Déli Hírlap, 1985. február (17. évfolyam, 27-50. szám)
1985-02-07 / 32. szám
a miskolciaké a szó Rovatvezető: Nyikes Imre. — Postacím: Déli Hírlap. Miskolc. 3501. Pt 39. — Tel.: 18-225. Ne úgy, mint az IJP 17-45-ös! Kissé elkésve fogtam tollat. Napokig töprengtem, szóvá tegyem-e az esetet, amelynek január 14-én 16 óra 45 perckor voltam a szemtanúja és — mi tagadás — részben sértettje. Végül úgy döntöttem: nem hallgatok. Hogy miért nem? A továbbiakban az is kiderül. A Román Emlékmű közelében, a közlekedési jelzőlámpa pirosra váltott. Az UP 17-45-ös rendszámú személygépkocsi vezetője megállásra kényszerült. Unatkozott-e vagy a kényszercselekvéstől indíttatva — ki tudná? — lehúzta az ablakot, s az úttestre lódította a csikklartóból a cigarettavégeket. Jómagam — kocsimmal mögötte állva — hirtelen haragra lobbanva, kihajoltam és rászóltam: hogy tehet ilyet? Mondjam, ne mondjam? Kidugva a fejét az ablakon, visszafordult, s arcát grimaszba torzítva, elküldött a... Aztán kapcsolt és gyorsan elhajtott... Két dolog késztetett rá, hogy megírjam az esetet. 1. Ha nem miskolci volt, hanem csak átutazó, tehát vendég a városban, úgy tartozott volna a vendégtől elvárható tisztelettel a miskolciak iránt. 2. Ha miskolci volt, akkor súlyosabb az ügy. Sem önmagát, sem a környezetét nem tiszteli azzal, hogy óvja a város tisztaságát, azt a közeget, amelyben él, élünk? Otthonában vajon hová üríti a csikktartót? Nyilván nem a szőnyegre... Hát a város, amely szintén — csak tá- gabb értelemben — otthona, nem méltó rá, hogy féltse rendjét, tisztaságát? Mi lenne, ha valamennyi gépjárművezető őt utánozná?! Egy szó, mint száz — elítélendő az effajta eljárás. És tűrhetetlen! A város vezetése s valamennyi, a városát szerető miskolci nemcsak szóval hadakozik szűkebb pátriánk tisztaságáért —, de tesz is érte! Anyagiakat is bőven áldoz. Mégsem' ez a fő oka annak, hogy mindenkitől megköveteli a pedantériát. A fő ok az, hogy lévén emberek, rendelkeznünk kell a kulturáltságnak azzal az elemi oldalával, amely feltételezi tőlünk a tisztaságot, a tisztántartást. Ámde akiből hiányozna ez, azt tartóztassa vissza a rendetlenségtől a közösség igénye, azé a közösségé, amely ad a környezetére, s nem mindegy neki — nem másokért: önmagáért! —, milyen a város, amelyet szűkebb hazájának vall. Nos, látva az UP 17-45-ös rendszámú gépkocsi vezetőjének tettét, ezekre a következtetésekre jutottam. És még valamit. Azit hiszem, itt az ideje, hogy ne csak beszéljünk. Büntessük is azt. aki oktalanul szemetel! Bár igaz, elsősorban a kulturáltságra és a rendszeretetré hivatkozunk, amikor a tisztaságot kérjük — mégis, ha ez nincs meg. s a jó szó sem használ, akkor bizony nemcsak ésszerű, de szükségszerű is a szigor! Egy városát szerető miskolci IlllWiillliPiiiliiii Mennyi bírságot kell fizetni zaj okozás Csirmaz András rokkantnyugdíjas, miskolci olvasóink az iránt érdeklődik, hogy jelenleg milyen jogszabályok foglalkoznak a zaj- és rezgésvédelemmel (csendrende- lettelj, mert Engels utcai lakásukban egyesek nem akarnak erről tudomást szerezni. Rohan az idő? Lehet. Sőt, sosem áll meg. Ez az óra azonban a Szinva- ÁBC előtt már hónapok óta ugyanazt mutatja: négy nyolcast. Pedig ez már kvarcóra, vagyis: modem. A hirdetőoszlopon szereplő cégeknek sem a legjobb reklám ... Már a járókelők bosszúságáról nem is beszélve. Vadas Zsuzsa Miskolc esetén ? 1984. január 1-én hatályba lépett a Minisztertanácsnak a 12/1983. számú rendelete a zaj- és rezgésvédelemről. Az ipari termékek . zajvédelmi következményeivel kapcsolatos rendelkezéseket 1985. január 1-től kell alkalmazni. A kormányrendelet végrehajtását szolgálja az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének 2,1983. számú rendelkezése a zaj- és rezgésbírságról. Ezeknek a rendeleteknek az a célja, hogy az emberi környezet és az emberi egészség megóvása érdekében megállapítsa az azokat veszélyeztető zajok és káros rezgések elleni védelem alapvető szabályait. Az alapvető rendelkezések többek között feljogosítják a helyi tanácsokat, hogy a rendezési tervben vagy tanácsrendeletben szabályozzák a zaj védettséget, illetve jelöljenek ki csendes övezetet. Zajvédelmi szempontból fokozottan védett területté lehet nyilvánítani a lakó- és üdülőterületet, a gyógyhelyeket, stb. Csendes övezetként lehet kijelölni az egészség- ügyi, oktatási és művelődési létesítményeket. Miskolc megyei város Tanácsának 4/1984. számú rendelete —. amelyik 1984 augusztusától van hatályban — úgy rendelkezik, hogy aki lakott területen, az ott levő épületben vagy az ahhoz tartozó telken indokolatlanul olyan zajt okoz, amely alkalmas arra, hogy mások nyugalmát sértse, az szabálysértést követ el, és 3000 forintig terjedő pénzbírsággal sújtható. Ez államigazgatási eljárás keretében történik. Dr. Sass Tibor fejünk is zúg a trafótól Az Üttöröparkban (Hejőcsaba) a Kisdobos és Jegenyés utcák sarkán transzformátor üzemel. Mintegy hete estétől reggelig bekapcsol benne valami, s aztán egyfolytában zúg. Nem akárhogyan. Annyira, hogy az útkereszteződés mellett levő tucatnyi lakásban zárt ablakok mögött is hallatszik a zúgás, -em hagy pihenni senkit. Az érdekeltek, azaz a lakók jogosan vannak felháborodva. hiszen, hogy csak egy példát említsünk, este tíz óra után a csendrendelet kötelezi őket megfelelő viselkedésre. De hát a transzformátor zúgása is — ha bemérnék — alaposan túlhaladná a megengedett határt (nyilván valami műszaki hiba miatt), vagyis: ezúttal a lakók kárára sértik meg a csendrendeletet... Fényképek 42 országból A Magyar Televízió Leg- leg-leg... című műsorának egyik sztárja volt legutóbb Ferenc. Arról nevezetes, hogy híres emberek fényképeit és aláírásait gyűjti. Eddig a világ minden részéből. 42 országból mintegy 900 fényképfelvételt és levelet kapott. Ezekből a közelmúltban kiállítás nyílt Ózdon, a Pártoktatók Házában „A béke védelmezői" címmel. Képünkön. Ferenc a kiállítás színhelyén, kezében a Leg-leg-leg ... című műsortól kapott éremmé l. Kerékgyártó Mihály Ózd Tavasz jő... Tavasz jő, közeleg... Ami- koris a gyerekek birtokukba veszik városunk játszótereit. A Vörösmarty utcai nagy Csemege ABC mellett levő, meglehetősen elhanyagolt állapot ban várja a kicsiket. Talán még van idő rendet teremteni az első meleg, napfényes napokig ... L. J. . Miskolc , Rozsda marja, nem ragyog ★ Aki mindennap látja, talán már megszokta, aki viszont először, az csodálkozik és bosszankodik: hogyan lehet ilyen vandál módon tönkretenni egy buszmegállót? Hiszen azt a Miskolci Közlekedési Vállalat az utasok érdekében, védelmében építette drága pénzen. S lám, az üvegeket kitörték, a vasszerkezet rozsdái, lassan tönkremegy. Még csak annyit: nevezett buszmegálló a 6-os járat vonatán, Perecesen, Nagy- erenyőben található. Pásztor Károly Miskolc Mégis van A esetet nem láttam. A tényt ismerem. Szerencsétlenül járt macska feküdt a járda szegélye mellett; el akart vánszorogni onnan, de nem volt hozzá ereje. Nem részletezem, mit élhetett át, mit érezhetett, amikor rádöbbent biztos végzetére, és szenvedte fájdalmait. Délután lévén, a macskát gyerekek vették körül. Érdektelen, könyörtelen nyugalommal. Majd egy nyolcéves korú fiúcska odament hozzá, s többször belerúgott. Hiába látta, céljáig próbálná tovább vonszolni magát, és még él. Középkorú nő, kisfiúval, megdöbbentő primitívséggel szólt közbe: „öcsi, csak a fejét!” A buszmegállóban többen undorodva elfordultak tőle, de senki sem figyelmeztette, menynyire közönséges, ízléstelen, amit ő jópofa szellemességnek tart. Végül is: ifjabb nő bírta jobb belátásra az edzett idegzetű, durva lelkű ifjoncokat. S a macskát mindenki sorsára hagyta. Az utcai forgatagban fiatal tehén feküdt az út szélén; gazdája vagy tulajdonosa kalapját emelgeti, dől róla a verejték. A kocsiról leesett állat a lábát törte. Amíg nem érkezik segítség, — nincs mit tenni. Ameny- nyire lehet, nyugalom kellene, embernek, állatnak is. Iskolából kiáramló gyerekek veszik körbe a szomorú sorsú jelenséget. Ehhez hasonlót úgyis ritkán lát városi szemük. Mikor az egyik fiúból hirtelen feltör: „Bú-ú-ú ...” Erre a hibás jelzésre a tízfőnyi csoport kórusban folytatja a rendzavarást, megjegyzéseket téve az elesettre, annak hanglejtését utánozva. Egyikük sem veszi észre, az izmos férfi mennyire ideges, s a tehén ősi nézésénél is bánatosabb. Megjön a segítő, a gúnyolódok, szemlélődök szétszélednek. Az esti rohanásban malacok visítanak. A jelzőlámpa előtt, a kocsi vezetője eszelősen rázza, rángatja őket, miközben kifejezéstelenül vigyorog. A megriadt állatok kétségbeesve zuhannak ösz- sze-vissza. Több ember megáll, rendre utasítva a vitrio- los humorú sofőrt, aki erre abbahagyja szellemi szintjére valló mutatványát, és megsértődve elszáguld. Az állat nem tudatos lény, ösztöne van, megszokták már — vigasztalják bolyongó vagy teljesen elhamvadt lelkiismeretűket azok, akik a környező világ rezdüléseit nem képesek befogadni, akik minden jóra restek, akik megbotoznák a fényt is rosszkedvűk telén. Az ilyenek az ember felé sem nyújtanak kezet. Buszvezető ismerősöm le- hangoltan panaszolta: három, egymáshoz tartozó diáklány utazott azon a kocsin, amelyet őrá bíztak; kü- lön-külön, mindhárom helyen jeleztek, majd egyszerremény... re szálltak le egy ajtónál, és harsányan nevettek felelőtlen viselkedésükön. A férfi keze ökölbe rándult, mégis szótlanul türtőztette magát, mást mit tehetett, szolgálatban, de egyébként sem cselekedne másképpen. Szintén ő említi: egyesek úgy igyekeznek a buszhoz szaladókat akadályozni, elébük ugranak, az ifjabbak meg gáncsot vetnek, lábukat kitéve. — Minek mondjam ezt? Felelőtlenségnek vagy mindennapi szadizmusnak nevezzem el? Ugyanez a nyugdíjazása előtt álló buszvezető mondja: egyik munkatársa dicsekvő kedélyességgel beszélte nekik: feleségével utazott a villamoson, s egy idős néni arra kérte, segítse fél a villamosra; ő nem mentős, nevetgélt saját ötletén, úgyis fölemelté valaki. És megnyugodva napirendre tért a történteken. Társaságban, napokkal később, a közömbös férfi táblára írta: Harapunk. Mire a többiek visszaírták neki: Csak te harapsz. — Ezzel is tudtára adva, semmi közük hozzá, ismervén vigasztalan lelki sivárságát. Az emberek többsége jóhiszemű ; nem mennek el közömbösen vagy kárörömmel egymás baja, gondja mellett, mindig van segítő kéz. Nem lehet feladni a reményt, reménykedem — biztat sok kilométert lerótt ismerősöm. És én hiszek neki. Akác István Miskolc Üdülnek a A Kohászati Gyárépítő Vállalat 37Ü0 fős kollektívája nagy gondot fordít az üdültetési tevékenység fejlesztéseié. sok ezer társadalmi munkaórával járulnak hozzá vállalati üdülőink, hétvégi pihenőink állagmegóvásához, csinosításához. Arra törekedtünk, hogy a családos üdülők és hétvégi pihenők jól szolgálják dolgozóink felüdülését, aktív pihenését. A hagyományos családi üdültetés mellett 1984-ben is biztosítottuk a külföldi felnőtt- és gyermekcsereüdültetést. Az elmúlt évben a jóléti és kulturális alapból a vállalat 3 millió 200 ezer forinttal támogatta az üdültetést. A nagyvállalat üdülőkkel való ellátása az átlagosnál jobbnak mondható, hiszen családos üdülési lehetőséget tudunk teremteni Gyulára, Sopronba, Balatonkenesére, Badacsonytomajra. Ezen felül rendelkezünk kulturált hétvégi pihenőkkel a Római-parton, az Arlói-tónál, Bükkszentke- reszten és Dunaújvárosban. Természetesen a vállalati üdülőinken kívül a SZOT- laeutalók is dolgozóink renKorai fapusztítók A fák irtása — minden időszakban — káros tevékenység. Még inkább felfigyel az ember, amikor néhány lépésnyire a tavasztól, látja ezt a kegyetlen műveletet. A Lévay József utca 21—23. számú ház előtt valósággal lefejezték az egészséges, javakorabeli fákat. Több fáról beszélek, és nem lehet erről felháborodás nélkül szólni! Itt önkéntes, vagy inkább: önkényes fapusztítókról van szó. A fáknak csak a csonkjuk maradt; részeik a járdán fe- . küsznek. S mikorra megérkeznek a hivatalosan fákat nyesők. ezen a területen sem lesz munkájuk, olyan barbár tudatossággal végeztek velük, akiket zavar a zöld zuhogás látványa. S éppen a Lévay József utcában történik mindez, mely városunk egyik legismertebb utcája. és ahol a fák bántalmazásáról már több esetben íródott emberi szándékú jelzés. Városunk vezetői országos fórumokon is hangot adtak óhajunknak, milyen igyekezettel kell védeni az ember legősibb rokonát: a természetet. — Ezért mindenképpen szükséges megállítani a további esztelen fapusztítást; értékeinket védeni kell — hatóságilag is! — a nevezett utcában és városszerte. A. I. Miskolc Dupla fuvardíjat számolt fel Bútort szállíttattam, egy maszek tehertaxist fogadtam fel. Másfél óráig tartott ar—. szállítás, egy kicsit AjteülL, is besegített. Az elszámolásnál 950 forintot kert! Ézif“' természetesen sokalltam. Bementem a KIOSZ-ba, s panaszt tettem. Ott elmondták, hogy a fuvarért a teher'-.'- taxis 270 forintot, segítéssel együtt is legfeljebb 480 forintot kérhetett volna. Meghatározott időre behívtak mindkettőnket, de a te- hertaxis nem jelent meg. Ekkor azt kérdeztem: mit tegyek? Azt tanácsolták, forduljak a bírósághoz. Ez nem kis utánjárást jelent. Vi- • ■ szont nem értem, hogy a felügyeletet gyakorló KIOSZ miért nem vonja felelősség- ' re a maszék tehertaxist? Tarjányi Istvannr. Miskolc, Tatár u. 17. sz. KGYt-sek delkezésére állnak. Sajnos, az élelmiszerárak, az utazási költségek emelkedése miatt dolgozóink érdeklődése az üdültetési lehetőségek iránt csökkent. A diósgyőri kirendeltség közel 500 fős kollektívájából az elmúlt évben 7 család részesült SZOT-üdül- tetésben, míg vállalati üdültetésben 9 család vett részt. Viszont annál nagyobb sikere van a gyermeküdültetésnek, ahol minimális térítési díj mellett üdültetjük gyermekeinket. így nem teszünk: különbséget a Kassára történő üdültetés és a gyenesdi- ási üdültetés között: a szülők maximum 500 Ft-ot fizetnek kétheti üdülésért. Az utaztatást teljes egészében a vállalat fizeti. Főépítésvezetőségünk dolgozóinak! gyermekei között az elmúld szezonban Kassán 10 gyermeket, Gyenesd iáson 22 gyermeket tudtunk üdültetni. Az 1985. évj szociális terv ezt a hagyományosan jó üdültetési formát továbbra is tartalmazza, dolgozóink! megelégedésére, gyermekeink örömére. Hargittai György KGYV I