Déli Hírlap, 1986. február (18. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-24 / 46. szám

Télen nem biztonságos a tetőjavítás Helyreállítják a heázoti Fenn, a ssiklaormon Kilátója lesz Tapolcának A múlt heti olvadás meg­hozta az újabb „égi áldást” a VVeidlich-udvar legfelső emeleteire. Egyre türelmet­lenebbek a lakók, hiszen hosszú idő óta örökzöld és visszatérő gondjuk a beázás. Tíz kőmíves összetanako- dék, de nem a magas Déva várát kívánták felépíteni, hanem csak újratanulni azo­kat a szakmai fogásokat, melyekre évtizedek óta nem volt szükségük. Talán emlékeznek rá, e hasábokon is hírt adtunk róla, hogy tíz miskolci épí­tőmunkás Pécsett tanulja a díszítő-kőműves szakmát. Nem ők tehetnek arról, hogy érett fejjel, és sokévi gyakorlattal a hátuk mö­gött, inaskodniuk kellett Az utóbbi időben igen kevés al­kalmuk adódott volna a gyakorlásra, hiszen jócskán leegyszerűsödött ez a szak­ma, a panelházak falait leg­inkább csak a rájuk ülepe­dő por és korom cifrázza, így aztán amikor végre el­következett a belváros fel­újításának az ideje, nem volt ki újjávarázsolja a homlokzati díszeket. Mint utóbb kiderült, ta­lán nem is kellett volna ilyen messzire menniük a tudományért. A cikk megje­lenése után telefont kaptunk idős Veres Sándor kisipa­rostól, aki 1936-ban kapott díszítő-kőműves mesterleve­let. Elmondotta: bár már nyugdíjban van, szívesen vállalkozna rá, hogy tudá­sát megossza akár gyakorló kőművesekkel, akár a fand- lival (vakolókanál) most is­merkedő fiatalokkal. Jó tudni, hogy Miskolcon is élnek e nagy múltú, s igen szép mesterség tudói. Korán temettük el ezt a szakmát is, mint annyi mást Panaszuk kétségtelenül jo­gos, amint arról felvételünk is tanúskodik. Sovány kár­pótlás, ha a sorozatos beázá­sok után újrafestik a lakást, hiszen a felfordulás, a mun­kásokhoz való alkalmazkodás Volt idő, amikor megkon- dítottuk a lélekharangot például a cipészmesterség fölött. A ragasztott talpú műanyag lábbelik nem szo­rulnak suszterájra, s külön­ben is, oly olcsó lesz a cipő rövidest — áltattuk magun­kat —, hogy ha elszakad, megkopik, eldobjuk, s ve­szünk helyette másikat. Kell-e mondanom, hogy eb­ben is, abban is jókorát csa­lódtunk? Cipész pedig má­ra alig-alig maradt. Nem érdemes bányásznak állni, hiszen a szén korsze­rűtlen fűtőanyag, és itt az olcsó olaj, no meg a gáz! — e tévedésnek súlyosabb kö­vetkezményei lettek, mint az előbbinek: a múlt télen helyenként ökölpárbajt vív­tak az emberek a Tüzép- telepeken a szénért. De az idén is csak azért javulha­tott a helyzet — a tetemes import mellett —, mert de­rék bányászaink ünnepnap­jaikat feláldozva termelnek. Minek a szabó, hisz’ a konfekcióüzletekben bőséges a választék olcsó, minden igénynek megfelelő ruhane­műből? — fogalmaztuk kér­déssé újabb tévedésünket. Mára kiderült, hogy bármi­lyen gazdag is a méretvá­laszték, sok hölgy és leg­alább ennyi úr nem kap magára megfelelőt... Arról nem is beszélve, hogy bár futószalagon, nagy szériában készül, olcsónak egyáltalán nem mondható a konfekció — sem. Romlásnak indult a haj­dan dicső szakács szakma bosszantó és időt rabló el­foglaltság. A tető viszont felújítás alatt áll. erről ottjártunkkor is meggyőződhettünk. Hogy nem a legjobbkor, az meg­lehet, mert abban a szeles, havas időben, ami e telet jellemezte, nem sokat véd a műanyag fólia. Amit a Miskolci Ingatlan- kezelő Vállalat TI. Számú Házkezelőségén megtudtunk: a tetőfelújítást a Miskolci Építőipari Vállalat végzi. Az eredeti egyezség szerint 1985. november 30-ra el kellett volna készülni a munkála­tokkal. de a födémcseréhez szükséges cserép nem érke­zett meg idejében. Ezt újabb határidő-módosítás követte, nevezetesen 1986. január 30. Ezt a számítást pedig az idő­járás húzta át. A MIK ezért kártérítést kér a MIÉP-től, s az ígéret úgy szól, hogy hely­re is állítják a beázott laká­soka t~ I. borsodi elektronizálási napok Az MTESZ Borsod Me­gyei Szervezetének elnöksé­ge első alkalommal rende­zi meg a borsodi elektroni- zálási napokat. A megnyitó előadás február 26-án, szer­dán az ÉMÁSZ Dózsa György utcai központjának nagy tanácskozótermében lesz. Dr. Gágyor Pál, az Ipari Informatikai Központ vezérigazgatója az automa­tizálásnak és az ipari infor­matikának a népgazdaság fejlődésében betöltött sze­repéről tájékoztatja hallga­tóit. is. Az emberek üzemi kony­hán étkeznek, aki pedig más­ra vágyik — hétvégi napokon — az vásárolhat jobbnál jobb konzervet, mirelitárut, gasztrofolt, félkész ételt — mondtuk a nekrológot az ínyesmesterség fölött. Az­tán saját bőrünkön, aka­rom mondani gyomrunkon voltunk kénytelenek megta­nulni, hogy az üzemi kony­hára is jó szakács kell (kel­lene), a gasztrofol-üzemek- ben is szükség van a mes­terségbeli tudásra, csakúgy, mint azokban a gyárakban, ahol a konzerveket főzik. Külföldi vendégeink pedig egyre gyakrabban panaszol­ták, hogy a világszerte hí­res magyar konyhának a sajátságos ízeivel csupán a legdrágább éttermekben ta­lálkozhatnak. De azokban sem mindig. Megfogyatkoztak a fehér süveges zamat-varázslók. De szerencsére maradt azért be­lőlük annyi, amennyi ele­gendő egy világbajnok csa­pathoz is. Kivételes öröm, hogy e csapatnak voltak miskolci tagjai is. Én — sajnos — csak képen lát­hattam ételköJteményeiket S míg kanalaztam megha­tározhatatlan műfajú leve­semet az üzemi konyhán, azzal vigasztaltam magam, hogy nincs olyan nagy baj, amíg vannak, akik tartják a mércét. Legalább tudjuk, mennyivel sétálgatunk alat­ta. Ha megállunk a tapolcai buszvégállomás padjai mel­lett, és a termálfürdő fe­lé nézünk, akkor jobbra, a vízmű gépházával egyvonal- ban, fenn a hegytetőn lát­hatunk egy kiugró szikla­ormot. Szinte kínálja ma­gát kilátónak. Valaha volt is itt egy kis faépítmény, s ha valóra válik a tapolcaiak álma, hamarosan újra lesz kilátó fenn a hegyen. A Hazafias Népfront ta­polcai területi szervezete, a helyi pártalapszervezet, s Tapolca tanácstagja. Cser- venyák Gábor együtt hatá­rozták el, hogy társadalmi munkában építenek kilátót Tapolcán, azaz mindenki­nek, aki ide látogat. Nem­csak azért választották ki ezt a sziklaormot, mert va­laha állt itt kilátó, hanem azért is, mert ide ösvény vezet, s róla három irány­ban szép panoráma nyílik. Mivel Cservenyák Gábor az Északterv mérnöke, szakér­tő gazdája van az ügynek, s a tervek már jórészt el is készültek társadalmi mun­kában, Viszlai Jószef épí­tész vállalta a kilátó meg­tervezését. — Abból indultam ki. hogy könnyen felépíthető, a hegytetőre egyszerűen fel­szállítható szerkezeti ele­mekből épüljön fel a kilá­tó, s illeszkedjen környeze­téhez. Az volt az elképze­lésem, hogy fenn a hegyte­tőn ez a kis építmény jel­képül is szolgálhasson. Tanácstagok fogadóórái Holnap tartja tanácstagi fogadóóráját dr. Kálmán András, Gépipari Szakkö­zépiskola (Kun Béla út 10. sz.), 15 órától; Kázár Judit, 7. Sz. Általános Iskola (Vö­rösmarty u. 76. sz.), 18 órá­tól. Első látásra egy hajóra emlékeztet a fából ácsolt kilátó. A középső árbocra rögzítette az építész a kilá­tó két szintjét, fenn az ár­boc csúcsára pedig egy szel­lemes kis szerkezetet, szél­generátort szerelnének. Ha forogna a kerék, a szélnek megfelelő erősséggel világí­tana egy fényszóró, az in­gyen energiából látványt va­rázsolva. A kilátó környé­két is rendeznék: készülne egy félig fedett pihenőhely, és az oda vezető út mellett padokat, erdei bútorokat he­lyeznének el. Az egész vál­lalkozás sarkalatos pontja az acél tartóárboc behelye­zése: szerencsére a kemény szikla biztos alap. A vállalkozásban az ÉÁÉV. az erdőgazdaság szakembereire, s a honvéd­ségre számítanak. Két ütem­ben tervezik a munkát: elő­Ai idő pénz — szekták mondani az üzletemberek. Ha pedig az, akkor számon kell tartani. Az órák leg­gyakoribb hibája azonban, hogy csalnak. Azzal az idő­vel, ami ugye pénz... Ha sietnek, ha késnek, elballag­hatunk az óráshoz, aki vagy meg tudja csinálni, vagy sem. A mesterek a kvarc­órák hibái láttán gyakran tanácstalanok. Forgács Mária, az Órások Szövetkezete 2. sz. fiókjának vezetője: — A mechanikus órák már bebizonyították, mit tudnak. A kvarcórák pedig még mindig nem. A leg­többjük ugyanis hongkongi bóvli, amit valamelyik pi­acon sóztak a gyanútlan, sokszor tájékozatlan vevő­re. Ezek az órák — mint az «több ki szokott derülni — szőr az oda vezető utat ké­szítenék el, majd magát a kilátót kellene felépíteni. Az idén addig szeretnénk el­jutni — mondotta Cserve­nyák Gábor —, hogy kés« legyen az alapozás, s álljon a tartó árboc. Ügy tervezik, hogy 1987-re, az idegenfor­galmi szezonra már látoga­tókat fogadhat a kilátó. Már tavaly megkezdőd­tek a tárgyalások az illeté­kesekkel — tudtuk meg a tanácstagtól. A terveket el­fogadta a Miskolc Város­szépítő Egyesület és a vá­ros főépítésze is. Az idei városi társadalmi munka­programban már szerepel a kilátóépítés: meglesz a fa­anyag, a tereprendezéshez szükséges kavics, járdalap, beton, és már el lehet ül­tetni a díszfákat, cserjéket filléres tucatáruk, s a „jó vétel” után újdonsült tu­lajdonosuk hamarosan vihe­ti javíttatni őket. Sokan nem tudják, hogy a kvarc­órák még talán sérüléke­nyebbek. mint a hagyomá­nyos szerkezetek. A konden­zátoruk hamar elromlik. Ha odaütődik valamihez, gyakran összetörik a kijel­zőrész, és elfeketedik a számlap. Az sem használ nekik, ha átnedveseknek. Egyszóval kényes jószágok, így nem csoda, ha sokan inkább a mechanikus órát választják. A mi munkánk nagy részét még mindig a hagyományos órák javítása képezi. Egyelőre kevesebb dolgunk van a kvarcórák­kal Némelyikük eleve ja­víthatatlan is, olyas a szer­kezete. is. A kvarcóra nem mindig az igazi Ellopott perceink (békés) (karnis) Fandli és fakanál £ Ha elkészül a tetoy jöhetnek a festők ... (Szabó Imre felvétele) 1 leendő kilátó oldalnézetből, tetején a szélgenerátamd

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents