Déli Hírlap, 1985. október (17. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-04 / 233. szám

STOP! KÖZLEKEDÜNK! A legkissbbeka forgalomban “ V A járművek számának emelkedésével mind fokozot­tabb mértékben jelentkezik az igény, hogy a legfiatalabb generáció tagjai a lehető leg­korábban elsajátítsák a köz­lekedés szabályait (illetve életkoruknak megfelelően annyit, amennyi a biztonsá­gukhoz elengedhetetlenül szükséges), hogy mielőbb otthonosan mozogjanak a közlekedésben. Ez a folyamat már az óvodáskorban megkezdődik. A gyerekek hamar megis­merkednek a gyalogosközle­kedés legfontosabb mozzana­taival, azokkal a tiltásokkal, amelyekre életük során a sa­ját biztonságuk érdekében is mindig ügyelniük kell. Az óvodás nemcsak a kis társak közösségében tanul közle­kedni, ahol ezt az óvónő irá­nyításával gyakorolja, ha­nem szüleivel is. Életkori sa­játosságánál fogva a kisgye­rek állandóan kérdez, érdek­lődésében megkülönböztetett helye van a járművekkel zsúfolt érdekes és változó utcának. Nagyon sok múl­hat a szülőkön, hogy ezt a kíváncsiságot miként elégí­tik ki. Sok múlhat a szemé­lyes példaadáson. Gondoljuk csak meg, hogyan értékel­heti élményeit a gyerek, ha az óvodában szépen megta­nult, elfogadott szabályokat délután a szülei semmibe vé­ve felrúgják, karjánál fogva átráncigálják a kicsit a tilos jelzések ellenére a forgalmas kereszteződéseken. A szemé­lyes példát nem véletlenül hangsúlyozzuk, hiszen a gye­rek a szüleitől tanulhat a legtöbbet, hozzájuk áll a leg­közelebb. Sokféle tennivalója akad szülőnek és pedagógusnak egyaránt, ha azt a célt tűzi maga elé, hogy a legkisebbe­ket felkészíti a forgalomban való eligazodásra, de talán még ennél is többet tesz, aki az ismeretek átadásán túl azt is el szeretné érni, hogy az utánuk jövő nemzedékek helyes közlekedési szemlélet­tel rendelkezzenek. Mint ahogy a mindennapok ta­pasztalatai mutatják, a sza­bályok ismerete önmagában még nem elég. A közlekedők biztonságát nagymértékben emelné, ha átéreznék, hogy az úton társak vagyunk, egy­másra szoruló partnerek. Gyalogosan, a volán mögött, vagy utasként.., A gyerekek a közlekedés­ben megfelelő védettséget élveznek, hiszen vagy a szü­lők, vagy a pedagógusok, ▼agy nagyobb testvéreik, te­hát megfelelő közlekedési tapasztalattal rendelkezők felügyelete alatt teszik meg útjukat. Az önállóság meg­szerzése sem történik egyik A gyógyszereket mindig készenlétben kell tartania az édesanyának Családi körben A Pártcsoport Híradó jubileuma A Diósgyőri Gépgyár párt- bizottsága lapjának, a Párt­csoport Híradónak tegnap jelent meg a jubileumi szá­ma: a 200. alkalommal ve­hették kézbe olvasói. Ez alkalomból tegnap a szerkesztő bizottság, amely­nek Mónus Antal a vezető­je, ünnepi ülést tartott. Kár­páti Zoltán, a DIGÉP párt- bizottságának titkára kö­szönetét mondott a társa­dalmi munkásoknak, majd átadta Nyikes Imrének, la­punk rovatvezetőjének, a Pártcsoport Híradó szerkesz­tőjének és Eisele Gyulának, a Diósgyőri Vasas Művelő­dési Központ és a lap gra­fikusának a DIGÉP Kiváló Dolgozója kitüntetést, amely- lyel a lap alapítása óta el­telt tizenhét esztendei áldo­zatos tevékenységüket is­merték el. napról a másikra. Arról van ugyanis szó, hogy az egyedül megtett utak nagysága, hosz- sza fokozatosan növekszik. Akkor szerez biztonságot a későbbiekre is a gyermek, ha ehhez a fokozatossághoz igazodóak az ismeretei is. Feladatunk, hogy ebben se­gítsük, támogassuk őket. Fezbe barkóit szerecsenfej Meinl’üslet, Miskolcon is Az idősebb miskolciak bi­zonyára még emlékeznek az emblémára: fezbe burkolt szerecsenfej és tálcán gőzöl­gő kávéscsésze. A Meinl cég­nek korábban egész Magyar- országot átfogó üzlethálózata volt. A vállalat. ma is él és virul a szomszédos Ausztriá­ban, s a hét elején arról ér­tesültünk, hogy a Csemege Kereskedelmi Vállalat, két budapesti üzletében, meg­kezdte a Meinl-termékek for­galmazását. dotta: akkora a kereslet a Meinl-kínálat iránt Budapes­ten is. hogy gyakorlatilag mindent el tudnak ott adni, ezért a közeljövőben nem számíthatunk a cég termé­keinek miskolci megjelenésé­re. B. A. Most még csak a ifi égeti... Hosszú hetek óta nem esett az eső, ezért elég egy eldo­bott gyufaszál vagy csikk, s a száraz fü, az avar máris lángol. Szerdán • prügyi ha­tárban szerencsére csak * fű égett — négy hektár területen —, s a szerencsi tűz­oltók gyorsan eloltot­ták. A tűzoltóság azon­ban óvatosságra int, mert igaz, hogy most csak a fű égett, de az erdők ugyanilyen könnyen lángra gyúl- hatnak. S valameny- nyiünk érdeke, hogy ezt megelőzzük. L S. Anya, gyógyíts meg • • • Jó családi indíttatásnak számít, ha valaki házat örö­kül a szülőktől. Ám, ha a szanálás szele már megcsap­ta az öreg szoba-konyhásat, bizonytalanságban marad­hatnak a bennlakók évekig. Ebben a felemás helyzet­ben él, rózsásnak egyáltalán nem mondható körülmények között, a Mocsári család. A fiatalasszony szüleié volt a Kőporos utca 56. szám alat­ti, dombra épített kis ház. Évekkel ezelőtt rádőlt az om- ladék, és néhány méterrel odébb építették fel újból. A partoldalról léömlő esővíz azonban feláztatja a falakat; érezhető, hogy sosem szárad ki tökéletesen a lakás. • KÓRHÁZI EMLÉKEK Segíts magadon jelszóval, nem ül ölbe tett kézzel a házaspár. Annál is inkább, mert kislányuk, a hároméves Gyöngyi labilis egészségét vé­deni kellene. Az édesanyá­nak ő a szemefénye: félig tréfásan, félig komolyan mondja: első és utolsó cse­metéje, hiszen negyvenéve­sen vállalta a szülést. Az ide­geit bizony gyakran próbá­ra teszi, amikor a kislánya sorozatosan kórházba kerül a súlyos allergiás, asztmás be­tegsége miatt. Az előző év­ben hétszer, az idén már há­Ismerőstől tudom.. romszor kellett e króniku­san visszatérő baj miatt a Gyermekegészségügyi Köz­pontban ápolni. — Ott, a Madácsy tanár úr osztályán mindent meg­tesznek érte. Külföldi gyógy­szereket kap. N.érh túlzók, ha azt mondom, hogy vagyont költ rá az állam. De mit ér ez a gyógykezelés? Amikor hazajön ebbe a dohos lakás­ba, kezdődik minden elöl­ről — magyarázza az anya. A vizsgálatok szerint a sza­bad szemmel nem látható, porban levő atkára allergiás. Egyszer itt csúszkáltak a gyerekek a ház előtt, én csak leporoltam a nadrágját, s máris orvoshoz kellett vin­ni. Nehezen viselem, amikor szénved. s kéri, hogy: anyu­ci, gyógyíts meg! ® INJEKCIÓ A LAKÁSNAK IS A szülők igyekeznek meg­szüntetni az okokat, hogy a kislány valamivel egészsége­sebb körülmények között ne­velkedhessen. Körülbelül húszezer forintos költséggel szigeteltették a lakást, be­fúrtak a falakba, s egy kül­földi anyaggai „injekcióz­ták”. A megváltás egy egész­ségesebb lakás lenne, mert minden áldozatuk csak a tü­neti kezelésre volt jó. A ta­nácson. már ismerik az ügyü­ket. De egyelőre kevésnek bizonyul a féltucatnyi orvosi igazolás. Nem vigasztalja a házaspárt az ügyintézők visz- szaköszönő nvugtatása: lak­nak jóval rosszabb körülmé­nyek között sokan mások is . .. Csak OTP-lakásra jo­gosultak, hiszen saját házuk van. Eladásra viszont gon­dolni sem lehet, hiszen az áráért nem kapnának sokkal jobbat. A másik fogas kér­dés pedig: megvenné-e va­laki? A szanálásnak évek­kel ezelőtt már híre ment. Aztán — úgy tudják — pénzügyi nehézségek miatt lefújták az egészet. Nem tud­ni. mikor kerül újból terí­tékre- De építési engedélyt, sem adnak e régi utcára — egyszóval együtt van a patt­helyzet. • A NADRÁGSZÍJ- POLITIKA Az édesanya a Bükkpidé- ki V end'églátóipari Vállalat­nál dolgozik mint számlael­lenőr. Augusztusban ment vissza a gyesről. Mocsári Gé­za két hónapig bizonytalan­ságban élt, fizetést sem ka­pott a Topszolg viszontagsá­gai miatt. Most az egész bri­gádjukat átvette a felsőva­dászi tsz, s az múlt hónap­ban már szép fizetést hozott haza, mint hegesztő. A nagy­mama segítségére nagy szük­ségük volt eddig is, s lesz is, ha a kicsi netán beteges- dik. Tápénzből nem is le­hetne félretenni az elterve­zett összeget. Jól meghúzzák a nadrágszíjat, hogy havon­ta legalább háromezer forin-- tot a takarékba tegyenek. Ez lesz' a fedezet, ha egy­szer OTP-lakást kapnak: a beugró ne érje őket várat­lanul. O. E. Rengetegen voltak kíván­csiak már a boltok kiraka­taira is. és iócskán vitték a kekszet, csokoládét, kakaót, bár korárts°m olcsó áron kí­nálták őket. Mint megtud­tuk: a kereskedelmi vállalat nem csunán az árut veszi át az osztrák partnertől hanem arra törekszenek, hogy a Meinlékre jellemző, a vevő érdekeit szolgáló kereskedői mentalitás is meghonosodjék az említett üzletekben. — Űjraéled-e a vidéki há­lózat? — kérdeztük Házi Zoltántól, a Csemege Keres­kedelmi Vállalat vezérigaz­gató-helyettesétől. Mint el­mondotta: jövőre több nagy­városban, így Miskolcon is szeretnének Meinl-boltokat nyitni. Ám még nem tudni, melyik miskolci csemegeüz­letre esik a választás: a hely kijelölését a lehetőségek gondos, körültekintő mérle­gelésének kell megelőznie. Addig is — a választék bővítése céljából — juttat­hatnának az itteni boltjaik­ba az osztrák árukból — javasoltuk a vezérigazgató­helyettesnek. Ám mint mon­Csínján kell bánni a leírt szóval, ha új­ságban lát napvilágot, mert az általánosítás erejével hat. Én tehát afféle „bújócskázást” fogok játszani — ismerőseimtől szerzett ész­revételeket vetek papírra. Egyszer falusi asszonyok közé csöppen­tem a vonaton. Egyikük elképesztő esetről beszélt. Azt már elfelejtettem, mi volt az az „elképesztő eset”, azt azonban nem, ho­gyan védekezett a történet előadója hitet­lenkedő társai előtt: „Így hallottam — így tudom”. Remekül vágta ki a rezet; áthárí­totta a felelősséget arra az ismeretlen sze­mélyre, akitől hallotta. Egyik ismerősömmel akadok össze a mis­kolci utcán. Találkozáskor valamit kérdezni szokás, én is ezt tettem. Mivel utaztál? „Vi­szonylaton”, hangzott a zsákmacskás vá­lasz. A „viszonylat” szó nem tárgyat, tö­megközlekedési eszközt jelöl, hanem elvont fogalom. Elmagyarázta, a villamos ablakán olvasta, hogy a busz és villamos összes vo­nalára érvényes bérlettel „minden viszony­laton” szabad utazni. Másik ismerősöm a miskolci Muskátli étel­bárból hozott nekem témát. Mielőtt belépett volna a helyiségbe, a kétszárnyú üvegajtón ez a felírás szúrt neki szemet: „Grill inter- nacionál". Eltűnődött, mi az ördögöt jelent­het? A „grill" angol szó, jelentése: éjjeli táncos (esetleg műsoros) szórakozóhely. Az „internacional” latin eredetre vall, értelme: „nemzetközi”, de csak akkor, ha a végé­ről nem spórolják el az e magánhangzót. Ügy vélte, hogy a két szó együttes értelme: „nemzetközi éjjeli táncos szórakozóhely”. Belépve rögtön látta, hogy itt ilyesmiről szó sem lehet, tehát a kiszolgálónőhöz for­dult, rámutatva a talányos feliratra. A hölgy széttárta karját, ami „internacional” ennyit jelent: „Fene tudja”. Ebben a pillanatban belépett egy férfi az eladótérbe, a nő fülé­be súgott valamit. A „főnök” keze könyök­ben meghajolt, ujjai ökölbe szorultak, de mivel egy kíváncsi vendéget illetlenség ilyen „internacional” mozdulattal kifizetni (jelentése hímnemű lóval kapcsolatos), visz- szasúgott valamit. A hölgy kacagást eresz­tett meg, majd így fedte fel a vendéginvi­táló kifejezés rejtélyét: „Magyar csirke!” Ismerősömnek fülig szaladt a szája, s mi­vel humán tagozatos volt a gimiben. azaz latint tanult, deákos szállóigével nyugtázta a „talpraesett” választ:: „Hoc erat in votis” (Ezt kívántam, erre vágytam.) Harmadik ismerősöm öt forint árán ju­tott az alábbi históriához. A „Pátria" első emeleti postájából jött ki, amikor pengetös hangszer és kellemes énekszó hangja ütötte meg a fülét. Az erkélyről letekintve, utcai mulattatókra esett pillantása. A rögtönzött műsort „kalapozás” követte, s mivel neki is tetszett a játék, alá pottyantott egy ötöst. „Hobók”, szólta el mellette valaki magát. Amint a tömeg felszívódott a miskolci sétálóutcán, kis gépecske ügyeskedett elő valahonnan, nevezzük annak, ami: „járda- gépseprő”. Ismerősöm ekkor vette észre, hogy az alkalmi közösségként összeverődött miskolci közönség itthagyta „jólneveltsége" melléktermékeit: regiment csikket, napra­forgó (makuka) héjat, söröskupakot, sőt „kettesre” (két deci pálinka) utaló, csavaros üvegzárót is. Így összegezte a látottakat: nem a művészek voltak „hobók”, hanem közönségük egy része. (Hobo angol szó, je­lentése: csavargó...) (géem) ★ Ha Gyöngyike nem mehet óvodába, á riagymama a gon­dozója és a játszótársa (Kerényi László feltételei)

Next

/
Thumbnails
Contents