Déli Hírlap, 1986. január (18. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-24 / 20. szám
STOP! KÖZLEKEDÜNK! Öregek a forgalomban Idő* ember toporogva áll a járda pereménél. Bizonytalankodva balra néz, majd jobbra. Nehézkesen lelép a járdáról. Gyorsra fogná lépteit, de lábai csak ólomnehézkesen engedelmeskednek; inkább csoszog, mint lépked . . . Riadtan tekintget oldalra. Az útnak még csak a felét tette meg. pedig a forgalom egyre közelebb, közelebb ér. Az idős ember nekifohászkodik, erőlködve teszi meg a néhány lépést a járdáig. Fújtatva megáll, megkönnyebbülten sóhajt... Szorongató látvány. Olykor félelmetes. Pedig nem ritka Megértésre és segítésre intő. De van-e mindig segítés és megértés? Ebben a rohan - va-élésben szinte megható, ha azt látja az ember, hogy valaki karon fogja az idős férfit és nőt, s óvatosan át- vezérli a túlsó oldalra. Ebben a rohanva-élésben tehetetlen dühre gerjed a jóérzésű ember, ha azt látja, hogy a gépjárművezetők rátülkölnek az elaggottakra, ijesztgetik őket, vagy a lehúzott, ablak mögül ocsmány szavakat szórnak rájuk. Még a gyalogosnak védettséget és elsőbbséget jelentő zebrán sem ritka látvány a következő. A jelzőlámpáknál átkelő gyalogosokat mindig arra biztatja a KRESZ — mert így a helyes —, hogy zöld jelzésnél azonnal kezdjék meg az átkelést. A középkorú is, a fiatal is így tesz. Azért, mert jó a reflexük, tüstént érzékelnek, s gyors a reagálókészségük. Tehát: amint meglátják a zöldet, azonnal döntenek és cselekszenek. Az idősek pedig? Nos, az ő érzékelőkészségük lassúbb, miként a döntésük is. Ehhez még tegyük hozzá a „fizikai kopottságukat” is. Mire egy fiatal átmegy a túloldalra, az idősebb talán a felét, ha megteszi az útnak. Gyakran előfordul, hogy a gyalogosnak tilos piros még ott éri a zebrán. A gépjárművezető természetesen (természetesen ?) türelmetlenkedik: még talán rá is hajtana felháborodásáA szakma küldötte Halali Istvánná főkönyvelő A hétvégén tanácskozik a Helyiipari és Városgazda- sági Dolgozók Szakszervezetének IX. kongresszusa. A HVDSZ Borsod Megyei Bizottságának küldöttértekezletén Hernádi Istvánnét, a Miskolci Patyolat Vállalat főkönyvelőjét is küldötté választották. — Nem tagadom, örültem a bizalomnak — mondja. — Ott voltam az előző kongresszuson is, így folyamatában érzékelhetem a szolgáltatóipar fejlődését, s e fejlődés buktatóit... Idestova negyedszázada tevékenykedik az ágazati szak- szervezet megyei bizottságában, 1964 óta irányítja a megyei bizottság gazdasági bizottságának munkáját. Számos ellenőrzési akcióban, a pénzügyi-gazdasági munkával kapcsolatos jelentés elkészítésében vett részt. Ennek a sokféle elfoglaltságnak nem vallot- ta-e kárát a család? — A mi famíliánkban mindenki társadalmi munkás, közösségi ember. A férjem, a fiam... Ügv osztottuk be mindig az időnket, hogy egymással is törődhessünk. A szakma gondjainak egyik legjobb ismerője. Harminchat éve dolgozik a Miskolci Patyolat Vállalatnál, tizenkét éve a vállalat főkönyvelője. — Ha szót kapnék a kongresszuson, a fogyasztási szolgáltatásokkal, ezen belül is a Patyolat gondjaival foglalkoznék. Van belőlük bőven ... Előző, VIII. kongresszusunk megjelölte az irányt: „A textiltisztításban elsősorban a lakosság részére végzendő mosás, bérfe- hérnemű-tisztitás növelése, valamint új — forgalombővítő — szolgáltatási formák bevezetése a cél.” Keressük az utat ezek valóra váltásához itt, Miskolcon is, ám komoly gondokkal küzdünk, akárcsak az országban működő 19 Patyolat-válla- . lat és szövetkezet. Nem sikerült olyan új szolgáltatást bevezetni, ami lényegesen növelte volna az árbevételt. A kiegészítő tevékenységünk jövedelméből nem tudtuk biztosítani a szükséges személyi és tárgyi feltételeket. Hadd említsek egy példát: országos méretekben öt év alatt a mosás, festés, vegytisztítás árbevétele ugyan 17 százalékkal nőtt, ám a nyereség csökkent; mindössze 59 százalékot ért el. Ráadásul a foglalkoztatottak létszáma is több mint tíz százalékkal apadt. Megszűnt a többcsatornás támogatási rendszer, az alapanyagok árai emelkedtek, a tőkés importból származó gépek karbantartása költségigényes. a textiltisztítás már nem minősül alapszolgáltatásnak — teljesen új helyzet alakult ki a szakmában ! Azt várom a kongresszustól, hogy útmutatást ad: hogyan oldhatók fel a jelenlegi feszültségek, s hogyan tudunk megélni a kisvállalati formában a tartósnak ígérkező alacsony hatékonyság mellett... Ny. I. ban, hiszen: neki szabad volna az út, ha nem akadályozná „a vén trotykos”. És a zebrán, a tülekedésben, a rohanásban kinek tűnik fel a járdáról bizonytalankodva lelépni szándékozó öreg?... Mindenki csak magával törődik. Pedig ... Pedig ez a rohanó tempó nem nélkülözheti a jóindulatú udvariasságot! Nem, ha az a célunk — és mi más volna?! —, hogy mind biztonságosabbá váljék a közlekedés. Ehhez viszont meg kell tanulni, hogy nem egyedül közlekedem, hogy együtt, egymással közlekedünk. Ebből pedig eleve következik, hogy nemcsak magammal törődöm, hanem — koromnál s a korommal járó adottságaimnál fogva — vigyázok annak a biztonságára, aki rászorul. Ezenkívül meg kellene még sok mást is tanulnunk a közlekedő öregek segítése végett. Bár, ha úgy vesszük, ez nem is „tananyag”, hanem jóindulat és természetes udvariasság kérdése. Mondjunk egyet a gyakori példák közül. Időre jár az MKV villamosa is, busza is. Érthető, hogy a vezetők sürgetik a le- és felszállást. Ha idős ember, emberek vannak a megállóban, vagy a leszálláshoz készülődvén a jármű ajtajának közelében, akkor úgy segíthetünk kulturált közlekedőként, ha szinte ösz- tönszerűen — vagy nagyon is tudatosan? — megszervezzük a le- és felszállást. A megállóban is. fent a járművön is. engedjük előre az időseket, s karjukat fogva segítsünk nekik. Igazodjunk mi az ő tempójukhoz! Segítségnyújtással hamarabb befejezhető a fel- és leszállás, nem is beszélve a balesetek megelőzéséről. A jármű belsejében lehetőleg ajtóközeiben adjunk vagy kérjünk (!) nekik helyet. Manapság nem túl szimpatikus dolog a kérés, de ha van annak a kérésnek hangsúlya. s ez a segítőszándék a többiek részéről pártfogásra is talál, célt érünk — tetszik vagy nem annak, aki jó lábai ellenére úgy ücsörög, mintha se látna, se hallana. Azt, hogy mikor és hogyan segítsük az időseket a közlekedésben, esete válogatja. Az a lényeg, hogy mindig akadjon valaki, aki kész a jóindulatra. A harmónia zenei fogalom, de ami a fülnek kellemes, az a léleknek is az lehet, ha a családi életre alkalmazzuk ezt a kották világában honos szakkifejezést. A harmónia olyasmi, amit mindenki meghall, megérez, s egyszercsak azt veszi észre, hogy „a székhez ragadt” a vendégségben, röpülnek az órák. így járt a riporter is a Rőczey családnál, a miskolci zenészdinasztiánál. Először nem is azért kopogtattunk be a Szentpé- teri kapu egyik toronyházának legfelső emeletén levő otthonban, hogy e famíliáról írjunk, hanem a családfő, Rőczey Ferenc híres-neves vasútmodell-gyűjteménye csábított minket... A mini mozdonyok, szalonkocsik garmadája valóban lenyűgöző: az egyik szobát szinte teljes egészében elfoglaló terepasztal előtt mindenki gyerekké válik szem- villanás alatt. Rőczey Ferenc pedig szívesen magyaráz. A bonyolult kapcsoló- táblán boszorkányos ügyességgel nyomkodva a gombokat, mozgásba hozza az aprócska vasúti birodalmat. A koncentrációkészség, az acélos memória zenészerény, hiszen amikor itt járt Ko- bajasi, a népszerű japán karmester, egyszeri bemutatás után megjegyezte, hogy a 240 gomb közül melyik mit mozgat, indít a terepasztalon. Ahogy a műdombok között zakatoló aprócska szerelvényeket csodáltuk, las+ Gergely andalító dallamok mellett készülhet a vizsgákra Leállíthatják az építkezést Szigorú szankciók Az építés minőségének javítását szolgálja az az új jogszabály, amely felhatalmazza az Építésügyi Minőségellenőrző Intézetet, hogy hibás építési munka, vagy anyag észlelése esetén leállíthassa az építkezést, és hatósági eljárást kezdeményezzen a vétkes kivitelezővel vagy anyaggyártóval szemben. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium megbízta az intézetet, hogy A VASVILL Kereskedelmi Vonalat Borsod Megyei Kirendeltsége felvess 1 közgazdasági érettségivel rendelkező árnyilvántartót. Bérezés megegyezés szerint. Jelentkezés: Miskolc, Vágóhíd u. 6., munkaügyi csoport. dolgozza ki azt a követelményrendszert. amelynek teljesítését az építmények műszaki átadásánál és átvételénél kell ellenőrizni. Ha a kivitelező ezeket az előírt technikai minimumokat nem teljesíti, a létesítményt nem szabad átvenni. Az idén már érvényesül az a miniszteri rendelet is, amely szerint az ágazat vállalatai és üzemei a szavatossági kötelezettségekben előírtnál hosszabb ideig tartoznak felelősséggel munkájukért, illetve termékükért. A szigeteléseknél és a főfalaknál például 10 év, az ajtóknál, ablakoknál és a burkolómunkáknál pedig öt év az úgynevezett kötelező alkalmassági idő, amikor a hibát kötelesek kijavítani. Üj intézkedés az is. hogy a jövőben nemcsak az állami vállalatokra, hanem az építőipari szövetkezetekre és a magán-kisiparosokra is kiterjed a minőségtanúsítási kötelezettség. * A családfő szenvedélye a vasútmodellezés san körénk gyülekezett a család is. Zenészdinasztiát írtunk, s ez egyáltalán nem túlzás. Rőczey Ferenc, a családfő, zongoraművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanárképző intézetének tanára. Felesége az Egressy Béni Zeneiskolában tanítja hegedülni a kicsiket. A legnagyobb fiú, ifjú Rőczey Ferenc a Zeneakadémián végzett, zongoraművész, s szintén tanít. A legkisebb fiú, Balázs az első évet járja a tanárképző iskolában és a zongora a hangszere. A középső fiú, Gergely „renegát”, hiszen negyedéves bányamérnök, hidrogeológus-hallgató. Öt az asztalitenisz jobban csábította, mint a hegedű, de azért a zene világa előtte is nyitva áll: ő a családban a képzett hallgatóság, a műértő zenebarát. A dinasztiák életében néha akadnak mulatságos helyzetek is. Idősebb Rőczey Ferencet hívták már tévedésből a fia helyett értekezlet★ A legkisebb testvér. Balázs hangszere szintén a zongora. re Budapestre, legutóbb pe-' dig Balázsnak olyan vizsga- bizottság előtt kellett bizo'“J nyítania tudását, ahol az' asztalnál ott ült az apja és legidősebb bátyja is. Részrehajlásról persze szó sem lehetett... Rőczey Ferenc és felesége gyakori vendége a hangversenypódiumnak országrészünkben, de volt mái*" olyan koncert is, ahol az apa és a legidősebb fiú játszotta azt a két zongorára írt művet, amelyet Horu- sitzky Zoltán szerzett, aki a családfő tanára volt az akadémián. S hogy még egy kedves történettel gazdagítsuk az egyébként is színes családi palettát: a zene még. a párválasztásba is beleszólt.' A családfő Rőczey Ferenc ugyanis úgy ismerte meg a- feleségét, hogy ő oktathatta zongorára... Bizony leragadt a székbe a riporter ezen a bizonyos délutánon. Csillogó humorral, kedvességgel beszélt \ Rőczey Ferenc a zene világáról, hiszen minden mondatában, gondolatmenetében ez volt a végső pont. Meg- • hallgattuk a világ leghami- * sabb operafelvételét, s na--, gyokat nevettünk a család- ' dal együtt az anekdotákon, amelyek Ravelről, Cziffra Györgyről, Antal Imréről szóltak. Ha nem is lehettünk ott, el tudtuk képzelni, mi-. Íven lehet az, amikor a család együtt megy túrázni a Tátrába, vagy a tizedik emeleti tetőteraszon beszélgetnek, vitatkoznak, ha beköszönt a szép idő. Most a legnagyobb esemény a családban a legidősebb báty, ifjú Rőczey Ferenc zongoraestje: a Városunk művészei sorozatban először lép pódiumra Miskolcon február 4-én, kedden este 7 órakor a Bar- tók-teremben. Kiss László A Borsod Megyei Tanácsi Építőipari Vállalat encsi munkaterületre ALKALMAZ- kőműveseket- ácsokat- kubikosokat. Jelentkezni lehet: Miskolc, Zsigmondy u. 6. sz. alatt, Theisz Géza építésvezetőnél, telefonszáma: 37-598 Alkalmazunk továbbá szerencsi munkahelyre- ácsokat Jelentkezni lehet: Szerencs, Vásártér 5. sz. alatt. Családi körben Házi összhangzattan
