Déli Hírlap, 1985. január (17. évfolyam, 1-26. szám)
1985-01-03 / 2. szám
B vetésre készen a Jésfvi'á^ok Téli folyók és kikötők fCéfefrefmesen utazh&ifunk az ünnepeken Az új esztendő első munkanapján. tegnap az évkezdetről beszélgettünk a December 4. Drótművek és a Mezőgép munkatársaival, vezetőivel. Kovács Mihály, a drótgyár pártbizottságának titkára bizakodó. Azt mondja, hogy bár nehéz volt az 1984-es esztendő, sikerekben is volt részük. — Panaszkodásra nincs ok. Tervünket teljesítettük, s ezért a gyár minden munkását elismerés illeti. Dőllár- elszámoJású exportunk meny- nyiségében egynegyedével volt több, mint tavaly, s ösz- szegben is meghaladta a 16 milliót. A jó év után még jobbat várunk, de ez nehezebb lesz. Mint ahogy minden év nehezebb az előzőnél ... A drótgyárban — mint minden esztendőben ilyentájt szokás — most is leltárral kezdték az új évet. A huzalmű Il-es gyáregység hőkezelő csoportvezetőjét — a tizennyolc éve drótgyári — Szekeres Józsefet faggattuk: — Legalább három éve nem voltam leltározó műszak tagja. Az az igazság, hogy ezt a leltározást én sem, kollégáim sem szeretik. Tudjuk, fontos, nélkülözhetetlen dolog ez, de a folyamatos munka való nekünk. Most Számba vesszük a készletet, hogy mivel zártuk 84-et, s mivel A Jégvirág IX., az Északmagyarországi Vízügyi Igazgatóság ílottiUájának vezérhajója december elsejére érkezett vissza a Dunáról, ahol három uszállyal és egy po- lipmarkoiós kőkirakó hajóval a Budapesti Vízügyi Igazgatóság megrendelése alapján, bérmunkában, partbiztosítási munkálatokat végzett. A tiszalöki állomáshelyen tartózkodik a Jégvirág X. jégtörő hajó is; mindkettő beavatkozásra készen. A Jégvirág I. és II. kisebb teljesítményű jégtörő hajó is ebben a kikötőben állomásozik. Az igazgatóságtól kapott tájékoztatás szerint Tokaj felett Szalókig, mintegy száz kilométer hosszú, szakaszon jég borítja a folyót. Hasonló a helyzet Tiszalök és Tisza- eszlár között, ahol a folyó teljes szélességében „beállt”, míg Tiszalök és Ároktő között szórványos és gyenge a jégzajlás. A Bodrog — mint általában — most is jégmentes, a Hermádon Hernádné- meti és Gesztely között, valamint Gibárt és Méra között teljes szélességű a jégtakaró, másutt szórványos a jégzajlás. A Sajón „parti jég” alakult ki szakaszosan. Az igazgatóság flottillájának szállás-, szállító- és munkahajói és egyéb vízi- járművei most is a tokaji téli kikötőben, a Bodrog torkolatánál tartózkodnak. Bár január elsejével véget értek a hosszúra nyúlt ünnepek, több vállalatnál, üzemben e héten még nem dolgoznak, s az oktatás is ma kezdődött az iskolákban. Ennek megfelelően a vasúti-közúti forgalom is csak tegnap és ma volt, illetve a hét végén lesz várhatóan erős. A közlekedési vállalatoknál az iránt érdeklődtünk: okozott-e valamilyen nehézséget az ünnepek előtti csúcs-, illetve az ezekben a napokban tartó visszautazási forgalom? MÁV Miskolci Körzeti Üzemfönökseg, Koncz Zoltán üzemfőnök: — Nyugodt, kiegyensúlyozott volt az ünnepek előtti és alatti forgalmunk; a pár' ködös óra okozta kisebb zavaroktól eltekintve, sem karácsonykor, sem szilveszterkor nem késtek a vonatok. Néhány, a rakamazi szakaszt érintő szerelvényünknél okozott gondot az itt bekövetkezett vasúti baleset: egy kisiklott tehervagon mintegy 200 méter hosszúságban felszaggatta a pályát, s emiatt vonatpótló autóbuszokat kellett beállítani. Ám a hibát igen gyorsan helyreállították szakembereink, így csak két vonatpár utasainak jelentett kényelmetlenséget az átszállás. Sem Miskolcon, sem körzetünkben nem okozott gondot a havazás, a hideg. A Tiszai pályaudvaron az országban szinte egyedülálló váltófűtő berendezések zavartalanná teszik a nagy forgalmú állomás munkáját de szerencsére máshol sem okozott gondot a hó és, a fagy. Viszonylag kevés mentesítő vonatot kellett közlekedtetnünk, ezek kihasználtsága csak átlagos volt. zsúfoltságot sehol sem tapasztaltunk. Miután az iskolai oktatás csütörtökön kezdődik, a szerda délután mellett a csütörtök reggel a nagyobb forgalmú. s mert sok helyütt még nem dolgoznak, a hét végére nő meg a visszaáramlás. Volán 3. sz. Vállalat Búza téri autóbusz-pályaudvara, Karosi Sándor állomásveze- tő-helyettes: — A Miskolcra érkező és innen induló járataink menetrendszerűen közlekednek, ami elsősorban annak köszönhető, hogy a Közúti Igazgatóság remekül megszervezte az utak síktalaní- tását, a hó eltakarítását. Az ünnepek előtt és alatt csak a Debrecenbe közlekedő járatokat erősítettük meg mentesítő autóbuszokkal, illetve két ízben Rakaca felé közlekedtettünk kisegítő buszokat, mert úgy láttuk, hogy a menetrend szerinti járat nem tudja zsúfoltság nélkül elszállítani az utasokat. Zavartalan volt a forgalmunk, s bízunk benne, hogy ezen a héten — amikorra mi is várjuk a visszaáramlás növekedését — sem lesz gond a buszközlekedesben. jf: Ádám János esztergályos: A Mezőgép az első munkahelyem, s mivel jól érzem megám, hiszem, ez lesz az utolsó is. . Hogy kezdődőit az új ér? Két gyár első napja t Többet fizetnek, mint Pesten Szekeres József, a drótgyár hőkezelő csoportvezetője: Nem leszünk híján munkának az idén sem. indulunk 85-ben. Az érdemi munka a délutáni, éjszakai műszakkal indul. ■ a Szokatlanul csendes a drótgyár. Nem járnak a gépek, nem sziszeg a kemencéknél a gőz, a szakmunkás, a betanított munkás, de még a segédmunkás is számol, huzalokat görget. A leltár teljes leállást is maga után von. Szekeres József mondja: — Az ünnepek alatt nem dolgoztunk. A kemencéket fel kell fűteni, s a leltározásra szánt nyolc óra erre épp elegendő. Itt. a huzalmű Il-es gyáregységében a gyártmányok zömét betonhuzalok, betonacélok teszik ki. — Bár a pontos tervszámokkal még .nem vagyunk tisztában, az nem kétséges, hogy nem kell kevesebbet dolgoznunk, mint tavaly — mondja a csoportvezető, aki öt kemencéért és 28 ember munkájáért felelős. — Termékeink jelentékeny részét az építőipar hasznosítja, s építkezés — ha jól tudom — idén is lesz jócskán. ■ S3 A drótgyár szomszédja — de nem ellenlábasa — a Mezőgép. A kapus itt nem állít ki belépőcédulát, széles mozdulatokkal invitál befelé. Szűcs István műszaki igazgatóhelyettes is jókedvű. A jelzőkkel sem fukarkodik: — Remek évünk volt — mondja. — Minden tervmu- tatónkat teljesítettük. A szocialista exportunkat — a bázishoz képest — 70 százalékkal, tőkés exportunkat 20 százalékkal léptük túl. Még az év utolsó munkanapján is indult szállítmány — szivattyúk és gépjárműalkatrészek — az NSZK-ba ‘ és Egyiptomba. Bár a dróígyár Í6 millió dolláros tőkés exportjához képest itt csak valamivel több, mint 1 millió dollárt inkasszálhattak 1984- ben, a mezőgépesek erre is rendkívül büszkék. Nem csoda. A fő profiljuk a hazai háttéripar biztosítása, s ennek maradéktalan ellátása mellett törtek be a külhoni piacra. Partnereik közé tartozik az NSZK, a harmadik világ országai közül pedig Etiópia, Irak s Egyiptom is. Lent az üzemben — a Mezőgép Miskolci Gyáregységében — Ádám János esztergályos a Borsodi Ércelőkészítő Műveknek esztergái csapot. Nem a közhasználatban levő csapról van szó. A munkadarab hossza legalább nyolcvan centiméter, s szélessége, átmérője is üti a húsz centit. Gépét leállítva mondja: — Tíz perc híján négy óra van egy ilyen munkadarab megmunkálására. Jómagam huszadik évemet töltöm ebben a gyárban, s úgy vélem, hogy ez lesz az utolsó munkahelyem is. Jól érzem magam ... Annak ellenére, hogy a december nálunk a hajtás hónapja volt. A 28 millió forintos tőkés exportunk felét az év utolsó hónapjában teljesítettük. Persze, ez nem rajtunk múlott ... A Mezőgépben a munkások tudják, hogy az új év első negyedében mit kell produkálniuk. Ők — mondják — azon lesznek, hogy a terv teljesüljön 1985 első munkanapján ebben a gyárban jó néhányan pénzes borítékkal tértek haza: az elmúlt évi jó munka prémiumát vehették fel. Ez az év jól kezdődött. S bíznak benne, hogy jól is folytatódik... (illésy) A postás levele nem akadt emberünk. Mint ismeretes, a nappali műszakért 200, az éjszakaiért 250 forintot fizetünk, többet, mint a fővárosban. Sokszor sajnos kétes egyének vállalkoznak hóeltakarításra. Ezért is nagyon örülünk azoknak az egyetemistáknak, akik a vizsgaidőszakban így szereznek maguknak egy kis mellékest. Valószínű, hogy a tisztességes emberek közül is többen szeretnének ilyen mellékjövedelemhez jutni, ha nem tartaná őket vissza a felvevő irodáink előtt ácsorgók látványa. Az egyetemisták igazán megdolgoznak a pénzükért, ugyanez nem mondható el mindig a többi hómunkásról. Ezért mostanában valamennyi 15 fős csoporthoz ellenőrt is küldünk, aki felügyel a lapátotokra. Aki nem dolgozza végig a nyolc órát, nem teljesíti a normát, fizetéskor csak a személyi igazolványát kapja vissza a lapát leadásakor, s legfeljebb az elvégzett munkával arányos bért... Időnként az is megtörténik, hogy az alkalmi hómunkás elhagyja a lapátját, vagy valamelyik sarki italboltban fröccsre cseréli. Mi tagadás, az ilyen nehéz fiúkkal nem boldogulnak az ellenőrök sem; hagyják veszni a szerszámot, csak szabaduljanak tőlük. Jellemző, hogy a hómunkások felvételekor mindig megjelenik a rendőrség, hátha találnak a sorbáné ltok között körözött bűnözőt... Ha a helyzet úgy kívánja, középiskolásokat is alkalmazhatunk nappali műszakban 6 órára, hólaoátolásra. Ennek egyetlen feltétele: a tanári felügyelet minden csoporthoz. Szerencsére a hóvi szón vök ezt még nem tették szükségessé. * Ma Miskolcon többet fizetnek a hómunkásoknak, mint Pesten Ki ne szeretne levelet kapni? Ki ne várta még izgatottan a postást, vajh neki hozott-e valamit? Ki ne örült volna a nem várt pénznek, a dísztáviratnak, távoli rokonok, ismerősök kedves körülményeinek? Ugye, hogy mindenki? S örömünkben gondoltunk-e valaha is e levelek és egyebek kézbesítőire, kihordóira? Beleképzeltük-e magunkat a helyzetükbe, eltűnödtünk-e rajta, hogy ha esik, ha fúj, ők nap nap után szakadatlan róják megszokott környezetük utcáit. személyes ismerősükké válva az, ott lakóknak? Még az utcán is megszólítjuk a postás bácsinkat, néninket: jött-e nekünk valami? S közben szót váltunk az időjárásról, az aktuális eseményekről, a család hogylétéről. A mi postásunk ilyenkor azt is szokta mondani: legalább mi, Kovácsok tartsunk össze! Az óév utolsó munkanapján, az újévi üdvözletek mellett egy nyomtatott kártyácskát is találtam a postaládában. Ez állt rajta: „Búcsúzom .., Az időm lejárt, szívem nehéz, búcsúznom kell. Húsz évig majdnem mindennap találkoztunk, jóban, rosszban. Ez közel hozta az embert. Ne feledjenek. Egy kicsit maradjak meg emlékezetükben. Jó egészséget, és örömökben gazdag új évet kíván: a postás Kálmán bácsi. Köszönöm.’’ Viszont kívánom én is, Kálmán bácsi! K. A. G. Alig 24 óra alatt 15 centi- méteres hó esett a városban. A száraz, porszerű hó- szállingózás sehol nem okozott fennakadást a közlekedésben, ám az eltakarításáról gondoskodni kell. Elegen jelentkeznek-e erre a munkára? — kérdeztük Bulla Zoltántól, a Miskolci Köz- tisztasági Vállalat főmérnökétől. — Mihelyt esni kezd a hó, megkezdődik a sorbanállás az Arany János és a Sályi István utcai munkásfelvevőhely előtt. Érdekes módon, idáig sosem egyezett a mi igényünk a munkaerő-kínálattal. Az óév utolsó napján több százan jelentkeztek hóeltakarításra, másnap viszont Nem minden hómunkás hóhányó
