Déli Hírlap, 1985. szeptember (17. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-16 / 217. szám
Tilos a röpcédula El is felejtetlek már a telet... Színe és — önt »gy emlegetik: a rend. csináló . .. Cigarettára gyújt, feláll járkál. Egyáltalán: többet van talpon egész beszélgetésünk alatt, mint amennyit ül. — Tény — mondja —, olyan időben neveztek ki ide is vezetőnek, amikor a vállalatnak nem ment jól. Bajokkal küzdött, vissza kellett állítani a régi hírnevet, vissza kellett adni az emberek önbizalmát. Természetesen erre egyedül képtelen lettem volna. A vezető, a kollektíva ereje nélkül mit sem ér. Kétségtelen: kell a megfelelő gyakorlat, tapasztalat és szakismeret is, de eredményt csak együtt érünk eL Dr. Énekes Sándor, a Diósgyőri Gépgyár vezérigazgatója 1978-tól a vállalat első számú embere. A gyár azóta egyenletes«! halad útján, sikereket ér el, nyolcezer dolgozójának hangulata, közérzete jó. — É* milyen * vezérigazgatóé? — Jól érzem magam, azt csinálhatom, amit szeretek. Itt vannak társaim _-«w b|l atoméra a MR — Napjaink általában nem felhőtlenek. Most is bosszankodom amiatt, hogy egyik gyártmányunkból 1117 darab csak azért nem kerülhet megrendelőinkhez, mert az ÉVIG adósunk a motorokkal. Év elején azért voltunk egy kicsit pesszimisták, mert elestünk egy csaknem 1 milliárd forintos üzlettől Csődbe ment az a vevőnk, aki hosszú ideje vásárol már DIGÉP-gépe- ket, s a csőd miatt — érthetően — visszalépett írj piac atán kellett néznünk, gyorsan kellett váltanunk. miskolciak a hirdetésnek azt — Mielőtt még folytatná: a Diósgyőri Gépgyár nem panaszkodott. hogy az év eleji kényszerű energiakorlátozás megtorpanásra késztette ... — Miért panaszkodtunk volna? Amikor láttuk, hogy mi van, elengedtük az embereket pihenni. De — mondtuk nekik —, ez nem szabadság, ezt az időt be kell dolgozni. Szombatonként, vasárnaponként. Április végéig a kiesést behoztuk, el is felejtettük már a téli hideget. — Visszatérve az előző témára: mondotta, gyorsan váltottak. Igaz, kényszer hatására. Ám sajnos cseppet sem mindennapi. hogy egy nagyüzem rugalmas . .. — Az azért túlzás, hogy mi olyan rugalmasak volnánk. A gyors alkalmazkodóképesség a kisebb gazdálkodó egységeket jellemzi, a nagyok rugalmasságához idő kell. Nálunk egy új gyártmány bevezetése nem megy egyik napról a másikra ... — Mennyi idő telik el, amíg egy ötletből sorozatgyártásra alkalmas termék lesz? — Közeli példát mondok: év elején kezdtünk el egy új gyártmányon gondolkodni És ebből szintén ebben az évben már null-szériára alkalmas produktum lesz. Lehet, hosszúnak tűnik ez az idő, de ha azt mondom, korábban legalább négy év kellett, míg egy új gépet piacra_ bocsáthattunk ... Nos, e területen jelentős az előrehaladásunk, de ráadásul vannak még tartalékaink. — Válságos időszakot él át nemcsak a kohászat, hanem a gépgjártás is ezekben az években. A Rábán kívül talán csak a DIGÉP tudott talpon maradni, nyereséget produkálni. — Valljuk: mindenekelőtt a vevő. Ó diktál, mi alkalmazkodunk. Termékeink kétharmada külföldön talál piacra, ezért is eleve elképzelhetetlen, hogy mi diktáljunk. Tart a hannoveri szerszámgépipari világkiállítás. Ott vagyunk piacot remélve. Egyébiránt az NSZK- ban például van egy olyan kábelgyár, amely csak DI- GÉP-gépekkel üzemel. Most tárgyalunk a TECHNOIMPEX közreműködésével egy nyugatnémet céggel arról, hogy közös termelővállalatot alapítunk. Szervízhálózatunk üzemel az NSZK- ban, Indiában, Olaszországban . .. Mert nemcsak az a fontos, hogy exportáljunk, az is lényeges, hogy gépeink üzembiztosán működjenek. Manapság enélkül nem lehet megélni külföldön. Persze a személyes kapcsolatoknak is jelentős szerepe van, de elsősorban a gyártmány beszél. Még any- nyit: nem szabad a vevőt megvárakoztatni. Nem szabad azt mondani: majd ... Jelenleg is 150 millió forint értékű készárut raktározunk, hogy ha új piac kínálkozik, azonnal szállíthassunk ... Ki kell elégíte- nürik a kuncsaftot! Pillanatnyilag jól prosperál a gépgyár, a dolgozók egvem- berként állnak gazdasági céljaink mellet, sokat köszönhetünk szocialista brigádjainknak, és a gazdasági és politikai vezetés összhangja is kiváló. Ám nem vagyunk elégedettek ... — Nagyon sokat emlegeti« a kollektívát.., — Hogyne... Ha a DI- GÉP-esek nem lennének büszkék arra, hogy DIGÉP- esek, akkor nem tartanánk itt. A vezetés meghallgatja álláspontjukat, ők meghallgatják a mi vélemé- ményünket. Értük, és velük dolgozunk ... Mi alternatív javaslattal állunk az évi tervek ismertetésekor a munkások és a felső vezetés elé. Egy minimális programmal, amit mindenféleképpen meg kell csinálni, s egy maximálissal, amit szeretnénk megcsinálni. Az elképzelések függvénye a bérfejlesztés is. Leegyszerűsítve: kis munka (ami egyébként nem is olyan — * - ír —— kicsi!) — kis pénz, nagy munka — nagy pénz... ! Áz esztendő nyolc hónapjáról szolgálhatok adattal: 1» millió forinttal több a tiszta nyereségünk, mint tavaly volt. Most 318 millió forint. Év végéig ezt 640 millió forintra szeretnénk kerekíteni. Erre pedig megvan minden reményünk.,. Illésy Sándor ★ Egy világviszonylatban is újszerű és természetesen korszerű nikkelhúzó gépet konstruálnak ezekben a hónavok- ban a Diósgyőri Gépgyár prototípus és kísérleti üzemében. A DIGÉP-ben lerövidítették azt az időt. arnrq eqy ötletből sorozatgyártásra alkalmas produktum lesz. (Kerényi felv.) Fára Hielt Kézzel vagy géppel írott, fénymásolással sokszorosított hirdetmények csúfítják a miskolci falakat, fákat. Ezek eltávolításáról a közterületfelügyeletnek kell gondoskodnia. A megállítótáblák elhelyezéséhez közterületfoglalási engedélyt kell kérni. Űjabban már többnyire eleget tesznek ennek a kívánalomnak. Garad István, a felügyelet vezetője mondja: — Nemcsak a lakosság cserebere-hirdetményei okoznak nekünk gondot. A magán- és szerződéses üzemeltetésű vendéglők, butikok elszaporodásával együtt jár, hogy ezek tulajdonosai, üzemeltetői mindenféleképpen fel akarják hívni szolgáltatásaikra a figyelmet. Különféle röpcédulákat készítettek, melyeket a város számos pontján gépkocsikból. háztetőkről szórtak szét. Egy-egy helyen elegendő csupán 50 cetlit szélnek- ereszteni, s máris szemetessé vált a környék. A Régiposta utcában tetten értünk egy ilyen, gépkocsiból röpcédulá- zó személyt, s fel is jelentettük. A kereskedők akkor is szabálytalanságot követnek el, ha üzletük előtt megállítótáblákat helyeznek el. Ezekhez ugyanis a tanács műszaki osztályától közterületfoglalási engedélyt szükséges beszerezni. Ha ezzel nem rendelkeznek, szolgáltatásaikat csak a MAHIR-en keresztül hirdethetik. Márciustól. a rendszeres büntetések nyomán, csökkent az engedély nélkül felállított táblák száma, ugyanis a vállalatok, kereskedők zöme most' már célszerűnek látja az engedély beszerzését. A lakossági hirdetések viszont egyre-másra szaporodnak. Ablakokra, buszmegállókra, házfalakra ragasztva. élő fákra szögezve pusztítják a környezetet, csúfítják a városképet. A felügyelők leszedik a ragaszokat, a visszaeső hirdetőkkel szemben viszont már eljárást folytatunk le. Szeretnénk elérni, hogy a Ha nincs igaza, fizet a vevő Csak blokkal reklamálhatunk Levált az új cipő talpa, leégett a kétnapos kávédaráló villanymotorja, és a kék ballonkabát az első mosáskor színét vesztette. Mindennapos bosszúságok ezek. Ilyenkor nem tehetünk mást, mint visszavissziik a frissen vásárolt terméket, s megpróbáljuk becserélni. Ha megvan a blokk! A legtöbb helyen ugyanis enélkül aligha reklamálhatunk. — Lehet-e számla nélkül érvényesíteni vásárlói jogainkat? — kérdeztük Pólyák Tibornétól, a városi tanács kereskedelmi osztályának főelőadójától. — A rendelet szerint a boltvezetők megkövetelhetik a számla bemutatását, ám bizonyos esetekben eltekinthetnek ettől. Ha monopolcikkről van szó, vagy ha az eladó vagy a vásárló ismerősei tanúsítják a hibás áru származási helyét, nem tagadhatják meg a cserét. Ezzel kapcsolatban jegyzem meg, hogy a magánüzletekben ritkán adnak számlát, ám rugalmasabban intézik a vásárlói kifogásokat Alig hallunk olyan panaszt, hogy a minőségi hibás árut nem akarják kicserélni. Egyébként jó, ha a vásárlók tudják, miképpen intézhetik ilyen jellegű ügyes-bajos dolgaikat Ha az üzletben nem ismerik el a kifogásolt termék hibáját, kérhetik a Kermi-vizsgálatot: a bolt vezetője kérésre köteles az Tanácstagi fogadóóra Ma délután, 17 óra 30 perckor tartja tanácstagi fogadóóráját Nagy Árpád a Gárdonyi Géza Művelődési fiázban. Hangyák és tücskök Gőrgényi István, a hetvenes évek egyik nagy nevű vízilébda-játékosa (sokszoros válogatott tagja a világbajnokságot és Európa- bajnokságot nyert csapatnak), könyvet írt a sportberkekben szerzett, nem éppen derűs tapasztalatairól, Itt a piros, hol a piros címmel. Mindenkinek ajánlom, aki szívén viseli a magyar sport ügyét és kíváncsi rá, milyen érdekek, érdekellentétek munkálnak egy-egy klub vagy válogatott csapat sikerei, sikertelenségei mögött. Leginkább Végh Antal Miért béteg a magyar futball? című, nagy port felkavart munkájához hasonlíthatom Gőrgényi István könyvét. Azzal a különbséggel hogy példáinak zömét egy olyan sportág há- zatáján gyűjtötte össze, mely sikert sikerre halmozott évtizedekig, sőt még ma is a világ élvonalába tartozik. És persze az sem elhanyagolható különbség, hogy Gőrgényi közvetlen résztvevője, igen gyakran szenvedő alanya volt mindannak, amiről ír. Túlzás nélkül mondhatom, egy krimi izgalmait nyújtja a kötet, már csak azért is, mert valóságos bűntényekről is szó esik benne. így például a totóbotrányról. Ez azonban szélsőséges megnyilvánulása a sportélet sok-sok fonákságának. A haszonélvezők nagy többsége legfeljebb kisebb-nagyobb szabálytalanságokig jut el, inkább ügyeskedőnek, semmint bűnözőnek számít. Szóval, olyan tücsök-féle. Nem véletlenül emlegetem én a tücsköt, mely La Fontaine ismert meséje óta a „kevés munkával jól élni” elv megtestesítője. Nem tudom megállni, hogy ne idézzem szó szerint a könyv mottóját. Akarom mondani, csaknem szó szerint, mert az egyik jelző másképpen hatna napilapban ... Biztosan rájönnek majd, melyik az. Tehát: „Egy télvj- gi napon találkozik a tücsök és a hangya. — Hogy vagy pajtás? — kérdi a tücsök. — Megvagyok — válaszolja a hangya. — Nemhiába dolgoztam látástól vakulásig a nyáron, talán kitart az eleségem tavaszig. Hát te, hogy vagy, tücsök koma? — Én is megvagyok, hangya pajtás. Decemberben New Yorkban koncerteztem, januárban Londonban, aztán Tokióban, most pedig Párizsba utazok. — Tücsök koma, ha úgyis Párizsba mész, megtennél nekem egy szívességet? —Szívesen. Menj el kérlek, a Pere — Lachaise-i temetőbe, keresd meg La Fontaine sírját, és mondd meg neki, a hangya azt üzeni hogy a jó k... anyjának meséljen!” Aki a könyvet elolvassa, megérti a hangya elkesedé- sét. De vajon kell-e ehhez Gőrgényi István könyve? Tovább megyek: járatosnak kell-e lenni sportberkekben, hogy hajlamos legyen az ember a visszájára fordítani a régi-régi olvasókönyvből megismert tanmesét? Nem találjuk-e úgy néha — vagy nem is olyan néha —, hogy szorgalommal kitartással össze lehet ugyan gyűjteni nagy keservesen a télire valót, ám az ügyesen „muzsikálóknak” ennél sokkal, de sokkal több jut az élet napfényes oldalából? Nem szívesen beszélek más nevében, de azt hiszem, nyugodtan használhatom a többesszámot, amikor azt mondom. hogy gyakran üzennénk mi is valamit La Fontaine úrnak, azaz a mi mesemondóinknak, amikor azt tapasztaljuk, hogy a szorgalom megtenni ugyan gyümölcsét, de ez a gyümölcs egyszer-másszor olyan, mint a vadkörte: kicsi és fanyar. (békést árut a Kenni címére elküldeni. A vizsgálat költségét csak akkor terhelhetik a vásárlóra, ha bebizonyosodik: a kifogásolt áru hibátlan, illetve a rendeltetésellenes használat következtében hibásodott meg. a díjtalan, legális tonnáját vegyék igénybe, melyre á Mindenki hirdetőtáblája ad lehetőséget Ezekből öt van a városban, s forgalmas helyen találhatók. B. A. A vevő diktál, a DIGÉP alkalmazkodik Beszélgetés dr. Éneke* Sándor vezérigazgatóval
