Déli Hírlap, 1985. október (17. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-14 / 241. szám

A lakossági jövedelmek adóztatása Hogyan számítják ki? Most a mutatványosok vertek tanyát az üres területen Miért nem tervezik az intézmény központot ? Elnapolt vállalkozás Befejeződött a lakosság múlt évi adóköteles jövedel­meinek összesítése. Az el­múlt hónapokban sokan kap­tak értesítést arról, hogy kü­lönböző forrásból származó jövedelmük együttes adózta­tása ntán pótlólagosan adót kell fizetniük. Mint ismeretes, a lakos­sági adójogszabályok tavaly módosultak. Űj általános jö­vedelemadó lépett hatályba, amely a magánszemélyek munkaviszonyon kívüli, te­hát nyugdíjjárulék alá nem Az ntak építése, javítása sokba kerül. Márpedig a kö­zeljövőben nem várható, hogy e célra a jelenleginél több pénzt fordíthatunk. Ezért érdemes a figyelemre az az új technológia, mely- lyel az útépítés költségei je­lentősen csökkenthetők. A kohósalak-pernyebeton tehnológiát megyénkben most a Mezőkövesd és Szo- molya közötti 12 kilométe­res útszakaszon próbálják ki. Az eljárás eredménye: a hagyományos pályaszerke­zettel egyenértékű útfelület. Stoll Gábortól, a Miskolci Közúti Igazgatóság műszaki igazgatójától megtudtuk: olyan ipari hulladékot hasz­nálnak fel, ami korábban a szemétbe került. Úgyszólván fillérekért juthatnak hozzá Ki gondolta volna, hogy azért tűnik el az ecet az üz­letek pultjairól, mert az át­lagosnál is kevesebb uborka termett az idén? Márpedig ez történ' Sokan a konzervuborka árának emelkedésére számí­tottak, ezért igyekeztek há­zilag mindenféle savanyúsá­got eltenni. Így aztán nem csoda, hogy az ecet iránti kereslet szeptemberben ug­rásszerűen megnövekedett. Erre a 10 százalékos ecet és a 20 százalékos esszencia gyártói nem voltak felké­szülve. Az Óbudai Szeszgyár és a Bajai Ecetgyár minden­esetre hetek óta már három műszakban dolgozik, s óva­eső jövedelmeit szabályozza. Megszűnt az a korábbi hely­telen gyakorlat, hogy ha va­lakinek többféle tevékeny­ségből tevődött össze a jö­vedelme, a külön-külön tör­ténő adózás miatt előnyö­sebb helyzetbe került, mint az, akinek összes jövedelme csupán egyetlen* tevékeny­ségből származott. A korábban tevékenysé­genként különböző adókul­csok egységessé váltak, s összességében 5—10 száza­lékponttal csökkent a befi­zetendő adók mértéke. Az a kohósalakhoz és a pernyé­hez, s feldolgozásához csak annyi energiára van szük­ségük, amivel az említett két alapanyagot összekeverik. E technológia önköltsége körül­belül a fele az eddig alkal­mazottnak. A kohósalak-pernyebeton most mutatkozik be Borsod­ban. Ha a kísérlet ered­ménnyel jár, és sikerül fo­lyamatosan beszerezni az alapanyagokat, a közúti igaz­gatóság több helyen is al­kalmazza majd az új tech­nológiát, amely az utak fel­ső rétegének a kialakítására is alkalmas. A két összete­vőből álló anyag az eddigi tapasztalatok szerint első­sorban a mellék- és a ki­sebb forgalmú főutakon használható az utóbbi célra. B. A, tos becslések szerint Buda­pesten és környékén, Borsod, Heves és Szolnok megyében az ecethiány várhatóan ok­tóber végére szűnik meg. il­letve ekkorra kerül egyen­súlyba a kínálat és a keres­let. Az eset tanúlsága: a gyártók és a kereskedők jobb piackutatással, készletek fel­halmozásával megelőzhették volna a hiányt. Balogh Györgytől, a Mát­ra Fűszert áruforgalmi osz­tályvezetőjétől arról értesül­tünk, hogy az október 14- ével kezdődő héten Miskolcra 18 ezer flakon ecet érkezik. De kétszer ennyire is köny- nyen vevőt találnának. B. A. egységesítéssel a Pénzügy­minisztérium érvényesíti azt az elvet, hogy azonos nagy­ságú adókötelezettséget azo­nos mértékű adó terheljen, s így elősegiti a minden ál­lampolgárra kiterjedő ará­nyos közteherviselés létre­jöttét. Az összevonás nem vonat­kozik a külföldről, valamint újításból, találmányból szár­mazó jövedelmekre, illetve az ingatlanértékesítésből ere­dő pénzbevételekre sem. A vállalatok, a szövetke­zetek, illetve a társasági adó fizetésére kötelezett szerve­zetek az általuk kifizetendő valamennyi tételből eleve levonnak adót: ezeket ter­mészetesen mindenkinek be­számítják az egyévi rész­jövedelmeinek összesítésekor megállapított teljes adóba. Az említett szervezetek köz­ük az adóhatósággal az adó­zó személyi számát, a kifi­zetett összeget, a levont jö­vedelemadót és a levont községfejlesztési hozzájáru­lást. Ennek alapján számító­géppel összesítik az adókö­teles jövedelmeket, s kiszá­mítják az arra fizetendő adót. Így megállapítják, hogy a különböző forrásból származó jövedelmeik után évközben együttvéve elegen­dő adót fizettek-e be az ál­lampolgárok. Ha nem, s az adókülönbözet meghaladja a kétezer forintot, akkor ezt az összeget — értesítés alap­ján — be kell fizetni az il­letékes adóhatóságnak. Az adatszolgáltatás új rendje, a személyi számon alapuló adatgyűjtés minimá­lisra csökkenti annak veszé­lyét, hogy névazonosság vagy helytelen adatközlés miatt tévedés történjen. Kü­lön ellenőrzési rendszer zár­ja ki a személyi számok el­írását vagy nem létező sze­mélyi számok közlését. Az adóhatóságok a fizetési meg­hagyás kiküldése előtt egyenként felülvizsgálják, hogy az adókülönbözet meg­állapítása helyesen történt-e. Ha ennek ellenére tévedés fordul elő, a helytelen adó­kivetést jogorvoslati eljárás keretében korrigálják az adóhatóságok. Mintha más gondunk nem is lenne, a hazai sajtó egyik „nagy” témája hónapok óta a szépségkirálynő-választás. Megyei laptársunk, az Ózdi Vasas is riportot szentelt az ügynek, melyben e tájék egyik szépe elpanaszolja: amikor visszautasította, hogy aktmodellje legyen egy „szobrásznak”, majd egy „festőnek”, közölték Tele: tisztességesen csupán a kö­zépdöntőig juthat. Hogy így volt-e vagy sem, azt termé­szetesen nem áll módomban ellenőrizni. Mint ahogy azok­nak a cikkeknek a valódi­ságtartalmát sem, melyekből kicsendül: elképzelhető, hogy némi bunda is volt a dolog­ban. Bevallom, engem az sem hozna ki túlságosan a sod­romból, ha az ózdi lapban emlegetett „művészek” való­ban megkörnyékezik a 17 éves haj adón t, vagy ha a megkoronázott keszthelyi kislány valójában nem len­ne a legeslegszebb hazánk lányai közül. Végül is ver­senyről volt szó, és nem ez lenne az első eset, amikor az érdekek és szempontok útvesztőjéből nem az keve­redik ki elsőként, aki a leg­rátermettebb. Érdekeket emlegettem és ez esetben főleg anyagi ér­dekre gondoltam. Gazdasági hetilapunk néhány rövid sorban megfogalmazta a lé­nyeget: a rendező (Magyar Média) nyereséggel zárta ü&­ÖVR—6; ez a rejtélyes betű és számkód nem mond sem­mit a miskolciaknak. De ha azt mondjuk, hogy a Tízes honvéd utcai toronyházak előtt húzódó füves puszta be­építéséről van szó, akkor már egyértelmű az információ. Sokan és sokszor kérdezték már szerkesztőségünktől, hogy építenek-e oda valamit, s ha igen, mikor. Válaszként eddig a tervezési munkála­tokról szólhattunk, de most a városatyák úgy döntöttek, hogy le kell állítani még a dokumentációk készítését is. Vajon mi rejlik a döntés hátterében? Asz eredeti elképzelések szerint intézményközpont épült1 volna a Tízes honvéd utca mentén. A beruházási programot 1984 augusztusá­ban hagyták jóvá. Lett volna itt sokféle üdét, szolgaLtató­leti mérlegét. Igaz, hogy a kiadás körülbelül, három­millió forint volt, ám ennek nagy részét a bel- éj kül­földi mecénások adták ösz- sze. A vállalkozás koronája tehát valójában nem az volt, amit az őzikeidomú leányzó fejére tettek, hanem az a néhány százezer forint (eset­leg több), amit a rendezőség nyereségként elkönyvelhetett Bizony, ilyen jól kamato­zik a női báj, ha ügyes em­berek kezébe kerül. (A „ke­zébe kerül” nem szó szerint értendő!) Kár is lett volna, ha veszni hagyják ezt a le­hetőséget, vagy hogy a ma­napság divatos fordulattal éljek: nem tárják föl a tar­talékot. Moralizálás helyett inkább azon kellene gondol­kodni — ebben segítsen a hazai sajtó! —, hogyan le­hetne még jobban kiaknázni a magyar nők szépségében rejlő gazdasági erőforrást. Gondoljanak csak bele! Magukat a hölgyeket telje­sen ingyen kapja a vállal­kozó, mélytüzű szemükkel, bársonyos hajukkal, karcsú csípőjükkel — hogy a töb­biről ne is beszéljek — együtt a papától és a ma­mától. Felnevelésük, iskoláz­tatásuk költségei sem őt terhelik. Csupán egy jó öt­let, némi szervezési készség, s máris könnyen mobilizál- hatóvá válik a Vénusz-tőke. Ráadásul bárhol beváltható, befektethető, mint a konver­tibilis valuta. Emlékeztetem egység és egy 2500 adagos báziskonyha is, valamint né­hány OTP-lakás. A program elfogadásakor még ott volt a feltétel: a megvalósításról majd a VII. ötéves terv pénz­ügyi lehetőségeinek ismere­tében döntenek. Most még senki sem tudja forintra, fillérre pontosan, mennyi lesz a város kasszá­jában az elkövetkezendő fél évtizedben, de a pénzügyi körvonalak már tisztázódtak. Biztosnak látszik az is, hogy a tavalyi árakon három és félszáz millió forintba kerülő intézményközpont felépíté­séhez nem lesz meg a 170 millió forintos tanácsi fede­zet. Az építést tehát elna­polják — de vajon miért kell ezért a tervezést is leállí­tani? Az indok egyszerű: a ki­viteli tervek több mint 7 millió forintba kerülnének, az olvasói, hogy a legszebb lány Ausztriában folytatja a versengést, s olyan is akad a válogatott csapatban, aki Amerikában kezdhet tanul­mányokat, netán karriert. Számukra még a nyelvtudás hiánya sem jelenthet aka­dályt, hiszen a nők szépsé­ge — mint mondani szok­tuk — „több nyelven be­szél”. Én remélem, hogy e ha­zában. hol mostanság buzog a vállalkozói kedv, előbb- utóbb megszületik egy Ru- bik-msretű ötlét. A szépség- verseny sem rossz, de ezt „már régen kitalálták, és ha hoz ir a konyhára, népgaz­dasági szinten elenyésző a haszon. Olyan kellene, mely egyensúlyba hozza a fizeté­si mérlegünket, és felragyog- tatja a Made in Hungary- márkát az egész világon. Szűkkeblűségnek itt nincs helye, senki se próbálja ki­sajátítani, és önös érdeke­inek megfelelően kamatoz­tatni a magyar nők minden báját! Félre kell söpörni az útból azokat, akik maguk akarják, fölfalni az arany tojást tojó tyúkot, s miköz­ben kis arany gyűrűről ál­modoznak. nem veszik fi­gyelembe. hogy a hozzánk begyűrűző kedvezőtlen vi­lággazdasági hatások idején nem hagvható kiaknázatla­nul egy ilyen istenadta tar­talék. (békés) s minden valószínűség sze­rint, mire valóban a kivite­lezésről lehetne tárgyalni, elavulnának a tervlapok, A két rossz közül azért a ki­sebbet választják, hiszen jobb, ha a kényszerű halasz­tás nem jár együtt milliók elpazarlásával. De nemcsak a forintokról van szó, hiszen a bázis­konyhára nagy szükség lei»- ne a környező iskolákban, ahol nincs főzőkonyha. Most majd meg kell vizsgálniuk a szakembereknek, miként le­het ügyesen átvészelni a ha­lasztás éveit a gyermekétkez­tetésben. Ebben az intéz- ményközpontban lett volna néhány olyan üzlethelyiség, amit a régebben lebontotta- kért kínáltak fel cserébe a kereskedelmi vállalatoknak] most a kártalanítás R»áa módiát kell keresni. Városunk tanácsának Ärro>* ke, a döntést kommentálva, többször is hangsúlyozta: a halasztás nem jelenti azt, hogy lemondanának a Tizes honvéd utcai terület beépí­téséről. Ez a tömb aktív vá­rosépítési terület marad, s mihelyt az anyagi lehetősé­gek kedvezőbbek lesznek, megindulhat a tervezés s a-z építkezés. (k—ó) Körzeti népfront- értekezletek Miskolcon a következő he­gyeken tartanak ma körzeti népfrontértekezleteket: 17 órától a II/4-es körzetben, a Testvérvárosok útján levő pártszervezeti helyiségben; a II/1-es körzetben, a Csaba vezér u. 93. sz. alatti párt- szervezeti helyiségben: fél 6-kor a ÍI/2-es körzetben, a Győri út 17. sz. alatt: 18 órá­tól az I/7-es körzetben, a Kisfaludy u. 35. számú ház­ban levő pártszervezeti he­lyiségben. A városkörnyéken 17 órá­tól Sajóbábonyban, az álta­lános iskolában; a mályi ál­talános iskolában: fél 6-tól a harsányi művelődési ház­ban: 18 órától Szirmabese- nyőn, az általános iskolá­ban: Sajóvámoson: a kesz- nyéteni művelődési házban; Hernádkakon a párthelyi­ségben í Bükkaranyoson; az arnóti művelődési házban; Alsózsolcán a nevelőotthon­ban értékelik a helyi nép­frontvezetőség elmúlt öt év­ben végzett munkáját. if. Elkezdődött az őszi lehalászás... Egyre több hal kerül a miskolci piacra. Ugyanannyi pénzért kétszer több utat Tizennyolcezer flakonnal érkezik Mikor lesz elég ecet? fonákja Vénusz-tőke

Next

/
Thumbnails
Contents