Déli Hírlap, 1985. július (17. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-02 / 153. szám

Megvan az oka! Költöznek a fák „Minden ideköt” Párbeszéd, volt tanács*Inökütikkel Kertészek jelennek meg; a napokban a Szidva pariján, az LRM kapujától nem messze, cs körülbelül húsz méterrel odébb költöztetnek mintegy 259 fát. A csemeté­ket két éve telepítették. A környezetünk értekeinek vé­delmére oly’ érzékeny mis­kolciak minden bizonnyal szóvá teszik majd az esetet, s meglehet, hogy szervezet­lenséget emlegetnek érvként. Pedig van a közeljövőben bekövetkező költöztetésnek ésszerű magyarázata. ft A faköltöztetés szálai tér­ben egy picit messzebb ve­zetnek a Szinva partjától. Jövőre panelházak emel­kednek ki a földből a Ká­Ma még egyelőre szokat­lan, cs megyénkben egyedül­álló is az a vállalkozás, melybe a 101. Sz. Szemere Bertalan Ipari Szakmunkás- képző Intézet fogott. Elsős vilbnyszerelő-tanulói végzik a Kohóipari Szakközépiskola teljes villamos felújítását. Az iskola tanműhelyének elsősei lebontják a kohóipari régi elektromos hálózatát, új csöveket szerelnek be, veze­tékeket helyeznek el. augusz­tusban pedig, a festés után, helyükre teszik a különféle villamos szerelvényeket. A munka anyagköltséggel együtt több mint kétmillió forintjába kerül a beruházó­nak. a városi tanács műve­lődési osztálya műszaki ellá­tó szervezetének. A munka­díjra 700 ezer forint körüli összeget kalkuláltak, ám a 101-es csaknem 50 százalékos engedményt adva, 380 ezerért vállalta el a felújítást. A di­ákok két műszakban, délelőtt és délután dolgoznak, szak­Késésben az aratás A mezőgazdász mostaná­ban napfényről és melegről álmodik. Ügy van az eső­vel: a legrosszabb álmában se jöjjön elő... Kopasz Bé­lát, a megyei tanács mező- gazdasági osztályának veze­tőjét kérdeztük. Péter-Pál után néhány nappal: mikor­tól lehet aratni? — Ne várjon pontos dátu­mot — mondta. — Ha ilyen nyarad az idő, akkor... Min­denhol várják már azt a na­pot, amikor megindulhatnak, ám a talaj lágy, a kalászos még éretlen. Jó két-három hetes késéssel lehet számol­ni, a termést pedig most már olyan jó közepesre becsül­jük. A gépjavítások, a gép­szemlék általában befejeződ­tek, akad néhány mezőgaz­dasági nagyüzem, ahol még tartanak ezek a szemlék. A szövetkezetek, állami gazda­ságok jól felkészültek a nagy nyári munkára, különösebb probléma nincs. Az alkat­részellátás is megnyugtató­nak ígérkezik, bár előfordul­hat, hogy lesz néhány hiány­cikk. A Bodrogközben és a Taktaközben a belvíz is aka­dály, &L is hátráltatja a mun­roly utca és a Marx tér közötti szakasz északi olda­lán. A lakásépítés elenged­hetetlen követelménye a közművesítés; a majdan itt lakók egyetlen fontos szol­gáltatást sem nélkülözhet­nek. Meg kell tehát oldani többek között a távfűtést is, s ez a hálózat bővítésével jár. A megépülő lakótelep fűtési rendszere az LKM kiágazásához csatlako­zik. Innen indul te­hát a bővítés, s a vezetéket körülbelül 500 méteres sza­kaszon a Szinva partján kell lefektetni. A munkát pedig lehetetlen úgy elvé­gezni, hogy ne kerüljenek a két éve telepített fák útjá­ba. oktatóik és mérnökök irá­nyításával. Intézetük az el­végzett munkáért garanciát vállal; a felújítás végeztével a 101-es szakoktatói vizsgál­ják meg majd a rendszert érintésvédelmi szempontból. Mindenki jól jár: a műsza­ki ellátó szervezet az olcsóbb munkadíj miatt megtakarított összeget máshol tudja fel­használni. az elsős villany­szerélő tanulók pedig „éles­ben” próbálhatják ki az is­kolapadban és a tanműhely­ben megszerzett ismeretei­ket. A 101-es a bevételt az intézet és a tanműhely be­rendezéseinek, .fejlesztésére fordíthatja;- A hírek szerint a kohóipariban is elégedet­tek a diákok gyors és tiszta munkájával. A 101-esnek ez az első ilyen jellegű vállalkozása, s hasonlót — siker esetén — a jövőben is szívesen vállal­nak, amennyiben a megbízást és a terveket idejében meg­kapják. ka megindulását. Egyébként a termelőszövetkezetek, gaz­daságok idén is folytatják a korábbi évek jó gyakorlatát: segítik egymást az aratás-; A távfűtési hálózat bőví­tése tehát a kertészek mun­kájával kezdődik. Bár a mostani időszak nem ked­vez a fialal növények átte­lepítésének, a szakemberek mégis úgy látják: a közte­rület díszei nagyobb káro­sodás nélkül vészelik majd át az akciót. Ezután kezdik a csövek fektetését az ÉÁÉV dolgozói, ők nyertek ugyan­is azon a versenytárgyalá­son, melyen a tét az új la­kótelep közművesítése és a távhőrendszer bővítése volt. A lakótelep építését, a közművesítést megelőző fa­költöztetés a városi tanács, a Miskolci Beruházási Vál­lalat és a Kertészeti Válla­lat egyetértésével és együtt­működésével történik. En­nek ellenére könnyű volna egyetlen szóban véleményt alkotni: fejetlenség. Azt a tényt viszont figyelembe kell venni, hogy Miskolcon a fejlesztés útjai nem mindig rög nélkül valóak, s azt is méltányolni kell, hogy a nö­vendék fák megmentése ér­dekében a tanács és az em­lített vállalatok ma még nem mindennapinak számí­tó módon működnek együtt. Anyagmozgatás és automatizálás Ma és holnap a Gépipari Tudományos Egyesület Bor­sod Megyei Szervezetének Anyagmozgatási Szakosztá­lya. az MTESZ Borsod Me­gyei Szervezetének Anyag- mozgatási és Csomagolási Bi­zottsága és a Miskolci Aka­démiai Bizottság Gépészeti Szakbizottságának Anyag- mozgatási Munkabizottsága — Transcomp ’85 — Az anyagmozgatás automatizá­lása és számítógépes terve­zése címmel országos ta­nácskozást rendez a Nehéz­ipari Műszaki Egyetemen. ban. A szlovákiai földeken is aratnak borsodiak, s vi­szont. Talán július tizediké, tizenötödike tájt megkezdőd­het a gabona vágása A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Szocialista Magyarországért Érdemrenddel tüntette ki Rózsa Kálmánt, aki tizenegy éven át töltötte be Miskolc Város Tanácsa éJén az elnöki tisztet. Nyugdíjba vonu­lása alkalmából, sok évtize­des munkásságának elismeré­seként kapta a rangos kitün­tetést. Dialógusunkra még az elnöki rezidenciában v került sor. ele az író- és tanácskozó­asztalokon már nem zsúfolód­tak aktahalmok. A dolgok közepébe vágunk: Szereti Ön Miskolcot? — Imádom! Nekem hiába mondanak rosszat róla. mert — noha nem vagyok ősho­nos, csupán 1948-tól élek itt — számomra kedvesebb és jobb város nincsen . _ — Miért? \ — Minden idefcöt. A mun­kában töltött éveket — ke­vés kivétellel — itt tudom magam mögött. S vallom, hogy ha valaki ennek a vá­rosnak az ügyeivel foglalko­zik, nem lehet, hogy ne sze­resse meg. Sok szépség van Miskolcban. És sok szép és jó emberi kapcsolatot lehet teremteni. Nem egy esetben volt lehetőségem Pestre el­menni: mindig kibújtam aló­la. Nem ázért, mert itt elnök lehettem, ott még kevesebb lettem volna... Ám, ha itt végigmegyek a Széchenyi úton, összeszámolni is nehéz volna az embereket, akik rám köszönnek, vagy akik­nek én köszönhetek. És ezt semmivel som leitet helyet­tesíteni __ — Szeretik a mtSkytéBíR? — Ügy hiszem, nem külö­nösebben, Persze lehet, hogy szkeptikus vagyok. Nagyon sokaknak, akik ügyes bajos dolgaikkal hozzám fordul­tak, s akik rendszerint már több fórumot megjártak a tanácsi berkekben, számta­lanszor kellett nemet mon­danom. Mindenesetre a tisz­teletet, árrá körülvesz, in­kább a tanácselnöki pozíció javára írom. „ — Sok barátot szerzetei — Széles körű az isme­retségem. De barátom? Csak nagyon kevés... — Rózsa Kálmán azok közé a vezetők közé tartozik akik­nek a magánéletéről nem pletykálnak a miskolciak . . . — Nem építkeztem Tapol­cán! — Hot építkezett? — A lányomnak hétvégi házat építettem a Rakacai- tónál. — A Trabantja megvan még? Talán ez, és a horgászszenve- délye. ami szélesebb körben ismert. — Igen. a Trabantom meg­van, de ez már a negyedik... — Unokák? — Kettő. Egyébként, ha kívánja, mondom a nacioná- lémat: most 59 éves vagyok. Komáromban születtem, apám postás volt. Hatan vol­tunk testvérek. A Batya ci­pőgyár magyarországi válla­latánál, a Ciktánál töltöttem kereskedőinas éveimet. Ami­kor 1947-ben áttelepültünk Magyarországra, Martfűn kezdtem. Aztán Szolnok. Vác. Győr. Békés, Miskolc, Kapos­vár után Űj-Diósgyőrbe» — a mostani Marx téri cipő- boltban — lettem eladó. Ott ismerkedtem meg a felesé­gemmel. Pénztáros volt az üzletben. — S a tanácsi karrier? — 1951-ben a Zalka Máté páncélostiszti iskolára hívtak be. Nem mehettem el. beren­deltek a pártbizottságra. El­vették a behívómat, és azt mondták, hogy a megyei ta­nács kereskedelmi osztályára kell mennem dolgozni. — Hogy fogadta? — Akkoriban magyar sa­játosság volt, hogy nemigen járkáltunk hivatalokba. Éle­temben is ritkán fordultam meg addig a hatóságoknál. Azt sem tudtam, mit kell ott csinálni. Kaptam egy üres íróasztalt. Ráadásul olyan emberek vettek körül, akik­nek legfeljebb egy-kéthóna- pos fórjuk volt előttem a ta­nácsi munkában, vagy utá­nam érkeztek. Tanulói sem volt kitől. Biztos., hogy sok olyan hibát elkövettünk, amikről még ma sem tudunk. Azért persze lassacskán bele­jöttem. Taníttattak is — el­végeztem a kereskedelmi akadémiát —, és sokat segí­tett, hogy párttitkárpak vá­lasztottak meg — előbb csak alapszervezetinek. majd csúcs vezetőséginek —, s így nemcsak egy szeletjét ismer­tem meg a tanácsi feladatok­nak. És persze — korosztá­lyomhoz hasonlóan — én is megjártam a hivatali sza­márlétrát : előadó voltam, csoportvezető, osztályvezető­helyettes, s 1958-tól a keres­kedelmi osztály élére kerül­tem. Életem egyik legszebb időszaka volt, amit ott töl­töttem. Nagy önállóságot adott. — Nagyobbat, mint sac elnöki szék? — Nem lehet a kettőt ösz- szehasonlítani! Nem nagyon szeretem azt a szót, hogy ha­talom. de hát így vap: egy osztály élén is van hatalma a vezet ön ele, meg az elnöki székben is._ Nem személyes hatalom, mert a funkcióval együtt kapja az ember, s el is lehet veszteni, akár öt perc alatt. De ott — igaz, szűkebb területen —. nagyobb biz­tonsággal lehetett mozogni. Mert ismertem minden em­bert. S mindent, ami azzal a munkaterülettel összefüg­gött ... — Mikor került át a város- hoz? — 1963 márciusában. Meg kell hogy mondjam: nem nagy örömmel jöttem, noha elnökhelyettes lettem. Nehéz volt megszokni: számomra teljesen 'idegen volt a mun­katerület, minthogy akkor­tájt Miskolc megyei jogú volt, s a megyétől független. Ám sok segítséget kaptam az akkori elnöktől. Fekete Lász­lótól. — Visszaélt valaha a hata­lommal? — Nekem föltették már ezt a kérdést egyszer egy olyasfajta fórumon, mint amilyen, a tévében most a Hatvanhat. Ott is különböző színű lámpákkal jelezték vissza a véleményüket a résztvevők. Én akkor azt vá­laszoltam, hogy tudatosan sohasem éltem vissza a ha­talommal. De abban nem va­gyok biztos, hogy az intéz­kedéseim között nem voltak-e olyanok, amik azt a látsza­tot keltették. Mondanom sem kell, hogy a piros lámpát kapcsolták be: nem hitték el. Pedig én most is csak azt mondhatom, előre megfontolt szándékkal nem hiszem, hogy valamikor is visszaéltem vol­na vele... — A városi tanács dolgozói szerint keménykezíí főnök Ró­zsa Kálmán. Apelláta nincs a szava ellen. Ebből a szobából milyennek látja ezt? — Szerintem még határo­zottabb vezetésre van szük­ség! Nézze: minden hivatali apparátus hajlamos arra, hogy kiépítsé a maga hatal­mi köreit, és ne szolgáljon, hanem hatalmat gyakorol­jon. Nehéz — s tulajdonkép­pen maradéktalanul-szinte le­hetetlen! — minden tanácsi dolgozóval megértetni azt, hogy a hatalmat gyakorolni itt van a tanácstestülét és a végrehajtó bizottság. Nem a lakásügyi vagy az adóügyi előadó kap rá jogosítványt... — Amikor tizeneev évvel ez. előtt átvette a város kulcsát, ígv képzelte a majdani méne­ket? — Nem egészen! Abban bíztam, hogy az. alapigények tekintetében — gondolok a lakáshelyzetre, a külterüle­tek közművesítésére vagy a Szondi-telepre — jobb vagy más viszonyokat teremthe­tünk 1985-re. — Mire a legbüszkébb? — Miskolc városiasabbá vált. De nehogy bárki fülé­ben is öndicséretként hangoz­zék ez. Ha más lett volna az elnök, ez a folyamat ak­kor is bekövetkezák... S ami még jó érzés: az utób­bi években a miskolciak kez­dik Miskolcot jobban szeret­ni. — Van amit szívesebben csi­nált volna másként, de meg kellett alkudnia? Megmondom, mire gondolok ... — Elmondom én! Van. Pél­dául: jobb anyagi feltételek mellett más lakásépítési mó­dot lehetett volna választani, S bár kételkedni lehet ab­ban. hogy mindig a legsze­rencsésebb megoldások mel­lett döntöttünk, hadd mond­jam meg: ekkora lakásmeny- nyiséget másként, mint ház­gyárral, előállítani ma sem lehetne. — Elégedett magával? — Hadd ne fogalmazzam meg ... Biztos: ha ma kezde­ném, sok mindent máskép­pen csinálnék. — Beszélgetésünk kezdetén: azt mondta: imádja ezt a vá­rost. Miért nem jelöltette ma­gát az új tanácstestületbe? — Felajánlották ... Sok fejtörést is okozott a válasz, bár elég gyors elhatározású embernek ismerem magam. De... Úgy vélem, ha a tes­tületben ott vagyok, ez való­színűleg az utódomat is za­varná. Néhány dolog nyil­ván engem is zavarna. Ha nem szólok a testületi ülése­ken, azt mondhatnák: visz- szahúzódott, érdektelenné vált, közömbös lett. Ha szó­lok, esetleg megkapnám: az ördög vigye el, ott volt hu­szonkét évig. miért nem úgy csinálta!... De nem hagyom cserben a várost. Tagja va­gyok a városi pártbizottság­nak, s társadalmi munkában szívesen vállalok tanácsi fel­adatot. Nem másodállásra gondolok... Nálunk ez nem divat! Radványi lm Szokatlan vállalkozás Felújítják az iskolások Melegről, napfényről álmodnak... jjc A termés nem ígérkezik rossznak, de az érés késik.,; (Kerényi felv.)

Next

/
Thumbnails
Contents