Déli Hírlap, 1985. november (17. évfolyam, 257-280. szám)
1985-11-01 / 257. szám
STOP! KÖZLEKEDÜNK! Családi körben T akarékszö vet k ezcli ünnepség Ozdon A takarékossági világnap alkalmából takarékszövetkezeti ünnepséget rendezett Özdon a MÉSZÖV megyei vezetősége a megyében működő takarékszövetkezetek vezetői és dolgozói részére. Az ózdi és domaházi úttörők szép műsora után dr. Sass Tibor, a megyei választmány titkára mondott ünnepi beszédet. Szólt a takarékossági mozgalom múltjáról és jelentőségéről, a takarékszövetkezeti mozgalom kialakulásáról. Borsodban az első ilyen jellegű intézmény 1957. február 7-én, Tokajban alakult meg, majd még ugyanabban az évben Szend- rőn, Mezőkeresztesen, Göncön, Tolcsván és Tállyán. Ma már az országban 260/ ezen belül megyénkben 21 takarékszövetkezet van. amelyek tevékenységüket kiterjesztették Borsod hat városára, így például az avasdéli lakótelepre is. A pénzintézmények betét- állománya hazánkban 230 milliárd forint, ebből húsz százaléknyi jut a takarékszövetkezetekre, 1,5 milliárd Borsodra. A 140 ezres borsodi tagság ma már kilencféle betétfajta között választhat. Jelentős a hitelforgalmazás is: tavaly az arra rászoruló szövetkezeti tagok — mintegy 30 ezren — 374 millió forint hitelt vettek fel. Az idei esztendő jelentős változást hozott, illetve hoz: az új jogszabályok szerint a takarékszövetkezetek mint bankok, illetve pénzintézmények beilleszkednek az egységes népgazdasági pénz- forgalomba, azaz, ugyanaz a hitel- és pénzpolitika vonatkozik rájuk is, mint az állam többi bankjára, pénzintézetére. Ennek egyik formai megnyilvánulását jelenti, hogy július 1-től a takarékszövetkezetek számláit a Magyar Nemzeti Bank vezeti. Kutya a színpadon „Feltár Emlék Mindenki az elvesztett frigyládára várt, helyette azonban egy németjuhász jött. Méghozzá nem a mozivásznon, hanem előtte... Szerda este negyed 6-kor több százan ültek a Béke moziban. Már az előcsarnokban feltűnt a tömegben egy farkaskutya. Aztán valahogy besodródott az emberekkel a terembe — a gazdáját bizonyára elvesztette, vagy csak egyszerűen betévedt a filmszínházba — és míg azok a helyüket keresték, ő a kijáratot. De nem találta meg és a színpadra ment. ahol le s fel rohangált. A közönség jót derült az eseményen, elvégre ritkán találkozhat filmbarát ebbel. Láthatóan meg volt zavarodva a hivatlan „vendég”, jó negyedóra telt él, míg valahogy kitalált. Az előadás tehát jócskán késett, de az a lényeg, hogy elöbb-utóbb az elveszett frigyláda is előkerült... v- T L jjc Frankfurtban október 29—31. között rendezték meg a nemzetközi ruhabemutatót és vásárt, ahol a kockás anyagok domináltak. Még mindig divat a férfias öltözék, a bő, agy számmal nagyobb méret. ségem új mosógépet akar, én pedig új kazettás magnót szeretnék. — Először lesz a mosógép — dönti el Erzsébet, aki egyébként civilben a „házi pénzügyminiszter” is. # MUNKÁSÖRÖK Erzsébet bizonyára ért a pénz beosztásához, mivel a DIGÉP-ben rezsigazdálkodási előadó. S mióta itt dolgozik, legalább hat iskolát s különböző tanfolyamot vég-i zett el. — Szabadidőben? — Ezzel mindig híján vagyunk — veszi át a szót Miklós. — Mind a ketten munkásőrök vagyunk a gépgyári században. Jómagant ’ szakasz parancsnok-helyettes, a felesegem pedig a másik szakaszba van beosztva. — Így aztán még ott sem. parancsolhat nekem! — szól tréfásan Erzsébet, aki mindössze két évvel fiatalabb munkásőr, mint a férje. — A szakaszban mindketten igaz barátokra, bajtár- sokra leltünk, nagyon jól érezzük magunkat a gyakorlatokon ..., s toborzónak tetsző élményeket sorolnak. S mindezt képekkel bizonyítják. Az egyik fotón bajusza alatt mosolyog Miklós. Felesége fájlalja, hogy levágatta a ritka, de szép bajuszt. • ÁSNAK, KAPÁLNAK Ezekben a napokban különösen gyakran halljuk a rádió Reggeli Krónika című adásában a gépjárművezetőkhöz címzett figyelmeztetést: „Köd van!” Az utak első számú közellensége. A legalattomosabb és igen gyakran két fronton is egyszerre támadó közlekedési veszélyforrás. A legalattomosabb, mert olvkot a ragyogó hideg napsütésben remekül megvilágított úton. szinte egyik pillanatról a másikra, egész váratlanul futhatunk bele a fehér falként elénk tornyosuló, látásunkat, tájékozódásunkat szinte teljesen megbénító. fehér tejfelszerű ködfelhőbe, És külön alattomos ez a veszélyforrás azért is, mivel már elvonulóban. de azért gonosz búcsúzóul a köd sokszor lecsapódik, és szinte észrevétlenül eljegesiti a gördülő kerekek alá futó utat. Az ilyen mostoha időjárási viszonyok között sajnos gyakorta előforduló egymásba futások, tömegbalesetek szomorú ténye késztet most bennünket arra. hogy erről a témáról szóljunk. Mindegy, hogy nappal, szürkületben, vagy éjjel vezetve kerülünk ilyen körülmények közé: nappal is kapcsoljuk be a tompított fényszórókat! És ha iárművünkön ilyen is van. természetesen a ködlámpákat. A városi lámpákkal, vagyis a tulajdonképpen helyzetjelző fényforrásokkal ilyenkor semmire se megyünk. Gyér fényünkkel mi sem látunk semmit, és a szembejövő sem vehet időben észre minket. Ugyanakkor a fényszóró bekapcsolása — az úgynevezett hosz- szúfény — sem jelenthet számunkra segítséget. Sőt. mindennél rosszabb — mert a reflektor erős sugárnyalábja a ködfüggönyről totális reflexió gyanánt káprázNyilván mindenki megfigyelte már. hogy nemcsak a közvetlen érintkezésben, hanem akár telefonbeszélgetés közben is joggal és biztonságosan következtethetünk beszélgetőpartnerünk hangtónusából kedélyállapotára, hangulatára, vagy például arra, hogy jó vagy rossz kedve van-e. Az NSZK-ban Giessen professzor furcsa jelenségre figyelt fel. A búskomorság — köznapi orvosi nyelven depresszió — ellen használatos szerek, amelyek sok esetben nélkülözhetetlenek a depresszióban szenvedő betegek kezelésében, a várakozástól eltérően nem élénkítik, hanem mélyítik, basszus tónusba viszik át a hangot. Megfigyelésének alátámasztására úgynevezett „duplavak” kísérletben (tehát úgy, hogy sem a gyógyszert adagoló személy, sem a beteg nem tudta, hogy mikor kap depresszióellenes szert, mikor azzal színben, ízben és küllemben teljesen azonos, de hatóanyag nélküli placebo tablettát) 23 emberen vizsgálta az initramint tartalmazó depresszióellenes szereknek a hangminőségre gyakorolt hatását. Kiderült, hogy azoknak a kísérleti személyeknek, akik az initramin tartalmú depresszióellenes tablettákat szedték, a hangtónusa a beszedéstől számított 30 perc múlva jelentősen mélyebb lett, tehát a basszus hangszín felé közeledett. Ezenkívül jellemző volt ezekre a személyekre az is, hogy az 500 Hz alatti frekvencia-tartomány hangrezgéseit „teljes torokból” hallatták. Ez a hatás 3,5 órán keresztül volt megfigyelhető, ezután már nem volt különbség az initramint és a hatóanyagot nem tartalmazó, placebo tablettát szedők között. Ez a megfigyelés á várakozással éppen ellenkező, hiszen a mélyebb hangszín inkább rossz kedv esetén szokott jelentkezni, az élén- kebb pedig derűs hangulatban. Megfigyelték továbbá még a giesseni klinikán azt is, hogy egyes vérnyomást csökkentő szerek éppen ellenkező hatást fejtenek ki. tehát nem mélyítik, hanem emelik a hangmagasságot. (szendéi) Külön vonat a szuperkoncerire Mint ismeretes, az afrikai éhezők megsegítésére december 26-án és 28-án szuperkoncertet rendeznek a Budapest Sportcsarnokban. Az első napon a legjobb magyar rockegyüttesek lépnek fel — csak néhány közülük: L GT. Omega, KFT, Hobo Blus Band, valamint Nagy Feró, Vilcidál Gyula és Frenreisz Károly —, míg a másodikon főleg énekesek szerepelnek: például Koncz Zsuzsa, Kovács Kati, Katona Klári és Zorán. Ekkor láthatja a közönség Benkó- ékat és a Neoton Famíliát. Erre az alkalomra egyébként több neves énekes és együttes új dalt írt, amelyek majd nagylemezen is megjelennek. A szuperkoncert mindkét nap, 17 órakor kezdődik és előreláthatólag éjfélig tart. December 28-án egy-egy rockénekes fellépése közben a Hairből, a Macskákból és a Képzelt riportból is bemutatót tartanak, a tervek szerint a Győri Balett produkcióját is megtekinthetik az érdeklődők. A két koncertre 110, illetve 160 forint a belépőjegy ára, a MÁVTOURS Miskolcról különvonatot indít. A vonatjegy 125 forintba kerül, jelentkezni november 13-ig a MÁV-menetiegyiro- dában (Széchenyi út 103. Telefon: 37-767) lehet. tatóán visszaverődik: nem látunk, és az elénk meredő „fehér fal” még csak így lesz félelmetes. A második szempont. hogy számottevően csökkentenünk kell a sebességet. Az most mindegy, hogy egyébként milyen ügyes vezetők vagyunk, és milyen különlegesen irigyelt drága autót mondhatunk magunkénak. Ebben a helyzetben senki sem élvezhet kivételt. Az öncélú előzésekről most aztán csakugyan le kell mondanunk! Vagy ha az előzés mégis feltétlenül indokolt, minden idegszálunkat megfeszítve vállalkozzunk erre a normális körülmények között is egyik legveszélyesebbnek elkönyvelt vezetéstechnikai manőverre. A belátható ut távja ilyenkor szinte elképesztően szűkre szabott. De legalább olyan nagy hiba az is. ha a ködös úton haladva „ráragadunk" az előttünk haladó lámpáira. Igaz ugyan, hogy az ilyen „ráragaszko- dás” némi optikai támpont, segítséget nyújthat a „ködlevesben”, de adott esetben éppoly veszélyes is lehet. Rossz szokás, mindannyiunk rossz szokása, hogy a sűrű ködben autózva, közvetlenül a záróvonal mellett hajtunk, vagy a szaggatott vonalat — egyetlen biztos támpontként — vezetősugárnak tekintjük. Ez egy rossz alapelv, már csak azért is, mivel a sűrű ködben a szembejövő is ugyanezt a vonalat tekinti vezetősugárnak. Külön ügyelni kell arra, hogy a szélvédő. valamint a lámpák burája (a hátsó lámpáké . is) tiszta legyen. Varga Béla, az ATI vezető szakoktatója (Rovatunkban legközelebb áz autós másik nagy téli ellenségéről, a hóról lesz szó.) Új utcanevek A Miskolc Megyei Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága az 1985. szeptember 5-i, valamint az 1985. október 3-i ülésén az alábbi utcaelnevezéseket határozta el: A vasgyári római katolikus templom melletti, a Téglagyár utca és a Jedlik Ányos u. között, azokra merőlegesen elhelyezkedő Tavasz utcát Técsey Ferenc utcának nevezte el. A Kós Károly utcával párhuzamosan elhelyezkedő, és az Aulich utcába betorkolló névtelen utcát Fesczei Mór utcának nevezte el. A csatolt melléklet szerinti 1. sz. jelzett névtelen utcát Napraforgó utcának, a 2. számmal jelzett névtelen utcát Szellő utcának, a 3. számmal jelzett névtelen utcát Cserhát utcának, a 4. számmal jelzett névtelen utcát Estike utcának, az 5. számmal jelzett névtelen utcát Borostyán utcának nevezte el. Messziről indult Tomcsik Miklós. Esztergályosként kezdte a Diósgyőri Gépgyárban, s ma ugyanabban az üzemben mérnök, s művezető. Közben azonban eltelt néhány esztendő. — Szüleim, testvéreim a gépgyárban dolgoztak, így aztán az esztergapadig egyenes volt az utam. Továbbtanulásra aligha gondolhattam, amíg nem hirdették meg a SZET-et, a szakmunkástanulók egyetemi előkészítő tanfolyamát. Megragadtam az alkalmat, s egy esztendeig gyűrtem magamba mindazt, amit mások négy évig kényelmesen tanulnak. Végül is Dunaújvárosban szereztem meg az üzemmérnöki diplomát — eleveníti fel az elmúlt éveket a 35 esztendős fiatalember a Vándor Sándor utcai otthonukban. o A SUFNIBÓL A GARZONBA A garzonlakás nagy szobájában a berendezés, a bútorok, a képek jó ízlésre vallanak. A kis konyha a szobából nyílik, így aztán a vacsorafőzés kellemes illata a nyitott ablak mellett is ellepi az egész lakást. — Milyen emlékekkel jött haza Dunaújvárosból? — A legnagyobb „emlékem” a Duna partjáról a feleségem, aki kedvemért szüleit és testvéreit hagyta ott az ország másik végében. Erre Erzsébet is leteszi a főzőkanalat. — Nehéz volt új életet kezdeni Miskolcon, hiányoztak a szüleim, testvéreim, barátnőim. Anyósoméknál laktunk a Puskin utcában, egy égrenyíló kis szobában, pontosabban sufniban. Amikor ide költöztünk, min£jfc Erzsébet birodalma a kis konyha össze egy furikra való holmink volt. Amíg olcsóbb volt a vasúti jegy, évente kétszer-háromszor hazautaztunk Dunaújvárosba. Mostanában jó, ha egyszer eljutunk. — Sok a munka? — Miklós gyakran túlórázik, mert kell a pénz. Kicsi ez a garzonlakás, amelyet a tanács ígérete szerint 1987- ben cserélhetünk nagyobbra. S akkor gondolhatunk már gyerekre is. Havonta ezer forint a kötelező ifjúsági takarékbetétünk, s csaknem ugyanannyi a lakás rezsije, szerencsére a bútorrészlet már letelt. — S most egy újabb nagy- beruházásra készülünk — jegyzi meg Miklós. — Fele— Azok közé tartozunk, akik szülői háttér, segítség nélkül kezdtük az életet. S ha már így történt, büszkék is vagyunk arra, amit magunk szereztünk — mutatnak körbe a lakáson. Hétvégeken — ha csak t nincs munkásőr-gyakorlat, amiről egyikünk sem hiányozhat—, a szüleik telk,én segítenek. Ásnak, kapálnak, öntöznek, elvégzik, amit tudnak az öregek helyett. Ezért cserébe mindig kapnak ezt- azt, ami ott megterem azon a hétszáz négyszögöles, nadrágszíj parcellán. S ha rossz az idő, akkor moziba mennek, de megtalálhatják őket a Vasas Művelődési Ház rendezvényein is. Szeretnek emberek között élni, forgolódni. S nincs olyan tömegsportrendezvény, amin Erzsébet el ne indulna. Aktívan kézilabdázik, s a DI- GÉP—Dunaújváros üzemi rangadókon idáig mindig elindult. Ma már a DIGÉP színeiben, a szíve mélyén a hazaiaknak szurkol. A diósgyőrieknek! Szántó István Jf: A virágsarok gazdája, reszortfelelőse Miklós Dunaújvárosból
