Déli Hírlap, 1985. szeptember (17. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-12 / 214. szám
J Will............... I a miskolciaké a szó Rovatvezető: Nyikes Imre. — Postacím: Déli Hírlap Miskolc, 35*1. Pt. 39. — TeL: 18-225. &er)Qk olvasóinkat levelezőinket, noev panaszaikkal, észrevételeikkel OCttOMSi péotekic, »Det»- léc I—II Óra között keressenek (el bennünket. Gazba fulladt facsemeték Fonnyadt cserjék a parkban Ez csak félmunka L.. I. (Miskolc): A nyugdíjas is vállalhat Wí- földön munkát, ha ehhez megszerezte a hatásági engedélyt. Ezt a Lakóhely szerint illetékes megyei tanács munkaügyi osztályán kell igényelnie, ott megadják a további IdvUágosításo- kat is. A közelmúltban — levelem nyomán — foglalkoztak az avasi posta melletti parkkal. Örömmel vettem, illetve vettük tudomásul, hogy a cikk megjelenését követően a parkrész gondozását felvállaló cég a területet rendbe tette végre. Ugyanakkor — sajnos, a múltkor erre nem tértem ki a levélben — továbbra is gondozatlan az Engels u. 38—40. sz. ház előtti park: egy csomó elárvult, fonnyadt cserje borítja, nem szúrván szemet sem a park gondozását vállalóknak, sem annak, aki ezt a munkát albérletbe kiadta. Jó lenne, ha a parkok gondozását másra bízó szerv, azaz a tanács, vagy a szakvállalat gyakrabban ellenőrizné a munkák elvégzését. Így nem fordulhatna elő, hogy — noha a pénzt esetleg felvették érte — a nem a kertészeti vállalatra bízott parkrészek gondozatlanok maradnak. Mert a miskolciak legtöbbje azt hiszi, hogy az összes park karbantartása, ápolás a kertészeti vállalat feladata, s ha rosszat lát, csak őket szidja. Eszükbe sem jut, hogy ma már mások is kapnak megrendelést parkfenntartási munkákra. Köztudott, hogy Miskolc nem túlságosan gazdag parkokban. Annál inkább jogos hát a lakosság kívánsága: legalább azt óvjuk és ápoljuk becsülettel, ami van. „Egy avasi lakó” „ ... a Kis-Avas területén miként az egész városban is — előfordulhat begyűjtési járatkimaradás. Elsősorban technikai okok miatt: azonban 24 órán belül pótoljuk a járatot. Szeretném megjegyezni, hogy a fentebb említett területen nem kukás, hanem zsákos és úgynevezett félporos szeméttárolás van. Nemrégiben vállalatunk szállítási részlegének képviselői és a miskolci városgondnokság illetékesei helyszíni bejárást végeztek a Kis-Avas területén, s ennek során nem tapasztaltak a vállalatunkat terhelő hiányosságot. Ezért Augusztusban panaszoslevélben kértem lapjuktól segítséget egy ko~ ?ly gondunk megoldásához. A 29-i szerkesztői üzenetekben olvastam, hony levelemet továbbították az illetékesekhez, azaz a Borsod megyei KÉTÜSZ Vállalathoz. Nem azt javasoljuk, hogy a valamennyiünk megelégedésére megalakított közterületfelügyelői szervezet a tevékenysége során tapasztaltakról — konkrét hely- és időpont megjelöléssel — folyamatosan tájékoztasson bennünket, hogy az észlelt problémák mielőbbi megoldásával közmegelégedésre végezhessük munkájukat.” (A választ a lapunkban Bajok a tisztasággal címmel megjelent cikkre kaptuk Farkas Györgytől, a Miskolci Közterület-fenntartó Vállalat igazgatójától.) sokkal ezután a vállalat dolgozói megjelentek, s teljes megelégedésemre elvégezték a kért munkát. Közreműködésüket ezúton szeretném megköszönni. Szilágyi Gyula, Miskolc, Széchenyi út 19. ijc Fejvételünk az emlékezetes autóbuszbaleset színhelyét idézi, a Korvin Ottó utcán levő Gasztrofól étteremnél. Ahol is a járdából kiálló kábelvéget leszigetelték ugyan, ám kö- rülkeriteni mar elfelejtették. A járókelők könnyen felbotolhatnak benne. Ez bizony csak félmunka! H. E. Miskolc ije Nem valami szép látványt nyújt a drótgyári felüljáróhoz vezető út a Pozsonyi utca felől. Az út két oldalán elültetett csemetéknek a méteres gazban alig van lehetőségük a fejlődésre; lehet, némelyik túl sem éli az elhanyagolt állapotot. Pedig nem sokba telne lekaszálni a gázt. Ezzel az esti műszakból hazajárók számára is biztonságosabb lenne a környék. Pásztor Károly Miskolc iVem ír több levelet... Hetek, hónapok óta tudtuk, hogy beteg. Aggódtunk érte, s hittük, hogy idős szervezete mégiscsak ellenáll majd. Féltettük, mert Kun Pált, a nagy műveltségű tanárt hosszú éveken át tudhattuk állandó levelezőnknek. Fáradhatatlanul írta lapjait, s dolgaink jobbításáért emelt szót. Most. hogy hírt kaptunk haláláról, fájó szívvel köszönünk el tőle mi. is. A közért élő embert veszítettünk el vele. Botrány ötszázért Negyven éve vagyok kereskedő, de ilyen még nem történt velem. Nem tudom, hogyan nevezzem azt a hölgyet, aki a boltunkban vásárolt a minap, s 500 forintossal fizetett. Én vissza is adtam neki belőle, de ő erre erőszakoskodni kezdett, hogy 1000 forintossal fizetett. Hiába mondtam, hogy el sem tettem még a kezemből az ötszázasát, tovább erősködött. Rám támadt, ocsmány szavakat kiáltozott, ordított. A boltvezető azonnal kasszát rendelt el, s az igazolta, hogy nem fizethetett ezerforintossal. Erre a vevő azt üvöltötte, hogy eldugtam, s belém kapaszkodott, hátba vágott, szabályosan verekedni akart. Az egyik dolgozónak kellett a védelmemre sietnie. A vevő nagy átkozódások közepette elment, majd kis idő múltán — legalább eny- nyi becsület volt benne — visszajött, hogy megtalálta a másik ötszáz forintját. De még csak elnézést sem kért, sőt, ismét káromkodott. Mindezt azért írtam le, mert a vevők sokszor kritizálják a kereskedőket, holott nem mindig angyalok ők sem. Mint az én esetem is Dizonyítja. Iván Imréné, 231-es bolt, Baross G. u. 23. sz. Még egyszer Néhány nappal ezelőtt a Tiszamenti Vegyiművek óriási reklámfogásáról írtam: a kulcsos Tomi-róL Tetszenek tudni, miről van szó: arról a bizonyos nagydobozos Tomi mosóporról, amelybe — legalábbis a televízió, az újságok és a plakátok hirdetései bőd nagyon világosain ez derül ki — a gyár ötletes reklámszakemberei egy vadonatúj Wartburg személy- gépkocsi slusszkulcsát rejtették. Akkor eljátszottam azzal a gondolattal: mi lenne, ha a külföldiek által is közked-. veit, így természetesen vásárolt Tomi mosópor kulcsos példánya mondjuk Krakkóba, vagy Kassára kerül. Ott aztán mit sem tudnak kezdeni a kulccsal, legfeljebb a magyar ipart szidják: hogy kerülhetett beless kihajítják. Mi meg itthon vásárolhatjuk nyakló nélkül a nagy dobozos Tomit, egy Wartburg reményében ... Mindez természetesen pusztán meditáció volt, merthogy már korábban megírtuk: egyáltalán nincs kulcs a Tomi mosóporban, hiába is keresnénk! A szolnoki gyár ötletes reklámszakemberei kitalálták a szlogent: kulcs a kulcshoz. Aztán egy nagy fordulat, elhatározták..- keA több tűzifáért Az elmúlt hét végén közös kommunista műszakot tartott a 402-es miskolci TÜZÉP-telep „Széchenyi István” és a lillafüredi erdő- gazdaság ugyancsak Széchenyiről elnevezett szállítási szocialista brigádja. Az önként vállalt munka célja az volt, hogy a lakosságot több tűzifához juttassák a most következő fűtési szezon előtt. Az egész délelőtt tartó kommunista szombaton 1900 mázsa tűzifa került soronkívül a nádasréti TÜZÉP-telepre. A két brigád kollektíváia úgy határozott, hogy az idén még egy alkalommal tartanak együtt kommunista műszakot. H. I. Miskolc ki úgy... — a kulcsról! ménypapírbód készült bont tesznek a dobozba. Már csak azért is, hogy a visszaéléseket elkerüljek. Ugyanis többen „találtak” már Wart- burg-kulcsot a mosóporban. Szóval — a „srég” helyzeteket kerülendő —, bonokat dugtak a dobozokba. Nem egyet, nem kettőt, sokat! Sok-sok bónos Tomi raktározódik a boltok gondoláin. Csak ki kell választani a megfelelőt... Aztán a bonok megtalálói között sorsodnak, s a szerencsésé lehet a kocsi ... Játéknak ez is játék, igaz, nem olyan érdekes, mintha az egész ország a kulcsot keresné, de vajon gondoltak-e arra az ötletes reklámszakemberek, hogy egy egész országot ilyen hamis illúzióba ringatni, enyhén szólva, nem szép dolog. tA hirdetések, mint írtam edébfi, világosan arról szóinak: keresd a kulcsot, kulcs a kulcshoz; valamely nagydobozos mosóporban elrejtettek (!) egy kulcsot. És a televízió reklámjában be is mutatták azt a bizonyos kulcsot, amely egy átvilágított dobozban rejtőzik. Arról & mai napig nem jelent meg újsághirdetés, hogy bónt kell keresnünk. Az egész úgy néz ki: a vegyiművek ötletes reklámszakemberei előbb cselekedtek, utána gondolkodtak. Mindenesetre nem lenne még most sem késő. korrigálni, mert különben lehet: a reklám a visszájára fordul. I. S. Miskolc Uj alapokra helyezte - a maris érvényes jogszabállyal — az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnöke a dolgozók átképzési támogatásának rendszerét. Átképzési támogatás állapítható meg a munkaviszonyban, munkavégzési kötelezettséggel járó szövetkezeti tagsági viszonyban, bedolgozói munkaviszonyban, vagy bedolgozói szövetkezeti tagsági viszonyban álló dolgozó részére a következő esetekben: ha a dolgozó korábbi munkaköre megszüntetése miatt új munkakörbe került, vagy munkaviszonya nem a képzettségének megfelelő, vagy munkaköre az elektronizáció következtében átképzést igénylő módon megváltozott, vagy hiányszakmának minősített, vagy az elektronizációhoz kapcsolódó munkakörbe került. Az átképzésre való jogosultságot a munkáltató állapítja meg, a jogszabályi feltételek vizsgálatával. A támogatás összege a korábbi munkahelyen vagy munkaMennyi a táppénz? Szeptember 9-i, hétfői rovatösszeállításunkban válaszoltunk D. I. miskolci olvasónknak arra a kérdésére, hogy mennyi a táppénz kórházi kezelésnél. Sajnos, téves választ adtunk. Az 1985. január 1-je előtt hatályos rendelkezések szerint a kórházi ápolás idejére az egyébként járó táppénz 70 százaléka, eltartott hozzátartozó esetén pedig a 90 százaléka járt. Az új rendelkezések szerint az 1984.; december 31-e után kezdődő kórházi ápolás idejére már a teljes táppénz jár. Egy hónapja kifolyik a víz Több mint egy hónapja csőrepedés van a Széchenyi út és a Kazinczy utca talál-» kozásánál levő híd előtti J aknában. Ki tudja, mennyi f\ víz folyt már el azóta, hogy . augusztus 1-én először észr j leltük a csőrepedést. Most, hogy a szomszédos Szemere utcában úgyis munkálatok \ folynak, talán ezt a hibát is megszüntethetnék. Így talán nagyobb hitele lenne szemünkben a vízpazarlás elleni sokszori fellépésnek. W. J.-né, Miskolc körben elért átlagkereset és a tényleges teljesítmény alapján a tárgyhónapban kifizetett kereset különbözete, vagy első munkaviszony esetén a képzettségtől eltérő munkakörben az azonos vagy hasonló munkát végző, hasonló begyakoroltsáRÚ dolgozók által elérhető átlagkereset és az átképzés időtartama alatt a munkáltató által a tárgyhóban kifizetett díjazás különbözete. Rendkívüli esetben — engedéllyel — ettől eltérően is meg lehet állapítani. Az átképzési támogatás ideje általában egy év, de lehet 30 hónap is. Átképzésnek minősül a betanító, a szakmunkásvizsgára átképző, illetve a közép- vagy felsőfokú szakképzettséget adó képzés. Az átképzésre a dolgozó a munkáltatóval írásban köteles megállapodni. Lehet tanulmányi szerződést is kötni. A dolgozó hibájából történt meghiúsulás esetén a támogatást vissza lehet követelni. Dr. Sass Tibor Ki így, Korántsem kötekedésböl írom e sorokat. De felfigyeltem egy _ számomra — vitatható jelenségre, amely az egyik legnagyobb miskolci élelmiszerboltban történt. A bolt vezetőhelyettese kézcsókkal „nyugtázta” a náluk vásárló elegáns hölgy pazarlást kedvét, mely piperecikkekben is ezer forintot ért el. (De ez lényegében a vevő magánügye.) Ugyanakkor a kisebb tételben vásárló nők aligha számíthatnak kézcsókjára. Ennél is meglepőbb volt, legalábbis nekem, amikor az említett fiatal férfi a bolt idős női dolgozóit is „jónapot”-tal üdvözölte. Tudom, nem kötelező másképpen köszönni, ki így, ki úgy. Annak is tanúja voltam viszont, amikor az egyik országos igényű üzem vezetője kézfogással és „kezétcsókolom” köszönéssel kereste fel a vállalat segédmunkás női dolgozóit. S hiszem, nem ez a példa az egyedüli. Különféle vezetői látásmódok és elképzelések találkoznak itt. S ha az ember nem csupán szemlélődik, de igyekszik is kamatoztatni a látottakat; ismerője lehet az emberségre törekvő szándék természetes megevalósulásának. — Sajnos, az ellenkezőnek is. Akác István Miskolc Hü iboh<$e*7 ||Jógs^é ÁLLAMI TÁMOGATÁS A DOLGOZÓK ÁTKÉPZÉSÉHEZ menetek Köszönet a segítségért
