Déli Hírlap, 1985. október (17. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-21 / 247. szám

Nem kóstolja meg a zsűri... Világbaj nőkságra utazik a kon vha főnök mj Mátyás Rudolf, a Júnó Szálló kunyhafónöke méltán lehet büszke arra, hogy aranyérmes szakács, s hogy szükebb pátriánkat képviseli majd jövő januárban Lu­xemburgban, a szakács- és cukrász-világbajnokságon. Az aranyérmet otthon, a könyv- szekrényben tartja, s nem hivalkodik vele. Hogyan is szerezte? — Tavasszal 14 ország versenyzői találkoztak az NSZK-ban, Karlsruhé-ban, a HOGAKA ’85 hidegkonyhai és cukrász-szakácsművészeti versenyen és kiállításon. Én eddig már több hazai ver­senyen is indultam, kisebb- nagyobb sikerrel. Karlsruhé- ban a nemzetközi zsűri nagy örömömre aranyéremmel ju­talmazta készítményemet, a hidegkonyhai vegyes ízelí­tőt. Emellett egy három­személyes és egy háromszor egyszemélyes szervizt készí­tettem meleg ételekből. Nem mondom, a rangos nemzet­közi verseny után egy kis szerencsére is szükség volt ahhoz, hogy tagja legyek a keretnek, amely január vé­gén utazik a luxemburgi vi­lágbajnokságra. — Hogyan gyakorol? — A csapat tagjai és mi, akik egyéniben indulunk majd, rendszeresen trénin­gezünk. Egyebek közt edzé­seket tartunk az Interconti­nentalban és az Attrium Hvatt-ban, különféle vacso­raestekre készítünk menüt, így például november 6-án este 'itt a Júnóban, de a vi­lágbajnokságra tervezett éte­leket is háromszor készítjük el. Először a magunk szá­mára, aztán a szakmai kö­zönségnek, a kollégáknak és mestereknek, végezetül az újságíróknak. De a Júnóban is gyakorolok, az itteni mun­katársaimnak is megmuta­tom a kész ételt, és a véle­ményüket kérem. — Mit készít majd a vé- ’ tágba jnokságon? — Egyéni versenyző le­szek, hidegkonyhai készít­ménnyel. Töltött bárány­vagy borjúgerincre gondol­tam; hogy melyik, azt még ki kell kísérleteznem. Ezen­kívül pisztrángot és töltött jércefélét csinálok majd. — Nem fél a szigorú zsű­ritől? jjc Volt olyan terv, amely szerint a hulladéklerakóból ligeteket, sportpályákat lehetne teremteni __ Jó lenne gyógyítani a tájat... NEB-vizsgálaf az építőknél Ki-ki vigyázzon a pénzére! Lerakóhely-sztori (Folytatás az 1. oldalról) A hiány és a többlet együtt okoz gondot az építő­iparban. A megyei NEB ál­tal vizsgáit területen ugyanis kiderült: évente általában 4 és fél millió forintos végle­ges leltárhiány mellett öt­hatmilliós végleges leltári többlettel zárnak. Ez utóbbi már csak azért is feltűnő, mert az építők többlete va­lahol nyilván hiányként je­lentkezik. Csak következtetés, de van benne ráció: ezekkel a több­letekkel lehetnek összefüg­gésben a túlszámlázások is. A vizsgálatnak talán a leg­megdöbbentőbb adata, ami ezzel kapcsolatos. Az építők-' nek olyannyira vastagon fog a ceruzája, hogy évi átlag­ban megközelíti a 100 millió forintot az az összeg, ame­lyet a megrendelők az épí­tők egyetértésével húznak le a túlzott mértékű számlák­ról. Népi ellenőreink úgy taksálják, hogy legalább ennyit még ki is fizetnek indokolatlanul. A szakembe­rek ezt azzal okolják, hogy a számlaellenőrök elvesznek a számlák tömegében, s jó, ha harmadrészüket képesek alaposan kontrollálni. S minthogy nincs elegendő ember a tételes ellenőrzésre a megrendelőknél, az épí­tőktől várnák a nagyobb korrektséget. Ám ez hiú re­mény. Az építőknek ugyanis aligha érdekük a precízebb számtani alapművelet, külö­nösen, ha egy „pardonnal"’ el lehet intézni a ^tévedé­seket”. A túlszámlázások vissza­szorítására használható re­ceptet kínált a megyei NEB- nek e napirendet tárgyaló ülésén részt vevő dr. Rózsa Ernő, a PM Ellenőrzési Fő- igazgatóságának megyei igazgatója: tudomásul kell venni — mondta —, hogy az építőipar megrendelésre ter­mel. A megrendelőnek kel­lene tehát elsősorban vi­gyáznia a saját pénzére. Kinek-kinek ugyanis az az érdeke, hogy ne fizessén semmi olyasmiért, amiért nem kap ellenértéket. Ideje lenne végre megtanulni ezt is, hogy kézzelfoghatóan tel­jesedhessék ki a nyereségér­dekeltség eredményessége. <r) — Nemzetközi szakácszsű­ri ítélkezik majd, így ki van zárva a részrehajlás. Ami viszont érdekesség, s keve­sen tudják: a zsűri nem az ízeket vizsgálja, hanem pél­dául, hogy az ételek az előírt mennyiségben készültek-e, milyen a tálalás, harmoni- zál-e a hús színe a körítés­sel, megfelelő-e a díszítés? — A saját konyhájukban is remekel? — Nem, otthon a félesé­gem főz, a gyerekek is ezt szokták már meg. Talán azért van így, mert mint férfiember, hajlamos vagyok egy kicsit erősebben fűsze­rezni. (bujdos) Táncos fények Táncos fény&k címmel rock-jazz musicalt mutat be három részben az Ikarosz Jazzbalett társulata október 26-án, szombaton, este hét órától a Diósgyőri Vasas Mű­velődési Központban. Amikor kibontották az épí­tők a Munkácsy utca köz­műveit, kellemetlen megle­petés érte őket: az egyik cső olyan lyukacsos volt, mint egy tésztaszűrő. Hasonló „élményben” még többször is lehet részük, amíg fel­újítják a Széchenyi út tel­jes közműhálózatát — jósol­ta egy szakember —, mert azt talán csak az égiek tud­ják, mi van a föld alatt. A vezetékek lehetnek jók, rosz- szak, még rosszabbak, ráadá­sul nem is mindig ott talál­hatók, ahol sejtik őket... Pe­dig nem csak úgy vaktában keresgélnek, mint az arizonai aranyásók, van nekik köz­mű-térképük is. Ez a tér­kép azonban becsapós. An­nak idején improvizatív mó­don fektették le a közműve­ket, alig-alig hagyták ma­gukat befolyásolni a terv­rajzoktól. A közelmúltban víz nél­kül maradt a hét végi na­pokra az avasi lakótelepen élők jó része. Lapunk is foglalkozott a dicstelen ügy­gyei, és — mint rendszerint — elmarasztaltuk annak az erőgépnek a kezelőjét, mely föltépte a vízvezetéket. A Munkácsy utcai tapasztala­tok, illetve az idézett szak­embertől hallottak azonban arra intenek, hogy nem fel­Holdbéfí táj — a 3-as út mellett, az avasi városrész tőszomszédságában: ez az ipari hulladékok lerakóhe­lye. Akik erre járnak, sokan kérdezik: vajon a tyúk volt előbb, vagy a tojás, azaz a szeméttelep került-e a lakó­telep mellé, vagy fordítva? A tősgyökeres miskolciak jól tudják, hogy a lakótelep épült később, de ez a tény aligha vigasztalja azokat, akik a szeméttelep panorá­máját élvezik, s nyelhetik a szél kavarta vöröses szür­kés port, ami a kupacok te­tejéről messze száH. „ A hulladéklerakó-hellyel már jó néhány évvel ez­előtt is foglalkoztak a szak­emberek. Született egy el­képzelés. miszerint a hulla­déklerakóból városi szemét­telep lesz. Ide hordták vol­na azt a rengeteg háztartá­si hulladékot, amit a las­san betelő városi, szemétte­lep a HCM tőszomszédságá­tétlenül a markológép veze­tője volt a hibás. Hátha az avasi térképek is ugyan olyan becsapósak, mintázok, amelyek a belváros közmű- hálózatát ábrázolják? Az ilyen események ter­mészetesen nem édesítik meg a miskolci polgár — különösen a vízhiányt el­szenvedő lakók — minden­napjait. Mint az a cukorka sem, melyet a minap muta­tott kedves ismerősöm. Elég volt beleszagolnom a celo­fánzacskóba, hogy határo­zottan visszautasítsam a kós­tolót. De/ha az ízlelést meg is tagadtam, azt nem úsz­hattam meg, hogy legalább a szememmel meg ne győ­ződjek róla: egy tányér víz­be léve a cukorka úgy ont­ja magából a lilás-kék fes­téket, mint a tintahal. Meg­próbáltam tréfára fogni a dolgot, és azt mondtam a póruljárt édesszájúnak, hogy ruhafestéket vagy töltőtoll­patront vélt ehető cseme­gének. Ö azonban nem volt vicces kedvében és megmu­tatta a zacskón levő szöve­get, melyből kiolvashattam, hogy a bűzös-kékes, válamit egy maszek cukorkaárus ál­lította elő, s emberi fogyasz­tásra alkalmas csemegeként hozták forgalomba, 6 forint 20 fillérért a Szemere és a Vörösmarty utca sarkán le­vő bodegában. ban nem tud majd fogadni. A tervezők elképzelése sze­rint a gondosan kimunkált, precíz technológia megol­dotta volna, hogy a szeme­tet azonnal földdel takar­ják. A rétegenként gyarapo­dó szeméttömeg így lassan feltölti a ma még mélyen fekvő területet — mondták. Legyezőszerüen szektorokra osztották a térséget, s ahogy betelt volna egy-egy rész, azonnal megkezdik a fásí­tást, parkosítást, terepren­dezést A tervek szerint, mire az utolsó teherautó szemét megérkezik a telep­re. a legkorábban feltöltött területen már termetes fák lombját susogtatja a szél, és gyerekek játszhatnak az új sportpályákon. Hogy ez az elképzelés mennyire volt reális, arról utólag már felesleges vitat­kozni Elsősorban azért, mert a miskolciak hevesen tiltakoztak az ötlet ellen, nem bíztak a biztonságos­Szóval, oly gyakran • érhe­tik meglepetések az embert,' amikor felbontja a zacskót, vagy az úttestet, hogy akár meg is szokhattuk volna már, s inkább akkor kelle­ne meglepődnünk, amikor pontosan azt találjuk, ami­re számítunk. Hallom a rádióban, hogy a hagyományos burgonya- termelő vidéken két-három forintért sem veszik meg a termelőktől a szépen fejlett, jó minőségű gumók kilóját. Hogy miért nem? Nos, azért — hangzott a nyilatkozat —, mert lényegesen több tér-/ mett, mint amennyit vár­tak. De hogyan is számít­hattak volna ilyen sok krumplira, amikor tavaly még a tengerentúlról is im­portálnunk kellett? Ugrás a sötétbe — így minősítette a közműhálózat felújítása során szerzett él­ményeit egy építő. Vakmerő produkció, annyi szent. Ha rajtam állna, rávenném a világbankot, folyósítson ked­vezményes kölcsönt a ma­szek cukorkaárusnak, a ter­melés fellendítésére. Amikor már jó sok tintafelhőt ere­gető szopogatni valónk len­ne, kioszthatnánk egy-egy szemet azok között, akik fá­radságot nem ismerve készí­tik számunkra — a talányo­kat. (békés) nak mondott technológiá­ban — ezért elvetették a tervet az illetékesek. Nagy kár, hogy az eredeti elkép­zelésekből á legelső lépés sem valósulhatott meg, mi­szerint a jelenlegi hulladék- lerakó területét körbeültet­ték volna jótékonyan taka­ró fasorokkal. Ha idejében elkezdik, már valóságos véd­erdőt alkotnának a fák. Miért érdemes felelevení­teni ezt a régi történetet? Nemrég a helyszínen jártak a városi tanács s a Lenin Kohászati Művek szakem­berei. Arról kívántak tár­gyalni, hogy a hulladékle­rakó területét vegye át a kohászattól a tanács. De hát nem mindegy, hogy ki a tulajdonos, a kezelő? Mit változtat ez a látványon? — ezeket a kérdéseket joggal teheti fel bármelyik város­lakó. A tulajdonjog önma­gában valóban nem változ­tat a körülményeken, az mégis tény. hogy ha egyez­ség születik, kényszerűen beszélni kell arról is: miért nem haladt előre eddig a lerakóhely rendezése, tájba illesztése, szaknyelven szól­va rekultivációja. Unalomig ismételgetett és közismert tény az is, hogy nem bővelkedik anyagiak­ban a város, s nincs könnyű pénzügyi helyzetben a ko­hászat sem. De az is nehe­zen cáfolható igazság, hogy a helyreállítást már réges- rég meg lehetett — kellett — volna kezdeni, még ak­kor, amikor nem kongtak ennyire a vállalati kasz- szák. Annál inkább jó lett volna így, mert a tájgvógví- tás munkája nemcsak költ­séges, hanem időt rabló vál­lalkozás is. Jó volna, ha végre megkezdődne a visz- szaszámlálás ... (k—6) Hóviráqszedő túra is lesz Már megjelent a városi tanács sportosztályának 1986. évi nyílttúra-programja. A fiatalok, családok tizenhét alkalommal indulhatnak el szakképzett túravezetők se­gítségével a Bükk gyönyörű útjain. A programban olyan érdekes túrák szerepelnek- mint a madarak és fák nap­jának megünneplése a Kö- püs-forrásnál, hóvirág- és gyöngyvirágszedő túrák, kö­zös gombaszedés, a turista­emlékhelyek bejárása, bar­langtúrák. A munkatúrákon 11 forrást, 50 kilométer jel­zett turistautat tisztítanak meg, s 30 kilométeren fel­újítják a turistajelzéseket. j)t Készülnek a húsvéti finomságok Diósgyőrben, a csoko­ládégyárban ... Külföldön nagy a keletjük. (Kerényi László felvétele) Ugrás a sötétbe

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents