Déli Hírlap, 1985. június (17. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-06 / 131. szám
A kongresszusi határozat szenemében H TETTEKEN A SOR írta: Budi a József, az MSZMP Miskolc Városi Bizottságának efső titkára Éppen tizedik hete, hogy párttagságunk es a társadalom szamára az MbZMF XIII. kongresszusával véget ért a számvetés, erőfelmérés es jövőmeghatarozas több hónapos időszaka. Véget ért a beszámoló taggyűlésekkel kezdődött eseménysorozat, de nem fejeződött be, nem zárult le az eszmecsere. A közös program létrehozása után folytatás szükséges: a kongresszus határozatából és szelleméből adódó konkrét, helyi teendők megfogalmazása és cselekvéssé formálása. Az elmúlt öt évben végzett munkánk körülményei és feltételei miatt érthető, hogy a szokásosnál is élénkeb b figyelem és érdeklődés kísérte a mérlegkészítést. Felszabadulásunk 40. évfordulója nemcsak kínálta a lehetőséget, hanem igényelte is — hogy ne csak a ’80-as évek első feléről, hanem a szocialista építésben megtett, immáron korszakosnak minősíthető útról is értékelést készítsünk. Ebből a szempontból eredményeinket méltán nevezhetjük történelminek: társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális téren, országosán és helyben egyaránt. Az utolsó öt év azonban sok tekintetben más volt, mint a megelőző évtizedek. Nem annyira a sokat és joggal emlegetett nehézségek miatt — hiszen nehéz helyzetben voltunk már máskor is —, hanem mért a feladatok rendkívül bonyolultak voltak. A világgazdaság változásai különböző akadályokat állítva elénk, immár egy évtizede hatnak fékezően és kényszerítőén fejlődésünkre. Érthető tehát, ha még sohasem voltak ilyen szerények, kevésbé látványos gyarapodást ígérőek a céljaink, s ugyanakkor minden eddiginél nagyobb fegyelmet, összefogottságot, áldozatokat igénylő a megvalósításukért folytatott munka. Megküzdöttünk a gondokkal, talpon maradtunk, de nem egészen azon a módon, ahogyan azt korábban elképzeltük és ahogyan a legcélszerűbb lett volna. Az egyensúly javításában az elosztás módosulása, a belső felhasználás, ezen belül is a felhalmozás visszafogása játszotta a főszerepet, és az életszínvonal megőrzését, sem tudtuk teljes mértékben megvalósítani. Miközben a fő irányokban egyetértettünk, az alkalmazott megoldások vitákat is kiváltottak. Egység, fenni akarás, optimizmus A kongresszusi felkészülés jó alkalomnak bizonyult arra, hogy felgyülemlett tapasztalatainkat rendszerezzük, és a „hogyan tovább’ megválaszolásában hasznosítsuk. A pártszervezetek minden szinten igényelték és ösztönözték az őszinte véleményeket, s a párttagság élt is jogával, teljesítette kötelességét. Növekvő önállóság, a kezdeményezőbb, nagyobb érzékenységű politikai munka igénye hatotta át, széles körű aktivitás, jó politikai tágkor jellemezte a munkát. Részt vettek ebben a társadalmunk ügye iránt felelősséget érző. tenni akaró pár- tonkívüliek tömegei is. A párbeszéd nemcsak a körül zajlott, ami eddig történt, sokkal inkább az állt a középpontban: milyen lesz a fcolnap, hogyan tudunk fejlődni, mik ennek a helyi lehetőségei? A viták szellemet, hangvételét a párt, a szocializmus ügye melletti elkötelezettség, a javító szándékú cselekvés készsége jellemezte. Köszönet érte elv- társainknak, barátainknak, akik vállalkoztak rá, hogy véleményükkel hozzájáruljanak a közös gondolkodáshoz. Ismételten bebizonyosodott, hogy a való élet tapasztalatain alapulva visszavonhatatlan és erősödő az egység a politika alapkérdéseiben: a szocializmus igenlésében, a párt vezető szerepének elismerésében, igénylésében. Ebben folytatást és nagyobb következetességet, szilárdságot vár a társadalom. A részkérdésekben azonban a vélemények sokszínűbbek, mint bármikor. Nyugtalanítónak kell-e ezt tekintenünk? Semmiképpen! Egy fejlődő, gazdagodó, differenciálódó szükségletű társadalomban az egység fogalmát kell újra értékelnünk Nézetekben, gondolatokban abszolút egységet teremteni elképzelhetetlen, de értelmetlen is lenne. Az igazság úgy formálódhat, ha nyitottak vagyunk egymás tapasztalata iránt, s ehhez vita kell! Az egység minősítésének alapja csak a tett és az ennek alapján született eredmény lehet. Az alkotó eszmecsere a politikai kultúra fejlődésének fontos hajtóereje, színvonalának egyik mércéje. Az önállóságra törekvés, mely a kongresszusi felkészülés egész időszakában. mindenütt jelen volt, a többféle álláspont szintézisének szüntelen keresése, a reálisan valóra váltható eszmények, célok kutatása bizonyította, hogy ez az erő hat: folyamatosan tanít értőbben érzékenyebben bánni a valósággal. A felemelkedés és munka programja A kongresszust — sokakban az utolsó pillanatig — felfokozott várakozás előzte meg. Valóságos társadalmi igényt jelzett ez, hiszen a gazdasági fejlődés, az élet- színvonal gondjai mielőbbi változást, az ideológiai élet szaporodó kérdései egyre sürgetőbben időtálló válaszokat igényelnek. Nem lehet, nem szabad azonban a kongresszus számlájára írni, hogy a túlfűtött várakozást, a „csodavárást” nem teljesítette. Az ilyen nézeteknek nincs létjogosultsága. A gazdálkodás nemzetközi és hazai feltételei ugyanis nem változtak számottevően, ez egyhamar nem is várható. Továbbra is az eddigiekhez hasonló körülmények között, a meglevő erőforrásokra támaszkodva lehet és kell dolgoznunk. Már a kongresszusi felkészülés kezdetén körvonalazódtak azok a problémák, amelyek a párttagság és a közvélemény szerint is megoldásra, rendezésre várnak, így például a gazdaság jövedelemtermelő képességének fokozása érdekében a műszaki fejlesztés meggyorsítása. a társadalmi közéletet romboló jelenségek visz- szaszorítása, a szociálisan nehéz helyzetű rétegek — az alacsony nyugdíjúak. a családalapító fiatalok — fokozott támogatása. A XIII. kongresszus programjában, amely a fokozatos, tervszerű felemelkedés tennivalóit tartalmazza, visz- szatükröződik a nagy társadalmi eszmecsere minden tapasztalata és tanulsága: a folytonossággal párosuló megűjulas igényé és vállalása, a fejlődés élénkítésének sürgető kényszere ellenére is realizmus a célokban, készség a jobb, szervezettebb, fegyelmezettebb munkára és magabiztosság, hit a megvalósítás lehetőségében. Egyetértésre jutottunk abban, hogy mit szeretnénk elérni; s ez alapvető. Céljainkat azonban napi küzdelmeinkkel, a mindig éppen időszerű feladatok megoldásával érjük el. Megőrizve a kongresszusra való készülés őszinteségét és lendületét, a pártszerveknek és szervezeteknek azt kell tisztázniuk: elég jól és egyformán megértettük-e már azt, hogy helyileg milyen teendők állnak előttünk, s nem kerülhetjük meg a „hogyan” kérdését sem. A konkrét problémák, feladatok kezeléséhez, a bizonytalanságok leküzdéséhez a kongresszus útmutatást, eszmei-politikai orientációt, és nem recepteket adott. Bajainkra a gyógymódot magunknak kell megtalálnunk és alkalmaznunk. Gyorsabbon és bátrabban a szükséges változásokat A gazdasági helyzet látványos, gyors javítására meg nem érettek sem a külső, sem a belső feltételek. A tavaly örvendetesen tapasztalható élénkülés közben ugyanakkor azok a gondok jelentkeztek, amelyek miatt 1978-ban fékezni kellett: a fajlagos energiafelhasználás, az importhányad javulása megállt, a fogyasztásban meghatározott célokat sikerült teljesíteni, míg a termelés területén — különösen az idén — gondjaink vannak. A gazdaságnak többet kell nyújtania, mint eddig, de ebben csak intenzív jellegű forrásokra támaszkodhatunk, és a többnek elsősorban korszerűségben, minőségben kell megjelennie. A teljesítmények növelését a dolgozók tudására, szorgalmára, a műszaki és közgazdasági értelmiség tehetségére, aikotó kedvére kell alapozni. A vezetői munka mércéje mindinkább az legyen, hogyan tudja ezeket a szellemi energiákat hasznosítani, a fegyelmezettséget, szervezettséget javítani. A politikai feltételeket úgy kell formálnunk, hogy az emberi tényezőkben rejlő hatóerők felszabaduljanak. Sürgetően igazak ezek a követelmények' a város és városkörnyék üzemeiben is. A belső tartalékok, lehetőségek nagyobb mértékű feltárására úgy kell törekednünk, hogy egyúttal nyitottak is legyünk: nyitottak az igényekre, a máshol már kitalált, kidolgozott jó megoldásokra, készek azok mielőbbi hasznosítására. Elhamarkodni a dolgokat felelőtlenség, de ha tettekké érik az elképzelés, akkor gyorsabban és bátrabban kell lépnünk. Van már számos biztató kezdeményezés is, ezek közül azonban kevés az igazán újszerű, megragadó, izgalmas. Ma a gondolati fékek, a gyakorlat idejétmúlt elemeinek felszámolása a legfontosabb feltétele és forrása előrehaladásunknak és az az alap, amelyre a kívánt és tervezett élénkülés biztonsággal építhető. Társul ehhez a gazdaság- irányításnak sok mindenben újszerű feladatot jelentő változása. A tervezés és szabályozás módosulásaival már sokat gyakoroltuk az együttélést, s noha nagy az igény a stabilizálódásra, ez csak akkor várható, ha a jelenlegi keretek között képesek leszünk jobban megfelelni a követelményeknek. Ki kell tudnunk használni tehát az új lehetőségeket a piaci munkában, a műszaki fejlesztésben, a főmunkaidő becsületének erősítésében. A vállalatirányítás korszerűsítése a gazdálkodás személyi feltételeit rendezi újra, a megújulás gazdasági kényszerét a társadalmi ellenőrzés közvetlenebb formájával egészítve ki. A mi érdekünk, feladatunk és felelősségünk is, hogy ez a rendszer jól kiválasztott, tájékozott, folyamatosan felkészített tisztségviselőkkel, megfelelően működjék. A gazdaság területen lépéskényszerben vagyunk, ezért még akkor is előnyben kell részesítenünk az erőforrások hozamát íobozó, az értékterem tő képességet javító tennivalókat, ha azok átmenetileg bizonyos aránytalanságokat, feszültségeket okoznak. Vállalnunk kell ezt is, azonban nem tehetjük meg, hogy pusztán szemlélői legyünk az ilyen folyamatoknak, s az őket kisérő közérzeti zavaroknak! Rajtunk múlik, hogy a feszültségek lesújtó vagy előrelendítő hatása lesz-e az erőteljesebb, a meghatározó. Ehhez mindenekelőtt reális helyzetismeretre, önismeretre van szükség. Olyanra, amely nemcsak a ma egyenetlenségeit érzékeli, hanem a távlatokat is, és ösztönöz az értük való cselekvésre. Többet kell tudnunk és értenünk társadalmi és benne gazdasági valóságunkról, s nemcsak a nagy összefüggésekről, hanem bennük a részletekről is. Nem lehet eléggé hangsúlyozni a szocialista demokrácia fejlesztésének fontosságát. Óriási a társadalmi igény, hogy az emberek véleményüknek minden fontos kérdésben, rendszeresen, megfelelő fórumokon hangot adhassanak. Ez azonban nem korlátozódhat arra, hogy az eltérő, vagy ellentétes nézetek, érdekek felszínre jussanak! Az érdekek, a különböző álláspontok szabadabb megnyilvánulása feltételezi és igényli a különböző véleményekben, a napi tennivalókban és a hosszabb távú feladatokban a közös elemet kereső és kifejező, a közérdeket érvényesítő politikának, a párt szerepének ésfe- lelelősségének növekedését. A párt szerveinek és szervezeteinek ezt kell szem előtt tartaniuk, munkájukkal szolgálniuk az államélet és a gazdaság demokratikus fórumain. Józan önkorlátozásra azonban csak akkor számíthatunk, ha őszinte és igaz a helyzetelemzésünk, hiteles és nyílt a tájékoztatásunk: ha az embereknek szerepük van a döntésekben, ha bírálatukat komolyan vesz- szük, s ha nem engedünk a tőlük kért áldozatokkal ösz- szeegveztethetlen pazarlást, lazaságot, felelőtlenséget mások részéről. Helyi feladatok A kongresszusi felkészüléssel elkezdődött eszmecserét különféle formákban folytatjuk. Minden fórumon képviselnünk, értelmeznünk és magyaráznunk kell a kongresszus határozatát; kiemelni az elvi válaszokat, okos, meggyőző érveléssel elfogadtatni igazunkat, ahol meg bizonytalanságot észlelünk; a közgondolkodást, a tetteket, meghatározó tényezővé erősíteni a központi és helyi programelemeket. Kezdeményezzünk bátran, teremtsünk helyileg is fórumokat ehhez! Jussunk el minél több emberhez! A többhónapos politikai munka során sok-sok tapasztalatot szereztünk arról, hogy mi foglalkoztatja az adott kollektíva tagjait, mivel értenek egyet, mit utasítanak el, mit szeretnének elérni, miben társak. Térjünk vissza ezekre! Vegyük számba és rangsoroljuk újra megvalósításuk fontossága szerint a feladatokat, gyorsítsuk fel a helyben elintézhetők megoldását, kísérjük figyelemmel a továbbított kérések sorsát. Nézzük át, mit kell korábbi határozatainkon módosítani, s a tervezésnél váltsuk napi gyakorlatra azokat! Tájékozódásunk, ellenőrzésünk legyen mindig célirányos, konkrét és aktuális. Kérjük a különböző társadalmi és tömegszervezeteket, vállalják a jellegüknek leginkább megfelelő feladatok megoldását. Egyszóval, helyben is alkossunk olyan gazdasági-politikai programokat, amelyek erősítik a bizalmat, szélesre nyitják az önálló, kezdeményező magatartás, a a közösséget szolgálni képes energiák előtt a kapukat, és igénylik, hogy az emberek éljenek a lehetőségekkel. Becsüljük meg jobban azokat. akik a köz ügyeit a magukénak érzik, s készek érte tenni is. Ahhoz, hogy a tenniakarás kibontakozzék. sok munkahelyen jobb légkörre, jobb emberi kapcsolatokra van szükség. Erre is érzékenynek kell lennünk! Az egymás iránti figyelem, törődés nem igényel drága beruházásokat, mégis elengedhetetlen összetevője az emberek közérzetének. Ne feledjük, az emberi közérzet termelőerő is! A kongresszus határozatában viszontlátjuk a nálunk is megfogalmazódott, fontosnak ítélt témákat: a termeléssel, gazdálkodással ösz- szefüggő feladatokat, a műszaki fejlesztés gyorsításának igényét, a nagyüzemek alapvető szerepének megerősítését, az állami lakásépítés arányának növelését, az alacsony nyugdíjak gazdasági lehetőségeinkkel összhangban történő emelését, az ifjúsággal való megkülöhböztetett törődést, a közélet tisztaságának őrzését, az állampolgári fegyelem javítását. Híz bizonyítja, hogy igényeink és törekvéseink egybeesnek az általánosan elfogadott célokkal. Tudjuk, tapasztaljuk, hogy a kiegyensúlyozott politikai viszonyok megteremtésében, megőrzésében ma már mind jelentősebb a helyi erőfeszítések szerepe. Tanácskozásaink fontos tanulsága, hogy nagyobb figyelem szükséges a nagyüzemi munkások élete iránt, helyzetük sok tekintetben javításra szorul. Nem magyarázható ez csupán azzal, hogy a gazdasági nehézségek őket érintették leginkább, hiszen a Lenin Kohászati Művekkel szemben a Diósgyőri Gépgyár éppen legsikeresebb öt évét tudhatja maga mögött. Hiába kezeltük sorsukat megkülönböztetett figyelemmel. a társadalmi-gazdasági, kulturális, értékrendi változások előnyeit kevéssé sikerült javukra fordítani. Az értelmiség részéről nagy erővel jelentkezik az alkotókedvet fékező korlátok lebontásának igénye. Ez egyezik gazdasági, társadalmi. várospolitikai törekvéseinkkel. Ahhoz, hogy az értékteremtő szellemi munka minél mélyebben hassa át mindennapjainkat, ismerkedjünk meg alaposabban szakmánként, sőt, munkahelyenként eltérő körülményeikkel, feladataikkal, teljesítményeikkel. Ösztönözzük, bátorítsuk jobban szakmai, közéleti törekvéseiket. A szocWizmusróI korábban kialakult képet kikezdték az elmúlt időszak változásai. Több tartós, maradandó értékben, az emberi cselekvést motiváló erkölcsi normában tapasztalható elbizonytalanodás. Ezért mi, kommunisták is felelősek vagyunk. Az illúzióktól mentes. de éppoly vonzó, mert emberközpontú. közösségi, az alkotást, a küzdést magas rangra emelő új kép körvonalai már kirajzolódtak, de még saját sorainkban sem tudtuk ezeket mindenkivel elfogadtatni, gondoljunk például a teljesítményeken alapuló erőteljesebb differenciálódásra. Az emberek biztonságra. tervezhető jövőre vágynak, s ehhez nélkülözhetetlen a jövő- és társadalomkép új vonásainak elfogadtatása. Ehhez kell ma minden pártszervnek es szervezetnek, valamennyi kommunistának hozzájárulni. Á városi élei* minősége Számunkra nemcsak az figyelmeztető, ami körül hangos vita zajlott, hanem az is, amiről az indokoltnál kevesebb szó esett. Ilyenek voltak nálunk a kultúra kérdései. Ez a felfogás nem tartható. A gazdasági fejlődés előmozdítása, a szocialista demokrácia fejlesztése olyan célok, amelyeknek megvalósításához a közművelődést, a kultúrát is csatasorba kell állítanunk. Ha a kulturáltság a munkát, az emberi kapcsolatokat, az életvitelt áthatja, csökkenni fognak gazdasági és társadalmi gondjaink is. Végezetül szólni kell arról, hogy pártértekezleteink megerősítettek bennünket a minőségi városi életet középpontba helyező, nyílt várospolitika folytatásában. Felmérhetetlen a kiegyensúlyozott életkörülményeknek a termelőmunkára, a közhangulatra gyakorolt pozitív hatása, ezért mindennapi kötelességünk ezek megteremtésén, megőrzésén munkálkodni. Ebben a legtöbb tennivalója természetesen a tanácson és a városüzemeltetésben dolgozóknak van, de akad feladat mindannyiunknak. Dolgozzunk akár üzemben, akár intézményben, elsősorban eredményes munkánkkal járulhatunk hozzá az anyagi források bővüléséhez, s ezen keresztül a jobb közérzet feltételeinek megteremtéséhez. Jó szándékú bírálattal, kezdeményezéssel, a létrehozott értékeket védő, gyarapító magatartással is sokat segíthet minden állampolgár, hogy ami nemcsak pénzkérdés — a környezeti kultúra, az ellátás színvonala, egymás megbecsülése. tiszteletben tartása —, abban gyorsabban haladhassunk előre Nem kevés, amire pártszerveinknek és szervezeteinknek, párttagságunknak vállalkozni kell. Csak akkor felelünk meg az emberek bizalmának, ha ezeket becsülettel teljesítjük is. A program, a tennivalók világosak! Ma és a későbbiekben a politika eszközeivel azon kell munkálkodnunk, hogy a város és környékének lakói megértsék, magukénak vallják elgondolásainkat, és hittel, bizalommal, cselekvőén vegyenek részt megvalósításukban.
