Déli Hírlap, 1985. március (17. évfolyam, 51-76. szám)

1985-03-08 / 57. szám

STOP! KÖZLEKEDÜNK! Tavaszt várva Igaz, nem sok jele van még a tavasznak, de előbb- utóbb megérkezik. A tavasz a gépjárművezetőknek nem csupán évszakváltást jelent; belső áthangolódást is a meg­változott körülményekhez. Ez persze nemcsak elhatáro­zás dolga. Folyamatosságról és folytonosságról van szó, a baleset nélküli közlekedés feltételeinek sokoldalúságá­ról, a szabályok betartásá­ról. Nagyon sokan „pihentet­ték” gépjárművüket a téli hónapokban. Nekik tanácsol­juk elsősorban — bár a téli közlekedőknek sem árt az óvatosság! —. hogy a tava­szi használatba vétel előtt szakemberrel nézessék át ko­csijukat, motorjukat. Hiszen a hideg, a párás levegő használat nélkül is igénybe vette — vehette a gépjár­művet. Vizsgáljuk meg az elektromos berendezéseket, ellenőrizzük az akkumulátor savtartalmát, a fékolaj-szin- tet; ha fáradtnak tűnik a motorolaj — cseréljük le. Győződjünk meg a gumik ál­lapotáról. Ha esedékes a hű­tőfolyadék-csere, ne várjunk vele tovább. A felsorolt — és a nem említett — teendők elvégzé­se biztonságérzetet ad a gép- járművezetőnek. Természete­sen — s ez a fő cél — biz­tonságosabbá válik a közle­kedés is. Ami pedig az áthangoló­dást illeti... Nos, a nap­fény, a száraz utak csábíta­nak a gyorsaságra. Ne bíz­zuk magunkat a hangula­tunkra, csak a józan észre, az elővigyázatosságra. Hi­szen a téli kényszerszünet ugyan nem szüntette meg sem a képességeinket, se a gyakorlottságunkat, de — a tapasztalat igazolja — az el­ső néhány kilométeren csak „bemelegítünk”, ízlelgetjük a kocsit is, rutinunkat is. Különösen lakott területen legyünk óvatosak. (Kivált­képp, ha mondjuk ismeret­len városban járunk.) A tél megkoptatta az útburkolati jeleket, nehezebb az eliga­zodás az irány- és sávvál­Fura verseny, szolgáltatók között Kényszerűségből: olcsóbban Különös helyzet állt elő városunk szolgáltatóiparában az utóbbi időben. Mint isme­retes, az illetékesek elfogad­ták a VILLKÉSZ áremelési kérelmét. Így jelenleg job­ban jár az, aki a Gelka te­levíziószerelőjét hívja ház­hoz, mivel ők még a régi áron vállalják a javítást, más lehetőségük nem lévén. A VI LLKÉSZ-nek engedé­lyezték a javítási díjak eme­lését. a Gelka ilyen irányú kérelme azonban még nem talált meghallgatásra. A miskolci Gelka Vállalat­nak mindez egyre nagyobb gondot jelent. A tavalyi gaz­dasági évet minimális nyere­séggel zárták. Az évekkel ez­előtt megállapított átalánydí­jak nemcsak nem kifizetődő­ek, hanem egyszerűen ráfi­zetésesek. Egyetlen képcső­csere három évre való áta­lánydíj teljes nyereségét emészti fel. Ha az átalány­díjakat havi 10 forinttal meg­emelhetnék, mindjárt rentá­bilissá válna ez a szolgálta­tás is, Amennyiben a két szol­gáltató vállalat közötti mes­terséges árkülönbség megma­rad, valószínű, hogy ez hosz­szabb távon a Gelka malmá­ra hajtja a vizet: a nagyobb forgalom valamelyest lendít­het a nyereségen. Ám ha nem így lesz, és a megren­delők nem méltányolják az olcsóbb árakat, az avasi szol­gáltató vállalat nehéz gazda­sági helyzetbe kerülhet. Sz. I. toztatáskor, nem feltűnőek a zebra csíkjai és így tovább. Tanácsunk: a lassúbb veze­tés és a forgalmi jelzőtáb­lák alaposabb figyelése. Az említetteken kívül to­vábbi okunk is van biztatni az óvatosabb vezetésre. Ahogy a gépjárművezető hangulatára hatással van a tavasz, éppúgy igaz ez a gya­logosokra is. Közlekedési „bátorságunk” megnő; amíg egy-két héttél-nappal — ez­előtt vigyázva óvatoskodtak át az úttestet borító csúszós latyakon, most éppen csak körültekintve, esetleg meg­gondolatlanul nekivágnak. A gyerekek nagyon hajlamosak erre... Kétségtelen, most már jobbak a fékezés lehe­tőségei — de ez csak egy dolog a figyelembe veendők közül!... Az imént azt mondottuk, hogy különösen lakott terü­leten legyünk nagyon óvato­sak. Nem jelenti ez azt, hogy az „átváltozáskor” kisebb veszélyt jelentenének az or­szágutak. Hiszen ezeken tá­mad kedvünk kipróbálni ön­magunkat és kocsinkat. Fő­leg a kocsit: mire képes a téli kényszerszünet — vagy éppen a használat — után; olyan jól „kilőve” hagyja-e maga mögött a másikat, mint ősszel? De vigyázzunk! Ami ben­nem lakozik, az lakozhat a másikban is!... Statisztikák igazolják: a tavasz első nap­jaiban, heteiben szembetűnő a balesetek száma. Nem ke­vésbé járul ehhez az a kö­rülmény. hogy a motorosok is — akik télen valóban nem tudtak mit kezdeni jármű­vükkel — megjelennek az országutakon, és — sajnos — sok-sok baleset előidézői ők az esztelen száguldásuk­kal. versengéssel — felelőt­lenséggel. Még nincs itt a tavasz. Csak várjuk, de nagyon. Ez a várakozás jó arra, hogy felkészüljünk a változó kö­rülményekre. . Munkára fogott giliszták Tenyészti, és munkára fogta a gilisztákat a Keszt­helyen működő BIOMETÓD Agrárfejlesztő Betéti Társu­lás, amely már eleve azzal a céllal alakult, hogy kémiai szerek nélkül is hatékony termelési technológiákat dol­gozzon ki és ajánljon tag­gazdaságainak. A társulás szaporítótelepén tízmilliós törzsállományra alapozva, sok tízmilliós dolgozó gilisz­taállományt alakítottak ki. Az utóbbiakat kiadják a A Képes Újság magányosok klubjának miskolci csoportja, o pécsi magányosok klubjával közösen, KÉTNAPOS TALÁLKOZÓT SZERVEZ MARCIUS 16-17-ÉN A találkozó színhelye: Miskolc, Hámor étterem. A zenés ismerkedési est 17 órától hajnali négyig tart. Aki szállást igényel, postai pénzesutalványon küldjön el 70 forintot o következő címre: BAÉV munkásszállója, Mis­kolc, Selyemrét. A vacsorára 60 forintot kell feladni, ugyancsak postai pénzesutalványon, a következő címre: Hámor étterem, Miskolc, Kiss E. u. 4. A befizetéseket március 11-ig fogadják el a vendéglátók. A szálláshelyeket 16-án, délelőtt 10 órától foglalhatják el a vendégek. A délelőtt érkezők számára 13 órától vá­rosnéző sétát szerveznek. taggazdaságokba, ahol éven­te máris mintegy 10 000 ton­na humuszt állítanak elő, többek között a falusi por­tákon felhalmozódó hulla­dékokból. A giliszták által készített értékes talajjavító anyag hamarosan az üzleti forgalomban is kapható lesz. ' * V -4s. Simon Pálné is oklevelet kavott a nő­mozgalomban végzett kiemelkedő munká­jáért Családi körben * Ekkor voltunk tiatalok Várkonyi Miklósné — emlékezett (Kerényi felv.) A batyut (el kell vinni a hegyre Egy rendhagyó nagy csa­lád gyűlt össze a múlt héten a Vasas Művelődési Köz­pontban. Rendhagyó, hiszen — az őket köszöntő férfiakon kívül — csak nők voltak je­len. De egykor olyan testvéri szálakkal kötődtek egymás­hoz, hogy kevés generáció tudja utánozni őket. Ök azok az asszonyok, akik békés csatasorba álltak — vallásra és pártállásra való tekintet nélkül — fiaikért, férjeikért, szeretteikért. Egy óhajuk vo!( csupán, hogy meg ne is­métlődjék a háborús iszo­nyat, hogy biztonságbán él­jenek, hogy mindenki enni adhasson a családjának. Ök voltak azok — a Ma­gyar Nők Demokratikus Szö­vetségébe tömörülve —, akik az emancipációért is a leg­többet tették. Munkába áll­ták, építették a romba dőlt országot, agitáltak, szervez­tek, és közben gyerekeket neveltek. • A GAZDAASSZONY­KOR VEZETŐJE Várkonyi Miklósnét Ta­polcán sokan csak Mária né­ninek ismerik. Erre az össze­jövetelre, amikor az MNDSZ 3fc A Faesztergályos Ipari Szövetkezet a szövetkezeti és az állami bútoripar fontos háttéripari egysége. Olyan eszter- gályozott alkatrészeket gyártanak, amelyekből a bútoripar­nak nagy mennyiségre van szüksége. Itt készítik a szék-, az asztal- és egyéb bútorlábakat, fagombokat, a stílbútorok csavaroszlopait, és még többszázféle terméket. (Fehér József felvétele) megalakulásának negyvene­dik évfordulóján is köszön­tötték őket, magával hozta az ereklyéit: — Keressen csak meg a képen — biztat, amikor meg­mutatja a mezőkövesdi gaz- daasszony-kör 1949-ben ké­szült csoportképét. — Elhi­bázom. Ö középen ül, mint iskolavezető. — Nem lenne-e szükség most is ilyen gazdaasszony­körökre? — Ne gondolja, hogy sütés­főzést és .szabás-varrást okí­tottunk itt a hallgatóságnak! Ma már a név kicsit megté­vesztő. De nem lehetett pa­rasztasszonyokkal direktben politizálni; csak áttételeden tudtuk a nőmozgalmat szer­vezni. Mégis, annál lelkeseb­bek voltak, hiszen roppant terhek nehezedtek rájuk. A munkásasszonyok között könnyebb volt. Engem a kez­det kezdetén, 1945-ben az MKP bízott meg — mint nő­felelőst — a szervezéssel. Nemzeti segélyt, Vöröskeresz- tes segélyt osztottunk a rá­szorulóknak. o A MAGUK MÓDJÁN TANÍTOTTAK Mária néni 1948 óta mond­hatja magát miskolc-tapol- cai lakosnak. Tanácsi dolgo­zóként: anyakönyvvezető­ként is áldását adta annak idején az ott kötött házassá­gokra. Az övé 57 évvel ez­előtt köttetett. A most 75 éves édesanyának 54 éves lánya és 38 éves fia, négy unokája és három dédunoká­ja van. Tettrekészségnek most sincs híján. Nemrégen kapta meg a Vöröskeresztes Munkáért plakett arany fo­kozatát ... A hajdani „nagy család” másik tagja Simon Pálné. Jómagam hat évvel ezelőtt tudósítottam aranylakodal­máról. — Nekem erről a fél év­századról gyakorta a keser­ves évek jutnak eszembe. 1928-ban esküdtünk, ? fér­jemnek nem volt rendes munkaviszonya — mint <*vá- ri munkásnak — 1935-ig. Nem is tudom, miből éltünk. Én jártam a „kegyelmesék­hez”, ő meg havat lapátolni, ha esett, meg alkalmi mun­kákra — ha volt. Csoda, hogy a család valamennyi tagja párttag lett? Az egyik legkri­tikusabb időszakban — 1956- ban — mind a négyen, a két fiunkkal egyetemben, párt­titkárok voltunk. Emlékszem: az én alapszervezeti toborzó- mat a konyhánkban tartot­tuk. LEGYEN rucxs FÉSZEKMEGTARTO ERŐNK) — Aztán konszolidáltabb évek következtek, de minket igen nagy sorscsapás ért. Meghalt az egyik fiam, és itthagyott két árvát. Akkor „ a család úgy döntött: jobb, ha én nem dolgozom, csak nevelem az unokákat. Még ma is elcsukló han­gon mondja mindezt Simon Pálné. Pedig élete legna­gyobb sikerélménye, hogy ő, > * a hat elemit végzett asszony, eminenseket nevelt. Fia je- ' a' lenleg a belgrádi nagyköve­tünk, unokái szintén felelős beosztásban dolgoznak. A , család azt tartja Júlia néni­ről: ha annak idején tanul­hatott volna, istenáldotta pe­dagógus válik belőle ... Tanításaikra ma is szüksé­gük van az ifjabb generá­cióknak. Jókai Anna író így fogalmazott róluk ezen az összejövetelen: anyáink, ' nagyanyáink látják, hogv hajszoltak vagyunk. Hibádzik valami az életünkben. A ne­hézségek láttán könnyen be­dobjuk a törülközőt. S arra kérte ..nővéreit”: legyen még erejük azt a szilárd akaraterőt átolántálni. amelv bennük megvan, s amire a fiataloknak végtelen nagy szükségük lenne. Ne a fész­ket szétverve valósítsuk meg önmagunkat. A terhekkel együtt emelkedjünk. Ügy, hogy a batyut mindegyikünk, és egészen fel tudja vinni a hegyre... O. E. Ismét a döntőben a 101-es csapata Tavaly a 101-es számú Szemere Bertalan Ipari Szak­munkásképző Intézet és Szakközépiskola csapata nyerte a Magyarország az én hazám című műveltségi ve­télkedőt. Idén , ismét megvan a lehetősége az iskola csa­patának a duplázásra. Túl­jutottak ugyanis az egri te­rületi döntőn, s e hónap vé­gén, a jövő hónap elején új­ra az országos döntőben sze­repelnek. A csapatot Kört- vélyesi Ildikó tanárnő ké­szítette fel.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents