Déli Hírlap, 1985. június (17. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-10 / 134. szám

Autósok bosszúságára

Az LKIU

Itthon van a berendezés

Sárgán villognak

A7 MRV kérte • Uctejczőíiik a karbantartás

A gyalogosok keveslik, az autósok pedig sokallták 9 miskoíei jelzőlámpák számát. Az igazság az. hogy elegendő van belőlük; gondot leginkább az jelent, hogy a meglévők eléggé rendszertelenül működnek. S a legtöbb lámpa mostanában csak sárgán villog.

Bosszantó, amikor csúcs- forgalomban hosszú percekig állunk a kereszteződésben kocsival vagy gyalogosan, hogy átjuthassunk, mert a lámpák nem biztosítanak, elsőbbséget. És sokáig várakozunk a piros jelzés előtt, például a Muskátli ételbár előtt, hogy áthaladhassunk a teljesen néptelen gyalogátkelőhelyen. Mi az oka annak, hogy a lámpák rendszertelenül működnek, s nem segítik elő az autóforgalom zavartalanságát?

Mint megtudtuk. Miskolcon a 3. számú út jelzőlámpái a Közlekedési Minisztériumhoz tartoznak, s a Miskolci Közúti Igazgatóság kezelésében vannak. Ezek aránylag szinkronban működnek, a forgalom alakulásának megfelelően. csupán az Ady-hídi csomópontban kapcsolták ki a lámpákat a Miskolci Közlekedési Vállalat kérésére, hogy meggyorsítsák a villamosok áthaladását. Egy hónap múlva, amikor befejezik

a sínpálya rekonstrukcióját, visszaállítják a régi közlekedési rendet.

A Városgondnokság kezelésében 28 csomópontban üzemel jelzőlámpa Miskolcon. Az északi tehermentesítő, az Árpád, valamint a Herczeg Ferenc utcai lámpák kivételével valamennyit számítógéppel vezérlik. Ha rendszeresen üzemelnének, nem lenne különösebb gond velük, ám mindig akad néhány csomópont, ahol csak sárga figyelmeztető jelzést adnak az autósoknak. Az elképzelések szerint reggel 8 órától délután 5 óráig hétköznap és llétvégeken egyaránt működniük kellene ezeknek a jelzőlámpáknak. A Városgondnokság szerelői naponta kétszer is ellenőrzik őket. Ennek ellenére előfordulhat, hogy egy-egy kéreszteződés- ben egy teljes napon keresztül is üzemképtelen a jelző- rendszer.

Az elmúlt hét végén fejezték be az irányítórendszer karbantartását. Amíg ez a munka folyt, helyenként naponta két-három órán át is kikapcsolták a lámpákat. Ezen a héten az utolsó simításokkal is végeznek, s az elkövetkezendő napokban remélhetőleg már kevesebb panaszt hallunk a lámpákra.

(szántó)

5^; Mongóliába viszik magukkal az itt tanultakat

(Kerényi László felvétele)

A húskombinát jó iskola

Miniéi nMsok

A Mongol Népköztársasággal kötött államközi szerződésünk értelmében, már két éve tanulják az élelmiszeripari szakmát, azaz a hentesmesterséget a messziről jött vendégek. A miskolci luis- bomb'náthán az elmúlt esztendőben hatvanan. az idén pedig negyvennyolcán sajátították. sajátítják el a mun- kaíogásokat, A mostani csoport január 28-án érkezett az Ulan Bátortól 200 kilométerre levő. egernyi nagyságú Darlianból.

Vezetőjükkel. Csovahu Pu- revdorzzsal, és tolmácsukkal. Szanzsa Zoriggal beszélgettünk e kiadós tanulmányúiról. Elmondták, hogy június 30-án gazdag szakmai tapasztalatokkal térnek majd haza — és kellemes élmér nyekkel. Szívesen jöttek ide. hiszen a korábbi csoport tagjaitól tudták, hogy a miskolciak ió tanítómesterek. Három héten át elméleti oktatást kaptak, megismerkedtek a kombinát üzemrészeivel. a vállalat munkájával, s alkalmuk volt a munkafogásokat is alaposan begyakorolni. A 45 leendő szakmunkás, illetve a három technológus a magyar technológia szerint épült, ottani húskombinátban dolgozik majd. Tolmácsuk Magyarországon végezte az Élelmiszeripari Főiskolát, s ez idő alatt alaposan gyakorolhatta a nyelvet. Társai az ő .segítségevei sok-sok szakmai kérdésre kérték a miskolciak válaszát.

A BÁÉV. munkásszállásán, a Selyemréten, együtt lakik az egész csapat, s elégedettek az ottani körülményekkel is. Szabadidőben a húskombinát KISZ-eseivel gyakran kirándultak, megismerkedtek Miskolc és a város- környék nevezetességeivel. Élményszámba ment az aggteleki barlangtúra is. s ha tehették, koncertekre látogattak. Hazatérve, a szakmai tudnivalókon túl. élniényeik- ről is beszámolnak maid.

O. E.

Színe és

Kanárik és papagájok

A kerthelyiség árnyat adó fái alatt — ilyen is van Miskolcon, bár kevés — elandalít bennünket a madárfütty. Még rigónóta is hal- lik valahonnan a tető magasából. Ilyenkor, alkonytájt gyújt rá az elegáns fekete öltönyhöz sárga csőrt viselő cimbora. A társaság egyik tagja tudni véli, hogy nem feltétlenül szerelmi dal ez. könnyen meglehet, hogy sötét fenyegetés rejlik a trillákban: ez az én birodalmam, ha idemerészkedsz, megtépem a toliad! A megjegyzés arra indítja a társaságot. hogy elővegye ornitológiái tudományát, és fél óráig nem esik szó másról, mint a madarak fajtáiról, szokásairól. A legnagyobb sikere annak van. aki elmeséli. miért nem tartanak egy lakásban kanárit és papagáit a tenyésztők.

A kanári köztudottan művésze a füttynek, a papagáj viszont az utánzásnak. Az utóbbit szorgalmas tanítga- tással arra is be lehet idomítani, hogy megmondja a nevét: Pityuka vagyok! — avagy jó reggelt kívánjon gazdájának. Ebbéli képességét akkor ís gyakorolja, ha gyakran hall kanárinótát. Eltanul tőle egy-két trillát, és fajtáját jellemző bőbeszédűséggel vég nélkül ismételgeti. Addig-addig rikácsolja. míg tele nem tömi vele a kanári érzékeny fülét, és ettől kezdve a sárgaruhás énekes is papagájul fújja a nótáját. Egyre fal- sabb a dal, amit képtelenség kitörölni apró agyából. Gazdája nem tehet mást, megszabadul tőle valamilyen módon. Valószínűleg ugyanezt teszi a papagájjal is, mert a rikácsolásba fúló füttykoncertnél csúnyább madárhangot elképzelni is alig léhet.

— És ha még csak a 'madaraknál lenne így — veszi át a szót az asztaltársaság ironikus megjegyzésre mindig kész tagja. — Nem tudom, megfigyeltétek-e,. milyen riasztóan hangzanak az egyébként ízes beszédű parasztemberek szájából az ilyen szavak: ,,megvalósítjuk a célkitűzéseket’', vagy ..felvetjük a problémákat”. Nem kétséges, ezek a hajdan szép hangú „kanárik” „papagájoktól” tanultak énekelni. Mert félelmetes gyorsasággal tanulják meg egyre többen a tudálékos rikácsol Ebben persze, nektek. zsurnalisztáknak nagy és dicsőségesnek egyáltalán nem mond- (ható szerepetek van — fordította felém az irónia' nyílpuskáját —. hiszen a tömegkommunikáció csatornáin terjed leginkább a nyelvi fertőzés.

Gyenge pajzsként azt kaptam magam elé. hogy az írott sajtó munkatársai, a tévé- és rádióriporterek vannak legközelebb a papagáj- kalitkához. s annyit tömik a fejüket az idézettekhez hasonló szó-szörnyekkel, míg

— észre sem veszik — beléjük ragadnak. Bár a végeredmény ugyanaz, ennél is idegesítőbb, ha a még jó fülű újságíró azért adja tovább a hivatali zsargonba csomagolt ' semmitmondást, mert a papagáj kalitkája magas polcra van téve.

Amikor úgy éreztük, hogy kimerítettük a papagájos témát, átváltottunk a szökő- kútfestés ügyére. Talán emlékeznek rá, e hasábokon esett szó arról, hogy félretéve a jó ízlést, bili-kék, illetve kályha-ezüst színűre festették a Hoffmann Ottó utca sarkán levő szökőkutat. Azóta annyi történt, hogy az illetékesek, hogy úgy mondjam. megüzenték: a kék. illetve ezüst festéket alapozásnak szánták. Nagyon kíváncsi vagyok rá. hogv mihez szánták alapul!... Hajlok rá. hogy annak van igaza. aki asztalt bontó társaságunktól ezzel búcsúzott:

— Szerintem a szökőkút ürüsvén sem beszéltünk másról, mint azt megelőzően. A papagáirikács leginkább akkor hallik. amikor nincs mondanivalója a nyilatkozónak. vagy szándékosan mellébeszél.

Ebben maradtunk, és ked- vünk csak azért nem rom1 lőtt el végképp, mert még mindig szólt a tető magasából a rigófütty — tisztán, romlatlanul.

(békés)

fejlesztése

A Lenin Kohászati M k fejlesztésének fő irápyn . s ezek megvalósulásának ^.lé- tőségéiről tart előadást Sipos István technikai és fejlesztési főmérnök a Diósgyőri Vasas Művelődési Központban, ma délután negyed háromtól. A rendézvényt a 23. Borsodi Műszaki és Köz- gazdasági Hetek eseményeinek sorában tartják.

Apasztják a duvadak számát megyénk vadászai: tavaly csaknem 7000 szőrmés és 16 000 szárnyas kártevőt tettek ártalmatlanná. Ennek ellenére nagyon elszaporodtak a ragadozók: nem bizonyult elég hatékonynak a ködgyertyás, s a fegyveres duvadapasztás jelenlegi módszere, szervezettsége. A forgalomban levő, úgynevezett F 1-es mérgező tojás sem elég hatásos a veszélyes ragadozók ritkítására.

Hallásvizsga a gépgyárban

A Diósgyőri Gépgyárba felvételre jelentkező munka- vállalókat — az' alapos orvosi vizsgálaton túl — au- diolögiai szűrésnek is alávetik. Ezzel elejét veszik, hogy a zajos munkahelyekre hallássérült egyének kerülhessenek. A hallásvizsgálatokon még az ipari tanulóknak is át kell esniük.

torból, s mi az, amit pótolni kell. Nagy bánata az is a miskolci vendéglátósoknak, hogy hiányzik a pultról a hajdani márványborítás, eltűnt a berendezésbe? tartozó két velencei tükör, e' nincs meg a díszes csillái sem. Hogy mikor kelt iába ezeknek a holmiknak, eny- nyi év múltán már lehetetlen megállapítani.

A Dominó átépítésének terveit Dufala József belső- építész készítette el. A régi bútorokat, a bejárattól balra, a jelenlegi pult helyére tette. Eredetileg a pohárszekrény és a pult a bejárattal szemben helyezkedett el. ezt azonban a Dominóban most nem lehet megoldani, mert a bejárattal szemközti falon ajtó nyílik a presszó hátsó helyiségébe. A bútort egyébként fehérre festik.

Mindenki azt kérdezi oer- sze, mikor lesz mindebből valóság. A Miskolci .Vendéglátóipari Vállalat úgy tervezte. hogy az idén hozzáfognak az átépítéshez. De ekkor még nem tudták, hogy a bútor . ilyen rossz állapotban van, ezért sok függ attól. mit mondanak a helyreállításra vállalkozó kivitelezők. Egy azonban mm most bizonyos: a vállalkoza igen sokba lóg kerülni.

(kiss)

A díszeket fenyőfából faragták

(Kiss László felvételei)

Mintha egy jó tündér tett.) volna csodát — igaz. jócskán megkésve. Két régi miskolci vágyálomról van szó: a Roráriusz és a Rácz cukrászdák helyreállításáról. Év- 1 tizedek óta különféle fórumokon hallatták hángjukat a. miskolciak, hogy jó lenne, végre, ha a két hajdani patinás vendéglátóhely meglevő berendezéseit a vános visszakapná, és méltó helyen, újra eredeti szerepükbe állítaná vissza. Ha minden igaz, nemsokára mind a két kívánság teljesül...

A Roráriuszról már sokat; írtunk, ezért olvasóink jól í tudhatják, hogy a Roráriusz berendezéseit a felújítás alatt t levő Pannónia Szálloda föld- ; szinti részén helyezik el, a hajdani Hungária bisztró helyén. A kivitelezők már dolgoznak az átépítésen. De most inkább a másikról, a Rácz cukrászdáról adnánk hírt, hiszen erről eddig semmi jót nem hallhattak a miskolciak.

Kezdjük a legfrissebb újsággal: a Rácz cukrászda bútorai már ismét-Miskolcon vannak, a Miskolci Vendéglátóipari Vállalat raktárában. A cég azt tervezi: a Tanácsház téri Dominó cukrászdát építik át úgy, hogy méltó környezetbe kerülhessenek az ódon bútorok. Mondhatnánk azt is, hogy eddig a jó hír, s most következik a rossz. Ugyanis a Vendéglátóipari Múzeumtól visszakapott bútorok nagyon megviselt állapotban vannak, rosszabban, mint ahogy azt a miskolci szakemberek várták. A díszes pohárszekrén.y és a pultsor fenyőfából készült, s ez nem túl időtálló anyag. Amikor a bútort eltávolították ere+ íme a régi pohárszekrény

deti helyéről, sok sérülés érte, és az azóta eltelt idő sem tett jót a festett fának, a faragványoknak. Jelenleg a vállalat szakértőket keres, akik vállalnák a helyreállítás munkáját, első lépésként megállapítva. Imi az, ami megtartható a régi bú-