Déli Hírlap, 1985. március (17. évfolyam, 51-76. szám)
1985-03-11 / 59. szám
Még mindig sivár környezetben a miskolciaké a szó R«v»tre*et4: Nyikes Imre. — Postacím: Déli Hírlap. Miskolc, 3501. Pt 39. — Tel.: 18-225. Mitől bosszús a vevő? A Déli Hírlap egyik nemrégi számában olvastam az Ara és mo- solyj című cikket, melynek kapcsán szeretnék néhány megjegyzést tenni a vevők és eladók kapcsolatáról. Véleményem szerint nem túlzás azt állítani, hogy boltjaink, áruházaink szépek, a polcok telve vannak különféle árucikkekkel. A legtöbben nem is az áruválasztékra panaszkodnak, hanem az eladókra. Számos vevő nem attól ideges, amit kap vagy nem kap, hanem attól, ahogyan néha kiszolgálják a boltban, áruházban. Például: az egyik üzletben ott a család apraja, nagyja. Színes televíziót vásárolnak. Nagy napnak számit ez, hiszen bizonyára évekig takarékoskodtak, hogy megvehessék. Egy ilyen vétel nem rutinvásárlás, mint más napokon szokott lenni, a mindennapi élelmiszer-beszerzés esetén. Látszik, hogy a család izgatott, Készültek erre az eseményre. Az eladó viszont kevésbé izgatott, sőt nagyon is komoly. Nem is érti, miért vannak ezek úgy „feldobva”. A gyerekek vigyorgása határozottan idegesíti. Az érzékeny lelkű vásárló talán már nem is örül úgy. mint amikor elindult a boltba, összegyűjtött pénzével . . . Az üzletek többségében szerencsére tudják, hogy egy ilyen vásárlás ünnep a vevőnek, s a kereskedő is úgy viselkedik, mintha neki is az lenne. Ha ezek mellett még egy kis humora is van, az már kellemes ráadás. Más! A menyasszonyomnak ,,szüli”-napja lesz, szeretnék neki valami szépet — mondja egy fiatalember az eladó hölgynek. A válasz: honnan tudjam én, mi tetszik a maga menyasszonyának? Hozza el őt is, és majd kiválasztja magának az ajándékot. Végül a fiatalember választ egy ízléstelen, nem az alkalomhoz illő tárgyat. Ha az eladó komolyan vette volna a feladatát, ez a vásárlás bizonyára nem így alakul . .. Az egyik folyóiratban a minap igen meglepő fénvképet találtam. A kép Japánban készült. Áruházi eladónök állnak sorban. Egyikük egy lépéssel előrébb. A falon egv rajz látható, amely a meghajlás fázisait ábrázolja. Ezt gyakorolják az eladőnők, a főnök jelenlétében. Tanulják, miként kell üdvözölni az üzletben a vevőt, hogy a köszönés se elkapkodott, se túlzott ne legven. Többet adjon a fejbiccentésnél, kevesebbet az alázatosságnál. Azt akariák, hogy a vevő vendégnek érezze magát. Érzékeltetni akarják, már a kapcsolat legelején, hogy érte vannak itt, megbecsülik, törődnek vele —, s hogy máskor is visszavárják. Mindez szép dolog, mégis azt mondom, nem kell nekünk a japán példa. Van a magyar kereskedelemnek hagyománya, hangulata. Azt kell megmenteni, alkalmazni. Nemrégiben hallottam, amint az egyik fiatal eladó így szólt az üzletben: mit akar, mama? Felmerült bennem a kérdés: ez a kereskedő tanulta-e egyáltalán a vevővel szembeni viselkedést? Vannak, akik azt tartják — amit azért nem kell szó szerint venni —, hogv a vevőnek van igaza akkor is, ha nincs. Ha valami bosszúság éri, úgy menjen ki a boltból, hogy neki adtak igazat. És vajon milyenek vagyunk mi, vevők, a kereskedők szemével? Bizonyára nem mindig angyalok. De ezt már írják meg azok, akik a pult másik oldalán állnak .. . Kerékgyártó Mihály Csak” húsz forint volt az eltérés Február 24-én betértünk a Tapolcán levő strandbüfébe. A talponállóban elhúzható ablakon keresztül történik a kiszolgálás. Sorba álltam, majd kértem egy 7 decis abasári rizlinget, és fél deci sima rumot. Az előző a kitett árjegyzék szerint 40, az utóbbi 9 forintba kerül. Nekem mégis 69,50 forintot kellett fizetnem. Megkérdeztem, jó-e a kifüggesztett árjegyzék, s igenlő választ kaptam. Természetesen érdeklődtem a 20 forint árkülönbözet miatt is. A kiszolgáló válasza ez volt: neki az lett meghagyva (?), hogy az italokat olyan áron adja, ahogy nekem számlázta. Véleményem szerint ez az eljárás megengedhetetlen! Bak Rudolf Miskolc Igazán nem lehet azt mondani, hogy Tapolcán nem épült volna szép környezetben <* motel vagy az Éden kemping. Az évente sok ezer külföldi turista által felkeresett szálláshelyek környéke azonban még mindig sivár táj. A földbe szúrt figyelmeztető tábla helyett például mennyivel szebben mutatnának a facsemeték, vagy a motelhez vezető járda mellett, az üres rész helyett virágágyak... P. K. Miskolc Utánam szaladt a pénzzel AZ ÜZEMI BALESETRŐL Mivel az üzemi balesetet szenvedett dolgozók sokoldalú társadalombiztosítási kedvezményt élveznek, nem közömbös, hogy a baleset üzemi jellegét elismerik-e vagy sem. Nézzük, milyen fokozott védelemben részesül az üzemi baiesetet szenvedett dolgozó (és hozzátartozója). Az üzemi balesetesek táppénzjogosultsága nem egy évig tart, mint általában a keresőképteleneké, hanem mindaddig, amíg keresőképessé nem válnak, vagy állapotuk véglegesen nem alakul ki. Táppénzük (az úgynevezett baleseti táppénz) is magasabb, mint az egyéb keresőképteleneké. Magasabb rokkantsági nyugdíjban részesülnek. Elhalálozásuk esetén magasabb özvegyi és árvasági nyugdíjat kapnak utánuk hozzátartozóik, sőt az özvegyi nyugdíj akkor is jár, ha az özvegy még munkaképes, és nyugdíjkorhatár alatt van. A foglalkozás körében bekövetkezett baleset akkor minősül üzemi balesetnek, ha az a dolgozót munkahelyén, a munkáltató telephelyén, munkaterületén vagy a munkahelyen kívül a munkáltató érdekében végzett tevékenység során érte, függetlenül attól, hogy a baleset munkaidő alatt vagy azon kívül következett be. Tisztálkodás, étkezés, üzemorvosi és a munkáltató által nyújtott egyéb szolgáltatások igénybevétele során, vagy egyébként a munkával ösz- szefüggésben bekövetkezett baleset is üzemi baleset. A munkásszálláson bekövetkezett baleset csak akkor minősül üzemi balesetnek, ha az a munkáltatónak felróható. Munkából menet az úgynevezett úti baleset csak akkor minősül üzemi balesetnek, ha a séfült közvetlenül munkaidő után, nagyobb kitérés nélkül megy haza lakására (szállására). Nem számít nagyobb kitérőnek a közértbe, patyolatba, cipészhez való betérés. Továbbá az sem, ha a gyerekért „ugrik be” valaki hazafelé menet a bölcsődébe, óvodába, iskolába. . a 26. sz. fő közlekedési útnak a cikkben jelzett csomópontjában a forgalom nagysága a telítettség határát súrolja. A nagyobb áteresztőképesség biztosítása érdekében bővítést és forgalomszabályozást kell végrehajtani. A probléma megoldására a városi tanáccsal közös finanszírozással dolgoztunk ki egy olyan koncepciót, amely a 26. sz. fő közlekedési út egy hosszabb szakaszán történő beavatkozással megoldja a főút kapacitás-problémáit, e csomóponton túl a Petőfi téri átvezetéssel együtt. (Ez utóbbi témával kapcsolatban lapjuk egy korábban megjelent cikkére is választ adtunk. (A fejlesztésre a tervek elkészültek, a munkavégzésre versenytárgyalást fogunk tartani. Az építés befejezése a munka nagysága és a sok közmű miatt azonban csak 1936-ban várható. A fentiek figyelembevételével kérjük az utazók megértését és az építés idején bevezetésre kerülő forgalomkorlátozások elviseléséhez —, mely a jelenlegi torlódásokat esetleg még fokozza — szíves türelmét.” (A lapunk február 4-i számában Veszélyes útkereszteződés címmel megjelent, fényképpel illusztrált észrevételünkre —, melyben az ózdi út és a Szeles utca találkozásánál levő út kereszteződésének veszélyesse- gére hívtuk fel a figyelmet — Stoll Gábor, a Miskolci Közúti Igazgatóság műszaki igazgatója válaszolt.) Február 18-i rovatösszeállításukban megjelent, M. F. Miskolc aláírással, egy cikk, Lyukas cső címmel. Az olvasó által észrevételezett vízfolyás az Augusztus 20. strandfürdőnk mélyfúrású melegvíz-kútjának túlfolyója. Ezt a túlfolyást a hideg időjárás miatt vagyunk kénytelenek fenntartani. A Miskolci Közterületfenntartó Vállalat ugyanis erről a vezetékről szükség esetén meleg vizet vételez, és az állandó üzemképesség fenntartásához a víz folyatására szükség van. Az enyhülés beálltakor a folyatást megszüntetjük, mivel a vezeték elfagyásától már nem kell tartanunk. Köszönjük az olvasó észrevételét, de más módszert ennek az átmeneti problémának a megoldására nem találtunk.” (A választ Piulco- vies Józseftől, a Miskolci Vízművek. Fürdők és Csatornázási Vállalat főmérnökétől kaptuk.) íme a kilencedik: Kerénvi Jenő bronzfigurája, mely 3 méter magas, és Budapesten, a Városligetben látható. Egy díszkutat díszítenek azok a figurák, melyek közül kettőt már korábban bemutattunk, azzal a megjegyzéssel, hogy véleményünk szerint önálló alkotásként is felfogható a szoborcsoport bármelyik alakja, ha nem is ez a legszerencsésebb megoldás. De nincs sok értelme a bizony- gatásnak, magyarázkodásnak, mert most már elárulhatjuk, hogy a szavazatok elsöprő többsége egészen más alkotás megvásárlására biztatja a városi tanács vezetőit. Még várunk néhány napot, s aztán összegezzük a Válasszon szobrot! akció végeredményét. Ezzel együtt megrendezzük a sorsolást is, hiszen mint ígértük, akik a legtöbb szavazatot kapott alkotásra voksoltak, könyvet nyerhetnek. Hiába keresi az idegen... Gyarapodik városunk, s szinte évről évre változik arculata. Nem kis gond a hozzánk érkező, a városunkban régen járt vendégek megfelelő ' tájékoztatása. Szerencsére egyre több útmutató tábla, térkép kalauzolja a Miskolcra érkezőt. Néhány megtévesztő, félrevezető, vagy az idegen számára egyszerűen érthetetlen dolog azonban még így is zavart kelt. Ilyen néhány buszmegállónk elnevezése. Erre szeretném felhívni a Miskolci Közlekedési Vállalat ' menetrendszerkesztőinek a figyelmét. Vegyük például az „Ady- híd” megálló elnevezését. Valamikor, a Vándor Sándor utca megépülése, a Pece-pa- tak lefedése előtt ez az elnevezés indokolt volt. Hiszen itt találhatta bárki — s találja ma is — az Ady Endre utcát s az Ady-hidat. De hát hol van már a híd? Az bizony régen megszűnt. S így a városunkba érkező idegen hiába keres valamiféle hidat az itt levő autóbusz- és villamosmegálló körül, azt bizony nem találja. Semmi rossz nem származna abból, ha ezt a megállót elneveznék „Ady Endre utca” megállónak, sőt még azt is el tudom képzelni, hogy az egész útkereszteződés (s ezáltal a megállók is) kapjon „Ady Endre tér” elnevezést. Akár egyik, akár a másik jobban közelítene a valós helyzethez, mint az „Ady- híd”. De — tekintettel arra, hogy a 24-es és a 32-es megállója a Széchenyi úthoz közelebb van, lehetne a megálló neve „Széchenyi út” is. Aztán itt van a „Repülőtéri elágazás” nevet viselő végállomás. Itt legfeljebb a 8-as, 12-es, 14-es, 24-es buszok landolnak, repülő nemigen. Ezért a vidékieknek, idegeneknek ez semmiféle útbaigazítást nem ad. Ellenben igen sokan ismerik már a köztemetőt, ami sokkal közelebb van a buszvégállomáshoz, mint a repülőterecs- ke. Itt is célszerű lenne az állomás elkeresztelése „Köz- temető”-re. Lehet, hogy még találhatók hasonló példák. Érdemes megfontolás tárgyává tenni az új állomásnevek felvételét, lépést tartva fejlődő városunkkal. Zentai István Miskolc, Marx K. u. 59/C. Szemere-év a 101-esben A 101. számú Szakmunkásképző Intézet három évtizeddel ezelőtt vette fel Szemere Bertalan nevét. A jubileum alkalmából — egyben hazánk felszabadulásának 40. évfordulójára is emlékezve — iskolánk gazdag ünnepi programot állított össze. Ennek középpontjában a március 15-i ünnepség áll, amikor Szemere Bertalanra is emlékezünk, s megkoszorúzzuk az Avason levő síremléket. A program délután sportvetélkedővel folytatódik, amelyen négy kézilabdacsapat küzd majd az első helyért. Másnap,, március 16- á.n iskolánk Szemere-csillag- túrát rendez. A túracsapatok Karlaki Lajos és Szepesi Károly tanárok vezetésével indulnak útnak. Hirskó Zita fonalgyártó tanuló P. K. (Miskolc): A téli parkolás nyomait megörökítő felvételét már nem tudjuk közölni. rVv-vjé & Ov... Várjuk újabb képeit. Dr. V. A. (Miskolc): Mi is olvastuk az Új Tükörben Brády Zoltán riportját, tetszett is. Ám arra nem vállalkozhatunk. hogy tartalmát lapunkban ismertessük. Rendszeres vásárlója vagyok a Marx Károly u. 15. sz. alatt üzemelő szerződéses fűszerboltnak. Szívesen járok ide, mert mindig friss árut kapok, bő a választék, s igen udvarias a kiszolgálás. Nagyon jónak tartom még azt is, hogy vasárnap délelőttönként is mntva tart, s forgalmuk bizonyítja, hogy ezt a környék lakói is igénylik. A napokban a pénztárnál felejtettem a visszajáró pénzt. Nem kis összegről volt szó, mivel ezerforintossal fizettem. Idős asszony vagyok, már feledékeny, ez nekem megbocsátható. De jólesően nyugtáztam, amikor a bolt vezetője utánam szaladt a pénzzel. Ez igen becsületes eljárás volt. Özv. Barnóczki János né Miskolc, Marx K. u, 49. sz. Ki tud az autóstáskáról ? Gyakrabban adunk hírt arról, hogy valaki talált valamit — például kulcscsomót —, mint arról, hogy keresnek egy elveszett tárgyat. Most ezt tesz- szük. Olvasóink között már eddig is számos becsületes megtalálót tarthatunk nyilván, ezért ismét hozzájuk fordulunk. Ezúttal egy barna autóstáska ügyében. Amely az elmúlt csütörtökön este 7 óra körül veszett el Lillafüreden, a függő- kertnél. Tulajdonosa számára igen fontos iratokkal, kulcsokkal, jogosítvánnyal, s egyéb igazolványokkal. Tetemes összeg is volt a táskában, ezt azonban a megtaláló megtarthatja magának. Kérjük, hogy aki tud a táskáról, értesítsen bennünket, vagy a Palota-szálló portáját. ÍÍIIilÍi|llÉÍÍÍÍHlÍii Válasszon szobrot!
