Déli Hírlap, 1985. január (17. évfolyam, 1-26. szám)

1985-01-12 / 10. szám

Ij baviiap Atkóborolt a határon... A farkasokat lelövik, ugye? Mozgó Képek Megjelent a Mozgó Képek című új ismeretterjesztő ha­vilap első száma. Az újság­árusoknál kapható nagy na­pilap formátumú folyóirat, amely a Filmszem című la­pot váltotta fel. 32 oldalon közöl a mozival, a televízió­val és a videózással kapcso­latos írásokat A Lapkiadó Vállalat kiadványa — céljai szerint — nem kritikai or­gánum. hanem a művek is­mertetésével és a hozzájuk kapcsolódó háttéranyagokkal kívánja tájékoztatni olvasó­it * Téli erdőn. (Kiss József felvétele) Villantó Családi ewáksé A horgászatban is haszno­sítható érték a családi örök­ség. Bizonyság erre ifjabb Csenge Gyula és ifj. Dancsó Béla példája. Mindketten édesapjuktól örökölték, ne­vükkel együtt, a horgász­szenvedélyt, s az eredményes halfogáshoz szükséges isme­retek sokaságát. Tipegő ko­ruktól kísérték szüleiket az ezernyi érdekességgel vonzó vizek partiára, s a horeász- utakon belőlük ivódott a ter­mészet áhítatos szeretete. Az anák a b/we£«Tverse- T)'’ek°n is kitömtek. TT°^ e*fv csapatban e<rvfítt joloeked- fek. hol ú*v hozta é'etűk alnVuiííía ho<rv effvmí 1 vetélkedjek, óm az emberi és soortbarátsáiruk töretlen maradt. Masától értetődő, hogy az ifjabb Béla és Ovu- sz.i már kisdobos korában belekóstolt a horgászveme- nyek. ízébe is. Béla a mis­kolci Közalkalmazottak Hor­Tavaly is ide jártak a leg­szívesebben, amikor idejük engedte. — Leggyakrabban az au­gusztus végi időszakot em­legetjük, ha felidézzük hor- gászkirándulásainkat. Rend­szerint délutánonként men­tünk ki a folyóhoz. Csodála­tos tiszta volt akkoriban a víz. Láttuk, amit errefelé így mondanak, hogy a padu- cok „fenték a hasukat a kő­höz”. Valójában persze a kövekre, kavicsokra telepe­dett algát csipegették. Ha felderítettük, hol tanyáznak a legnépesebb paduccsanatok. gyorsan összeszereltük az öt- vagy a hétméteres, te­leszkópos versenybotiainkat. A 14—16-os zsinórra 12-es horgot kötöttünk, arra cson­ti-csokrot fűztünk. (A hor­gászzsargonban kevésbé já­ratosak kedvéért; a csonti a légyfélék álcája, majdnem mindenféle hal ínyencfala- ta.) — Persze, az etetésről sem fenéken gördüljön. A ver­senyeken megtanultuk, hogy észrevegyük a legóvatosabb kapást is az úszóin, s akkor már vágtunk is be. Sorra akasztottuk a 30—40 dekás szép paducokat. Kellemes meglepetés volt, amikor egy- egy márna is rávágott a csalira. Az ilyen hernádi utak után a szomszédság is paducot evett. (berecz) Ez év január elsején ala­kult meg a Zempléni Tájvé­delmi Körzet, és ezzel hiva­talos védelmet kapott a te­rület valamennyi vadon élő növénye és állata. Az új, országos jelentőségű termé­szetvédelmi terület fennállá­sának második hetében egy Szlovákiából betévedt farkas­párt kaptak puskavégre a hegység szívében, Kőkapu mellett. A Borsod megyei Természetvédelmi Egyesület élővilág szakosztályának ja­nuári ülésén élénk visszhan­got váltott ki az eset. — A farkas valamikor ős­honos volt Magyarországon — mondta dr. Gyulai Iván muzeológus, az élővilág szak­osztály vezetője. — A fauna táplálkozási láncában a rend­kívül fontos csúcsragadozó szerepét töltötte be. Darwin kifejezésével élve, a termé­szetes kiválogatódás lehető­ségét biztosította. Az emberi beavatkozások hatására élet­tere. rohamosan beszűkült, végül teljesen kiszorult ha­zánkból. Szerepét — a vad­állomány nagyságának sza­bályozását — az ember vet­te át. De az ember máskép­pen szelektál, mint az állat. A farkas, ha elejtett egy va­dat, az minden bizonnyal gyengébb képességű lehetett, mint megmenekült társai' esetleg beteg, sérült volt! De semmiképpen sem a leg­alkalmasabb arra, hogy ép­pen az ő utódai révén ma­radjon fenn a faj. A vadász ellenben — tévedésből — a legpompásabb vadra is rá- foghatja, hogy selejt. és nyu­godtan kilőheti. A vadász és az ökológus szemével tehát örülnünk kellene, hogy újra •itt van, hiszen ő az, aki va­lóban gazdálkodik. Mi, ter­mészetvédők megkérdője­lezzük a rovására írt kár­okozás akkora mértékét, ami indoka lehetne elpusztításá­nak. Elsősorban a muflont támadja meg. amely nem ős­honos, hanem betelepített vadja az országnak. És ha valóban súlyos pusztítást okozna a vadon élő és a há­ziállatok körében, akad más mód is. mint a kilövés Sok külföldi állatkert bizonyára Jó pénzt adna egy ilyen farkas­párért. De, ha olyan gazda­gok vagyunk, hogy nincs szükségünk az ajándék-valu­tára. még mindig el lehet riasztani, ki lehet szorítani az országból — élve. Azt hi­szem, a vadásztársaságoknak, a kétségtelenül jelentkező anyagi kár mellett, elsősor­ban az fáj, hogy nem ők öl­hetik meg a vadakat, hanem a farkas. Knefély Nándor megyei vadászmestert is megkérdez­tük az esetről: — Az utóbbi esztendőben nem ritkaság, hogy áttéved hozzánk néhány farkas. Míg kevés van belőle, valóban segítséget ielent a vadgaz­dálkodásnak. Támadta a mértéktelenül elszaporodott vaddisznót, és nem kegyel­mez a szintén tetemes káro­kat okozó kóbor kutyáknak sem. Az emberre teljesen veszélytelen. Nagy baj csak akkor van, ha túlszaporodik, vagy nagyon rákap a házi­állatokra. elsősorban a ju­dokra. De. mivel a farkas nem sportból öl, azt az "Ha­tot fogja meg — legyen az akár házi, akár vad —. amelyiket könnyebb. Néhány i egyed jelenléte nem okozhat «Számottevő veszteséget az or­szágnak, bár az érdekelt va­dásztársaságok kára — szá­mukra — jelentős lehet. A további károknak elejét vé­ve, miért lövik ki? Mert az igen éber, csavargó, kóbor- iá, éjszakai életmódot- foly­tató ragadozó befogása más­képpen — például vermelés­sel — rendkívül munkaigé^ nyes és emiatt drága. Igaz, a vadászata is a legnehezebb a többi hazai vadunkhoz ké­pest. Attól nem kell tarta­nunk, hogy végérvényesen visszatelepül hozzánk. Ehhez már nincsenek meg itt az életfeltételei, számára túlsá­gosan kultúrország lettünk. Ha át is kószál, csak idő kérdése, hogy visszahúzódjon a háborítatlanabb, nagy ki­terjedésű erdőségekbe. a Kárpátokba. Sem elősegíte­ni. sem meggátolni nem áll módunkban az idetévedését. A természetvédelmi és vad­gazdálkodási érdekeket egyez­tetve, talán a legjobb lenne, ha a farkasra bíznánk: mi­kor jön és meddig marad.' Örülünk, ha jön, de még jobban, ha elmegy. Kovács A. Gábor ijc Vietnamban nem Ismerik az igazi telet, az utcákon ilyenkor is nyárvégi a han­gulat. Még kókuszdiót is fcU nálnak a járókelőknek. Háziasszonyoknak ajánljuk 1 süssünk, mii főzzünk? Války Tibor m^sterszikács és Tóth Béla mester- és kiváló cukrász receptje gász Esrvesületének. Gvuszi az ÉMHE-nek a versenycsa­patát erősítette. Eredménye­ikkel idővel kiérdemelték a megyei válogatottságot, majd tagjai lettek az ifjúsági vá­logatott keretnek is. Nemcsak a válogatott csa­patban vannak együtt. Mind- kettejüknek kedvenc folyó­ja a Hernád Kiskinizs—Hal- maj közötti szakasza, az Észak-magyarországi HE horgásztanyája közelében. Január 7-én ünnepélyes kere­tek között nyílt meg a miskolci, Elek Tamás u. sz. alatti iá. sz. Általános Iskolában az a bé~ lyegbemutató. melyet a Miskol­ci Közüti Igazgatóság bélyeg­gyűjtő köre rendezett hazánk felszabadulásának közelgő 40 évfordulója tiszteletére. A tár­lat január 14-ig tekinthető meg Megnyitó beszédében az is­kola igazgatója, a Közúti Igaz­gatóság igazgatóhelyettese és an­nak bélyeggyűjtő köri titkára elmondotta, hogy a tanulóifjúsá­gon kívül a szülőknek is ked­veskedni kívántak, amikor el­határozták. hogy e jelcntőség- telies iubilenmi rendezvénysoro­zatot éppen egv bélvegbemutato val kezdik el. Elképzelhető, hogy a látottak alapján többen kedvet kapnak a bélyegek gyűj­tésére. s Így nemcsak a tanuló­ifjúság. hanem az avast lakóte­lep felnőtt lakossága is bekap­csolódik a szervezett mozgalom­ba. Ehhez sok segítséget tudna nyújtani a rendezóbizottsig és a MABEOSZ Észak-magyarorszá- (1 Területi Irodája is. feledkeztünk meg. A kesze­geknek való szokásos etető­anyagot (kenyérbél, kukori­cadara, olajos őrlemény ke­verékét) jó keményre gyúr­va. tojásnyi gombócokban dobtuk be a visszaforgókba, ha pedig a sodrásba etet­tünk, akkor agyagot is ke­vertünk a gyurmához, hogy leszálljon a fenékre, s las­san morzsálódjék. Az úszót úgy súlyoztuk ki. hogy az ólom a csontival együtt a Pásztón. Január 17-én alkal­mazzák a „Mikszáth-nap” fel­iratú postai bélyegzést. ★ A közeli napokban a MABf ŐSZ felnőtt bélyeggyűjtő körei­ben megkezdődnek a beszámoló taggyűlések. A köri vezetők be­számolnak az 1984-es munkáról, és előterjesztik a következő idő­szakra vonatkozó terveiket Az elért eredmények mellett ilyen- Kor a tagok felsorolják gond­jaikat javaslataikat is, s a cél­kitűzések megvalósításához ké­rik az illetékes gazdasági veze­tők. párt- és tömegszervezeti képviselők támogatását. Ahol az elképzelések meghallgatásra ta­lálnak. ott bizton számíthatnak arra, hogy az új évben szebb eredményeket tudnak elérni. ★ Megjelent a szervezett bélyeg- gyűjtők szaklapjának, a Filaté- liai Szemlének a januári szá­ma. A „Múltunk s jövőnk** cí­mű cikkben szerepelnek a gyű.1 tők gondlal. de ízelítőt kapha­tunk a posta 1985. évi bélyegki­bocsátási tervéből is. ft. U „STEIER" TOLTOTT SERTÉSBORDA Hozzávalók (5 személyre) a töltelékhez: 10 szelet ^ dkg- os sertéskaraj, 50 dkg darált sertésdagadó, 15 dkg gép­sonka. 2 db tojás. 2 dkg pa­radicsompüré. só, őrölt bors. őrölt szerecsendió — Ízlés szerint. 10 dkg csirkemáj kockára vágva, a gombís raguhoz: 15 dkg vaj. 5 dkg étolaj. 30 dkg sampinyon­gomba. 3 dkg paradicsompü­ré. 2 dkg liszt. 5 dkg vörös­hagyma. 1 dl fehér bor, 5 dl csontié, só. őrölt bors. ma­joránna — ízlés szerint. Elkészítése: a felszeletelt sertéskarajokat sós vízbe mártott húskalapáccsal kive­regetjük. szétterítjük, és minden szeletet megkenünk a darált húsból készített töl­telékkel. Az öt szeletre fel­vágott sonkából egy-egy sze­letet ráhelyezünk a töltelék­re. s a kettőt összeborítjuk hogy a sonka középre essen. Hústűvel vagy fogvájóval összetűzzük, és kevés olajon elősütjük. A gombás raguhoz nagyon finomra vágott vö­BÉLYEGGYÜJTÉS röshagymát vajon pároljuk, majd hozzáadjuk a paradi­csompürét és a megmosott, felszeletelt gombát. Megszór­juk kevés liszttel, így egy pár percig még pirítjuk, majd fűszerezzük, s felöntjük ke­vés csontlével vagy vízzel. Ekkor a batyukat beletesz- szük párolni. Amikor a hús puha, kivesszük a léből, és kiszedjük a hűstűt. Rizibizi- vel forrón tálaljuk, úgy, hogy a pecsenyéstál egyik oldalá­ra kúpalakban formázzuk a rizst, míg a másik oldalon a ferdén kettévágott karajokat helyezzük el. A hús felraká­sánál ügyeljünk arra, hogy a vágott felület szimmetri­kusan egyfelé nézzen. GESZTENYÉS TEASÜTEMÉNY Hozzávalók a tésztához: 0.5 kg liszt, 30 dkg marga­rin. 15 dkg porcukor, 2 to­jássárgája, vaníliás cukor, reszelt citromhéj: a krém­hez: 25 dkg gesztenyepüré, 10 dkg vaj, 10 dkg porcukor, kevés rum. Elkészítése: a tésztához va­ló anyagokból linzertésztát készítünk. majd lisztezett deszkán kinyújtjuk, kb. 3 mm vastagságra. Kisebb, si­ma kiszúróval (kb. 4 cm át­mérőjűvel) korongokat szú­runk a tésztából, s közepes hőmérsékletű sütőben kisüt­jük. A következő krémmel 2—2 korongot töltünk össze: az átpasszírozott gesztenye- masszát vajjal, porcukorra! habosra keverjük, rummal Ízesítjük. Amikor kész. dí­szíthetjük félig olvasztott csokoládéba mártva, vagy azzal megspriccelve papír­zacskóból. A másik változat, amikor csak vaníliás porcu­korral hintjük meg. A technika történetéből Az onagrosz A görög város­államok feletti g dasági és ka - nai hegemónia megszerzéséért Athén és a Sp - ta vezette pelo- ponnészoszi szö­vetség között d'ló .Peloponnészoszi háború” (időszá­mításunk előtt 431 —404) nagymér­tékben kifejlesz­tette az ókor ha­ditechnikáiét. Az itt használt egyik harci eszközről, az ágyú ősének te­kinthető onagrosz- ról (kővető) Xe- nophón (i. e. kb. 430—kb. 355) görög történetíró és had­vezér a görögök történetéről i. e. 411-től 362-ig s-ó- ló munkájában számol be. A fából készült, kerekeken mozgatható sz' - kezetet „tüzelőé 1- lá'ban” három k rral lehetett rögzíteni. Megfe­szítése lófarkakból ósszefont fonallal történt, és vele 70 kg-os köveket, vagy kőgolyókat lehetett kilőni 300 —500 méteres tá­volságra Az onag- roszt megerődíiett városok ostromlá­sakor használták. Képünkön: az onagrosz rekoiist- rukcióia. Razin- A hadművészet tör­ténete című mü­véből K. A. I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents