Déli Hírlap, 1985. december (17. évfolyam, 281-304. szám)

1985-12-11 / 289. szám

Bénító misztérium Ha a drága játék tönkremegy Autók, babák orvosa Közeledik a Télapó-ünnep, és a karácsony, s ezzel ap- róbb-nagyobb bosszúsága­ink. Mégpedig a játékvásár­lás után. Gyermekeinket ugyanis nem könnyű beavat­ni az IC-kkel, tranzisztorok­kal, elemekkel és vezetékek­kel tűzdelt játékok rendel­tetésszerű használatába. S lehet, hogy már az ünnep estéjén javítani vagy bar­kácsolni kell, feltéve, ha van erre szakavatott apa. A já­tékboltok ugyanis általában csak a vásárlástól számított 24 órán belül veszik vissza azokat a játékokat, ame­lyekről kiderül, hogy gyári hibásak, vagyis nem a gye­rek tette tönkre őket. Igen nagy luxus több száz, sőt ezer forintos alkalma­tosságokat a szemétbe dobni. Pedig nagyon gyakran oda kerülnek, amint ezt tanúsít­hatja Miskolc egyetlen hi­vatásos játékjavítója is. Mint mondja, csak a jóérzése tárt­ja vissza attól, hogy ne nyúl­jon utánuk, mert fontos, hasznosítható alkatrészekhez juthatna így hozzá. + Jó lenne egy nagyobb műhely (Kerényi László felvételei) Nem volt könnyű kinyo­mozni a miskolci játékjavító kilétét. Szervizeinkben ugyan­is nem foglalkoznak ilyes­mivel, mivel a játékok nem garanciális áruk, s az alkat­rész-utánpótlás megoldatlan. Hallomásból bukkantunk rá Sebe Tamásra, aki az ipar- engedélye szerint mechani­kai műszerész. A Kuruc ut­cai cégtábláján azonban már feltüntette, hogy játékjavító is. S elsősorban ezzel sze­retne foglalkozni. Gyermekkori emléke, hogy a budapesti Váci utcában a nagyhírű Tóth Lajos mind­egyik kedvencét meg tudta javítani. Aztán ő is elkez­dett modellezni, s rájött, hogy ami elromlott és szét­szedegeti, azt meg is tudja reparálni. Korábban műsza­ki tanárként dolgozott, de e diplomája mellett van még egy gépész karbantartó üzem­mérnökije is. Mindemellett sem volt könnyű erre a spe­ciális szolgáltatásra iparen­gedélyt kapnia. S az enge­dély birtokában sem felhőt­len ez a munka, hiszen az alkatrészbeszerzés rendkívül körülményes. Akik egyszer felfedezték, viszik hozzá az újabb kun­csaftokat, hiszen a vezeté­kes, vagy rádió-távirányíta- sú autókat, a villanyvasút darabjait, az autópályákat nem mindenki dobja meg­gondolatlanul a szemétbe. De viszik a járó, síró és a pis­logó babákat is, hiszen ami­óta a Háziipari Szövetke­zetnek nincs szakembere, ezeket is ő javítja. Néha különleges kívánsá­goknak sem tud ellenállni. Egy nagymama az eredeti árán 30 forintba kerülő, le­mezből készült forgót hozott a|c Babák, autók orvoslásra várva be, mondván, hogy ez az unokája kedvence. A mester Mielőtt széthullik a család Szomorú alkalmam volt végigkísérni egy hétgyerme­kes család széthullásának stációit. Azt az eseménysort, amelyből ép lélekkel kike­rülni szinte isteni csoda. Szorongva figyelem azóta is az apánál elhelyezett, s így együtt maradt öt kiskorú sorsát: ráébred-e tágabb kör­nyezetük — szomszédság, lakóterület, munkahelyi kol­lektíva —, hogy segítségre szorulnak. Csaknem két évig tartó kálváriájuk idején ugyanis valamiféle „légüres térbe” kerültek. Mintha lát­hatatlan bura választotta volna őket el a tőlük akár csak karnyújtásnyira lévők­től is, akik ugyan szemlél­ték a megrázó, vagy éppen felháborító történéseket, ám hátraléptek tőle, mondván: magánügy, nem szabad be­leavatkozni. Még a hivata­los helyeken is a várakozás álláspontját választották az ügyintézők: döntsön a bíró­ság, s majd akkor lehet vég­re tenni valamit az ítélet szerint. Rossz beidegződések, hely­telen, vagy éppen eltorzult szemlélet működik közre a legtöbb esetben, amikor funkciójukat betölteni kép­telen családok széthullását, a magánügy szentségére hi­vatkozva asszisztáljuk vé­gig, a legteljesebb passzivi­tással. S csak ha már le­zárult „ügyük”, apellálunk a társadalom felelősségére. Amikor minden szétesett körülöttük, s visszafordíta­ni nehéz, gyakran lehetet­len a vakvágányra futott sorsokat. S ekkor megpró­bálunk Utánuk nyúlni, im­már nem sajnálva sem az anyagi, sem az erkölcsi energiákat. Majd csodálko­zunk, ha meddő marad a küzdelem. • NEM A KÉSZSÉG HIÁNYZIK Vulgárisán fogalmazott az egyik szakember, ám két­ségtelenül roppant szemléle­tesen, amikor szünet idején a folyosón ily módon értel­mezte a társadalmi felelős­séget: olyan az, mint egy visszájáról készített torta. Akkor lesz igazi, ha min­denki időben helyére illesz­ti a maga jól formált sze- letjét. A meghökkentő pél­dázatra nyilván az inspirál­ta az Országos Gyermek- és Ifjúságvédelmi Konferencia résztvevőjét, hogy az egyik előadó a napirenden levő témáról szólva hangsúlyoz­ta: nem elég, ha a társa­dalom felelősségét emleget­jük a hátrányos helyzetű, vagy éppen veszélyeztetett dió, vagy a tévé útján tu­domására jut egy-egy csa­ládról, hogy válságos hely­zetbe került, országos értük a megmozdulás. A tétova- ságot többnyire az okozza, ha tisztázatlan marad az ál­talánosságon túl a szemé­lyekhez kapcsolható miként. Az, hogy kiken, mit és ho­gyan lehetne segíteni. Nem véletlenül volt köz­ponti kérdése a gyermekvé­delmi tanácskozásnak a csa­ládok funkcionálásának erő­sítése. Az utóbbi évtized­ben olyan kedvezőtlen je­lenségek erősödtek fél, amelyek hovatovább a csa­ládnak, mint intézménynek a megrendülésére utalnak. Közismert tény a válások magas — és évről évre sza­porodó — száma. Az újra- házasodás csökkenése. Eb­ből következően a csonkán maradó „félcsaládok” gyara­podása. Egyáltalán: a fel­adatát betölteni önhibájá­ból, vagy éppen önhibáján kívül képtelen családok ará­nyának növekvése. Azoké, amelyek újratermelik a hát­rányos helyzetet, s a ve­szélyeztetettséget. ® A NÉMA CINKOS SZEREPE Lehet-e, szabad-e az adott helyzetben a családi életre mint magánügyre tekinte­ni? Lehet-e magánügy az, hogy hovatovább hatjegyű számmal fejezzük ki a hát­rányos, vagy veszélyeztetett helyzetű gyermekek és ifjak tömegét? Nem ringathatjuk magunkat olyan illúziókba, hogy majd csak kiíalálnals valami mirákulumot, tudo­mányos csodaszert, jógi in­tézményt a szakemberek, ami gátat* vet a kedvezőt­len társadalmi jelenségnek. Tömeg jelenségről lévén szó, tudomásul kell venni, hogy természeténél fogva sem le­het intézményesen megol­dani. Majdnem 200 ezer gyermeket nem lehet álla­mi gondozásba venni! — hangsúlyozta ezzel kapcso­latban az országos ■ tanács­kozás záróelőadásában a művelődési miniszterhelyet­tes. Egyetlen járható út ma­radt a negatív tendenciák visszaszorítására, s ez a megelőzés. Ahhoz viszont, hogy erre képesek legyünk, első lépésként — hitem sze­rint — meg kell tanulnunk oly módon szemlélni a csa­ládi életet, hogy a segítő­készséget ne béníthassa meg a „magánügy” hamis misz­tériuma, Aligha dicsekedhet bárki is azzal, hogy szocia­lista brigádtagként, mun­kahelyi vezetőként, hatósági dolgozóként vagy politikus­ként mindent elkövetett gyermekeink védelméért, ha ajtószomszédjainál tétlen vállalja fel a néma cinkos szerepét. Valahol ott kezdődhetne a gyermekvédelemben a meg­előzés, hogy ki-ki a saját környezetében okos szóval, lélekerősítőn áll a hátrá­nyos helyzetben levők mel­lé: ne halmozódjanak hát­rányaik, s ne szoruljon ké­sőbb markánsabb védelemre az ismerős gyermek. (r) A múzeumunk és magángyűjtők segítenek, hogy a régi formák és motívumok újból dísszé váljanak A fotográfia ajánlata Várják az arai falakai egy napot „szórakozott” a rúgós szerkezettel, de mind­össze 15 forintot volt szíve elkérni a munkáért, hiszen figyelembe kell venni a já­tékok árát is. A javítási költség azt sohasem halad­hatja meg... O. E. gyermekek érdekében. A társadalom tagjai ugyanis vajmi keveset tudnak kez­deni ezzel az általánosság­gal. Noha példák tömege a bizonyosság rá, hogy nem a készség hiányzik a segítés­ből. Ha az állampolgárok sokaságának a sajtó, a rá­Állattartás a külterületeken Jó ideje láthatjuk a tévé­reklámban: „kapd el a pil­lanatot, s örökítsd meg!” Ennek is köszönhető, hogy egyre többen foglalkoznak már amatőr fotózással. A színes képek előhívása és nagyítása nem tartozik az egyszerű tennivalók sorába. •Ä legtöbb helyen hosszú he­teket' kell várni, amíg a le­exponált filmből kép lesz, amit beragaszthatunk a fo­tóalbumba. S minden fotós vágya, hogy ezt az időt le­rövidítse, s minél hamarabb megszemlélje munkája gyü­mölcsét. Számukra ajánljuk, hogy a színes negatívot a Petőfi utca 27. sz. alatt található Fotógaléria műterembe vi­gyék. Ezen a helyen egyik hétről a másikra vállalják a színes negatívok előhívá­sát s nagyítását. Fehér Pé­ter fényképész minden olyan színes negatív kidolgozását vállalja, amely a C41-es technológiával készül. Szép ajándék lehet egy fényké­pezőgép vagy egy színes képsorozat a családról, a karácsonyestéről. És hogy mielőbb beragaszthassuk a képet az albumba, ehhez nyújt segítséget a Fotográ­fia. Az érdeklődőknek szí­vesen nyújtanak tájékozta­tást a szolgáltatással kap­csolatban a 36-409-es tele­fonszámon. A hulladékok égetéssel tör­ténő ártalmatlanítása és hasznosítása címmel rendez­nek ma előadást a MAB miskolci székházában. Ren­dezők: a MAB környezetvé­delmi munkabizottsága, az Ülést tart holnap délután fél 3-tól a HNF miskolci székhazában a Hazafias Népfront városi elnöksége MTESZ B.-A.-Z. Megyei Szervezete környezetvédelmi bizottsága. Az ankéton fog­lalkoznak a környezetvéde­lem aktuális miskolci felada­taival is. irányításával dolgozó Kert­barátok és Kistenyésztők Városi Szövetsége. Brossz- mann György, a városi föld- hivatál vezetője ad tájékoz­tatást a város mezőgazdásá­gi földterületeinek hasznosí­tásáról, védelméről, valamint az ingatlanszerkesztési fel­adatok végrehajtásáról, ta­pasztalatairól. Bakos Imre, Miskolc Város Tanácsi Hiva­tala mezőgazdasági csoport- vezetője Az állattartás hely­zete a miskolci külterülete­ken és zártkertekben cím­mel tart előadást. E téma­körön belül foglalkozik majd a zártkertek kategorizálásá­nak kérdéseivel is. (X) Hulladékégetés Mi a neve: cserép, vagy butelia? ■■ Üzemiek kutatják az eredetit Igényli a szemünk a mí­vességet az „egyenlakások” világában. Ezt jegyezte' meg egy építész házaspár is, amikor lakberendezésüket, dekorációjukat dicsértem. A sok-sok kerámia és cserép­edény nem csak .díszként so­rakozik a polcon, hanem használati edényként is for­galomban van. S ma már nem is kell a padlások mélyén kutatni e cserepek után. A Megyei Építőanyag-ipari Vállalat hat éve alapított Hejőszalon- tán egy üzemet, amely me- zőcsáti jellegzetességű kerá­miát készít. A Népi Ipar- művészeti Tanács kongatta meg a vészharangot annak idején, veszélyben látván az ittteni hagyományokat. Az­óta Horváth Kálmán terve­zővel az élen járják a mú­zeumokat, s magán gyűjtő­ket keresnek fel. hogy régi motívumok, formák után ku­tassanak. S az eredmény ha­mar kézzelfoghatóvá válhat. Kis üzem lévén, — noha a kezdeti öttagú csapattál szemben ma már 75-en van­nak — nem mindig gondol­kodnak nagy sorozatokban. Egyedi különlegességekre i9 vállalkoznak. „Ha a hasam tele, butela a nevem, ha üres lesz, csak cserép a nevem” — hirdeti egy korabeli felirat. De ezen túl névre szóló ajánlással is készítenek egyedi darabokat névnapra, születésnapra, vagy alkalmakra. S a híres fazekasok utó­dait felfedezték a külföldi kereskedők is. Európa-szerte viszik a mázas cserepeket, a rozettás kancsókat, a gombos .szilkéket. Az év végér még az NSZK partner kamionját várják, amely havonta tíz­ezerszámra viszi a népi ih­letésű tárgyakat az ország­határon túlra.

Next

/
Thumbnails
Contents