Déli Hírlap, 1986. január (18. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-10 / 8. szám

STOP! KÖZLEKEDÜNK! Egy elgondolkoztató levél Rovatunknak küldött leveli- hon alaposan odamondogat a gyal'-josoknak és a gepjar- müvtzetökneK Horváth Sán­dor villamosvez(.*o (Miskolc, Hajos István utca 38.) • »Na­ponta benne vagyok a varos forgalmának sűrűjében — Írja —, De amit tapasztalok! . . . Jártam én már sokfele, ám Ilyen figyelmetlen és fegyel­mezetlen emberekkel még se­hol sem találkoztam. Vonat­kozik ez a gyalogosokra és a gépjárművezetőkre egyaránt. Az emberek keresztvl-kasul rohannak a forgalmas úttesten, csak néhány méterre van tő­lük a kijelölt átkelőhely, de egy-két perc miatt inkább ve­szélyeztetik a testi épségüket. A járművezetők agresszívek, fütyülnek az elsőbbsé'radásra, s nem félnek a villamostól. Esetleg összetört kocsijukat szemlélve döbbentek rá, hogy a villamos az erősebb . A továbbiakban Horváth Sándor hangsúlyozza: a biz­tonságos forgalomnak csak az egyik . feltétele hogy a villamosvezető óvatos. A másik fél is legyen az. hi­sz“* a villamost nem lehet manőverezés, s csúszós pá­lyatest esetén még a megál­lás, a lassítás is körülmé­nyes. És korlátozott sebes­ség ide. korlátozott sebesség oda — a villamosvezető időre közlekedik. (Erre gon­dolunk például akkor is, amikor le- és felszálláskor egymást lökdösve tétová­zunk — felszállás után nem mozdulva beljebb az ajtóból a befejezést sürgető berre­gés ellenére sem). Elgondolkodtatott bennün­ket levélírónk. Munkánkból következően, mi is gyakor­ta utazunk busszal, villa­mossal. S ha a tapasztala­tainkat egybevetjük a hoz­záértőbb szakemberével, a végeredmény azonos. Igaz-e az. hogy a miskolci gyaiogos figyelmetlenebb és fegyelme­zetlenebb, mint a pesti? Lehetséges. De mi az oka? Kétségbevonhatatlan megál­lapításokra nem vállalkoz­hatunk, csak tapasztalati alapon találgathatunk. Pél­dául: két évtizeddel ezelőtt még csak egy „villanyrend­őr” létezett Miskolcon: a Szemerénél. Állítjuk: nincs az az ősmiskblci — kivéve a szakembereket —. aki hirtelenjében meg tudná mondani, hol és hény közle­kedési jelzőlámpa segíti ma a városban a biztonságosabb közlekedést. (Régen azt pa­naszoltuk: kevés van belő­lük. Ma arra panaszkodunk, hogy túl sok, és zavar, no meg visszafogja a gyors közlekedést. E sorok írójá­nak az a véleménye, hogy legyen lassúbb, de bizton­ságosabb a forgalom. Elkelne még néhány jelzőlámpa ...) Ezek a közlekedési lámpák rendet tartanak, megóvnak a káosztól, tehát szabályoz­zák a forgalmat is, az ira­mot is — és bizonyos mér­tékig fegyelmeznek. Már­mint azt. aki hagyja ma­gát! A fegyelmezettség kulcsszó a témában. Ezt még nem szoktuk meg eléggé. Talán nem éltünk együtt eleget a rohanó tempóval? A szakma küldöttje Karajz Imre szb-titkár Hosszadalmasan lehetne ezt boncolgatni... A másik dolog: az utóbbi években jócskán átalakult a forgalom Miskolcon. De tér­ben is megnőtt a város. Lé­nyegesen több az utca. mint akár két évtizede. Ilyenfor­mán is meg kell szoknunk e nagyobb város nagyobb forgalmát. De ehhez megint- csak fegyelem kell! Az. hogy ismerjük a tényeket, a körülményeket, vagy a köz­lekedés szabályait — önma­gában kevés. Olyan közle­kedési morálnak kell ben­nünk kialakulni, amelynek szinte ösztönösen engedel­meskedik szemünk, lábunk, elhatározásunk. Természe­tesen ez nem mond ellent a korábban e rovatban több­ször leírtaknak, hogy az okos. az óvatos ember meg­tervezi a közlekedését, a mindenkori óvatos döntését. Ösztöne is súgja az agyának, hogy mikor, mit kell ten­nie! Hogy ez mennyire igaz. említsünk egy példát: sok áldozatot szed a közlekedés a gyerekek közül. Miért? Mert bennük, kevés tapasz­talatuk miatt, nem alakult ki a közlekedési morállal együtt járó, óvatosságra in­tő ösztön. Nem véletlen, hogy a rendőrség, a KBT-k sürgetik, és oly* igen segí­tik az óvodákat, iskolákat avégből, hogy a gyerekek mielőbb és minden vonat­kozásban elsajátítsák azt. ami védi őket az utca for­gatagában. A szabályok ismerete, s azután a fegyelem jelenti a biztonságos közlekedést. Hi­ába építünk drága pénzen aluljárókat. jelzőlámpákat, átkelőhelyeket, s hiába he­lyezünk ki akárhány jelző­táblát, ha nem tartjuk ma­gunkat a szervezett és irá­nyított közlekedéshez. „Megyek a villamossal, csengetek, csengetek, de a gyalogos oda sem figyel, csak rohan, rohan. Amíg egy- S7.er nem csengetni, hanem harangozni kell neki” — írta Horváth Sándor. S ha megfenyegetem tehetetlen dühömben az ablakon át, még neki áll feljebb! Én hiába vigyázok rá. ha ő nem vigyáz magára ...! A közlekedés emberek so­kaságát jelenti a forgalom­ban. S igaza van levél­írónknak : biztonságos csak akkor lesz, ha mindenki vi­gyáz magára. Köszönjük olvasónk leve­lét. Szívesen fogadnánk egy miskolci buszvezető levélben megírt tapasztalatait is... —« TI személyvonat ni indul A MÁV tájékoztatja az utazóközönséget, hogy az utasforgalom várható csök­kenése, valamint takarékos­sági okok miatt január 12- től február 27-ig néhány személyszállító vonat közle­kedése szünetelni fog. Kér­jük kedves utasainkat, hogy utazásuk előtt a vonatok in­dulásáról állomásainkon szí­veskedjenek tájékozódni. Szivességükért előre is köszönetünket fejezzük kt. MÁV-igazgatóság A parancsnok fogadóórája A MEDOSZ XVI. kongresz- szusán Borsod megyéből 24 küldött vett részt. Egyikük Karajz Imre, a Nagymiskol­ci Állami Gazdaság szb-tit- kára. Sárospatakon született, szülei téesztagok voltak. Az általános iskola elvégzése után ipari tanuló lett, a mo­torszerelő szakmát szerezte meg. Katonai szolgálata alatt, 1972-ben lett párttag, 1968-ban került a gazdaság szirmai javítóműhelyébe, s munkahelyén kapcsolódott be a szakszervezeti életbe. Az egyéves pártiskola elvég­zése után, 1975-ben lett a vállalati tanács tagja, majd 1976-ban a vállalat szak- szervezeti titkára. A gazdaságban az elmúlt évben 21 százalékos lét­számcsökkenés következett be, amely elsősorban a mun­kaszervezési intézkedések következménye. Sokan el­mentek azonban azért is, mert például 1974-ben az átlagjövedelem alig közelí­tette meg a 44 ezer forin­tot. Szerencsére ezen a hul­lámvölgyön már túljutottak. A gazdaságban az elmúlt évben 700 állandó munka- vállaló volt, döntő többsé­gük szervezett munkás. Si­került a bérszínvonalat is emelni, ami nagy megtartó erő. A múlt évben az átlag­bér már meghaladta a 61 ezer forintot. S mint az szb- titkár elmondotta, az idén a szigorú szabályozók ellenére is megvalósítják a megen­gedett 4.5 százalékos bérfej­lesztést; ha lehet, még töb­bet is. Nemcsak a tavalyinál ked­vezőbb időjárásban bíznak. Megvannak a terveik, ho­gyan lehet a növénytermesz­tésben. az állattenyésztésben, a kereskedelmi tevékenység­ben gazdaságosan előrelépni. jjc Karajz Imre kongresszu­si küldött. Az idén korszerűsítik az on- gai tejtermelő telepet, s a duplájára emelik a repülő­tér melletti húsfeldolgozó üzemükben a termelést. Mis­kolcon két, Egerben egy boltjuk van. s a most Le- ninvárosban megnyitott üz­letüktől is nagy forgalmat várnak. A zsolcai faiskolá­jukból is több gyümölcsfa­csemetét kívánnak értékesí­teni. A gazdaságban kisebb lét­számmal, jobb munkaszerve­zéssel kívánják programju­kat megvalósítani. A szak- szervezet — a hat munka­helyi alapszervezet 48 fős bizalmitestülete — a maga sajátos eszközeivel segít a feladatok megvalósításában. S mint a szocialista brigád­mozgalom gazdája, arra tö­rekszik, hogy éves felada­tukat maradéktalanul meg­oldják. a J. Január 17-én, pénteken, reggel 8-tól déli 12 óráig tartja fogadóóráját Macsek Antal mérnök ezredes, a Bor sod-Abaúj-Zemplén Me­)<c Együtt a család... Most már kényelmesen elférnek. Családi körben tjj lakás, ráépített emeleten gyei Hadkiegészítési és Te­rületvédelmi Parancsnokság parancsnoka, az Álmos utca 16. szám alatt * Az iskolás és az óvodás fiú. Most már külön szobájuk van... Fekésházi IstvánéK az emeletráépítést választották lakásgondjuk orvosságaként. Tízéves Igénylésük sem volt biztosíték arra, hogy végre otthont kapjanak. Az öttagú családnak a jóindulatúan másfél szobásnak mondott szolgálati bérlakás kicsinek bizonyult, ezért hát: éljen az emeletráépítés! — Most, hogy elkészül­tünk otthonunkkal, minden­kit lebeszélnék arról, hogy erre az útra lépjen — mond­ja egy kicsit fáradtan Fe- késházi István. — Akkor hát mégse élje* az emeletráépítés? — Rengeteg hercehurca, akadályoztatás, meg nem ér­tés a különböző szervek ré­széről — ez jellemezte azt a fél évet, amíg építkeztünk. S ez jellemezte azt a sok­sok hónapot is, míg felké­szültünk az építkezésre. Azt hittem, hogy segítséget ka­punk, hiszen végül is úttö- rőjellegű munkát végeztünk Miskolcon. Ám, ez hátrálta­tott bennünket leginkább, mivel nemigen tudtak hová tenni minket sem az OTP- nél, sem a tanácsnál, sem a MIK-nél. A félkész eme- letráépítéses lakások ügye mindenkinek új volt... • SEGÍTETTEK A BARÁTOK Miskolc, Zombori utca 3. szám, második emelet. Egy évvel ezelőtt itt még nem voltak lakások, két évvel ez­előtt pedig még nem volt második emelet. Az újonnan felhúzott szinten hat lakást alakított ki a MIK: két há­romszobásat, három kétszo­básat, és egy egyszobásat. Félkész otthonok voltak ezek; álltak a falak, bent volt az ajtó, az ablak, a va­kolat alatt a vízcső és a vil­lanyvezeték. Fekésháziék az egyik háromszobás lakást kapták... — A mi feladatunk lett a festés, a mázolás, a parket­tázás, a csempézés, a für­dőszoba berendezése, a gáz bevezettetése, a szerelvények felszereltetése — meséli a feleség, Tánczos Ágnes. — Belevágtunk a munkába jó­formán egy fillér nélkül, s eleinte még abban sem bíz­tunk, hogy az OTP kölcsönt ad. Három gyerekünk van; nem túlzás, ha azt mondom, hogy létkérdés volt nekünk a nagyobb lakás... A férj a cementgyárban műszerész, hatezer forintos fizetéssel. A feleség az in­gatlanközvetítő irodában la­káscsere-előadó, s az építke­zés megkezdése után nem sokkal szülte meg harmadik gyermekét, Zsuzsát. — Szerencsére az OTP vé­gül is adott kölcsönt: hosz- szas keresgélés után talál­tak egy jogszabályt, ami ezt lehetővé tette — emlékszik vissza Ágnes. — A tanács­tól szociálpolitikai támoga­tást kaptunk. Igaz, a mai napig sem értem, hogy a harmadik gyermekem után miért nem adták ezt meg? Mindkettőnk vállalata segí­tett azonban kamatmentes kölcsönnel. Csak egy vala­mit nem tudtunk elérni: azt, hogy reális költségvetést hagyjanak jóvá a befejező munkákra. Ugyanis a meg­állapított valamivel több mint 160 ezer forintból egy háromszobás lakás szakipa­ri munkáit lehetetlen volt kihozni. \ — Munkaidő előtt, s után egyaránt itt voltam — te­szi hozzá a férj. — Amikor akadt egy kis szabadidőm, a lakást építettem. Volt, hogy kalákában, de legtöbbször egyedül. Minden forintot meg kellett fogni. A parket­tán, a csempén ezt nem le­hetett, ezért ott takarékos­kodtunk, ahol tudtunk. Mes­tert csak a parkettázáshoz fogadtunk, a többi munka a magam, s a barátaim keze nyomát viseli... • SOK A BIZONYTALANSÁG A háromszobás lakás nyolcvanegynéhány négyzet- méteres. Egyszerű minden; fehér falak, fehérre mázolt ablakok, ajtók, fehér fürdő­szoba. Szín csak a konyhá­ban és az előszobában van. Az előbbiben barna az al- jazatot borító metlachi. az utóbbiban narancssárga a fal. A két fiú, a már isko-'" lás Gábor s a még óvodás Tamás a húgukkal osztozik az egyik szobán. A másik a szülőké, s a harmadik, a legnagyobb a nappali. Itt és a konyhában zajlik az élet — Fél évet adott a MIK arra, hogy a félkészből kész lakást csináljunk. Időre meglettünk vele, s műszaki­lag kifogástalanul átvették tőlünk. Már két hónapja, hogy itt élünk — mondja a férj. — Persze, egy kicsit • félve lakunk: ugyanis a mai napig nem tudatja velünk ; hivatalos papír, hogy ennek a háromszobás lakásnak mi vagyunk a bérlői. Két hó- -S napja nem szól hozzánk sen­ki. Az fontos volt, hogy el­készüljön a lakás, de hogy mi hivatalosan meg is kap­juk, az úgy látszik, senkit 0 sem érdekel. Egyébként ha- i> sonló cipőben jár a többi öt lakás bérlője is. Az sem tisztázódott még. hogy az ál- - tálunk a lakásba fektetett anyag és munka értékét egy összegben kapjuk-e meg, * vagy pedig betudják a lak­bérbe. Sok még a bizonyta- • lanság... • PIHENÉSRE VÁGYNAK A tény azonban megmá- ' síthatatlan: az öttagú csa­lód egészen más körülmé­nyek között él, mint koráb­bam, s kényelmesen elférnek a falak között. A legszüksé­gesebb bútorok megvannak; egy automata mosógépet sze­retnének még, hiszen a gye- ,«• rekekre mindennap mosni kell. — Mit kívánnánk még?—• c kérdez vissza a feleség. —- Pihenni, nyugodtan aludni, anyagilag rendbe jönni. Egy­hamar egyikben sem lesz részünk — de azért örü­lünk ... 1 I. S. Nem télnek a villamostól?

Next

/
Thumbnails
Contents