Déli Hírlap, 1985. február (17. évfolyam, 27-50. szám)
1985-02-25 / 47. szám
Művész a karzaton A meghívottak, a város neves személyiségei, negyvenötén, a karzaton foglaltak helyet. Közöttük volt Feledy Gyula Kossuth-díjas grafikusművész is. Aki ismeri, tanúsíthatja: igaz* politikus alkat, élénk közéleti tevékenységet folytat. — Nem érzem magam kívülállónak — mondotta a tanácskozás egyik szünetében. — Figyelmesen áttanulmányoztam a kongresszusi irányelveket. Mesterségem okán engem az ötödik fejezet foglalkoztat leginkább, amely művészetpolitikával is foglalkozik. Megnyugvással vettem tudomásul, hogy az életnek ez a fontos területe is megfelelő hangsúllyal szerepel. Nagy figyelemmel kísérem a tanácskozást, mert ami ezen a fórumon elhangzik, minden miskolcit, engem is érdekel. Ennek a munkásvárosnak a további szellemi fel- emelkedéséhez is hozzájárul ez a tanácskozás. A beszámoló megfelelő módon értékeli a város művészeti életét, támaszkodik rá. Már hozzátartozik a város arculatához, és alakítja is azt a helyi képzőművészeti élet. Ha változó kvalitásokkal is, a miskolci grafika jelen van az ország művészeti életében. Az idén, decemberben kerül sor a XIII. miskolci grafikai biennáléra. Erre készülünk ebben a jeles esztendőben. A művésznek, ha valóban az, a szűkebb hazához való tartozását munkásságával kell, illik deklarálnia . . . A pártbizottság szóbeli kiegészítője ka módosításában látják, hanem a végrehajtás nagyobb következetességétől, a rendtől, a fegyelemtől várják. Területünkön a lakosság közérzetét kedvezőtlenül befolyásolja a közbiztonság helyzete. Sokan vitatják, amit beszámolónkban így fogalmaztunk ....... törvényes rend van... a közrend és közbiztonság megfelelő". Tisztában vagyunk azzal, és természetesnek tartjuk, hogy ha valakit személyében serelem ér, nem gondol arra, hogy a jogszabályok, az állampolgári jogók érvényesülnek, hogy törvényes rend van, hogy nincs szervezett alvilág... és még sorolhatnám a közbiztonság további kritériumait. Az is igaz, hogy a felderített bűncselekmények emelkedő száma mögött ott van az eredményesebb bűnüldöző munka is. Látnunk kell azonban, hogy a város néhány körzete — közte a legnépesebb, a leglátogatottabb területek — különösen fertőzöttek. A feladatunk nem az, hogy dramatizáljuk a helyzetet, hanem az, hogy tegyünk. — Az igazságügyi és bűnüldöző szervektől kérjük, hogy a rend, a törvény szigorával, határozott, következetes fellépéssel vessenek gátat a kedvezőtlen tendenciáknak. Támogatjuk, segítjük őket minden olyan törvényes intézkedésben, ami a lakosság közérzetét javítja, biztonságérzetét növeli. Bízunk hivatástudatukban, tenniakarásukban. — Az állampolgároktól a rendőri munka jobb megbecsülése mellett kérjük a fokozottabb elővigyázatosságot, óvatosságot, a közömbösség terjedésének megakadályozását. — Csak így, együttes következetes fellépéssel érhetjük el, hogy jobban érezzük magunkat otthonunkban. A gazdasági építőmunka tennivalói sohasem tartoztak a könnyen megoldható feladatok közé, de az elmúlt öt év minden eddiginél keményebb próba elé állította népgazdaságunkat. Az erősödő világgazdasági és belső változások valamenhyi termelőüzemünket elérték, de mintegy 25—30 ezer ember számára különösen gyors és nehéz feltételek között végrehajtandó alkalmazkodási kényszert jelentettek. A feszültségek döntő hányada értékesítési nehézségekből fakadt. Ahol a külpiaci igények nem módosultak lényegesen, a munkaerőhelyzet, a minőségi, rugalmassági követelmények, a közgazdasági szabályozók ott is lényegesen bonyolultabb gazdálkodási körülményeket teremtettek. A város és a városkörnyék vállalatai, szövetkezetei az új feltételek között elfogadhatóan vizsgáztak. Biztató példák vannak a gazdasági élet valamennyi területén. Az ipari üzemek közül például a DIGÉP vagy az ÉMV éppen fejlődésének legsikeresebb szakaszát zárta. Elismerésre méltó a mezőgazdasági üzemek termelési színvonalának emelkedése, különösen az 1984-ben nyújtott teljesítményük. A kereskedelembe friss szellemet hoztak az új üzemeltetési formák. Az építőipari, a szállítóvállalatok és a piac küzdelmében most formálódik egv újfajta vállalkozói magatartás. Már érzékelhetők az új körülményeknek megfelelő legfontosabb változások a vállalati kollektívák, vezetők magatartásában, szemléletében. A gazdaságpolitikai célokon túl a gazdaságirányítás konkrét követelmény- és eszközrendszerével is megbarátkoztak. és a kishitűséget. a passzivitást jelentős hányaduknál a küzdés, az alkalmazkodni akarás és tudás váltja fel. Legtöbben megértettek, hogy újfajta gazdálkodói magatartásra van szükség, és a reális lehetőségekhez igazították terveiket. Fokozott erőfeszítésekkel keresték a viszonylag merev technológiai adottságok, a romló piaci körülmények ellensúlyozásának, az anyag- és munkaerőhiány áthidalásának esziközeit, bár St Negyven év fejlődéséről adott számot az előcsarnokban rendezett Jubileumi kiállítás (Folytatás az 1. oldalról) célját, az építést, amely igazolja, hogy társadalmi rendszerünk nem a válság elmélyítésében, ellenkezőleg, annak leküzdésében érdekelt. A világkatasztrófa, a csillagok háborúja item csupán a szocialista államokat fenyegeti, veszélyezteti, hanem minden népet. Ezt nemcsak elvbarátaink tudják és értik, hanem mindazok, akik békében akarnak élni. Ez ad nemzetközi bizalmat a Szovjetunió, a szocialista közösség országai lenini alapokon nyugvó békepolitiká- jának, a béke megvédését célzó konkrét javaslatoknak. Ezt támogatja, képviseli hazánk, a Magyar Népköztársaság elvekben következetes, gyakorlatában kiegyensúlyozott és rugalmas külpolitikájával. A fokozódó nemzetközi feszültség kedvezőtlenül befolyásolta a világgazdasági viszonyokat. A számítottnál keményebbek voltak gazdasági építőmunkánk feltételei, az életkörülmények sem a korábban megszokottak szerint alakultak. Társadalmi, gazdasági, politikai céljaink megvalósításához a feltételek szorításában gyakran kellett a tervezettől eltérő, szokatlan, esetenként ellentmondásos hatású eszközöket igénybe vennünk. Ma már látjuk, hogy a minőségi fordulatok elérése — tegyük hozzá, szűkebb erőforrások mellett — hosszabb és kevésbé látványos, mint azex- tenzív fejlődés időszaka volt. Mindez jelentős és folyamatos teherpróbát jelentett a politikának, de csak ezzel a rugalmas, a hosszú távú társadalmi érdekeket érvényesítő gyakorlattal tudtuk elhárítani az egyensúlyhiányból adódó, a gazdaság működőképességét fenyegető veszélyeket, megalapozni e«y hosszabb távon is életképes, új minőségű kibontakozást. Értjük és valljuk, hogy az egyensúly helyreállításáért folyó küzdelem egyben a munkáshatalomért, a szocializmusért folyó küzdelem is. Tétje a magyar nép jólétén, további gyarapodásán túl a szocializmus nemzetközi megítélésének befolyásolása: a teherbírás, a fejlődőképesség, a társadalmi igazságosság töretlen fenntartásának bizonyítása. Ez a politika volt a záloga annak, hogy lényegében megőriztük az életszínvonalat, és javultak az életkörülmények. Ezt ma sokan vitatják, az egyéni élethelyzet megítélésében a vélemények erősen megoszlanak. Egy reprezentatív felmérés szerint Miskolcon a családok 31 százaléka véli úgy, hogy életszínvonala az elmúlt öt évben emelkedett, 24 százalékának szinten maradt, és 45 százalékának csökkent. Óvakodnunk kell tehát a túlzó és leegyszerűsítő általánosításoktól. Az életszínvonal javulását vagy romlását ugyanis nem lehet mechanikusan osztályhoz, réteghez kötni. A legtöbb gond az időskorúak es a fiatalok, a pályakezdők körében tapasztalható. Beszámolónk megállapításai, az irányelvek ez- írányú heves vitái is ezt igazolják. A felismerés mellett mind szélesebb körű és mélységű e kérdésekben a társadalmi, a közösségi ten- niakarás, a gondok enyhítésére, fokozatos megoldására irányuló kezdeményezés. Erre vonatkozóan vannak terveink, elképzeléseink, megtettük az első lépéseket. Miből indulunk ki? Abból a széles körű tapasztalatból, hogy nagyon sok helyi tartalék feltáratlan, kiaknázatlan az előbb említett két réteg gondjainak megoldásában. Itt a helyi szón értenünk kell a családot, a munkahelyet, a lakóhelyet egyaránt. Nem azonosulhatunk ugyanis azzal, hogy a gyermekek nevelése, az időskorúak szociális ellátása — hangsúlyozom — csak és kizárólag a társadalom feladata. Tartalékok szabadíthatok fel a munkahelyeken a fiatal munkavállalók támogatásában, a nyugdíjasokkal való törődésben. Nagy kihasználatlan energia van abban is, hogy a sokszálú társadalmi segítséget egy mederbe tereljük, hogy ösz- szehangoljuk ezt a munkát azért, hogy a segítség oda és akkor jusson el, ahol és amikor a legnagyobb szükség van rá. A politikai munka egész eszköztárát csatasorba állítjuk, hogy nagyobb nyilvánosság, hatékonyabb ellenőrzés mellett mindenki érezhesse az általános társadalmi, szociális biztonságot. Programunk valóra váltásához valamennyi érintett közreműködésére számítunk. Ezt a feladatot nem oldhatjuk meg másként, csak közösen. egymásban bízva és egymást segítve. Szaporodó gazdasági, társadalmi jellegű feszültségek között élünk. Ezek részint gazdasági, részint morális jellegűek. Egy részükkel rövid ideig, jelentős hányadukkal azonban tartósan együtt kell élnünk. Mindezek ellenére kijelenthetjük: munkánkat nyugodt, alkotásra alkalmas légkörben végeztük. Miből táplálkozik ez a kiegyensúlyozottság ? — Abból, hogy az emberek értékelik azokat a társadalmi méretű erőfeszítéseket, amelyeket a párt a gazdasági helyzet javításáért, az életszínvonal megőrzéséért, a társadalmi demokratizmus fejlesztéséért tesz. — Abból, hogy az osztályok, rétegek érdekközössége nemcsak elméletileg létezik, hanem a gyakorlatban igazolódott, és társadalmat összetartó tényezővé vált. Látnunk kell azt is, hogy ezzel a bizalommal együtt jár minden társadalmi csoportban, rétegben egy erős kritika is. Abból a felismerésből kiindulva, hogy van mit védenünk, van mit megőriznünk. rendre szóvá teszik a gondokat, a problémákat. Mind többen érzik: nemcsak joguk, hanem kötelességük is rámutatni a hibákra, részt venni a kijavításukban. Igényeljük a vitát, és szükségünk van a kritikára. Meggyőződésünk, hogy nem visz- szaszorítani, ellenkezőleg, támogatni kell a jobbító szándékot. Minden bírálatot, véleményt igyekszünk hasznosítani, hogy jól megválaszolhassuk az előttünk tornyosuló kérdéseket. Egyes körökben aggodalom, bizonytalanság, kétely is tapasztalható helyzetüket, jövőjüket illetően. Fontos hozzátennünk, felelősségünket hangsúlyozandó, hogy a gondok megoldásának az útját az érdekeltek nem a politiA küldöttek soraiban nem mindig sikerült időben rátalálni ezekre. Hozzá kell szoknunk ahhoz, hogy rugalmasság és szívósság nélkül nem tudjuk megoldani feladatainkat. Váratlan helyzetek, mint például az idei rendkívül hideg tél, az importenergia korlátozott mennyisége, bármikor adódhatnak. Ezek leküzdésében is jól hasznosíthatók az elmúlt évek tapasztalatai. Gazdálkodó egységeink helyzetében, fejlődési lehetőségeiben ma nagyok a különbségek, de a kibontakozás útja ott is körvonalazódott, ahol még gondok vannak. A kommunisták élen jártak a munkában. A pártszervek, -szervezetek a legnehezebb helyzetben is a tetteket, a cselekvést választották. és azt támogatták. Erőt merítettek azokból a tanulságokból, amelyek a négy évtized alatt azt bizonyították, hogy a társadalmi erők aktivizálásával, közös gondolkodással, fegyelmezettséggel úrrá lehet lenni a válságos helyzeteken is. Ezért elvitathatatlan a szerepük azokban az eredményekben, amelyekről a beszámoló részletesen szól. Adottságaink tükrében azonban reálisan azzal kell számolnunk, hogy a közeljövőben a gazdálkodó szervezetek széles körében nem számíthatunk dinamikus fejlődésre. A talponmaradás, majd kitartó munkával megalapozott lassú előrehaladás a realitás, amelyhez gyakorlatilag a gazdálkodás minden területén nap mint nap meg kell újulni. Ezt a megújulást, a korábbi gondolkodásunk sémáiból való kiszabadulásunkat, a bátrabb, kezdeményezőbb magatartást, a korlátok áttörését sürgeti néhány figyelmeztető jel. A város mai gazdasági szerkezetében, termelési és termékstruktúrájában azok a gyártási ágak a meghatározóak, amelyek nem szerepelnek az iparfejlesztési elképzelések kiemelt területei között. A jövedelmi viszonyok rosszabbak, mint az átlagos országos színvonal. és elmaradásunk az elmúlt öt évben kissé még nőtt is. Nem kelthetünk illúziókat; hatékonyabb, jobb munka, s ennek megfelelő igazságos elosztás — nincs más választásunk. Ha nem váltunk hamarosan. ha ott, ahol lehetőségünk van, nem keressük minden erőnkkel a húzó ágazatokhoz való minél közvetlenebb csatlakozás lehetőségeit, ha nem veszünk részt a korábbinál aktívabban az intenzív jellegű fejlesztésekben, a termelőalapok értékképző képességének fokozásában. akkor nem sok esélyünk marad arra. hogy a dolgozók foglalkoztatási lehetőségein, jövedelmi viszonyain változtassunk, biztonsággal tervezhessünk nagyobb léptékű és igénves városfejlesztést. és mindezekkel eleiét vegyük a társadalmi feszültségek növekedésének. A gazdálkodó szervezetek önállóságának fokozódása, a vállalatirányítás módosulása még erőteljesebben fogalmazza meg azt az igényt, hogy a helyi politizálás áttekintésével szabadítsunk fel minél több hasznosítható alkotó erőt. A megalapozott döntések érdekében nélkülözhetetlen a helyi érdekviszonyok alaposabb megismerése, a káderhatáskörök felelősségteljes gyakorlása, a szakemberek fokozott bevonása, a politikai munka társadalmi bázisának szélesítése. Mindezeket szem előtt tartva kell a pártszerveknek, és -szervezeteknek továbbra is igényelni a magas szintű szakértelmet, a vállalkozási szellemet, a döntési és cselekvési önállóságot, a fegyelmezettséget. A városi pártbizottság munkájában — az egyes termelőszervezetek helyzetének figyelemmel kisérése mellett — a gazdasági folyamatokkal, azok társadalmi összefüggéseivel és következményeivel való foglalkozásnak kell hangsúlyosabbá válnia. Az idő sürget, anyagi eszközeink pedig nem lesznek bővebbek. Alkalmazkodni ezután saját erőből kell. és ennek legfőbb forrása a dolgozók tehetsége, tudása, akarata. Tudnunk kell ezeket céljaink szolgálatába állítani. A kongresszusi irányelvek vitája is markánsan jelezte, hogy ehhez jó néhány, a gazdasággal, a munkával kapcsolatos értéket másként kell megközelítenünk és kezelnünk, mint eddig. Ebben is folyamatosságra és megújulásra, hagyományőrzésre és az új feltételekhez való igazodásra kell törekednünk. E két tényező egysége adja meg politikánk hitelét és azt a programot, amelynek alapján a továbbhaladás lehetségesnek látszik. Az elmúlt időszakban a város és a környező községek fejlődésében érzékelhetőbbé váltak a minőségi elemek. Jó lett volna, ha ez korábban következik be, de a gazdasági, társadalmi szerkezet alakulásának objektív folyamatai csak a 80-as évekre teremtették meg a lehetőségét, s napjainkban fokozódó erővel kényszerítik ki érvényesítését. Ráadásul mindez - akkor jelentkezett, amikor egyrészt a lakosság ellátásának néhány területén még súlyos mennyiségi hiány van, másrészt a városépítés forrásai is szűkültek. Az eltelt öt év azt bizonyítja, hogy a fejlesztési eszközöket végső soron okosan, jól sikerült felhasználni. Tartottuk magunkat céljainkhoz, és érezhetően oldottuk a város és környéke életének néhány feszültségét. Lakjanak bárhol az emberek, közvetlenül és közvetve tapasztalhatják életkörülményeik javulását. A kiegvensúlyozottabb fejlesztés jegyében több figyelem és anyagi eszköz jutott a községekre és a perem területekre. Pezsgőbb lett a szellemi élet. egységesebb a közgondolkodás, örvendetesen erősödött a lokálpatriotizmus. Tevékenyebb lett a lakosság, jelentős, maradandó értékeket hozott létre a (Folytatás a 3. oldalon)
