Déli Hírlap, 1985. május (17. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-07 / 105. szám

Bőréből csizmát Mire jó a cápahús' ? A jól emészthető és egész­séges cápahús eddig kelle­metlen szaga miatt t-.ein ke­rüli rá az étlapokra. Most sikerült szagtalanítani, s így a kedveltebb halak helyett is fogyasztják. A cápának minden porci- kája hasznosítható. Bőréből kézitáskát, bőröndöt, vízálló cipőt és csizmát készítenek. A májából kivont olajat fes­tékek és lakkok, padlóbevo­natok és vízálló textíliák gyártására, a gumiiparban pe­dig a vulkanizáláshoz hasz­nálják. sőt a szappan- és margaringvártásban szintén hasznosítják. Alkalmazzák a bőr cserzésére, az acélgyár­tásban pedig a fém szilárd­ságának növelésében van szerepe. A cápaolajban sok az A- és B-vitamin, ezért a mar­hatakarmánynak és a ba­romfitápnak ugyancsak ada­lékanyaga. A cápauszony zse­latinszerű része fölöttébb táplálóvá teszi a cápauszony- levest. A cápa belsőségeiből számos gyógyszeralapanya­got készítenek. Ami a cápá­ból ezek után még megma­rad, az hallisztként (állat­táplálékul) és műtrágyaként hasznosul. A cápafogból meg láncot és más dísztárgyat készítenek. + Válogatják a papírhulladékot a MÉH-telepen. Télikabátot nem vesznek Elvesztek a vendégek.. Megszokhattuk, hogy ta­vasszal és ősszel általános iskolások kopogtatnak be otthonunkba, hulladék után kutatva. A kisdiákok min­den kilogramm papírnak és vasnak örülnek, hiszen az értük kapott összeg a kisdo­bos-, illetve az úttörőrajok bevételét növeli. Ebből a pénzből többnyire kirándu­lásokat és különféle rendez­el Rádiótóé kérdezték — a OH válaszol Nem tudnak átszállni Tömegközlekedés a megye- székhelyeken és a megye­székhelyekre címmel fórum­műsort sugárzott a Magyar Rádió Miskolc Körzeti Stú­diója. Az adásban idő hiá­nyában el nem hangzott, a miskolci tömegközlekedéssel foglalkozó kérdésekre Ztm- mermann Ferenctől, az MKV igazgatójától kértünk vá­laszt. • Lukács Ferencné a 11-030- as telefonszámról többek ne­vében kérdezte: miért nem várják meg a leszállókat a bu­szok, hogy az utasok át tud­janak szállni? Különösen az esti órákban bosszantó ez, amikor húsz-negyven perces menetidővel közlekednek a já­ratok. — Örökzöld téma ez a közlekedésben... A menet­idő betartása kötelezi a gép­kocsivezetőket a gyorsabb haladásra, ezért általában a megállóban tartózkodókat kell feltétlenül felvenniük. A külső vonalakon, illetve a késő esti órákban van idő arra. hogy a sofőrök a tá­volabbról szál adókat vagy a következő autóbusz utasait is megvárják. Miskolcon je­lenleg csak a Majális-park esetében köteles az 5-ös és 15-ös járat vezetője megvár­ni a beérkező 1-es autóbusz- szal utazókat. • Polgár István Kazincbar­cikáról kérdezte: mivel sok idős ember keresi fel a tapol­cai termálfürdőt, nem lehetne a buszmegállót közelebb vinni a fürdő bejáratához? Javasol­ta azt is, a 31-es vonalát a Ti­szai pályaudvartól hosszabbít­sák meg Tapolcáig. — Olyan kiépített végál­lomása van a 2-esnek. mely a fürdő bejáratától 250—300 méterre található. Ez a tá­volság nem túl nagy. s az e szakaszon levő park, a kü­lönféle épületek lehetetlenné is teszik a megálló közelebb vitelét. A másik kérdésre válaszolva: az avasi lakóte­lepnek a 31-es az egyetlen közvetlen járata a Tiszai pá­lyaudvarhoz. Elegendő jármű hiányában lehetetlen meg­hosszabbítani az útvonalát. Korábban kísérleteztünk a lakótelepet Tapolcával köz­vetlenül összekötő járattal, ez azonban nem volt eléggé ki­használva, ezért megszüntet­tük. Az avasiak Tapolca fe­lé átszállhatnak a Cement­ipari Gépjavítónál, ahol a 102-es is megáll. A nyári időszakban pedig meglehető­sen sűrűn járnak itt a bu­szok, így igen rövid idő alatt elérhető Tapolca. 9 Miért nem indít az MKV közvetlen buszjáratot a Majá­lis-park és a repülőtér között? — kérdezték a 32-352-es tele­fonról. — Jogos a kérdés, hiszen vállalatunk a tömegközleke­dés végállomásait közvetlen járatokkal szeretné összeköt­ni. Erre már van példa az Avas és a Tiszai pályaud­var. a Marx tér és az Avas, a Tiszai és a repülőtér ese­tében. A későbbiekben sze­retnénk a Majális-parkot és a repülőteret is összekötni, de ehhez jelenleg sem ele­gendő autóbuszunk, sem gép­kocsivezetőnk nincsen. • A Kun Béla és a Bajcsy- Zsillpszky út kereszteződésé­ben, Illetve annak közelében sem a 21-es sem a 31-es autó­busz nem 'ál! meg. Az itteni iskolák és intézmények, vala­mint a környék lakói pedig ezt szeretnék — tette szóvá Cserjést László a Kun Béla út 6-bóí. — Bár indokolt a kérés, mégsem lehetséges a keresz­teződéshez közelebbi megálló kijelölése. Ehhez nincsenek meg a szükséges feltételek, de az esélyt rontja a Kun Béla út—Vörösmarty utcai csomópont közelsége is. vényeket finanszíroznak. Lelkesedésüknek köszönhető, hogy a MÉH-telepek mindig számíthatnak a szorgos gye­rekekre. Mint a Sajó-parti telep vezetői elmondták, április­ban jó forgalmuk volt, és hasonlóra számítanak má­jusban is, amikor az isko­lákban és az üzemekben hulladékgyűjtési akciókat tartanak. A különféle textí­liákból sajnos keveset hoz­nak be, holott mosatlan fe­hér rongyot kilónként tíz forintért, színes, mosott, pa­muttextilt ugyancsak tíz fo­rintért, míg fehér, mosott pamuttextilt ennek a dup­lájáért vásárolnak fel. Ház­tartási rongyot és télikabá­tot nem vesz be a MÉH. Huszonhat felesége volt... Glynn „Scotty* Wolfe, aki mint a legtöbb há­zasságot kötött férfi szerepel a rekordok Guinness-könyvében, nem adja fel: a 76 éves férfi huszonhatod­szor nyújtotta be a vá­lást, és már a huszon- hetedik feleségét kere­si. hegutolsó „életre szóló kötelékének” fel­bontását Wolfe generá­ciós problémával in­dokolta —, 38 pvesfe­lesége legtöbb idejét házon kívül töltötte. „Ezek a mai fiatalasz- szonyok mindig csak szórakozni akarnak, ahelyett, hogy mosná­nak, vasalnának és fel­mosnák a padlót” — panaszkodott az idős férfi. De nem adja fel a reményt: „Elsősor­ban feleségre van szük­ségem” — mondta. Barlangkutatók táborában Mégoly edzett emberek sem számítottak hóra május elején, mint a barlangkuta­tók. Nem is a hó, hanem a szélvihar tett nagy kárt a csurgói sátortáborban: el­tépte a köteleket, szétszakí­totta a sátrakat. A IX. nem­zetközi barlangkutató-tábor kétszáz lakója derekasan da­colt az idővel, legfeljebb, ha már nagyon fáztak, leszálltak a föld alá. Talán furcsa, hogy itt. a Bükkben a Borsod Megyei Természetvédelmi Egyesület Herman Ottó barlangkutató csoportjával közösen, a Du- naújvárosi Aqua Mount Sportkör és az MHSZ Deb­receni Könnyűbúvár Klub­jának barlangásizai rendeztek ezt a tábort. A két síkvidéki város valóban messze van a barlangoktól, ám vezetőik valaha miskolciként ismer­kedtek meg a föld alatti vi­lág csodáival. A kéthetes tábor célja a tapasztalatcsere, ismerkedés a barlangokkal és a kutató, feltáró munka volt. Az olasz, csehszlovák, román és NDK-beli vendégek nagyon jól érezték magukat, csak az olaszok szenvedtek sokat a hidegtől. — Három csehszlovák és egyetlen erdélyi társunknak viszont egy darabig melege lehetett — mosolyog Mátyás István miskolci barlangász. — Megmutattam nekik a két és fél méter hosszú Bol- hási-víznyelőbárlangöt Eb­ben két párhuzamos ágra bomlik a iárat. oldalaikból apró fülkék nyílnak. Egy ilyenben néztek körül a ven­dégek. de kijőve, rossz irány­ban indultak el. Majd ’fél óráig keringtünk a tekervé- nyes folyosókon, míg újra megleltük egymást... — Ez kellemes kaland — szól Hernádi Béla, a Her­man Ottó csoport vezetője —. de sajnos, van szomorú is. Igaz. korábban történt: Biztonságunk érdekében Leszállított utasok Csengetéskor nem záródott be az autóbusz ajtaja. A so­főr kiszállt, szemlélődött, majd a vezetőülésből próbál­ta becsukni a rakoncátlan ajtót. Nem sikerült. Az uta­soknak el kellett hagyniuk a buszt, amely aztán elvi- harzott a telephely felé. A megtörtént eset Szilá­gyi István, az MKV forgal­mi főosztályvezetője szerint nem túl gyakran fordul elő a miskolci forgalomban. A megelőzést szolgálják a más­naponkénti, éjszakai ellen­őrzések, ahol a szakembe­rek meggyőződnek róla: a következő napokban teljes biztonsággal közlekedhet­nek-e a buszok? Ilyenkor nemcsak az ajtók állapotát, de a biztonságot szolgáló egyéb berendezéseket is szemrevételezik. S ha gya­núsnak találnak valamit, nem gördülhet ki a jármű a telepről. De a legalaposabb ellen­őrzés ellenére is elromolhat a busz, a villamos. Nem zá­ródik például az ajtaja, s a hibát nem orvosolja az al­kalmi reparálás sem. Az utas természetesen bosszan­kodik, hiszen éppen munká­ba indult, vagy halaszthatat­lanul fontos találkozóját ké­si le. Az autóbuszt a mél­tatlankodás ellenére mégis el kell hagyni, mivel a for­galom biztonságát szolgáló előírások rögzitik: a jármű csak zárt ajtókkal közleked­het. Ha szerencséje van az utazónak, perceken belül jön a következő kocsi. A sofőr pedig több meg­oldás közül választhat. Ha van a buszban URH-készü- lók, kérhet műhelykocsit, s Lézerrel a fáradtság ellen Ha lézersugárral hatunk az ujjhegyek aktív pontjai­ra, akkor lehetőség nyílik az adott személy állapotának befolyásolására. A Moszkvai Rádiótechnikai, Elektronikai és Automatikai Intézet szak­értői által létrehozott „Orion” elnevezésű berende­zés kis intenzitású lézersu­garakat hoz létre. Ahhoz, hogy megszűnjön a páciens idegfeszültsége, fáradtsága, vagy csökkenjen a vérnyo­mása, elegendő néhány perc­re a műszer előlapján levő négy mélyedésbe helyezni ujjhegyeit. akkor a helyszínen végzik el a javítást.- Ha apróbb hibá­ról van szó, az általa mű­szakilag hibásnak nyilvání­tott autóbuszt elviheti a né­hány végállomáson állandó­an ott tartózkodó szerelők­höz. De választhatja azt a megoldást is, hogy a telep­helyre szállítja a járművet. B. A. pár éve a Borókási-badarig feltárásán dolgoztunk. Két társunk. Mészáros Károly es Lantos Imre egy baleset mi­att életét vesztette. Emlé­kükre a tábor lakói most megkoszorúzták a 'bejárat melletti emléktáblájukat. — A veszély mindig ott leselkedik önökre. Mi vonzza mégis a barlangászokat a mélybe? — A felfedezés, az emberi szem nem látta cseppkövek, járatok szépségének varázsa. Legújabban felfedezett bar­langunkat vendégeink is megnézhették, bár „belépő­díj” gyanánt néhány vödör agyagot kellett kitermelniük maguknak is. Még tavaly ta­vasszal történt, hogy Bükk- szentlászló közelében, egy meredek hegyoldalban né­hány szikla között akkora lyukat fedeztünk fel, amely­be befért egy bot. Bontani kezdtük, és ma már húsz méter mélyen és ötven mé­ter hosszan tártuk fél ezt áz úgynevezett Vásárhelyi-bar­langot. A Tapolca-forrás víz­gyűjtőjéhez tartozó üregben öreg, de gyönyörű, heliktit- nek, görbe cseppkőnek neve­zett képződményeket is ta­láltunk. — Milyen volt az élet a táborban? — Zászlófelvonás volt a kezdet, majd alaposan be- lakmároztunk, hogy estig ki­tartson. Ezután kis csopor­tokban elindultunk gépko­csival vagy gyalog, az az­napi célpontunk felé. Itt, Bánkút mellett, a Diabáz- barlangot minden vendégünk végigjárta. Kiépítettük a Do­ron gósi-viznyelő bejáratát,: s a Borókáson két barlang ácsolatát erősítettük meg. Levezetőül pedig tájfutóver­senyt tartottunk, és szabad­téri filmvetítést — természe­tesen barlangokról. Az utol­só napon tábortűzzel köszön­tünk el egymástól... K. A. G. A technika történetéből „Mindentíró csodagép” Friedrich von Knaus (1724— 1789) német me­chanikus adarms- tadti, a lotharin- giai hercegség, majd Hollandia helytartójának, végül a bécsi ud­varnak a főgépé­sze, illetve me­chanikusa volt. Ez utóbbi helyén hosszú ideig fog­lalkozott egy gép­író automata el­készítésével. Any- nyira hosszán, hogy emiatt I. Fe­renc császárnál kegyvesztett lett. Végül azonban 225 évvel ezelőtt, 1760-ban mégis megalkotta ezt a majdnem két mé­ter magas udvari dísztárgyat. A földgömbben volt elhelyezve az író­szerkezet, amely az emberi kéz mozgását utánoz­ta. A felül elhe­lyezett bábú ke­zében lévő tollat az automata há­rom tapogató szerv szerv és három emelő segítségé­vel. vezetőtárcsák működtetésével mozgatta. Minden vezetőtárcsa egy- egy betűnek fe­lelt meg, amit a toll háromirányú elmozdulással ír­hatott le. Az írás „betáplálása” egy rugó által mozga­tott dobba tör­tént, amelyen a betűk a mai lyuk­kártyának megfe­lelő módon kerül­tek kilyukasztás­ra. A szerkezet nagyszerűen mű-' ködött. de készí­tője csak I. Fe-. renc császár halá­la után (1765) ke­rülhetett vissza a bécsi udvarhoz. K. A. 1 , _

Next

/
Thumbnails
Contents