Déli Hírlap, 1985. december (17. évfolyam, 281-304. szám)
1985-12-13 / 291. szám
STOP! KÖZLEKEDÜNK! Kié „tud" 1 A kétszámjegyű és a sokszámjegyű utakon, ahol kettő, vagy egy sáv áll az egy irányban haladók rendelkezésére, már előjönnek a kocsik teljesítőképességéből, a vezetők indulatosságából, temperamentumából, lekötöttségéből adódó különbségek. Az úttest szélessége korlátozott, ezért nagyobb megértésre lenne szükség egymás iránt. Sokkal inkább partnernek kellene tekinteni a másikat, mint a „kényelmes” autópályákon. Ez azonban nem mindenkitől várható el, legalábbis erre lehet következtetni a hét végi baleseti krónikák olvasása nyomán. A hétvégeken több az utakon a személygépkocsi, és megkezdődik a márkák harca. Ezt akár néhány kilométeres útszakaszon is jól meg lehet figyelni. A nagyobb gépek vezetői nem szívesen nézik el az előttük poroszkáló kiskocsikat, és nemritkán még akkor is előzésre adják a fejüket, ha aztán az előzést követően nyomban fékezniük kell, és irányjelzés után máris kanyarodnak. Ilyen manőverekkel aztán olykor több vezetőnek is sikerül borsot törni az orra alá, és következnek az elmaradhatatlan Vélemény- nyilvánítások. A márkaharc nem ismeretlen más országok útjain sem, de talán mégsem ölt ilyen méreteket. Az a helyes, ha a volán mögött meg tudjuk őrizni hidegvérünket, nem zaklatjuk föl magunkat azon, ha egy Trabant vagy kis Polski elhúz mellettünk. Lehet, hogy a benn- ülőknek minden okuk megvan a sietségre. Gondoljunk csak arra, hogy vihet beteget, vagy valamilyen halaszthatatlan ügyben várják, és így tovább. Ha nem, akkor Viselhetné a nevét az iskola. A napokban ünnepelték Pattantyús-Ábrahám Géza professzor születésének 100. évfordulóját. Ezzel kapcsolatban kaptunk levelet Balogh Ibolyától, a 43. Sz. Általános Iskola úttörőtanácsának titkárától. Iskolájuk előtt idén nyáron a városi tanács és a Gépipari Tudományos Egyesület emléktáblát helyezett el a 100 évvel ezelőtt született professzor tiszteletére. A 43. Sz. Általános Iskola úttörői ekkor határozták el, hogy a hazai műszaki kultúra fejlesztésében és terjesztésében jelentős eredményeket elért tudós-pedagógussal kapcsolatos valamennyi évfordulót méltóképpen megünneplik majd. Minden raj megismerte a professzor életrajzát, s a centenárium tiszteletére december 11-én ünnepséget is rendeztek. Ismereteikről a rajok egymás közötti versenyéi ben adtak számot. Az elhatározáshoz tartozik az is, hogy az úttörők szeretnék, ha iskolájukat nem csupán a száma után lehetne azonosítani, hanem felvehetnék Pattantyús-Ábrahám Géza nevét is. óvatosabbak a boltosok Leértékelt mikulások Tavaly leértékelték a december 6. után megmaradt mikulás- és csizma-alakú csokifigurákat a Miskolci Élelmiszer Kereskedelmi Vállalat üzleteiben. Az aktualitásukat vesztett édességek csökkentett áron igen hamar elkeltek. Lesz-e idén is ilyen akciójuk? — kérdeztük Ambriskó Dezsőt, a vállalat áruforgalmi osztályvezetőjét. — Ha sok mikulás marad meg, elkerülhetetlen a leértékelés. Ez nem jó sem az P. MiiKoncertet ad december 16- án. hétfőn délután 6 órától a P. Mobil együttes a felső- zsolcai művelődési házban. A rendezők a rockzenekar hangversenyét vetélkedővel kötik egybe. Aki aznak felhívja a 17-650-es telefonszámot. s felsorolja a P. Mobil eddig megjelent kis- és nagylemezeit. részt vehet a koncerten megtartandó sorsoláson. A nyeremények: a versenyzők által felsorolt lemezek. illető üzletnek, sem vállalatunknak. Ezért célszerű az egyes boltokban körültekintően, a valós igényeknek megfelelően rendelni a csokoládé-mikulásból. Idén alig maradt ilyen figurás csokoládékészlet, s ez a kereskedők körültekintésének köszönhető. Ahol viszont akad rr.ég egy-egy tétel a figurákból, ott a boltvezető dönti el, mikortól értékeli le. se irigyeljük tőle, hogy esetleg éppen a sebességmérő „fönnakad”, amit mi elkerülhetünk, ha nem vesszük fel a kesztyűt, és ezt látva megmutatjuk, a mi kocsink még ennél is többet tud. írható ez a nagyon is negatív jelenség annak a számlájára, hogy hazánkban a személygépkocsi tömeges használatának még nincsenek olyan hagyományai, mint más országokban, és ezen a gyermekbetegségen is túl kell esnünk. Az igazi azonban az lenne, ha a felismeréstől a változtatásig nem telne el túl hosszú idő. Ráadásul nem is csupán az időért kár, hanem azért a sok bosszúságért, sérülésért, amit az ilyen magatartással előidéznek a márkaharc hívei, akik mindig készek egy kis leckéztetésre, kioktatásra: lám, ez a kocsi jobb, az „enyém többet tud”. Pedig az igazán jó kocsi az, amelyikről messziről látszik, hogy jól karbantartják, álló helyzetben is dicséri gazdáját. A közlekedési erkölcs persze sokkal több, mint a kocsi márkájában való gondolkodás. Mert nem mindent vetettek papírra a szabályok szerkesztői, hiszen mindent nem is lehet, nem is kell. Vannak íratlan szabályok is, amelyek belülről fakadóak kell hogy legyenek, amit tanítani sem kell. Az többek között, hogy társunknak, partnerünknek tekintsük a többi közlekedőt, hogy emberséggel, udvariassággal segítsük egymást. Napjainkban szokásos sommás véleményeket fogalmazni a hazai közlekedési erkölcsről. Talán nem érdemes az általános, mindenkit eltakaró és egyformára degradáló értékítéletet elfogadnunk. Ha kisebb számban is, de vannak udvarias, segítőkész közlekedők. Aki rossz modorával, ingerültségével, reggel tíztizenöt társát felbőszíti a forgalomban, nem biztos, hogy délután nem mond le — adott esetben — a számára biztosított előnyről, belátva: másoknak is haladni kell. Ha pedig ez így van, magatartásunkkal segítjük elő, hogy minél többen vegyék fel ezt a modort, és ne törekedjünk az ellenkezőjére, ami kiváltja mások indulatait. Aki gyakorolta már, jól tudja, hogy á közlekedési partnerek nagyon is hálásak egy-egy nehéz helyzet megoldásáért, ami kívülről jön, amit valaki jó szívvel helyettünk végzett el. Megany- nyi ismeretség és barátság bizonyítja, hogy hálásak tudunk lenni a legkisebb jótettért. Ha így van, miért is okozunk gyakran meggondolatlanul kellemetlenséget magunknak, másoknak? Tehát nem az a kérdés, hogy „kié” tud többet, hanem az: „ki” tud többet — a biztonságos közlekedésről! Családi körben A sarokban a tengerészzsák... Ezt a nagy legyezőkor állt Port Said kikötőjében vették, az óriásteknőc páncélját pedig Adenben. (Kerényi László felvételei) Az idei esztendőt január 7-én Sulinán, a Budapest tengerjárón kezdte. Február 20-án Rijekában átszállt a Sajóra. November 1-én érkezett haza Miskolcra, utolsó útja: Reni — Pireus — Sza- loniki — Alexandria — Reni volt. A két dátum között 10 hónap telt el. Távol a hazától, a miskolci, Jókai utca 21. szám alatti, nyolcadik emeleti otthontól. Feleségétől, Ildikótól. — Tavaly december 15-én kaptuk meg a lakást, egyetlen bútorunk sem volt. Karácsonykor Ildikóval mi voltunk a fa alatt az ajándék. Most, amikor hazajöttem, ez várt — mutat körbe a lakásban Bódi Ákos, a Ma- hart első géptisztje. Szinte minden tárgy a férj foglalkozásáról árulkodik. A vörösréz hajólámpa, a csodálatos formájú, színű korallok, Aphrodité szobra, a különféle fafaragások. — Azért én is hoztam néhány emléktárgyat Olyan volt, mint a mesében; tulajdonképpen a nászutunkat a hajón tölthettem. Karácsonykor a Vörös-tengeren jártunk, s napoztam. Csodálatos élmény volt. A romániai Konstancából indultunk, jártunk Törökország, Algéria, Szaúd-Arábia. Jordánia kikötőiben, majd Rijekából jöttem haza — meséli csilHázi energiaforrások Égető energiagondjaink arra ösztönöztek, hogy saját energiámat nem kímélve, kiötöljek néhány új megoldást, amelyeket ezennel ingyen felkínálok népgazdasági hasznosításra. Valamennyien rásegíthetünk az országos villamos hálózatra, energiabefektetés nélkül. Csupán a lábtörlőket kell hozzákapcsolni ehhez a hálózathoz, és máris újabb kilowattok állnak rendelkezésre. Az ember reggel bemegy a munkahelyére. a diák az iskolájába, a kapuban megtörüli a lábát. Megfelelő lábtörlő esetén a dörzsölés villamos energiát termel, pofon egyszerű az egész. Csodálom, hogy másnak még nem jutott eszébe. Hasonló a házi vécéerőművek elve. Amikor lezúdul a víz, egy kis turbinakereket hajt meg,sok kicsi sokra megy. A dohányosok is hozzájárulhatnak az energiatermeléshez. Eddig hasznosítatla- nul füstölögtek a cigaretták a hamutartókban. hőjük semmivé lett. Miért ne lehetne a felmelegedett fém hamutartókkal vizet forralni? Ugye-ugye? Főzéskor, teaforraláskor gőz képződik, mindenki tudja. Nem nagy kunszt ezt a gőzt a távfűtés csőrendszerébe csatlakoztatni, és akkor nem fordulhat elő a debrecenihez hasonló üzemzavar. A parányi, hordozható szélmalom is jó szolgálatot tehet, a lapátkerék forgása rengeteg villamosáramot termelne. Ilyen szélmalmokat lehetne elhelyezni az értekezletek hozzászólóinak szája elé. Megfázásos időben csak előkapnánk saját kis szélmalmunkat, rátüsszentenénk, és máris forognának a vitorlák. Nemde? Végül itt van a telefon. Mivé lesz a híváskor visszaforgó tárcsa energiája? Semmivé. Pedig még egy helyi telefonálásnál is húszszor-har- mincszor forog vissza a tárcsa: minden készülék egy-egy kis erőmű. Hogy jön ki a húsz, vagy a harminc? Egyszerű: az öt számjegyet meg kell szorozni a sikertelen próbálkozások számával. Sz. G. lógó szemekkel Ildikó, aki a Thália bisztró helyettes vezetője. • RANDEVÚ A KIKÖTŐBEN Két és fél éve házasok. Ákos majd’ két méter magas, 32 éves, erős testalkatú. Ildikó törékeny, szőke, mosolygó szemű, 22 esztendős.' Á tengerészfeleségek ' megszokott életét éli. — Mielőtt összeházasod- túnk, tudtam, mire vállalkozom. Nem könnyű egyedül, Ákos hónapokig távol van. A lakás rendbentartása mellett sokat olvasok, szeretek kötni. Nyáron kijárok Kistokajba. Van egy kétszáz négyszögöles telkünk,, ahol megterem a zöldség, a gyümölcs és sok virág. Tanulok a Berzeviczy Gergely Szak- középiskolában, negyedikes vagyak. — Azért többször is szoktunk találkozni — szól közbe Ákos. — Léteznek úgynevezett kikötői látogatások. Amikor hosszabb időt töltünk valamelyik európai kikötőben, néhány napra meghívhatom Ildikót. Senki ne irigyeljen bennünket ezért, ugyanis nem olcsó mulatság, a költségek a férj valutakeretét terhelik. Ákos arról mesél, hogy Kiskunmajsán született. Édesapja katonatiszt, általános iskoláit ott végezte, aho-> vá a papát éppen helyezték. Miskolcon 1959-ben telepedtek le. Elvégezte a gépipari . technikumot, egy ideig a Borsodi Vendéglátópiari Vállalatnál volt gépkocsivezető, - majd a katonai szolgálat következett. — Valahol a lelkem mé- , lyén mindig arra vágytam, hogy tengerész legyek. Leszerelésem után 1977-ben jelentkeztem a Mahart-nál, Felvettek. Az első hajóm, az Amal-Express egy arab mii- liomos tulajdona volt, de magyar lobogó alatt, magyar személyzettel hajóztunk. Emlékszem. hetekig a nyílt ten- geren horgonyoztunk, mert Bejrútban dúltak a harcoké. A hajón végigjárta a lépcsőfokokat. Gépápolóként ' kezdte, majd néhány év elteltével — három hónap alatt, a saját szabadságaidé- • jén — elvégezte a tanfolyamot, és nemzetközi III. osztályú géptiszti vizsgát tett. Hat esztendeje a Sajó nevű hajó a második otthona, az idén májustól, mint első géptiszt teljesített szolgálatot • MINDEN PERCET KI KELL HASZNÁLNI — Most meddig szól * szabadság? — Januárig lehetek itthon, s azután csomagolás... ; Ildikó nevetve szól közbet :• — Minden percet ki kell használnunk. Én is úgy ősz- •: tóm be a szabadságomat, * hogy minél több időt tölt— hessünk együtt. Sokat já- - runk szórakozni, végiglátogatjuk a családot, a rokonságot. Egyszóval, zsúfoltak a - napjaink. - / A parányi konyhában is ? megélénkül ilyenkor a forgalom. Ákos szeret és tud is főzni. Imádja a leveseket és . a kacsasültet, a szárnyasételeket. — Amióta itthon van, már megint híztam — jegyzi meg 1 Ildikó. A karácsonyt és az újesztendőt családi-baráti körben töltik. Bevallják: a tenge- - rész-utánpótlásra is gondol-, tak, hiszen most már saját ; lakásuk is van. Az egyik szoba sarkában ott áll a hatalmas tengerészzsák. Ákos szeme gyakran odatéved. Olyankor eszébe jut a Sajó, • a hajó, a társak, kollégák, a kikötők világa. Ám Ildikó jelenléte hamar visszazökkenti a mába, a miskolci lakásba. Felföldi György £ Ákos hűséges útitársa, kísérője a tengerészzsák.
