Déli Hírlap, 1985. szeptember (17. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-04 / 207. szám

A OH várospolitikai fóruma Minőségi változás a város- fejlesztésben Beszélgetés dr. Kovács Lászlóval ♦ Reméljük, ezen a nyáron is sokan megtanultak úszni Uj napozóterasz Stremdkőrkép (Folytatás az 1. oldalról) A miskolci strandokon sokszor talpalatnyi hely sem volt a nyáron, máskor pe­dig aiig törődtek néhányan. Az időjárás bizony néha nem kedvezett a lubickolók- nak... Az Augusztus 30. strand is igen kedvelt a miskolciak, illetve a borso­diak körében. Rontó László fürdővezető elmondta, hogy körülbelül 20—30 százalékkal csökkent a bevételük az idén a tavalyihoz képest. A nega­tív rekord augusztus 8-án volt, amikor 120-an váltot­tak jegyet! A szezon pedig jól kezdő­dött, mert májusban az el­múlt évihez hasonlóan át­lagban 1500—1700 gyerek és felnőtt lubickolt. A június is hasonló Vplt, de a követ­kező hónapban az idei re­kord is megszületett; július 14-én, vasárnap 6000-en vál­tottak jegyet. Két évvel ez­előtt ilyenre többször is volt példa. Általában azt tekin­ti a fürdő vezetője jó for­galomnak, ha legalább 4— 5000-ren választják időtöl­tésnek a strandolást. Az el­múlt hónapban egy-egy hét­végén sikerült is a tervet teljesíteni. Most vasárnap kétezeregyszáz belépő fo­gyott el, de hétfőn és ked­den már csak 380, illetve 200. Az idén nagyon nép­szerű volt a női napozó, ezért a tervek között szere­pel, hogy jövőre a másik te­raszon is meztelenül feküd­hetnek ki a napimádók. A strand egyébként szeptem­ber 1-től reggel 9-től 18 órá­ig tart nyitva, hétköznap és hétvégén egyaránt. Évről évre a legkisebb forgalmat a Várfürdő bo­nyolítja le, talán a hideg víz riasztja el a strandoló- kat. Itt már a 2000-res lá­togatottság is jónak mond­ható, de ilyen az idén csak elvétve fordult elő. Átlag­ban 5—600-an váltanak je­gyet, hétvégeken azonban több mint 1000-ren. Az utol­só nyitvatartási napon, most vasárnap csupán 300-an vá­lasztották ezen a strandon a pihenést. A szauna vál­tozatlanul nyitva tart, hét­végeken 8-tól 17 óráig. T. L. Kiállítás a Vasas Galériában Pazár Éva és Kristóf Bé­la grafikusok kiállítását rendezi meg a Vasas Műve­lődési Központ a ház Ga­lériájában, csütörtöktől a hónap végéig. A megnyitó délután fél 3-kor lesz. a tárlat naponta 2-től 7 órá­ig látogatható. Tudását — részben — mindkét grafi­kus a Diósgyőri Vasas Kép­zőművész Körben mélyítette el, Pazár Éva a rajzzal való „mesélést” tartja fontosnak önmaga számára. Kristóf Béla pedig jórészt a ter­mészet által ihletett mun­kákkal jelentkezik. Szeptember 14-én: „Nyitott kapuk napja" a DIGÉP-ben Hat éve egyre fokozódó népszerűséggel rendezi meg a DIGÉP ifjúsági bizottsága a „Nyitott kapuk napját”. Ez az a nap. amikor a gép­gyárban dolgozó szülők meg­kié lesz az elhullajfott agancs? Szarvasbőffésbóí esik ny eh hívják feleségűket, a felesé­gek férjüket, s együtt a gyermekeket, hogy nézzék meg, hol dolgoznak, mit is csinálnak, mivel töltik a munkahelyen a napi nyolc órát. De ezen a napon is­merkednek először a gyár­ral a pályaválasztás előtt álló, a környező iskolákból meghívott 7—8. osztályos tanulók is. Érthető hát, hogy erre a napra már jó előre készülnek a gyárban, az ott­honokban, az iskolákban. Az idén szeptember 14-én lesz a „Nyitott kapuk nap­ja” a Diósgyőri Gépgyárban. Nyolc órától tizenkét órá­ig várja a gyár a dolgozók és hozzátartozóik, illletve az iskolások ezreit, akik minden bizonnyal az idén Nem könnyű beletanulni, heleszokni a városi tanács elnö­kének tisztségébe. Akkor sem, ha dr. Kovács László — mint - a városi pártbizottság titkára — nemcsak jó ismerője, ha­nem alakítója is volt a várospolitikának az elmúlt években. Mégis azt kell mondanom, hogy rendkívül nehéz időben vet­te át elődjétől a stafétabotot. Megkezdődött a szarvas- \auaszat lnegyeiikoen is. Ja­nuar vége.g terítékre kerül­hetnek a szarvasbikák és a -lenemen. Az ilyenkor szoká­sos szarvasbógésre azonban meg várni kell — mondotta Kiss László, a M A VOSZ me­gyei titkára, megyénk íóva- uasza. Korábban a vadászok és a természet szerelmesei már augusztus 20. után hallhat- iiK a szarvasnászt megelőző .»ős 1st. A melegebb időjárás miatt ez most ismét késik, elhúzódik szeptember végére. S ha a meleg tartósnak gérkezik, a bőgésbői csak nyekergés lesz. Akik szarvasbőgést akar­nak baPgatni. azoknak ajánl- uk. hogv a Blikkben Jávor­kutat. a Zemolénben Kőka­put vagv Telkibányát ke­ressek fel. Legyenek óvato­sak, ne nagyon közelítsék meg a viaskodó állatokat. Ajánlatos alaposan körülte­kinteni, mivel az erdőségek­ben gyakori a vadászat. Többen kérdezték az utób­bi időben, hogy hazavihe­ti k-e az erdőben talált szarvasagancsot. Sajnos, erre mindenkinek nemmel vála­szolhatunk. A májusi gomba­szedéskor sokan találtak már értékes szarvasdíszt, s ezt kötelesek beszolgáltatni az illetékes vadásztársaságnak, i. rendelkezések szerint az elhullatott agancs mindig a vadgazdálkodással foglalkozó társaságé. Egy-egy átlagos feidísz hat-hét kiló, kilón­ként 120—200 forintot ér. Eszmei értékük 1000—1500 forintra becsülhető. Ha te­hát valaki ezt jogtalanul el- tulaidonítia, ennek megfelelő büntetésre számíthat Sz. L is emlékezetes napot tölte­nek majd a gyáróriásnáL Most zajlik a város VII. ötéves tervének előkészíté­se — a minap hagyták jó­vá a koncepciót —, és az elmúlt tervidőszakokban so­ha nem nyílt ilyen tágra az olló a jogos fejlesztési igények, valamint az anyagi lehetőségek között. Gondo­san rangsorolná kell tehát a teendőket, ez azonban azzal jár, hogy bármilyen fájdal­mas, későbbre kell halasz­tani számos beruházást. Ugyanakkor vannak már elodázhatatlan teendők: pél­dául a történelmi városmag rekonstrukciója. Egyáltalán nem irigylésre méltó tehát az újonnan megválasztott elnök — és a többi döntési joggal felruháziott városi ve­zető — sorsa. Akikor sem, ha nincs magára hagyatva; a városi pártbizottságon és közvetlen munkatársain kí­vül, számíthat minden, vá­rosát szerető állampolgár erkölcsi és anyagi támogatá­sára. Beszélgetésünk is ez­zel a kérdéssel indult; — Hogyan ébresztik fel a miskolciakban a tervezési munkában való közvetlen részvétel igényét, s miként hasznosítják majd a javas­latokat? —’ A városa tanács leg­utóbbi ülésén is megfogal­maztuk: a VII. ötéves terv koncepcióját nyilvános vitá­ra bocsátjuk. A lakosság széles körétől kérünk javas­latokat. Ám nem ezzel kez­dődik el a tervkoncepció társadalmi vitája. Véleményt kértünk korábban a tanács­tagoktól, sok szó esett er­ről a választások idején, és rendezett közvélemény-kuta­tást tagsága körében a Mis­kolci Városszépítő Egyesület is. Ami pedig a vélemények hasznosítását illeti: a kon­cepcióba máris beépítettünk számos olyan javaslatot, ami a választási gyűléseken hangzott eL Figyelembe vet­tük továbbá a városi párt­fórumokon megfogalmazotta­kat, a vá rossaépítők tői, ta­nácstagoktól hallottakat. Ezien az alapon folytatódik a társadalmi vita. Összegyűj­tünk minden közérdekű, hasznosításra érdemes ész­revételt és ígérjük, hogy mindre figyelemmel leszünk a tervezési munka során. A koncepcióból a jövő év ta­vaszára lesz végleges terv. Természetesen nem első íz­ben tart igényt a kollektív bölcsességre a városi tanács vezetősége De talán nem túlzók, ha azit állítom, hogy ennyi embert még sohasem vontunk be a tervkészítés­be, mint most. — Ezt ugye nem tulajdo­níthatjuk a városi vezetők jóindulatának? — Természetesen nem jó­indulatú adakozásról, nem valamiféle demokratikus já­tékról van szó. Ha magunk mellett akarjuk tudni a vá­ros lakosságát a tervfelada- tok végrehajtásában, akkor hagynunk keli, hogy érvé­nyesüljön beleszólási joguk is. Mert joguk van tudni a miskolciaknak, mire akar­juk elkölteni azokat a milli­ókat, melyekből az életkö­rülményeiket döntően befo­lyásoló létesítmények szü­letnek. Nagyon kérünk tehát minden állampolgárt, . hogy az egész városban gondol­kodva, az anyagi lehetősé­gekkel reálisan számot vet­ve, fogalmazza meg a város üzemeltetésével, fejlesztésé­vel kapcsolatos elképzelése­it a társadalmi vita sor-árt. — A városi tanács ülésén azt hallottuk, hogy legfel­jebb annyi jut fejlesztések­re a következő tervidőszak­ban, mint amennyit a VI. ötéves terv során — várha­tóan ■— elköltünk. Ez bi­zony nem sok, figyelembe véve az árak emelkedését... — Azt az összeget, amiből gazdálkodhatunk, ma még csak becsülni tudjuk. A VI. ötéves tervben előreláható- an 6,4 miliárdra rúg majd a felhasznált összeg nagysá­ga. Ennél több kellene, hi­szen legalább 15—16 milli- árdra volna szükség ahhoz, hogy az igényeknek többé- kevésbé megfelelő tervet ké­szítsünk és valósítsunk meg. Követelőzni, elégedetlenked­ni így sem fogunk, mert ismerjük a népgazdaság te­herbíró képességét. A mi feladatunk az, hogy patika­mérlegre tegyünk minden üzemeltetési, fejlesztési te­endőt, gondosan megfontol­juk, mire költjük a nehezen előteremtett forintokat. Meg keli jegyeznem, hogy alap­vetően megváltozott a taná­csok pénzügyi gazdálko­dása. Ma már nem úgy ve­tődik fel a kérdés, hogy mennyit kapunk és költhe- tünk el a közös bukszábóL Több forrásból származik majd az az összeg, mely a VII. ötéves terv anyagi alap­ját képezi. És egyáltalán nem elhanyagolható, mennyi­vel járul hozzá a város la­kossága szeretett pátriánk fejlődéséhez. — A területfejlesztési hozzájárulásra gondol? — Igen, arra. Valószínű­leg senki számára sem új dolog, hogy a jövő év ja­nuár 1-től az ország minden településén bevezetik a te­rületfejlesztési hozzájárulást, önkéntes alapon. Ez azt je­lenti, hogy az érintettek több mint 50 százalékának meg kell szavaznia a hozzájáru­lást, s annak az összegnek a nagyságát, amit évente fi­zetni Hajlandók — csalá­donként. A városi tanács szeptemberben tárgyalja meg a hozzájárulás mérté­kéről, felhasználásáról szó­ló javaslatot így most csak annyit mondok, hogy a la­kosságtól kapott összegnek körülbelül a felét olyan cél­ra költjük, mely az egész városnak hasznos, és min­denkinek szive szerint való. Gondolok például az öre­gekről való gondoskodásra, egy szociális célú beruhá­zásra. A fennmaradó 50 szá­zalékot pedig a közvetlen la­kókörnyezetben költik el, aszerint, mit tart legfonto­sabbnak ott a lakosság. Lehet az egy új bolt, járdaépítés, parkosítás, vagy bármi más, amire a pénzből futja. Sem-, miben nem döntünk anélkül, hogy meg ne kérdeznénk a lakosságot! Én bízom benne, hogy Miskolc lakossága ily módon is hajlandó segíteni városunk épülését, szép ülé­sét. Sokat kapott a város az államtól az elmúlt évtize­dekben. Járuljunk hozzá — amennyire tőlünk telik: f hogy valamivel többel gaz­dagodjon pátriánk, mint amennyire a közös kasszából futná. —; Mivel még azt sem tudjuk pontosan, mennyi pénzt költhetünk a VII. öt­éves tervben, nem beszél­hetünk konkrét létesítmé­nyekről, de arról igen, mi jellemzi a koncepciót... — Ha egy mondatban akarok válaszolni, azt mond­hatom, hogy előtérbe kerül­nek a városfejlesztés minő­ségi vonásai, jellemző lesz az arányosság. Bármilyen szűkösek is anyagi lehetősé­geink, hozzá kell látnunk a történelmi városmag re­konstrukciójához — ez a munka tulajdonképpen el is kezdődött a Széchenyi út felújításával —, és gondos­kodnunk kell róla, hogy jus­son a pénzből a peremterü- letefcnek is. Konkrétabban: kiemelt feladat a lakáskö­rülmények javítása, hiszen jelenleg is 11 ezer jogos Igénylőt tartanak számon Miskolcon. Ez alatt azonban nem csupán a lakásépitést, sokkal inkább a célszerű lakásgazdálkodást kell érte­nünk. Tovább kell fejleszte­nünk a város működése szempontjából döntő szere­pet játszó közműhálózatot Az intézmények fejlesztésé­nél pedig figyelembe kell vennünk, hogy akár oktatás­ról, akár például egészség­ügyről beszélünk, nem csu­pán a szűkén vett miskolci igényekről van szó. Miskolc kiemelt regionális központ, ám e szerepkörnek csak ak­kor tud eleget tenni, ha a mostaninál jóval fejlettebb intézményhálózattal rendel­kezik. Reméljük, mint eddig is, a megyei tanács mérle­geli, méltányolja ilyen irá­nyú igyekezetünket, amikor a Miskolcnak jutó támoga­tásiról dönt. Békés Dezső Nem kell a csekk Már sokszor megírtuk az OTP-takarékcsekk előnyeit. Tu­lajdonosának nem kell készpénzt gyömöszölnie tárcájába, s ha a számláján elegendő az összeg, aláírásával fizethet a Centrum Áruházban, a Domusban, az óra-ékszer üzletek­ben, a szállodákban és a vendéglátóhelyeken. S az ország más tájain járva, ha pénzre van szüksége, bármelyik OTP- fiókban vagy postahivatalban felvehet a betétszámlájáról. A takarékcsekk-tulajdonosok szerint hazánkban nagyon lassú a térhódítása. Sok helyen egyszerűen nem ismerik a takarékcsekket és fizetéskor hallani sem akarnak róia. Meg­feledkeznek arról, hogy számukra is gazdaságosabb ez a pénzkímélő fizetési eszköz. Például, a miskolci szervizekben, az Áfor-kutaknál sem fogadják el. Országos szinten az OTP- nek erőteljesebben kellene kezdeményezni a magáncsekk­füzetek elfogadását valamennyi gazdálkodóegységben, ame­lyekkel kapcsolatunk lehet hétköznapjainkban.

Next

/
Thumbnails
Contents