Déli Hírlap, 1986. február (18. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-21 / 44. szám
k A Poroton téglákból gépi segítséggel állítanak össze egységrakományokat (Kerényi László felvétele) Az értékesítés zavartalan Nagyjavítás a mályi téglagyárban A vállalat gyáraiban a téli hónapokban végzik a nagyjavításokat, az esetleges korszerűsítéseket. Mint Kákái József, a mályi gyár vezetője elmondotta, a hagyományos gyárrészlegben januárban folytatták le a nagyjavítást, a tíz centiméter vastag válaszfal gyártása jelenleg folyamatos. Hétfőn nagyjavítás kezdődik a Poroton üzemben; március közepéig tart. Ettől függetCsomaolartó is, sátorgarázs is o Üjíajta, úgynevezett önhordó sátorgarázsok sorozat- gyártását kezdte meg a budapesti HÁFÉM Ipari Szövetkezet. Eddig az úgynevezett középkocsikra, a Skoda, Lada, Wartburg és Dacia típusú személyautókra fejlesztették ki, és most készülnek a további típusok mintapéldányai. Az önhordó sátorgarázs lényegében egy nagyobb méretű csomagtartó. amely tehát a teherhordás céljait is szolgálja. A naponkénti, vagy a huzamosabb idejű leálláskor a csomagtartó-elemek átrendezésével rövid idő alatt a gépkocsi fölé feszíthető ponyva tartórácsa alakítható ki belőle. Nagy előnye, hogy mivel a ponyva nem feszül a jármű lemezére, a takaró alatt bizonyos mértékű széljárás van, tehát az autó szárazon tárolható. Használata nyáron is célszerű: ha például a géokocsi tűző napon áll, a legnagyobb melegben is viszonylag hűvös marad a jármű belseje. A szerkezet zárt egységet alkot. aminek következtében a letakarítás után, rejtett helyen lelakatolható, tehát lopás ellen is nyújt bizonyos védelmet. lenül, éppen a nagy készletekre való tekintettel, az értékesítés zavartalan, az igényeket ki tudják elégíteni. A gyár agyagbányájában már a múlt évben biztosították a szükséges agyagmennyiséget, ezt a téli időszaknak megfelelő módon tárolják, s innen szállítanak anyagot a folyamatos gyártáshoz. Jelenleg a külszíni fejtésben nincs bányászkodás. Miután ebben a gyárban állítják elő a számos jó tulajdonsággal rendelkező Poroton téglát és a közkedvelt válaszfalat, itt nem csökkentik a gyártási kapacitást. Sőt. — az év közben jelentkező igényeknek megfelelően — rugalmasan alkalmazkodnak a piachoz: ha kell. fokozzák is a termelést Erősen megcsappant az építési kedv az elmúlt évben. Ennek következményeként nagy készletek halmozódtak lel az építőanyagiparban, a tégla- és a cementgyárakban. Az Eszak- magyarországi Tégla- és Cserépipari Vállalat gyárainak az udvarán a múlt év végén ÍR millió darab kisméretű téglának megfelelő falazóanyagot tároltak. A vállalat vezetése ezért úgy határozott, hogy elsősorban a gazdaságtalanul termelő üzemekben csökkentik a termelési kapacitást; az idén 10 millió darab kisméretíi téglának ntégffelbfő" ^lazQ-',' anyaggal kevesebbet gyártanak, mint 19S5-ben. Mi izzadjon, ki fázzon? Az ideális az lenne, ha senki sem izzadna, senki sem fázna. A borsodi szénmedencében született meg az a jelszó, miszerint „Inkább izzadjon 16 ezer bányász, mint fázzon 5 millió ember”. A Borsodi Szénbányák látja el ugyanis tüzelővel az ország lakosságának 45 százalékát, tehát körülbelül 5 millió embert. Nemcsak azért közkedveltek a borsodi szenek, mivel jó tüzelési tulajdonságokkal rendelkeznek, hanem azért is, mert viszonylag olcsók. A vállalat nyolc mélyművelésű bányájából és egy külszíni fejtéséből tavaly 4 360 000 tonna szenet termeltek, ennek csaknem a felét közvetlen a lakosság részére, másik felét a villamosenergia-iparnak és más nagyfogyasztóknak. Ennek azonban megvolt az ára! Az, hogy a bányászok szabad szombatokon, vasárnapokon és ünnepnapokon, még karácsonykor is leszálltak a bányába. Az ilyen áldozatos erőfeszítések nyomán a napra került szénből pedig az osztályozás után azonnal irányvonatokat képeztek, hogy a tüzelő eljusson az ország más tájaira is. Közben szénhiány volt Miskolcon és Borsodban. Itt is sorba álltak az emberek, a fogatok, a teherautók a háztartási tüzelőért. Méltatlankodtak is eleget: „Ott nem lehet kapni tüzelőt, ahol a szénnek van a termőhelye!” Ügy tűnik, hogy az idei tél nem hoz olyan kemény fagyokat, mint a tavalyi. Valamelyest csökkentették a Borsodi Szénbányák termelési tervét is. Igaz. mostanában viszonylag nagy mennyiségű szenet, brikettet hoznak be külföldről. Ezeket azonban csak hazai, borsodi szénnel keverve ajánlatos használni. Most egy kis lélegzetvételre nyílik alkalma a vállalatnak. A napi termelőtevékenység mellett a feltárásra, az új munkahelyek előkészítésére kell fordítani a fő figyelmét. Ebből pedig — általában — kevés szén származik. Az új munkahelyek műre való előkészítése nélkül pedig nem képzelhető el a folyamatos, biztonságos termelés. Továbbra is gond a gépek, a berendezések erősen elhasználódott állapota. Míg a termelőhelyeken korszerű, sok esetben élenjáró technikát, technológiát — maróhenger, önjáró biztosítóberendezés, láncos vonszoló stb. — alkalmaznak, addig a járulékos feladatokat, a föld alatti, de főleg a külszíni szállítást, osztályozást kénytelenek a régi, a már elavult berendezésekre bízni. Viszonylag magas — 40 év feletti — a föld alatt dolgozók átlagéletkora, a fiatalok számára pedig nem vonzó ez a szakma. A bányászatnak csak akkor lesz munkaerőmegtartó ereje, ha lényegesen javítják a dolgozók munka- és szociális körülményeit, ha nyolc órai föld alatti munkával tisztes jövedelemhez jutnak a bányászok. Jelenleg ugyanis jövedelműknek a fele a különböző bér-, föld alatti, műszakpótlékokból, hűségjutalomból és más juttatásokból tevődik össze. Az utánpótlás szervezése, képzése, általában a fiatalítás elodázhatatlan teendő. A munkaerő megtartásához. az új munkaerő megszerzéséhez pedig elengedhetetlen a lakásproblémák megoldása. A Borsodi Szénbányák az idén a tavalyinál kevesebb. 4 millió tonna szenet ad a népgazdaságnak. Ennyit ír elő a terv. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy könv- nyebb dolguk lesz. Továbbra is izzadni kell 16 ezer bányásznak, hogy ne fázzon 5 millió ember._ Q. Ír Egy szociológiai felmérés tanulságai 3. Változatok a várospolitikára Tóth Pál, a Nehézipari Műszaki Egyetem szociológusa foglalta össze számunkra annak a felmérésnek a tanulságait, melyet a városi tanács felkérésére végeztek. Szerdai számunkban a város fejlődéséről gyűjtött véleményeket — pontosabban: a vélemények egy csokrát — ismertettük; tegnap pedig arról olvashattak, hogyan rangsorolták a megkérdezettek a problémákat, teendőket. Ma folytatjuk sorozatunkat. s azt összegezzük — a szociológust idézve —, milyen célokra orientálnák a várospolitikát a miskolciak. Ismét felhívjuk az érdeklődők figyelmét arra, hogy a szociológiai felmérés tapasztalatairól a TIT városi szervezetével közösen, 27-én, délután 16.30 órai kezvitaestet rendezünk február dettel a Kazinczy Klubban. A kutatók kísérletet tettek arra, hogy felmérjék: a megkérdezett és nagyon különböző helyzetű miskolciak körében milyen „rendező elvek”, értékek köré szervezett várospolitika kapja a legtöbb „szavazatot”. Vagyis a város fejlődésének megítélésében mutatkozó lakossági vélemények és a város gondjairól való köz- gondolkodás milyen megoldást, fő irányokat mutató cselekvési programot tart kívánatosnak. A kérdezés során minden felkeresett lakos választhatott hat, különböző célt hangsúlyozó „várospolitikai program” között. Ezek között volt olyan, amelyik a város társadalmi problémáinak megoldását, a leromlott városrészek rekonstrukcióját, a cigánylakosság beilleszkedési folyamatának hatékony felgyorsítását „ígérte”. A kérdőív tartalmazott egy kifejezetten a környezetszennyezéssel kapcsolatos gondokat előtérbe helyező változatot, és egy olyan programot, amely a város gazdaságának korszerűsítését hangsúlyozta. Volt egy „presztízs-szempontú” program; ez elsősorban azokat a célokat emelte a város- politika rangjára, amelyek a Miskolc szerepköréhez „méltó”, azt erősítő, valamint a városképet előnyösen befolyásoló feladatokat hangsúlyozták. A felsoroltakon kívül volt olyan változat, amelyik a város különböző területi egységei között kialakult egyenlőtlenségek mérséklését, megszüntetését ígérte. Végezetül, ott volt a listán az a várospolitikai program is, amit általában lakáscentrikus várospolitikának neveznek. A válaszok megosztása megítélésünk szerint igen szorosan illeszkedik azokhoz a lakossági véleményekhez, ahogyan a miskolciak a város gondjai között rangsorainak. Másfelől jól mutatják azt is, hogy ma mik azok a megoldásra váró problémák, amelyek Miskolc lakóinak a közérzetét leginkább rontják. Továbbá az is kitűnt, hogy miközben különböző részcélok megítélésében a lakosság megoszlott (ez egy ilyen nagy és minden szempontból roppant differenciált helyzetű és érdekeket képviselő népesség esetében természetes is), addig a várospolitika kívánatos fő iráTáncliáz Ezentúl korábban kezdődik a Bartók Béla Művelődési Ház Bartók táncháza. A gyerekeknek délután 4-től szól a zene, a felnőttek fél 7-től rophatják. Holnap a Borókás együttes játszik, a házigazda ez alkalommal is Nagy Zoltán. Farsangi táncház- lesz a szombati, akik tehetik, jelmezben jelenjenek meg. így pályázhatnak az értékes díjakra, és emelik a hangulatot, amely egyébként eddig minden alkalommal kitűnő volt. nvát, rendező elveit figyelembe véve, közmegegyezés mutatható ki: a megkérdezettek több mint fele (52 százaléka) amellett a város- politika mellett foglalt állást, amely a társadalmi problémák megoldását helyezi előtérbe. Ezen kívül még egy olyan program van, amelyik minden negyedik megkérdezett egyetértésével találkozott: az a várospolitika, amelyet a legkifejezőbb módon presztízsszempontú várospolitikának nevezhetnénk, tehát amelyik arra tör, hogy Miskolc szebb és kulturáltabb várossá váljon. Természetesen a különböző jellegű városrészek lakoJeles nap voft a tegnapi sok határőr számára: másfél évi katonai szolgálat után szegre akasztották a fegyvert, levették a mundért, s újra felvették a civilruhát. Elbúcsúztak a még maradó katonatársaktól; leszereltek. — Gyorsan elröppent ez a tizennyolc hónap, nem hittem volna, hogy ily’ hamar letelik a katonaidő — Kovács Tibor mondja ezt, aki a másfél év alatt a törzsőrmesteri rangfokozatig vitte. — Domaházán szolgáltam, a megye szélén, az országhatárnál. Szép volt a végeken ... Nemcsak azért mondom ezt, mert most búcsúzom, hanem mert ez az igazság. Másra számítottam, s kellemesen csalódtam. A kollektíva, az őrs — egy család volt. Parancsnokom, Lizik József, a helyettese, Paulák Pál, a katona társak sai, vagy az egyes társadalmi-demográfiai csoportok válaszai között elég jelentős volt az eltérés a kívánatosnak tartott és a megoldást ígérő programok rangsorolásában. így például a belvárosiaknak több mint 75 százaléka a társadalmi problémákra orientált, vagy a slum-íelsz'moló várospolitikát választotta, az avasiak tetszését viszont a presztízs- szempontú, városképjavitó program nyerte el. Más, jelentős részben értelmiségiek által lakott városrészekben viszont minden ötödik válasz a környezetvédő várospolitikát részesítette előnyben. Ugyanilyen erőteljesen fordultak a legfiatalabb korosztályok tagjai a környezetvédő város- politika felé. Az egyetemet végzettek és az értelmiségi foglalkozásúak viszont minden más csoportnál nagyobb jelentőséget tulajdonítottak a presztízs-szempontú, városképet formáló várospolitikának. (Folytatjuk) — mindarmyiukra szívesen emlékszem vissza ... A határőr törzsőrmester őrsellátói beosztást kapott. Feladata volt az anyaggazdálkodás, a határőr őrs élelemmel való ellátása, hozzá tartozott a gépkocsik üzemeltetése, s tulajdonképpen minden, ami az őrs életével, napjaival összefüggött. — Természetesen voltam járőr is, vigyáztam a határt. Nyugodt helynek bizonyult Domaháza, határsértovel nem akadt dolgom. A határőr törzsőrmestert tegnap a leszerelése után a felesége várta. Elbúcsúzott a társaktól, és sietett haza Alsóvadászra; két és fél éves kislányához. Néhány napi pihenés után úiból munkába áll. Másfél évet igazoltan hiányzott a munkahelyéről. De másfél év tapasztalatával lett gazdagabb ... L S. ★ Nyirkos László határőr ezredes, parancsnok köszönte meg Kovács Tibor másfél éves katonai szolgálatát. Másfél évi katonai szolgálat után Leszerelt a határőrségtől
