Déli Hírlap, 1985. szeptember (17. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-25 / 225. szám
Mit tehet az üzemi ötvös? Akehászek egészségéért Már rendszeressé válik, hogy a Lenin Kohászati Művek vezetősége évente találkozót rendez a gyár egészségügyi szolgálatát ellátó dolgozókkal. A legutóbbi munkaértekezleten Rábai István, a gyár személyzeti és szociális igazgatója adott számot az üzemegészségügyi ellátás helyzetéről, amelyet brigádvizsgálat alapján készítettek. Mint az egészségügyről általában, itt is megoszlanak a vélemények. Azok a dolgozók, akik a kombinált acélmű korszerű, minden igényt kielégítő rendelőjében lehetnek páciensek, természetesen elégedettek, ám azok, akik a , nagyolvasztói, kovácsműi és középhengerműi rendelőhöz tartoznak, jogosan tették szóvá a hiányosságokat. Érthető kívánalom, hogy az üzemorvosok jobban ismerjék meg a munkahelyeket, hiszen a megelőző gyógyító munkájukhoz ezáltal juthatnak pontosabb ismeretekhez. Az orvos-beteg kapcsol,-'.ról kiki a saját tapasztalata alapján mondott véleményt, örvendetes, hogy az utóbbi évekkel ellentétben, sokkal több elismerést és megbecsülést kapnak. Végezetül a szociális igazgató felsorolta azokat az elképzeléseket, amelyeket a közeljövőben az egészségügyi ellátás javítása érdekében meg kell valósítani. Ha benn lehelne hagvni... Annak idején a Bergendy együttes még slágert is írt arról, hogy milyen nehéz az iskolatáska. Pedig amikor ez a nóta született, még nem is volt olyan igazán súlyos a nebulók cipelnivalója... A 168 óra című rádiós magazin egyik adásiban nemrégi kifogásolták a hallgatók, hogy nagyon sok mindent kell a gyerekeknek naponta elcipelni az iskolába, este pedig hazavinni. A műsorban válaszoló minisztériumi illetékes úgy vélte, hogy ezen az állapoton segíteni lehetne — kellene — az iskolákban. Utánajártunk: mi kellene ahhoz, hogy ne legyen olyan súlyos mindennap az iskolatáska? Tulajdonképpen nem is pontos így a megfogalmazás. mert ha csak a táska lenne ... De kell még a tisztasági csomag, s a tornazsák is legtöbbször. Ehhez jön még télen a váltócipő, valamint alkalmanként néhány iskolában a rajztábla is. Nem csoda, hogy néha úgy indulnak el reggel a gyerekek mint az ószeresek: csomagokkal, táskával, s ha még különóra is lesz délután a hegyébe kerülhet egy szatyor a fürdőköpennyel, vagy a hegedű a tokkal együtt. De hát hogyan lehetne ezt elkerülni? Ügy, hogy a holmi jó részét bent kellene tartani az iskolában. Ehhez azonban sok olyan feltételt szükséges teljesíteni, amelyek ma nincsenek meg. Az iskolák elsöprő többségében váltott műszakos tanítás van. tehát egy osztályteremben minimum két osztálynak a holmijait kellene elhelyezni. Ráadásul az osztályok napközben vándorolnak is: hol itt. ho! ott van órájuk. A gyerekek egy része napközis, tehát a cuccot át kellene vinni a napközis terembe is, ami persze nem azonos az osztályteremmel, s gyakorta még csak nem is az iskolában található. A közelmúltban kísérleteket folytattak az egész napos iskolával. Ez tömören annyit jelent, hogy nem választják külön az iskolát és a napközit a tanórák, a hosz- szú szünetek és a felkészülési időszakok váltogatják egymást. Ez az intézménytípus adná a legtöbb lehetőséget arra, hogy ne kelljen mindent elcipelni az iskolába. De kísérletről van szó, a vélemények pedig megoszlanak: sokak szerint így is túl kevés időt tölt együtt a családdal a gverek s inkább az otthoni kapcsolatok erősítésére. mint gvengítésére kellene törekedni. A táska csak akkor lehet könnyebb, ha csökken a zsúfoltság az általános iskolákban. A nem túlzottan szívderítő demográfiai adatok szerint ez előbb-utóbb elkövetkezik ... (k-ó) $ Egynapi tankönyv- és füzetadag: öt kiló. sic Sok is a busz, meg kevés is. Ha életkorukat nézzük, túl kevés a fiatal jármű, ha pedig a buszparkot a jelenlegi vállalati telep méreteivel arányítjuk, akkor a telep bizonyul kicsinek. A Oh várospolitikai fóruma Rázós utakon a tömegközlekedés Mi várhntó 1990-ig? • Rangsorolt igények Öreg buszok, hiányzó pilóták Lyócsa János, az LKM üzemi főorvosa hasznosnak ítélte, a brigád vizsgálatot, hiszen fontos támpontokat ad a további munkájukhoz. De partnereknek kell lenni a munkahelyi vezetőknek és minden dolgozónak abban is, hogy a speciális szűrővizsgálatokat, az időszakos orvosi ellenőrzéseket — éppen a megelőzés érdekében — mindig időben elvégezhessék. Ennek kapcsán szólt dr. Ditrói Sándor, a Vasgyári Kórház-Rendelőintézet igazgató főorvosa arról az elismerésre méltó munkáról, amit itt, az Országos Munkaegészségügyi Intézet bázisintézeteként végeznek. A feladatuk, hogy a munkahelyi ártalmak kivédésére eljárásokat dolgozzanak ki, szakmai és módszertani javaslatokat adjanak, s ennek sikerrel tettek eleget. Az igazgató főorvos köszönetét mondott a gyár vezetőségének mindazért az anyagi és erkölcsi támogatásért, amellyel nemcsak a gyár, de az egész III. kerület egészségügyi ellátásának javítását szolgálják. Dr. Szabó István megyei főorvos azokról a fejlesztésekről szólt, amelyeket a VII. ötéves tervben meg kell oldani. Az idős korúak gondozására, a krónikus betegek áDolására kell maid nagy erőket fordítaniuk. De jó hírrel szolgált sok gyári dolgozónak is, hiszen az év végére elkészül Mezőkövesden egy 150 ágyas reumakórház, és tervszerű gyógyfürdő-kezelésben részesülhetnek a rászorulók. A táppénzes helyzetről viszont nincs jó véleménye. Ha a beteg nem tesz meg mindent a gyógyulása érdekében, a maximális orvosi ellátás és anyagi ráfordítás sem hozza meg a kellő eredményt. Drótos László, az LKM vezérigazgatója zárszavában örömmel állapította meg, hogy az üzemegészségügyi szolgálat presztízse javult, s a résztvevőknek azt kívánta, hogy továbbra is ezen munkálkodjanak. Ennek jegyében adta át a Kiváló Dolgozó kitüntetést dr. Takács Erzsébetnek és Molnár Zoltánnénak, s jutalmat az egészségügyi szolgálat számos dolgozójának. Megkezdte újabb évadját a miskolci Magyar—Finn Baráti Kör. Tegnap este 6 órakor találkoztak a tagok az ifjúsági házban: dr. Keresztesi László, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem finn-ugor tanszékének tanára diavetítéses élmény- beszámolót tartott a hatodik finn-ugor kongresszusról. Mint Breitenbach József, a baráti kör vezetője elmondta, a jövő hónap elejétől kezdőknek és haladóknak a finn nyelv oktatását tervezik. Épepn most jelent meg a tankönyv, amelynek egyik szerzője dr. Keresztesi László. A tanfolyamra még lehet jelentkezni az ifjúsági házban. A következő foglalkozás októberben lesz. és érdekes a téma: A medvekultusz és a sámánizmus címmel tartanak előadást az érdeklődőknek. Már megkezdődtek a magyar—finn baráti körök második országos találkozójának A munkahely vagy az iskola és a lakásunk után minden bizonnyal a legtöbb időt buszon, villamoson töltjük. Ráadásul időnk többnyire rövidreszabptt, s elvárjuk, hogy gyorsan és lehetőleg kényelmesen szállítson minket úticélunkig a Miskolci Közlekedési Vállalat. Az elmúlt egy-két évben egyre több gonddal küszködik városunk tömeg- közlekedése: kevés a sofőr, és sok a túl öreg jármű. Vajon mire számíthatunk a 80-as évek hátralevő részében? A kérdést Zimmer - mann Ferencnek, a MKV igazgatójának tettük fel. + FOLYTATNI KELL A VÁGÁNYCSERÉT — Sokat hallunk arról, hogy a szűkebb anyagi lehetőségek miatt szigorúan rangsorolni kell a fejlesztési célokat, ön mit tenne az első helyre? előkészületei; ezt jövőre Miskolcon rendezik meg. Meghívják a testvérvárosok köreit és Tamperéből is jönnek vendégek. Több száz résztvevőt várnak a találkozó színhelyére, a lillafüredi Palotaszállóba. Régi hagyomány már a Miskolci Vendéglátóipari Vállalatnál, hogy a pályakezdő szakácsokat, felszolgálókat, vendéglátóipari eladókat a vállalat vezetősége minden évben egy kis fogadáson látja vendégül. Az idén a Kakas csárda feletti rendezvényterem volt a fogadás színhelye: itt beszélt tegnap dr. Sugár János, a vállalat igazgatója a — A villamospálya rekonstrukciójának folytatását. Eddig több mint 90 millió forintért létrejött egy korszerű pályaszakasz a Tiszai pályaudvartól az Ady-hídig. A folytatás több évre szóló program. Ettől függetlenül tovább végezzük a pálya karbantartását, hiszen a biztonság a legfontosabb szempont. Villamosparkunk korszerűbbre cserélését sem lehet most már sokáig halogatni. Ha korszerűbbé válik a villamosközlekedés, növekedhet az utasok száma is —, bár a közelmúltban egy kicsit népszerűbbek lettek a villamosok. + HA LENNE FORGALMI JUTTATÁS... — A városi tanács VII. ötéves terv-koncepciójában külön is szó esik az autóbuszpark ugyancsak halaszthatatlan fiatalításáról... — Sajnos, ma ott tartunk, hogy az állomány több mint 26 százaléka, 70 autóbusz már túllépte a „nullára futás” határát. Ez a fogalom azt jelenti, hogy üzemeltetésükkor nem képződik fejlesztési pénz, s persze egyre drágább a javítás is. Csak ez évente többmilliós veszteséget okoz nekünk! Az elkövetkezendő öt évben mind a 265 autóbuszunkat le kellene cserélni, és 60— 65 kocsi kellene, a járatok bővítésére, a zsúfoltság csökkentésére. De telephefiataloknak a vállalat életéről, mindarról, amit a cég vár az ifjú szakemberektől, s arról is, amit adni tud munkájukért cserébe. A fogadás ünnepélyesebb részét lezárva, az is hagyomány már, hogy kötetlen beszélgetés kezdődik fehér asztal mellett. Hogy e gesztus nem hatástalan, azt az is bizonyítja; bár a részvétel nem kötelező, a fiatalok túlnyomó része eljön a találkozóra. lyünk már most is kicsi, kénytelenek vagyunk autóbuszokat a repülőtéri végállomáson tárolni éjszaka. — A sajtóban az utóbbi időben sok szó esett a so- förhiányról. Most mi a helyzet? — Jelenleg 42 pilóta hiányzik. Ez első hallásra nem is tűnik olyan soknak, de az az igazság, hogy a hiányzó munkaórák pótlására egyre nehezebb rávenni a megfeszített munkát végző sofőreinket. Nincs ma már úgy megfizetve a buszvezetői munka, mint egykoron. Megoldást a budapestihez hasonló éves forgalmi juttatás bevezetése hozhatna, de erről tudomásunk szerint mindmáig nincs döntés. + ÉS A TARIFAEMELÉS? — A közlekedési tárca által is jogosnak tartott városi tömegközlekedési igényeink a közeljövő fél évtizedére kétmilliárd forintot tennének ki. Vajon ma milyen pénzügyi kilátásokat mérlegelhet a közelekedési vállalat igazgatója? — Ha az elöregedő buszokat kellő tempóban tudjuk cserélni, körülbelül 500 millió forintot tud fejlesztésre félrerakni a vállalat öt év alatt. Már most látható, hogy a hiányzó másfél milliárdnak minden valószínűség szerint csak egy kisebb hányadát kaphatjuk meg támogatásként. — És a tarifaemelés? Sokan azt mondták a bejelentése után, hogy ezentúl aztán igazán lesz miből gazdálkodniuk a közlekedési vállalatoknak... — A tarifaemelés bevételéből most 1985-ben — csak egyszeri alkalommal — 10 százalékot megkapunk. Ezt az összeget nem lehet fejlesztési célokra, béremelésre felhasználnunk. Hathét millió forintról van szó, s ezt utastájékoztató eszközökre, jegyárusító automatákra, az URH-s forgalom- irányítás fejlesztésére - fordítjuk. (kiss) Medvekultusz és sámánizmus Finnül is tanulhatnak Fogadás, pályakezdőknek Még mindig nehéz az iskolatáska
