Déli Hírlap, 1986. január (18. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-16 / 13. szám
Ízlésnevelő tárlatok a Tiszáin a miskolciaké a szó l>fit?caetÓ; Nyikés Imre. — PostaHm: Déli Hírlap, Miskolc. 3591. Pt. 39. — TeLs 18-225. Kérjük olvasóinkat 'evcie*ötnket. óoev DaoaMsaikluu. éwrévew1«^«* öétfótói péntekig, teüeu»- •ec 0—14 óra között keressenek fel bennünket. \ Kutyainvázió Mi lesz veled, kabátom? Ezt most már két hónapja kérdezem ... A szürke átmeneti kabátot, amelyet két éve vásároltam, 1985. szeptember 30-án adtam be a Miskolci Patyolat Vállalat diósgyőri városközponti fiókjába tisztításra. Időre, október 20-ára elkészült. Amikor érte mentem, a boltban véletlenül leöntöt- ték tintával. Vissza is vették újabb tisztításra. Ez azonban nem hozott eredményt, nem fogadtam el, s újra tisztításba került. Azt mondták, majd értesítenek az eredményről. Azóta is várom az értesítést —* noha jártam már a vállalat ügyfélszolgálati irodáján és központjában is. Most mar a kabát sem kell, hiszen a háromszori (eredménytelen!) tisztítás után rá sem lehet ismerni. Vagyis: kártalanítást kértem, de ezt sem kapom meg. így aztán idestova négy hónapja várok a kabátomra. Kérdezem: vajon még meddig? ... Jakó Józsefné Miskolc, Hegyalja u. 17. II/4. iá Játékbolt kellene az Avasra j(c Miskolc belvárosának romantikus része a Szinva-part. A patak északi oldalán kialakított sétány járdáját, s nemkülönben a házakat — amelyek között nem egy műemlék épület is akad — érdemes volna még az idegenforgalmi sze zon kezdete előtt rendbe tenni. F. L. Már legalább negyvenezer ember lakik az Avason. Ellátásukat számos üzlet szolgálja, ám sok dologért még mindig a belvárosba kell bemenniük. Régi óhaja az itt lakóknak egy játékszakbolt, de említhetnék mást is. Ugyanakkor egyre-másra lévolna például az aluljárót is üzletekkel együtt tervezni és építeni. Sokak nevében iavaslom, hogy az avasi lakótelep fejlesztésekor gondoljanak az illetékesek a szakboltok hiányára is. M. F. Miskolc Ismét zárva a turistaház Zárva volt, majd a közelmúltban kinyitott a Herman Ottó turistaház Szentiéleken. Az elmúlt vasárnap igen sok természetkedvelő — köztük a DVTK természetjáró-szakosztályának arrafelé túrázó 60 tagja — látta megdöbbenve, hogy a turistaház újra bezárt! A folyosó meny- nyezete egy nagy részen leszakadt, s nem sok keU hozzá, hogy teljesen leváljon. Fájó szívvel néztük a lelakatolt házat, s azt kérdeztük egymástól; hogyan lehetett ennyire selejtes felújítási munkát végezni? Sok száz turista nevében kérem az illetékeseket; hassanak oda, hogy a sok szép napot megélt, a munkásturizmus ügyét szolgáló szentléleki turistaház minél hamarabb üzemképes legyen, s fogadhassa a természetbarátokat. Lendeczky László, a Borsod Megyei Természetbarát Szövetség elnöke Kulcscsomót találtak Január I2-én. szombaton kulcscsomót tálált Molnár László miskolci olvasónk a Tárkányi utcában. Szerkesztőségünkben, rovatunknál (Sajtóház, III. emelet) az igazolt tulajdonosa átveheti. % A Tiszai pályaudvar olvasó-várótermében rendszeresen mutatkoznak be amatőr festőművészek. E tárlatoknak ízlésnevelő hatásuk van, ugyanakkor megmérettetési lehetőséget jelentenek az alkotóknak. Jelenleg Bukovenszky László és Gálik László — mindketten a „Ficzere László” MÁV Képzőművészeti Kör tagjai — tizenöt képében gyönyörködhetnek a vonatra várakozók. A tárlat a hónap végéig marad a helyén, s azután újabb követi... Szerkesztm Molnár Ferenc (Misfcote, Sályi u.): Még nem fordult elő. hogy a buszközlekedéssel mindenki elégedett lett volna. Ám amíg az egyik embernek „piti ügy” a 101 -es járat, a másik ugyanezt mondhatja a 32-esről . . . Levele további témákkal foglalkozó részét felhasználjuk. özv. Lőve! Józsefné (Miskoöc, Fazola H. u.): Levele hozzánk került, s továbbítottuk a vállalat illetékes vezetőjéhez. ö nem csupán szakszem választ adhat, hanem például részletfizetést is engedélyezhet . ., Többeknek üzenjük? Sajnos, nem járhatunk el önök helyett meddőügyben, s el sem hihetjük, hogy például 20 mázsa szénben 18 mázsa kő és meddő volt. Ott kell reklamálniuk. ahol a szenet vásárolták. A Tüzép és a szénbánya kivizsgál minden panaszt. s megfelelő kártérítést ad. Romantikus városrész Egy taxis dicsérete Ez ér január 2-a örökre emlékezetes nap lesz Somossi József, a Baross Gábor utcai Zöldért-Csemege- bolt vezetője és családja számára. Hadd mondja el ő maga, hogy miért: — Aznap estig leltároztunk. Mint már kilenc éve mindig, most is a kék színű 1500-as Ladámmal mentem dolgozni, amelyet a bolt és az MKV, valamint a szolgáltatóipari pártbizottság épülete között tettem le. Este 7 óra után egv-két perccel motorzúgást hallottunk az udvarról, s az egyik segéd viccelve megjegyezte: Főnök, viszik a kocsiját' _Valamiféle hatodik érzékkel az ajtóhoz futottam. De két su- hanc már bent ült a feltört kocsiban, s elrobogtak a Tüzér utca felé. Reménytelen lett volna az üldözésük, így hát jelentettem az esetet a rendőrségnek. Somossi József, felesége, valamint két kislányuk számára borzalmas napok következtek. A kocsit nem sokkal előtte újították fel negyvenezer forintért, s le is vizsgáztatták. Szinte minden gondolatuk a kocsirablás körül forgott; aludni sem tudtak. — A sógorom taxis — mesélte Somossi József —, s eszembe jutott, hogy neki is szólok, ők sokfelé járnak. Közben persze mi is kerestük a kocsit. Nem tudom, hány kék Ladát néztem meg, de jártam Ernődön. Lenin- városban, Nyékládházán, Bükkaranyoson, és még sok: helyen. Állandóan az járt az eszemben, hogy azóta már elbontották az autómat, eladták alkatrésznek, átfestették, s már új rendszámmal jön valahol velem szemben. Nehéz leírni azt a lelkiállapotot. S amikor már minden reményünk elszállt, január 4-én, szombaton dél- *s előtt megkerestek a taxisok.., A kék Lada sértetlenül ke- • rült elő. Micuska Mihály, a ?' Miskolc Taxi dolgozója talált rá a Vándor Sándor ut- r cai parkolóban. Semmi baja sem volt a feltört elefántfüles ablakon kívül, alig tíz * kilométert autóztak vele. — Végtelenül hálás va- b gyök Micuska Mihálynak — érzékenyül el Somossi József. — Nem fogadott el tőlem semmit, ezért szeretném elmondani a nyilvánosság előtt, hogy mennyire becsű- letes ember. Sajnos, a kocsiban egy kis táskában ott ', maradtak az irataim, az iga- - zolványaim, s nem kerültek )• elő ... Leszűrtem a tapasztalatot; többé okmányokat a kocsiban nem hagyok, s azt is megfogadtam, hogy ezentúl mindig használom a kormányzárat. Ha eddig is használtam volna, talán megkímél a sors ettől a néhány borzalmas naptól. sr Ny. L Kutyák, sőt kutyafalkák kóborolnak útón-útfélen, a legképtelenebb helyeken is! Szerdán déli fél 12 körül, a belváros kellős közepén, a Szemere utcán találkozhattak az éppen arra közlekedők egy kutyatársasággal. Dacára annak, hogy hatan voltak, nem illik rájuk az a megnevezés, hogy falka. Egymáshoz szorosan felzárkózva haladtak; nem ugráltak, nem ugattak, nem szaladoztak. Egyetlen renitenskedő sem volt köztük. Az embereket és a közlekedési eszközöket kutyába sem vették. Mintha határozott céllal mentek volna. Pár perc múlva még egyszer találkoztam velük a Herbáriá- nál. Zárt. fegyelmezett rendben vonultak, mint egy deputá- eió. Furcsa látvány volt. Valahogy mégsem tudtam mosolyogva nézni a különös menetet; a pár nappal ezelőtti emlékeim még nagyon frissek voltak ... Idős barátnőmmel a levegő és a mozgás kedvéért elhatároztuk. hogy kisétálunk az Erenyőben levő telkünkre. Hát valóságos kanosszajárás volt az az út: már-már a félútró! visszafordultunk. Először egy hatalmas piszkos-fehér színű kutyával találkoztunk: nagy „örömünkre’’ hozzánk dörgö- lődött. Majd farkát behúzva egy nagytermetű, farkaskutyára emlékeztető eb rohant felénk ugatva, s aztán egy meghatározatlan származású, csontsovány korcs csahogott a bokánk körül. Ügy látszik, a telkekre házőrző gyanánt kivitt kutyákról elfelejtkeztek gazdáik; szabadjára engedett, kiéhezett, lompos kutyafalka riasztgatja az arra járókat. S félő, hogy ez az ebinvázió egyre félelmetesebb méreteket ölt, hisz a tavasz a szaporulat ideje, és bizony a pedigrével nem rendelkező utódok már állatorvosi ellenőrzés, illetve oltás nélkül fognak kóborolni — avagy elhullni úton-útfélen. S. S. Miskolc Minek a szájharmonika, ha nem szól... A színházzal szemközti zeneszakboltban, ajándékozás céljára, egy 120 forintos, Rallye márkájú száj- harmonikát vásároltam. Bár ne tettem volna ... Kipróbálás közben hamar kiderült — már otthon —, hogy nem szól: (A szájharmonikát olvasónk behozta a szerkesztőségbe, mi sem tudtuk megszólaltatni __ — A szerk. megjegyzése.) Természetesen visszavittem kicserélni, bármennyire kellemetlen volt is ez számomra. Nem tudtam, hogy a kellemetlenségek még csak ezután következnek... Mert a boltban azt vágták a fejemhez, hogy de hiszen ezt a harmonikát már kivették a tokjából, s használták is! De hát ki kellett próbálni, különben miképpen jöttünk volna rá, hogy nem JO : . . Ráadásul nem is volt originál a csomagolása, amikor vásároltuk. Azaz előttünk már más — nálunk ügyesebb vevő — kipróbálhatta. Kértem, ha nem veszik Vissza, azaz nem cserélik ki. fizessék meg az árát. Egyikre sem hajlandók. Pedig az áruforgalmazásra vonatkozó rendelkezések erre köteleznék a boltot Groó Ágostonné nyugdíjas tanárnő Miskolc, Bársony J. u. IS. fszt L Azt válaszolták,kegy ..... a megrendelő dél körül horia be az erősítőt, hogy szereljük be az autójába. Délután. 4 óra előtt azt kérte, hogv hagviuk félbe a munkát, mert el kell mennie. A szerelést akadályozta, hogy rossz volt a magnetofon, így azt is meg kellett javítani. Ráadásul csak később közölte, hogy az erősítőt másképpen szereljük be: fordítva, mint ahogyan mi tettük. Ügv viszont a kábelek rövidek voltak, s ezeknek a toldása ismét többletmunkát jelentett. Sajnáljuk, hogy megrendelőnk nem volt megelégedve a munkánkkal, s ezt nem közölte velünk mindjárt. Amennyiben úgy gondolja, hogy sérelem érte, elnézését kérjük. Bízunk abban, hogy máskor is megtiszteli műhelyünket.” (A választ Tóbiás Attila Győri kapui rádió-televízió műszerész mestertől kaptuk a rovatunk január 6-t számában megjelent. Kicsit sokáig tartott a munka című panaszra.) Megalázó megszégyenítés Az egyik miskolci patikában egv fiatal gyógvsze- résznő valamilyen szakmai hibát követett el. Hogy milyet. nem az én dolgom eldönteni. Többen is tanúi voltunk. mikor felettesétől elnézést kért vétségéért. Aki diszkrétebben is megoldhatta volna ezt az ügyet, nem oly módon, hogy a fiatal gyógyszerésznőt a nyilvánosság előtt — kiabálásával — megalázza. Nem részletezem, miként... Meg- szégyenülten, könyörgő, könnyes szemmel végezte tovább a reá bízott feladatot a gyógyszerésznő. Munkája — ilyen gyűlölködések után — aligha lehetett eredméTudom: a férfias lovagiasságot felnyalábolta a történelem, s az illemkódex íratlan szabályait sem tartja be mindenki. Hiszen vannak a világon beosztottak is. De ez a társadalom megköveteli a nők iránti tiszteletet, akár segédmunkás, akár diplomás gyógyszerész- nő az illető. És a „fűszerbolti hang” már olyan távoli nekem... Ezért eme kirívó, ritka bánásmódért, bár a nőnap még messze van, én szeretnék most bocsánatot kérni. Természetesen: a gyógyszerésznőtől. A. I. nyes. Miskolc Miskolc tesülnek a butikok. Lehetett Sályá 1. utca 13. ...
