Déli Hírlap, 1986. január (18. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-10 / 8. szám

Működnek a felvonók A bánkúti síparadicsomban Matyó népművészeti alkotások Kelendők külföldön Az első hö már csak nyo­mokban található meg Mis­kolcon, a környező hegyek azonban még igazi téli pom­pával fogadják a kiránduló­kat. a téli sportok szerelme­seit. A hideg kedvez a sí­zésnek, a szánkózásnak. A szikszói Szepsi Csom­bor Gimnázium tanulóinak egy csoportja az elmúlt na­pokban menetelt fel a bán­kúti turistaházba. Sílécekkel felszerelve, igazgatónőjük vezetésével kezdik meg idei sitáborukat. Hagyományosan decemberben, a téli szünet­ben szervezték meg min­dig a jeles programjukat, de a mostani tél gonosz tréfát űzött velük. Mert ugye azt mindenki belátja, hogy egy sítábor elengedhetetlen fel­tétele a vastag hótakaró .. A diákok vasárnap délutá­nig maradnak Bánkúton, és remélik, hogy marad még elegendő hó ebben a pár napban. A siház gondnoka elmond­ta, hogy ha nem is ideáli­sak. de megfelelőek a hóvi­Sítanfolyamot is rendez­nek Bánkúton ezekben a na­pokban (Kerényi felv.) szonyok odafönn, és akkor is lehet még sízni a hétvé­gén, ha addig már nem esik a hó. Jelenleg két felvonó működik. A népművészeti termékei­ről világhírű mezőkövesdi Matyó Háziipari Szövetkezet sikeresen zárta az elmúlt évet: a 130 millió forintos tervét 5 millióval túlteljesí­tette. Az idén korszerűsítik a technológiát, és termékszer­kezet-váltást hajtanak vég­re. A kevésbé munkaigényes műveleteket gépesítik, és konfekciótermékeket állíta­nak elő, például női háló­ingeket, blúzokat és gyer­mekruhákat. Jelenleg export-üzletköté­si tárgyalásokat folytatnak, ezek révén az idén 58 millió forintos árbevételre számíta­nak. A termékek nagy ré­szét a Szovjetunióba és Len­gyelországba szállítják, de jelentős mennyiségű népmű­vészeti és díszítéses konfek­cióárut exportálnak az NSZK-ba, Ausztriába, Olasz­országba és Franciaországba is. A szövetkezet továbbra is a főleg a tőkés piacon ke­resett egyedi, kézi hímzésű, vagv horgolt készítmények értékesítését tartja — a jö­vedelmezőség miatt — a leg­fontosabbnak, ezért több száz bedolgozónak ad állan­dó munkát, ök míves mun­kájukkal tovább öregbítik a Matyóföld és a szövetkezet jó hírnevét Szakértelem és emberség Nem lenae nehéz tekottáz­at az elismerő hangsúlyt, amely a mondandót kíséri, ha dr. Tass Gyulára terelődik a szó: „Az egy nagyon rendes ember!” Ismerői — lett le­gyen beosztottja, felettese, kollégája, volt betege a nyi­latkozó — pillanatok alatt vá­zoljak fel jellemének legmar­kánsabb vonásait: korrektsé­get, megfontoltságát, érés aka­ratát, kemény ónfegyelmét, következetességét, embersze- retetét. Tudom, most tiltakoz­na, mert ráadásul szerény is. Nem tartozik az — egyébként fogyatkozó számú — osraiskol- eiak közé. De — miskolcinak vallja magát: eletének több mint két évtizedét már varo­sunkban tudja maga mögóit. Szegedről, a klinikáról pá­lyázta meg 1964-ben megyei kórházunk 2-es idegosztályá­nak vezető főorvosi posztját. Elnyerte, s mi nyertünk ve­le. . . Az osztály — amelynek vezetője, s amelyet 1967-ben toxikológiai részleggel bőví­tettek — 84 ágyas. Hatvan ágyán idegbetegeket. 24-en pedig intenzív ellátásra szo­rulókat gyógykezelnek. Ez ntóbbi azt jelenti: az ön­gyilkosságot megkísérlők életét mentik. Létrehívása óta több mint húszezer olyan borsodi ember gyógyí­tását irányította itt Tass főorvos, aki súlyos lelki krí­zisbe jutva, a tragikus meg­oldás mellett döntött a két­ségbeesés mélypontján... S hogy hányszor tízezer lehet azoknak a száma, akiket a neurotikus szorongás és dep­resszió feszültségéből tudott feloldani, apátiájából felráz­ni, azt felbecsülni is lehe­tetlen . .. Az idegbetegek, kiváltképp pedig az öngyilkosságig ju­tottak mellett senki sem ma­radhat „előkelő idegen”: eredményesen nem gyógyít­hatók. ha csupán kibicként közeledik hozzájuk a terá­piában részt vevő. Érzé­kenynek. nyitottnak, a be­teg helyzetébe önmagát be- leérezni tudónak kell lenni­ük azoknak, akik ilyen osz­tályon vállalták a therape- uta szerepét. Ilyenforma alapelv szerint kovácsolta közösséggé az osztályon dol­gozókat Tass főorvos. — Szigorúak a követel­ményei, de egyikünk sem morog miatta. Mert ő megy elöl... Ha vizet prédikál, maga is vizet iszik... — mondják róla beosztottjai. * Több mint tíz éve párt­titkár. (A pártba akkor kérte felvételét, amikor so­kan éppen hogy hátat for­dítottak. Tagsági könyvé­nek keltezése történelmi dátumot őriz: 1956. novem­ber 8-án datált.) Közéleti aktivitása olyannyira köz­ismert az egészségügyben, hogy a szakszervezeti tag­ság több mint évtizede is­mételten delegálja a válasz­tások alkalmával a megyei bizottságba. Az iránta meg­nyilvánuló bizalom arany- fedezetében persze benne van a szakmai tekintélye is. Tudományos munkássága figyelmet kap országos mé­retekben. Az agyi érbeteg­ségekkel foglalkozik. — Az agy veszedelmes és rejtélyes betegségének kór­okát, a sclerozis multiple­xet akarom ..feltalálni”. Saj­nos, eddig még nem sike­rült — mondja. Sovány vigasz számára, hogy nem sikerült ez más-* nak sem mindmáig. Az Egészségügy Kiváló Dol­gozója kitüntetést öt éve kapta meg, a Munka Ér­demrend ezüst fokozatát no­vember 7-én. S hogy mit adott még neki Miskolc? — Feleséget, gyereket és két sírhelyet. Anyám és apám itt nyugszik... És persze sok-sok beteget... Hogy elégedett-e azzal, amit eddig végzett? A rábí­zott osztály sokat fejlődött a két évtized alatt, bár — mint mondja — messze nem úgy, mint ahogy szerette volna. Vagyishogy: szeret­né! Mert a betegekért szóló újító elképzelésben nincs hi­ány. S jóllehet, az anyagi­ak behatárolják a megvaló­sítást, hisz abban, hogy ily körülmények között is le­het előre jutni... Magánéletének territóriu­ma sem mozdulatlan. El­döntötte: építkezik. — Rádöbbentem, hogy tu­lajdonképpen nekem nincs lakásom. Amiben most la­kom, az orvosi, szolgálati ... Ha nyugdíjba megyek, azt vissza kell adni. Családi fészket kell hát raknom .. . Ezért most osztok-szorzok. összeszedek anyait, apait, ahogy mondani szokás, s belevágok .. . Dr. Tass Gyula főorvos — 58 éves. <r) A rejtélyes agyhullámok — melyeket a modern technika rajzol ki — a legcsekélyebb kóros elváltozásról is árul­kodnak. „Filteres” kémények Mi van a levegőben? A Miskolci Közterület-fenn­tartó Vállalat egyik gondja a munkaerőhiány. Amikor a vállalat, illetve a tanács pénztárcája megengedi, az embert a sokkal hatéko­nyabb gépekkel igyekeznek pótolni. azonban a figyelmüket arra, hogy csak legalább B-kate- góriás. hivatásos vezetői en­gedéllyel rendelkezők jöhet­nek számításba. a lassan elaggott korba lé­pő hazai járműpark a váro­sok levegőszennyeződésének egyik fő okozója. (k—o) A Sajó völgye a legszeny- nyezettebb levegőjű ország­részek közé tartozik, s ezt nem kell mérési adatokkal bizonygatni; elég, ha kilé­pünk lakásunk ajtaján, s jó nagyot szippantunk a leve­gőből. Azt azonban a leg­jobb orrú városlakó sem szimatolhatja meg, hogy az elmúlt tizenöt évben éppen megyénkben születtek a leg­nagyobb eredmények az elektrofilter-programban. Jó néhány kémény felől eltűnt a füstfelhő ... 9 AZ A BIZONYOS FOKHAGYMASZAG Az osztók — különösen a ma már inkább a közlekedési múzeumba való kétüteműek — rendkívüli mértékben szény- nyezik a városi levegőt A Környezetvédelmi Inté­zet miskolci állomásának szakemberei az elmúlt öt év változásait jól ismerik, hi­szen ők mérik többek kö­zött, mennyire szennyezett a levegő. A Borsodi és a Tiszai Erőmű Vállalatnál a tavalyi év végén fejeződött be a le­vegőszűrők beépítésének programja. A Borsodi Hő­erőműnél öt év alatt a ti- zenegyedrészére csökkent a levegőbe engedett szilárd szennyezőanyagok mennyisé­ge, s így több mint húsz­ezer tonna porral kevesebb jut a tüdőnkbe évente. A Tiszai Hőerőmű Vállalatnál az elektrofilterek most már harminezer tonnánál is több szennyeződést szűrnek ki. Majdnem tíz évig tar­tott, amíg idáig eljutottak. Most minden szűrőhöz olyan műszert szereltek fel, ame­lyik állandóan jelzi, hogy nem növekszik-e a szennye­zőanyagok mennyisége. Egy időben minden éjsza­ka orrfacsaró fokhagyma­szag öntötte el Miskolcot, ha a szél a sajóbábonyi Észak­magyarországi Vegyiművek felől fújt. E bűzt most vég­leg megszüntetik: elkészült, s üzembe helyezték a vég­gázokat megsemmisítő rend­szer utolsó elemét, az ége­tőt • OLCSÓBB MEGOLDÁS A miskolciak számára lét­kérdés, hogy az LKM ké­ményeiből mi kerül a leve­gőbe. A kombinált acélmű megépítésével jó néhány szennyezőforrás megszűnt, ám még mindig sok a meg­oldandó ügy: továbbra is szennyez a nagyolvasztó és az elektroacélt gyártó üzem­rész. Igen veszélyes szennye­zőanyag a nitrogénoxid. amelynek a BVK és a TVK a fő kibocsátója. E gáz ár­talmatlanná tétele tekinté­lyes összeget igényel szerte a világon. A BVK most az tűzte ki célul, hogy a VII. ötéves terv időszakában ne kelljen fizetniük levegő- szennyeződés-bírságot. Talál­tak is egy megoldást, amely a jelenlegi technológiához csatlakozva, háromnegyedé­vel csökkenti a nitrogén- oxidkibocsátást, s viszony­lag olcsón, harminc-negyven millió forintos költséggel. Most építik a kísérleti üze­met, hogy kipróbálják ezt az eljárást. • NEM SZABAD KISPÓROLNI Sok szakember szerint hatékony környezetvédelem­ről nem beszélhetünk addig, amíg a beruházásoknál meg­engedjük a környezetvédel­mi berendezések kispórolá­sát. Sajnos, megyénk egyik legjelentősebb légszennyező vállalatánál, a Borsodi Érc- előkészítő Műnél hiába kezd­ték meg a több mint egy- milliárd forint értékű fej­lesztési programot, nem csökken jelentősen a gyár környezetszennyezése. A Környezetvédelmi Intézet szakemberei szerint a leve­gőtisztaság-védelmi beren­dezések rendszeres felújítá­sa, korszerűsítése elmaradt, s ez is ront a helyzeten. Hamarosan megújul a le­vegőnk tisztaságát védő pa­ragrafusok gyűjteménye: szi­gorúbbak lesznek a követel­mények, s a büntetések. Ez­után többet foglalkoznak az illetékesek a közlekedési le­vegőszennyezéssel is, hiszen Várják a fiatalokat Uj járdaseprőgépek — Épp a napokban kap­tunk négy darab, egyenként másfél millió forintot érő olasz járdaseprö gépet — mondta Bulla Zoltán főmér­nök. — Nagyon örülünk ne­kik, mert igen ügyesek, s még annyira sem zavarják a járókelőket, mint az eddigi­ek. Jelenleg még a garázs­ban állnak, ám ha az időjá­rás megengedi, kiküldjük őket munkára. A vállalat ezekkel a kis­gépekkel sikert arat a la­kosság körében. Felkeltik velük az a fiatalok érdeklő­dését is. akik — ha tud­ják, hogy ilyen gépre Ke­rülnek — szívesebben vál­lalnak munkát a cégnél. — Most is számítunk ar­ra, hogy jó néhány fiatal jelentkezik — mondja Bulla Zoltán. — Hadd hívjam fel Rossz volt a csomagológép Bú jócskáié Borsi Hamar megkedveltük a Borsit. A zacskós író kitűnő üdítőital, s magas a lápér­téke. Előállítása nagyon egy­szerű: a tejsavóhoz speciális baktériumot adnak, s ennek köszönhető a kellemesen sa- vanykás íze. Mostanában egyáltalán nem szállítanak Borsit a miskolci boltokba. Mi az oka ennek? — kérdeztük Tóth Jánosnétól, az edelényi Al­kotmány Mezőgazdasági Ter­melőszövetkezet tejüzemének művezetőjétől. — Sajnos, hónapok óta rossz a csomagológépünk villanymotorja. Emiatt telje­sen leálltunk. Talán a hé­ten kapunk egy új motort, s ismét megkezdhetjük a ter­melést. Sokan panaszkodnak nálunk, hogy kevés Borsit küldünk Miskolcra. Ilyenkor mindig elmondjuk, hogy na­ponta legfeljebb hatszáz zacskót rendelnek tőlünk, bár mi ennek akár a há­romszorosát is tudjuk szál­lítani. 1 lelni az ideggyógyász?

Next

/
Thumbnails
Contents