Déli Hírlap, 1985. december (17. évfolyam, 281-304. szám)

1985-12-27 / 301. szám

Érte'mes célokért mindig készek tenni... Edelény várossá válik Családi körben kosság kulturáltsága, törek­vése, a mentalitás csiszoló- dása már eddig is sokszor segítette át Edelényt az anyagiakon. — Értelmes célokért min­dig készek megmozdulni az itt élők. Ha kell, két kezük munkáját adják, s ha arra van szükség, megnyitják a pénztárcájukat is ... Bizonyság erre, hogy a településfejlesztési hozzájá­rulást az elsők között sza­vazták meg az edelényiek. + A „VOLT" ÉS A „LESZ" STOP! KÖZLEKEDÜNK! Kevesebb a baleset, de több a halálos Edelény szülöttjei, s az oda honosodottak sokasága íz­lelgeti a hírt: a Magyar Népköztársaság Államigaz­gatási Helynévkönyvében január 1-től a városok kö­zött szerepel szűkebb pátri­ájuk. — Titokban évek óta ké­szülünk rá — árulja el dr. Vodila Barna, a terület országgyűlési képviselője. — Persze nem is lehet ele­mentáris meglepetés, elvég­re várossá nem a névtábla teszi a lakótelepülést. Nap­jainkban szigorú mércével mért fejlődési folyamat alap­ján nyerhető el e rang. Megjelenésében is városia­sodásról kell tanúságot ten­nie annak a nagyközség­nek, amely sikerrel pályáz­hat a címért. Az edelényiek jó ideje példásan dolgoznak azért, hogy lakóhelyük megfelel­jen a követelményeknek. Másfél-két évtizede tart a nagyközség dinamikus fejlő­dése. Népességeltartó és -megtartó képessége növek­szik, s ez vonzza a letepül- ni szándékozókat. A kenyér javát itt W nagyhírű bá­nyaiper s a gyarapodó me­zőgazdaság adja, melyek kö­rül cseperedik a könnyű­ipar, a kereskedelem s a szolgáltatás is. + MEGKOMPONÁLNI AZ ARCULATÁT Kedves, szép várossá ser­dülhet Edelény, hisz’ min­ién adottsága erre serkenti Néhány nappal ezelőtt há­rom megye: Borsod, Heves és Nógrád útjain jártam gép­kocsival. Tapasztalataim el­szomorítóak. A hajnali szür­kületben, és hazafelé az es­ti sötétségben a sűrű köd­ben több tucat olyan gépko­csival találkoztunk, amely­nek egyetlen lámpája sem világított. Arról már nem is szólva, hogy az M 3-as úton a beláthatatlan kanyarok­ban is bátor(?) előzésbe kezdtek a pilóták. Mindezt annak kapcsán szeretnem feleveníteni, hogy a Borsod Megyei Közlekedés- biztonsági Tanács elnöksé­gének legutóbbi ülésén is­mét szomorú statisztikákat kellett regisztrálniuk a részt­vevőknek. Borsodban az idei év tíz hónapja alatt 1254 személyi sérüléses közúti baleset történt. Igaz, ez lé­gyéi kevesebb, mint az el­múlt év hasonló időszaká­ban, ám a halálos balesetek száma 76-ról 81-re növeke­dett. A rendőrség vizsgála­tai alapján szomorú képet mutat a miskolci statisztika. A balesetek területi alaku­lását vizsgálva kitűnik, hogy az összbalesetek valamivel több mint 40 százaléka Mis­kolcon és a vonzáskörzeté­ben történt. Az adatokból az is megtudható, hogy a me­gyeszékhelyen és vonzáskör­zetében 2,1 százalékkal csökkent a balesetek száma, ám a halálos eseteké 13 százalékkal nőtt. A Megyei Közlekedésbiz­tonsági Tanács elnöksége ülésének konstatálni kellett azt a tényt is, hogy Borsod közlekedésbiztonságában évek óta komoly gondot okoz az ittas vezetés, az it­tassággal összefüggő balese­tek magas aránya. Sajnos, e tekintetben a helyzet nem javult, sőt bizonyos mérték­ben romlott. Az ittas álla­potban előidézett közúti balesetek száma az elmúlt év hasonó időszakát figye­lembe véve 3,1 százalékkal nőtt. Hiába a rendőrség fo­kozott ellenőrzése, a poha­rakat tartó kezeket — úgy tűnik — nehéz lefogni. Ez kedvezőtlen jelenség vissza­szorítása érdekében a bel­ügyi szervek a jövőben még szigorúbban lépnek fel. Hf. Dr. Vodila Barna: — Itt „A Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsa 37 1985. sz. határozata elrendeli... a Borsod-Abaúj-Zemplén me­gyéhez tartozó Edelény ... várossá nyilvánítását... A várossá szervezés végrehaj­tásának időpontja: 1986. ja­nuár 1.” » Az edelényiek régóta dé­delgetett vágya teljesül a nevezetes határozattal. Az ősi települési hely, mely „a borsodi kultúra őrizője” is — minthogy magában foglalja megyénk honfoglaláskori névadó várát —, nem első ízben kerül városi rangra. Történelmünk a XIII. század óta jegyzi e helység nevét. A XIV. században már „nagy hely” volt, amelyben vár­megyék tartották közgyűlé­süket, s a XV. században oppidumként — mezőváros­ként — emlegették ... + TITOKBAN KÉSZÜLTEK RÁ van az új város, Edelény! (Kerényi László felvétele) népét. Földrajzi fekvése oly kedvező, hogy bátran kon­kurálhat majdan a térségben már kialakult városokkal is. Országgyűlési képviselőjük legkivált Kazincbarcikát emlegeti: — Jó lenne hozzá hasonló várossá lenni. — S érti alat­ta, hogy Barcika országos hírnevét tisztaságával, szép parkjaival, tereivel, köztéri szobraival vívta ki, alig több mint három évtized alatt. Harmonikussá komponálni a város arculatát: nem cse­kély vállalkozás. S ráadásul úgy, hogy megtartsák-meg- őrizhessék az arra méltó ér­tékeket mint hagyományt, s jól építkezzenek a már meg­teremtett alapokon. Dr. Vo­dila Barna erősen vallja: nem csupán pénzkérdés vá­rossá érlelődni. S olykor nem is elsősorban az. A la­Űj városunknak ma még legfeljebb az alapjai körvo­nalazódnak városiasán az idegen számára. Ám annak, aki edelényinek vallja ma­gát, sokatmondóan jelenik meg a „volt” és a „lesz” képe a mai panorámában. Közülük egynek is aligha kell számadóleltár a kü­lönbség vagy a lehetőség felbecsüléséhez. A minden­napok megélése mellett őszintén szurkolnak a két és fél évszázados Coburg- kastély és parkjának resta­urálásáért, amely az alakuló­ban lévő városközpontoknak adhat patinás hátteret. Az Edelényt körülölelő Boldva folyó holtágába álmodott tiszta vizű csónakázótóért, gimnáziumuk, kórházuk, művelődési házaik s más intézményeik — csakúgy mint gazdasági alapjuk — bővítéséért. — Időszerű valamilyen na­gyobb ipari üzem letelepíté­sén is gondolkodni — fogal­mazta meg dr. Vodila Bar­na országgyűlési képviselő. — Sok még az ingázó dol­gozó Edelényben. Ha az ő kenyerüket is helyben biz-- tosítja városunk, még szo­rosabbá védik a kötés . _ * Szívből kívánjuk Edelény városának: kísérje siker épí­tőmunkájukat. <D + Ritka pillanat Kakszi Jánoséknál: együtt a család Mikor ezek a sorok meg­jelennek, valószínű, hogy Kakszi János, a MÁT Mis­kolci Körzeti Üzemfőnöksé­gének negyvenhárom eszten­dős mozdonyvezetője még al­szik. Rá is fér a pihenés, hi­szen karácsony második nap­ját is munkában töltötte. Tegnap reggel fél 7-kor je­lentkezett szolgálattételre, és az M62 168 pályaszámú dí­zelmozdonnyal Hidasnémeti­be vitte a 212. száámú nem­zetközi gyorsot. — Négyen vagyunk, akik 1980 óta egy mozdonyon tel­jesítünk szolgálatot. Fordá­ba járunk, így könnyű ki­számítani : minden negyedik karácsonyt tölthetem a csa­lád körében. Piroska, a feleség toppan a szobába, s illatozó sült hurkát tesz az asztalra: — Én magam is csak ak­kor hittem el, hogy a vas­utasok mennyit mennek, amikor összeházasodtunk. Bizony kevés az olyan ün­nep, amikor János is velünk lehet... jjc Szilvia gyakran segít a tanulásban két öccsének. (Szabó István felvételei) • SEGÍTENEK A GYEREKEK Kaksziek martintelepi, Ka­pos utcai kétszobás lakásá­ban a szokásosnál kissé ha­marabb díszítették fel a fe­nyőt, hiszen a férj kedden is dolgozott. Előkerültek az ajándékok is: János inget és nyakkendőt, Piroska papu­csot és körömkészletet, a nagylány, Szilvia egy hatal­mas, plüssből készült kutyát, a fiúk, a 13 éves János és a 10 esztendős Peti igazi bőr­focit, autópályát és társas­játékokat kapott. — A hárem gyerek mel­lett én nem mentem el dol­gozni, hiszen a nevelés, a család gondja rám maradt. Szerencsére nagyon jó gye­rekek. Szilvia közgazdasági szakközépiskolába jár, máso­dikos, kiválóan tanul. A fi­úk még kisebbek, pajkosab- bak, de igen sokat segítenek idehaza. Bevásárolnak, taka­rítanak — sorolja Piroska. Egy öttagú családnak, ka­maszodé gyermekekkel, nem könnyű egyetlen fizetésből kijönni. Bár a mozdonyve­zetők köztudottan nem ke­resnek rosszul... — Tény. hogy be kell osz­tani a pénzt, ám semmiben A Bartók Béla Művelődési Házban holnap ismét tánc­házat rendeznek. A gyere­keknek délután 5-től este fél 7-ig, a felnőtteknek 7-től 10-ig játszik a Téka népze­nei együttes. A belépődíj 10, sem szenvedünk hiányt. Az a gyakorlat, hogy fizetéskor minden fontosabbat előre megvásárolunk, így beosz­tással tudunk élni — szól közbe jános. • VASUTAS- DINASZTIA Kakszi János Sajóivánkán született; ott van a szülői ház, a kis szőlő, gyümölcsös, pince. Amikor csak tehetik, ott töltik a szabad idejüket, s a főzéshez szükséges zöld­ség, gyümölcs egy részét is megtermelik. A családfő édesapja is vasutas volt, ott laktak Sa­jóivánkán, az állomás mel­lett. Már kisgyermek korá­tól mozdonyvezető szeretett volna lenni. Budapesten sze­rezte meg a járműlakatos képesítést, két évig gőzmoz­donyon volt fűtő. — Micsoda idők voltak ... — Előfordult, hogy három napot is úton töltöttünk, ha­vonta 300—400 órákat szol­gáltunk. Ma már lényegesen könnyebb a munkánk. illetve 20 forint. Az előtér­ben népművészeti tárgyakat, népi hangszereket, könyvet és hanglemezt, gyermekjáté­kokat vásárolhatnak az ér­deklődők. Míg beszélgetünk, Piros­ka, a feleség és Szilvia a konyhában foglalatoskodik. — Készül a karácsonyi menü. Kocsonyát és töltött­káposztát főzünk. A gyere­kek imádják az édességet, többféle sütemény is lesz hát az ünnepi asztalon ... • „szívesen segítek MÁSOKNAK" A könyvespolcon filozófiai, gazdaságpolitikai könyvek sorjáznak. — A Marxizmus—Leniniz- mus Esti Egyetemen másod­éves vagyok. Még egyetlen óráról sem hiányoztam. Tag­ja vagyok a MÁV Miskolci Igazgatóság pártbizottsága gazdaságpolitikai munkabi­zottságának, a HNF-nek. a lakóbizottságnak — sorolja házigazdánk. — Hogyan lehet mindezt győzni7 — Egyszerű a magyaráza­ta: jó időbeosztással! A tár­sadalmi munkát nem tekin­tem tehertételnek, szívesen vállaltam. Örülök, ha segít­hetek másoknak, a martin- telepieknek a gondjaik meg­oldásában. Búcsúzkodunk; tapintat­lanság lenne tovább igénybe venni vendégszeretetüket. Kakszi János szolgálatba in­dul, s ilyenkor szüksége van a zavartalan pihenésre. A gyerekek szobájukba men­nek. előkerülnek a könyvek. Piroska asszony pedig foly­tatja munkáját birodalmá­ban. a konyhában. Felföldi György Táncház a Bartókban A mozdonyon volt karácsonykor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents