arányára is. Az átlag persze A MISKOLCI VENDÉGLÁTÁS TÖRTÉNETE 14. Á Koto na históriája tolta le 1893-ban, s ekkor tűnt el teljesen a régi falakat még őrző épület. Helyén Adler Károly tervei alapján épült fel az új Koro­na, amit 1894-ben meg is nyitottak. Építő­je az Urschitz és Fia cég volt. Első bérlője Reidinger Béla lett, majd 1903-tól Bakos Károly, 1907-től pedig az a legendás nevű Böczögő József, akivel a Korona történeté­nek új fejezete kezdődött el. Böczögő 1898-ban telepedett meg Mis­kolcon, s a Sepper-féle (Három Rózsa) szál­loda és étterem vezetője lett. Később át­vette az újonnan épült Abbázia szálló ét­termét, majd 1907-ben a várostól megkapta a Korona szálló és étterem bérletét. Böczö­gő szakértelme, nem utolsósorban hozzá­értése és hírneve rövid idő alatt felvirá­goztatta a Koronát, s Miskolc vendéglátá­sát. is. A Magyarság című lap ekként írt róla: „Érdemei — a város idegenforgalmá­nak felllendítése — a legutóbbi években igen nagyok. Országos hírű szállodát és az ország határain túl is híres konyhát tartott fenn ... Nemcsak jó konyhával, előkelő te- rítéssel_ és tálalással tűnt ki. A miskolci Böczögő olyan fényes ünnepi lakomát tu­dott rendezni a Koronán, mint Budapesten a dunaparti nagy szállodákban.” Az 1910-es években a Miskolci Kalauz a következőképpen reklámozta a Koronát: „A legszebb helyen fekszik és első rendű jel­legű. A villamos vasút megállóhelye és kiskocsi állomás. Böczögő J. vendéglős tu­lajdona, összesen 40 szobája yan, saját ká­véháza, I—II. osztályú étterme, nyáron kü­lön étterme. Termelői bora mellett magyar és francia konyhát tart.” Természetesen a hatalmas épület üzemeltetése és karban­tartása óriási pénzeket emésztett fel. A vá­ros vezetősége úgy érezte, hogy ideje át­építeni a szállót és az éttermet. Stimm és Bloch tervei alapján a kivitelezési munká­latokat Árva Pál építési vállalata végezte. A munkák lassan és vontatottan haladtak, a városnak nem volt pénze, már Böczőgő- nek sem, aki minden vagyonát ebbe fek­tette. Ez az állapot 1938-ig tartott, amikor is új polgármestere lett Miskolcnak, s ő ra­dikálisan befejezte a Korona munkálatait. Böczögőt kilakoltatta, drága — s termé­szetesen saját pénzen vett — berendezéseit olcsó pénzen elárverezték. A négy jelentkező közül 10 000 pengő évi bérleti díj mellett a Koronát a Janits Test­vérek szerezték meg. Húszéves visszatérí­tésre a város 200 000 pengő hitelt is bizto­sított nekik. 1938. július 18-án így újra megnyithatta kapuit a vendégek előtt a Korona szálló, étterem és kávéház, s meg­maradt Janitsék bérletében a Korona név alatt a felszabadulásig, s ekkor az épület történetének ismét újabb fejezete kezdődik. Dobrossy István (Sorozatunk következő része: \ egy hét múlva) Jf- A Korona Szálló, hajdanán A Korona épületének 1798-as átalakítását s több mint negyedszázéves gyarapodását jól érzékelteti az 1832—33-as uradalmi ösz- szeírás. Eszerint az „uradalmi szálló és ven­déglő, a Magyarul Piacz utcának nevezett utcában van, kisé feljebb a Prefektusi ház­nál, főhelyen, a 2689. számú telken, hom­lokzatával délre néz. Ennek az uradalom­nak ez a legjelentékenyebb háza. s a leg­előkelőbb is. Jó, s szilárd anyagból építve. Az utca felőli része egy, a belső, az udvar­ra néző része két emeletes, az egészet zsin­delytető fedi. Minden szempontból jól kar­ban tartott.” Az épület utcai bejárata sárgára és feke­tére festett széles boltív alatt helyezkedett el. Jobbra az ivóba, majd a kávézóba le­hetett jutni, míg a bal oldalon a bérlő lak­osztálya helyezkedett el. A bal oldali bolto­zat alatti főajtón át kettős falépcsőn lehe­tett feljutni az emeletre. Annak közepén a nagyterem helyezkedett el, utcára néző öt ablakával. A főteremtől mindkét irányban két-két vendégszoba volt, ablakai hasonlóan az utcára néztek. A precíz leírás részletekbe menően foly­tatódik, s kiderül belőle, hogy 1833-ra a 27 méteres homlokzatú épület 40 méteresre bővült, új ivót és mögötte új kávézószo­bát nyitottak. Az emeleten kórusos, dísz- csilláros, porcelánkályhás dísztermet ala­kítottak ki a bálozók számára. A pincéket is tovább bővítették. Az udvari traktus emeletes lett, s természetesen növekedett a vendégszobák száma is. Ezt az épületet — mint a főutca házainak többségét — az 1843. évi nagy tűzvész elpusztította. Hely­reállításának pontos körülményeiről egyér­telmű ismereteink nincsenek, annyit tu­dunk. hogy 1859-ben a Miskolc vidéki gyü- mölcsészeti társulat első kiállítása a Koro­nán nyílt meg. A város ezt az épületet bon­úgy alakul ki, hogy a kül­területeken lényegesen rosz- szabb a helyzet, mint a vá­ros szívéhez közelebb eső utcákban. A Vll. öteves terv időszakában arra nem szá­míthatnak az itt lakók, hogy állami pénzből jelentősen bő­vülhet az ivóvíz- vagy a csatornahálózat. Nem arról van szó, hogy az ivóvízellá­tás hátrébb szorult volna a városfejlesztés fontossági sorrendjében. Épp ellenkező­leg: tetemes összegeket kell költenünk a közeljövőben arra, hogy egészséges ivó­vize legyen Miskolcnak. Ezt azonban csak úgy érhetjük el, ha a víznyerő helyek vé­delmére az eddiginél többet költünk, hiszen nem enged­hetjük meg, hogy a bükki fennsík karsztjárataiban és a Sajó, a Hernád kavics­teraszaiban rejtőző sok mil­lió köbméter ivóvíz elszeny- nyeződjön. Arra természete­sen van lehetőség — ha a műszaki körülmények meg­engedik, s van áldozatkész­ség is a városlakókban —, hogy az önerő némi tanácsi pénzzel társulva elég legyen egy-egy vezeték meghosszab­bítására. Sokat jelenthet a településfejlesztési hozzájá­rulás elfogadása is, hiszea ez olyan pénzösszeg, amelynek a felhasználásáról helyben dönthetnek, s hosszú évekre anyagi támaszt jelent a köz­művek gyarapításában, az utak, parkok rendbehozata­lában. (k—ó) . Penész a lakásban „Sajnos, a korszerűnek vallott elvek alapján terve­zett, gyártott, kivitelezett épületeinkben is megjelen­tek a biológiai kártevők: a csótány, a hangya és a pe­nészgomba. Hogyan jut a penész a lakásba, melyek az életfeltételei, hogyan vezet­hető vissza a penészesedés hőtechnikai okokra, miként lehetne megelőzni, s hogyan próbáljuk ma orvosolni a penészesedést?” Ezekre s még jó néhány, más kérdésre is sort keríte­nek a szakértők ma délután 2 órakor, az MTESZ megyei szervezetének székházában tartandó kerekasztal-beszél- getésen. A lakóépület-pené- szesedés biológiai feltételei­ről Kispál Károly, az ÉSZAKTERV szakfőmérnöke tart előadást, majd az épü- letpenészesedés vizsgálati ta­pasztalatairól, az országos és nemzetközi tapasztalatokról szól Pék Béla. az Építésügyi Minőségellenőrző Intézet szakértője. Vadászbál Vadászbál lesz március el­sején az Avas étteremben. Az este hét órakor kezdődő mulatságot a miskolci Va­dászklub rendezi. Asztalt foglalni a MAVOSZ megyei intéző bizottságának irodá­jában lehet, a Hatvanötösök utcája 17. szám alatt, dél­után 2 és 5 óra között. Tanácstagok fogadóórái Holnap tartja tanácstagi fogadóóráját Kovács Lajosné és Gyöngyösi Dániel, párt- a lapszervezet. Marx Károly u. 94. sz., 18 órától. r

Next

/
Thumbnails
Contents