Déli Hírlap, 1985. november (17. évfolyam, 257-280. szám)
1985-11-10 / 262. szám
sf: A korszerű szállítási eszközhöz, a konténerhez, korszerű technológia tartozik. Exportra, vonattal A szállítók nem élnek a lehetőségekkel Hosszú volt a szárazság Tető alatt a mezőgazdaság: nem ind dolgozni A térmérő vállalatoknak ezekben a hónapokban mindent meg kell tenniük, hogy exportterveiket jó minőségben és határidőre teljesítsék. Ennek realizálásában döntő szerepük van a szállító vállalatoknak, elsősorban a Magyar Államvasutaknak, amelyre az idén 120 millió tonna áru elszállítása vár. A MÁV Miskolci Igazgatósága 29 800 000 tonna úgynevezett mozdított, illetve 25 millió 9 ezer tonna kocsiigényes áru elszállítására kapott feladatot. Ennek az év első kilenc hónapjára eső része, 19 millió 40 ezer tonna helyett 18 064 780 tonnát teljesítettek. Az igazgatóság fontos feladatának tekinti az exportszállításokat, ennek ellenére a háromnegyedév exportszállítási eredményei csak 97,5 százalékot tesznek ki. + RAKODÁSI VERSENY r i Széles körben ismertek a MÁV nehézségei, gondjai; a teherkocsi-állomány elégtelensége, megviselt állapota, a mozdonyhiány, a pályaudvarok, állomások korszerűtlen és elhasznált rakodógépparkja és az általános munkaerőhiány. Fokozza a gondokat, hogy a szállíttató vállalatok nem élnek eléggé a vasút által felhasznált lehetőségekkel. Ilyen például a kedvezményes előszállítás rendszere, amelyeket a MÁV 1968 óta eredményesen alkalmaz. Az idén a meghirdetett árukat az első negyedévben 10 százalékos fuvarkedvezménnyel továbbították. A Miskolci Igazgatóság ezt rakodási versennyel kötötte össze; a résztvevő 43 vállalat közül 19-et pénzbeli jutalommal ismert el a MÁV vezérigazgatósága. Az úgynevezett hétnapos visszterhes kocsimegrendelési akcióban Borsod megye területén nyolc Vállalat rakodását értékelik rendszeresen. Ez is nagy segítség lehet, mivel ezek a cégek vállalják a hét közben ki nem állított kocsik hét végére történő megrakását. Az elegy - továbbításban nagy szerepe van a már jól bevált, gyors és hatékony irányvonat- rendszernek. Az igazgatóság az év első 9 hónapjában 1422 irányvonatról adhat számot. + KONTÉNERBEN ELŐNYÖSEBB A szállíttató vállalatok még mindig nem élnek eléggé a konténerfuvarozás lehetőségeivel. Miskolc-Gömö- ri pályaudvaron húsz nagy, úgynevezett lábas konténer háztól házig való szállítására is lehetőség van. A közepes konténerekből havonta átlagosan 709 A arabot adnak fel. A feladási igény jóval magasabb, mint fogadási. Ezért az igazgatóság azt kéri a szállíttatóktól, hogy fogadjanak több árut konténerben, így az érkezett mennyiség magasabb lenne, és a feladáshoz a kirakott konténereket rendelkezésre tudnák bocsátani. Ennek a szállítási módnak számos előnye van, amit érderiies lenne alaposabban kihasználni. Ezt különösen az exportszállításnál lehetne még jobban alkalmazni, mivel a vállalatok részére így kevesebbe is kerül. A MÁV Miskolci Igazgatósága — mint a megyei szállítási bizottság értekezletén is elhangzott — fontos feladatnak tekinti — a kiemelt árunemek, az energiahordozók és a lakossági ellátást szolgáló áruk elszállítása mellett — az exportküldeményekhez a kocsik feltétlen biztosítását. Az igazgatóság vezetője kijelentette: mindent megtesznek annak érdekében, hogy az év végéig megtermelt áruk eljussanak rendeltetési helyükre, külföldre is. O. J, (Folytatás az 1. oldalról) Az idén ősszel — hasonlóan a tavalyihoz — mintegy 80 ezer hektáron vetették, illetve vetik el a búzát. A szárazság megviselte a szemeket, alig pár helyen keltek még csak ki, ott is foltosán, ligetesen. Az eső minden bizonnyal meggyorsítja a kelést. Hogy állnak az őszi mezőgazdasági munkákkal? — erről érdeklődtünk két termelőszövetkezetnél, s egy állami gazdaságnál. A bocsi Haladás Termelő- szövetkezet elnöke, Krakkói Béla: — Ötven hektáron még lábon a kukorica, két nap kellene a betakarításához. Az eső miatt megálltak a gépek, de bízom benne, hogy rövidesen végzünk ezzel a munkával is. A kukorica hektáronként 7 tonnát hozott, s ha jól termett volna a búza és a napraforgó, akkor nem panaszkodnánk. Így azonban azt kell mondanom, hogy alaposan elmaradtunk a tavalyi eredményektől. Most ősszel elvetettük 1060 hektáron a kalászost, de elég rosszul kelt idáig. Háromszáz hektár kivételével végeztünk a mélyszántással is. Talán jövőre jobbak lesznek az eredmények, de az időjárás bármikor közbeszólhat __ A Nagymiskolci Állami Gazdaság igazgatója, Kiss József: — Csak egy mondat arról, mennyire kemény volt az ősz: a munkagépek háromszor annyi üzemanyagot használtak el, mint amennyi a normájuk. Törtek az ekevasak a száraz földben, de a szántással, vetéssel nem lehetett várni- 1100 hektáron vetettünk, a szántás pedig még jelenleg is tart. Négyszáz hektár saját kukoricánkból 100 hektár aratásra vár. A termésátlag 6—6,5 tonna hektáronként.' Bérmunkában 500—600 hektár kukorica vágását is vállaltuk. Sajnos, az idei évvel mi sem büszkélkedhetünk, de embereinken nem múlott a siker. Csak hát tető alatt a mezőgazdaság nem tud dolgozni .... Ceglédi Dezső, a felsőzsol- cai Lenin Termelőszövetkezet elnökhelyettese; — örülünk, ha nem leszünk veszteségesek. De sajnos, erre kevés a reményünk, ugyanis tönkrement a napraforgónk, s a búzahozam is elmaradt a tervezettől. Talán a kukorica, ami megtermi a vártat. A kukorica betakarításából 90 hektár még várat magára, az eső miatt — ami kétségtelenül kellett — megálltak a kombájnok. Elvetettük 1310 hektáron az őszi gabonát, imitt-amott ligetesen kel is már. Jó lenne elfelejteni ezt az esztendőt, de sajnos nem lehet. Félő, hogy az idei rossz év hatása jövőre is érződik. sjc Egyhónapi munka fekszik benne. % A patika cégére Hársfából: aranyszarvast Tolón nem követünk el túlzott indiszkréciót, ha eláruljuk: hársfából is lehet arany- szarvast csinálni, pontosabban faragni. Szondy Sándor csodálatosan míves, szép cégért faragott egyhónapi munkával a városnak. Az aranyszarvas az öt megillető helyére, a több mint kétszáz éves Aranyszarvas patika Szabadság téri épületének homlokzatára kerüL Sok a bliccelő A jegy nélkül utazókat nevezzük bliccelőknek, akiket ha elkap az ellenőr, megbünteti; hivatalosan pótdíjat fizettet velük. Az idei februári viteldíj-emelés után alaposan megnőtt a bliccelők száma. Míg 1984 első félévében 17 600 jegy nélküli utast regisztrált a Miskolci Közlekedési Y'állalat jegyellenőrzési csoportja a városi autóbusz- és villamosjáratokon, addig 1985 hasonló időszakában ez a szám már elérte a 21 ezret. De nemcsak az utazási tarifákat emeltek meg. hanem az utazási pótdíjat is. Ha helyszínen ttzet a bliccelő, akkor ez száz forint. Ha megvárja a 30 napos határidőn túli felszólítást, akkor négyszeres pótdíjat, tehát 400 forintot és még pluszköltséget kell befizetni. A múlt évben a bliccelők 27 százaléka fizette ki a helyszínen a pótdíjat, az idén már csak 20 százalék, és 50 százalékuk megvárja a felszólítást, tehát négyszeres pótdíjat fizet. Ezek az összegek egyáltalán nem számottevőek a vállalat árbevételében. Az ellenőri hálózat képzése, fenntartása, az ezzel járó adminisztráció inkább tennivalókat ad a vállalatnak, mintsem hasznot hoz. Mégis fenn kell tartani. De ennek a kérdésnek nemcsak anyagi vonzata van... Mi utasok pedig a legolcsóbban, és a legnyugodtabban úgy utazhatunk, ha jegyet veszünk, bérletet váltunk. O. J. Kollégánk Újsághír: dr. Borsodi Gyula, a Magyar Rádió Miskolc Körzeti és Nemzetiségi szerkesztőségének helyettes vezetője érdemes és eredményes munkássága elismeréseként a Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetésben részesült. Amikor életútjáról kérdezem, meglepődik, hogy újságcikk készül róla, de rádiós rutinnal válaszol. — Vasgyári lakatoscsaládból származom, 1925 decemberében, Diósgyőrött születtem. Itt jártam polgári i§- kolába is. miközben a Lillafüredi Állami Erdei Vasutaknál már diákként pá- lyamunkáskodtam. Amikor Miskolcon a kereskedelmi iskolát elvégeztem, a LÁEV- hez kerültem könyvelőnek, de munkakönyvem szerint gyári munkás voltam. Később rövid ideig az Észak- Magyarország szerkesztőségében dolgoztam, és voltam az írószövetség helyi titkára is, 1955. szeptember elsején kerültem a miskolci rádióhoz, riporternek. Jó néhány év múlva szerkesztő lettem, s 1970-ben neveztek ki stúdióvezető-helyettesnek. Dr. Borsodi Gyula állandóan képezte magát. Előbb irodalomszakos középiskolai tanári diplomát szerzett, majd elvégezte a pedagógiai szakot is — itt doktorált később —, utána a kaposvári mezőgazdasági főiskolán üzemmérnöki diplomát szerzett. — Sokan csodálkoztak rajta, hogy ennyit tanulok. Én ügy éreztem, nem szabad lemaradni az élettől, s mert az ország gazdasági helyzete megkívánta, hogy mind többet foglalkozzunk gazdaságpolitikai kérdésekkel, úgy éreztem, jó. ha üzemmérnöki diplomát is szerzek. Hogy ez mennyire sikerült, arra bizonyíték: két ízben kapott nívódíjat gazdaságpolitikai műsorok szerkesztéséért. Dr. Borsodi Gyula 1949- től vesz részt a munkásmozgalomban, 1962-től tagja a pártnak. Három gyermek apja. öt unokája van. közülük a legidősebb már másodéves ipari tanuló. Büszkén mondja: bár a közelmúltban nyugállományba vonult, nem tud „nyugodni”, időről időre bejár a szerkesztőségbe segíteni, tanácsokkal ellátni a fiata’okat, s — ha úgy adódik — szerkeszteni is beugrik. Példamutató munkáját a Kiváló Munkáért, az MHSZ- munkáért kitüntetés bronz fokozatával és a TIT Aranykoszorús jelvényével ismerték el eddig, szerdán pedig a Munka Érdemrend ezüst fokozatát vehette át. T. Z. Szondy Sándor egy apró parasztházban lakik a tízemeletes panelházak tövében, Miskolc belvárosában. Ottjártunkkor az utolsó simításokat végezte az egy méter hosszú, s hatvan centiméter magas szarvasszobron. — Igazság szerint én népi hangszerkészítő vagyok, gy ismernek szerte az országban a népművész barátaim. A hangszereken is sokszor elhelyezek díszítéseket, a szarvasalak kifaragása mégis különleges, szokatlan feladat volt. Hársfából készült a test, hullott, valódi szarvasagancs került a szobor fejére. Mivel a fának ellen kell állnia az időjárás viszontagságainak, igyekeztem a lehető legalaposabban kezelni, védeni a szobrot. Mintául egyébként a patika bútorzatához tartozó kis szobor szolgált — ezt kellett jóval nagyobb méretben megcsinálni. A mester azt mondja, hogy nem tudja, lehet-e egyáltalán dicsekedni az ilyen munkával, hiszen csak másolatról van szó. Aki azonban látja majd a szobrot, a patika cégérét, tapasztalhatja, hogy ez a szarvasalak olyan műgonddal, érzéssel formázott, faragott munka, ami több puszta mesterségnél; ez a mesterség művészete. S nem lehet arról sem elfeledkezni, hogy Szondy Sándor társadalmi munkában tette mindezt; csupán azt kérte, hogy munkahelyén adjanak neki erra elegendő szabadidőt. As LKM-ben azonban nemcsak ezzel segítették, hanem részt vettek a szobortest fatömbjének kialakításában is. Az aranyszarvas néhány héten belül ott díszeleghet majd a patika homlokzatán. (k-ó)
