Déli Hírlap, 1985. január (17. évfolyam, 1-26. szám)

1985-01-12 / 10. szám

Kit »no, de nanyou nehéz művek w íj maqyar zene, 1984 Az elmúlt év utolsó napjai­ban a Magyar Kádió székha­zában szakmai és közönség- zsúrj előtt tartották meg az új n i gyár zene seregszemléjét, a kritikusok és a közönség dí­jáén. Első ízben került sor arra, hogy néhány, nem Bu­dapesten élő muzsikust is, akik rendszeres zenekritikákat közölnek, meghívtak. Az 1981- ben bemutatott új magyar ma­veket három kategóriában hali- haltak: szimfonikus zene, ka­marazene es kórusművek. A február 12-i ünnepéljes díj­kiosztáson öt díjat adnak át; a szimfonikus és a kamara­zenei kategóriában egy-egy kritikusi és közönségdíjat, va­lamint a kórusműveknél a KOTA díját. E sorok írója a közönségzsüriben vett részt, ahol orvos, közgazdász, fotóri­porter. matematikus, olimpiai ba jnok, biokémikus és még szá­mos foglalkozási ág képviselő­je bírált. Fodor András költő elnökletével. Nem kis feladatot jelen­tett az 54 mű, a csaknem tíz órát felölelő zenei anyag figyelmes meghallgatása. Bár ebben nincsenek benne az úgynevezett stílusgyakorla­tok, így is rendkívül széles zeneszerzői skálát figyelhet­tünk meg. + MESTEREK ÉS TANÍTVÁNYOK A szimfonikus zenekari kategóriában a mai zene ta­pasztalt mesterei (Darvas Gábor. Farkas Ferenc, Hidas Frigyes) jól hangzó művei mellett felcsendültek a Fia­tal Zeneszerzők Csoportja tagjainak (Éliás Adám, Su­gár Miklós, Vajda János), valamint Vidovszky László­nak új utakat kereső zenéi. Kocsár Miklós ezúttal zene­karra írt változatokat, Pet- rovics Emilt az V. kantáta képviselte. Szokolay Sándor hagyományos fúvószenét komponált. Divertimento cí­men. Ugyancsak a szórakoz­tató műfajt képviselte Szu- nyogh Balázs Piccolo diver- timentója. mely a mai ze­nében szokatlan vidámságot tűzte lobogójára. Székely Endre Utolsó énekek című művében a bravúrosan éneklő Csengery Adrienne bűvölt el. Az egyetlen. Bu­dapesten kívül élő zeneszer­zőt. Vántus Istvánt (Szeged) egy dallamcentrikus Con­certo grosso képviselte. Két Kalmár László-mű közül az impresszionista hangvételű Hórák tetszett jobban. Dur- kó Zsolttól is két művet hallottunk ebben a kategó­riában, mindkettőt igen ér­tékesnek tartom. A Refré­nek — hegedűre és kamara- zenekarra. valamint a Zon- goraVerseny is vállalja a klasszikus örökséget (Bar­tók, Sztravinszkij), de az úton tovább indul, előre mutat. + TELJES FEGYVERZETBEN A 24 kamaramű közül nyolcban szerepelt az ének­hang. Közülük a Weöres Sándor tizenkettedik szimfó­niája című Decsényi János- mű ütőhangszerekkel színez­te a dallamos énekhangot, Jeney 12 dala ötletekben volt rendkívül gazdag. Kur- tág György két énekes da­rabja közül a Jelenetek egy regényből koncentráltságá­val, változatosságával, szak­mai igényességével gyakorolt rám mély hatást. A „csupán” hangszeres számok között érdekes szinfoltot képviselt Lendvay Kamilló Senza sor­dino című trombitadarabja, Szőnyi Erzsébetnek a hagyo­mányosan szép brácsa-zon­gorára íródott Francia szvit­je, s Tihanyi László Piano music kamaraműve altfuvo­lára, hárfára és ütőhangsze­rekre. A fel nem sorolt kamara­művek közül nem egy fel­vonultatta a mai zene teljes arzenálját, beleértve a hang­szalaggal történő kombiná­ciót is. A hagyományos ka­mara-összeállítások mellett helyet kapott a gitár, a cim­balom, a tuba, vagy éppen olyan szólókat, hangszereket állítottak párba, ami szo­katlan: ének—fagott, fuvola —mélyhegedű, hegedű—ütők. Az énekhang kezelése is nagy változatosságot muta­tott. Az egyszerű lírai meg­jelenítéstől a szaggatott, expresszív, csak a kivételes előadókra számító éneklésig szinte minden terítékre ke­rült. Például csillagászat Nyugdíjasok főiskolája Nagy sikerrel szerveitek meg néhány éve a Ho Sí Minh Ta­nárképző Főiskola oktatói Eger­ben a nyugdíjasok főiskoláját. Ennek a kihelyezett tagozatát hozzák létre most Miskolcon, az Ady Művelődési Házban. Minké Tlborné bábáskodik az ismeretterjesztés e vonzó intéz­ménye felett, amely jóval több, mint unaloműző elfoglaltság. Tőié érdeklődtünk a részletek felől: — Ügy tervezzük, hogy február közepén kezdődnek az előadások, amelyeket a már nagy rutinnal rendel­kező egri tanárok tartanak. Hetente egy alkalommal, kö­rülbelül négy órát vesznek igénybe a foglalkozások, a délelőtti órákban, amikor frissebben fog az agy. Aki ekkor ráér, ha nem nyug­díjas is, szívesen látjuk itt a házban. Fontos feltétel, hogy érettségivel rendelkez­nie kell. A fő tantárgy sz irodalomtörténet és a törté­nelem, de a többség kíván­ságára például biológia, csil­lagászat, idegen nyelvek is bekerülhetnek a tananyagba. Ez utóbbiak azonban nem kezdő szinten. A résztvevők érdeklődési körét kérdőíve­ken tudakoljuk meg, ame­lyek művelődési házunkban szerezhetők be. De ha vala­ki bediktálja a címét, akár házhoz is küldjük a kérdő­lapot. Eddig tizenöten jelent­keztek. s még legalább eny- nyi „öregdiákra” számítunk A tandíjat ezután állapítjuk meg, de mindenképpen a nyugdíjasok pénztárcájához mérjük. Jegyzeteket is kap­nak a hallgatók. így nyu­godtan figyelhetnek az elő­adókra. A főiskola két éven át tart. a végén vizsgát te­hetnek a résztvevők (bár ez nem kötelező), s valameny- nyien • emléklapot kapnak. Széchenyi napjai Február 21-én kezdődik a televízióban a Széchenyi nap­jai című hatrészes sorozat. Az író, Nemeskürty István Széchenyi életének hat döntő fontosságú epizódját dolgoz­ta fel, felölelve a magyar tör­ténelem egyik legszebb és legizgalmasabb négy évtize­dét 1815-től 1860-ig. A soro­zat — amelynek rendezője Horváth Adám, a fordulatos cselekményen keresztül be­mutatja Széchenyi máig ha­tó munkásságát, politikai, közírói tevékenységét. A főbb szerepeket Tordy Géza, Láng József, Piros Ildikó és Sin- kovits Imre alakítja. A kórusdarabok javarésze kitűnő. Mélyen kifejező raiságával hatott Csemicz,.j —Weöres Két madrigál, Ká­sa Esti dal, Szőllősy Planc­tus Mariae-változatok egy barokk témafejre című mű­ve. Igen jónak találtam a fiatal Sugár Miklós darab­ját Szerelem — villanás, mely úgy volt modern, hogy a mai hangzást is élvezhető­vé tette. Bizonnyal népszerű kórusmű lesz Karai Sárközi karikázója, és Reményi At­tila öt gyermekkara közül is nem egy telitalálat. Szo­kolay Sándor műhelyében három nehéz mű is keletke­zett, s ugyanezen okok mi­att Vajda János Via Crucis című műve sem érhető el egy átlagosnál jobb énekkar számára sem. + CSAK EGY SZÓK RÉTEGNEK? Végezetül néhány kérdés, mely bizonyára az olvasó­ban is megfogalmazódik. Az 54 mű közül elenyésző azok­nak a száma, amelyek az előadóművészetben a derék­hadra számítanak. Pedig vi­lágszerte létezik az amatőr­mozgalom is. A magyar ze­neszerzők legtöbbje kitűnő műveket ír, ám ezek azért sem lesznek egyhamar nép­szerűek, mert a bemutató együttesen kívül a többiek nem vállalják a fáradságot. A kórusművek versenyeken élnek tovább, ahonnan a ma­gyar együttesek rendszerint szép művészeti díjakkal tér­nek haza. De mit énekelje­nek a mai művek közül a nemzetközi mérce alatt tel­jesítő kórusok? A zenekari és kamarazenei műfajban is az gondolkodtat el, hogyan élhetnének tovább a legjobb művek a koncertdobogón. Miért távolodott el ennyire egymástól a zeneszerzői szándék és a közönség igé­nye? Hogyan lehetne a sza­kadékot úgy szelídíteni, hogy a komponistáknak se kelljen a korszerűségről le­mondani, de a hallgató szí­vét, fülét, ízlését, érdeklődé­sét mégis a mai zene felé fordítsák? Talán elképzel­hető ezen a téren is egyfajta egészséges kompromisszum. Mert akár bevalljuk, akár nem, a Magyar Rádióban el­hangzott művek csak egy igen szűk réteghez szólnak. S hogy ebben előrelépés le­gyen, az mindannyiunk ügye. Barta Péter Régiből újat Olcsóbb, ha otthon készül Aki otthon von egy kicsit a szabás-varrásban, segíthet gyermeke egyéni öltözködését kialakítani, s még pénztárcá­ját is megkíméli, ha maga késziti el a divatos darabokat. A méteráruboltokban vá­logathatunk a szines orkán­anyagok között; különböző színben és minőségben kap­hatók, 90 forinttól 180-ig. Ha kétrétegű, mosható vatelin kerül alá, jöhet a legna­gyobb hideg is, nem fázik meg benne a nebuló. Persze, nemcsak új anyagból készít­hetők el a rajzon látható fa­zonok, de régi, kinőtt nad­rágot, dzsekit is fel lehet újítani idegen kézelővel vágj' kötött bokapánttal. Ha a ré­gi felsőrész kicsinek ' bizo­nyul, vagy szűknek a váll, más színű kelméből szabott betétrészekkel lehet kényel­mesebbé tenni. Az apróbb kellékek pedig: a fémcsatok, díszítő (nagyfogú) cipzárak, mind manapság jellegzetes részletek, és mutatóssá te­szik a ruhadarabot. A nyo­mópatentok beütését erre hi­vatott kisiparosok vállalják, néhány forintért. Nótaest a Vasasban Nótaestet tartanak a diós­győri Vasas Művelődési Köz­pontban január 16-án, 7 órá­tól. A közönség a műfaj nép­szerű előadóival találkozhat: Vörös Sárival, Medgyesi Má­riával, Turpinszky Bélával, Sipeki Tiborral. A művésze­ket ifjú Oláh Kálmán és né­pi zenekara kíséri. Jegyek 50 forintért válthatók a DVMK és a színház jegypénztárá­ban, valamint az üzemi kö­zönségszervezőknél. A rádióban hallottuk Hajnali híradás a faluról Ismerkedés a jéggel (Kiss József felvétele) A Rádió- és Televizióújság csak a hétfői műsorában köz­li, hogy a Kossuth rádió Jó reggelt! műsorában 5 óra 40 perctől 5 óra 55 percig a Fa­lurádió összeállítását hallhat­juk. Pedig ez az adás minden hétköznap jelentkezik o jelzett időpontban. Sem a szerkesz­tők, sem a riporterek, tudósí­tók neve nem szerepel a mű­sorlapon. Pedig megérdemel­nék! Nem véletlen, hogy a Fa­lurádió kollektívája megkapta a legmagasabb szakmai kitünte­tést, a Rózsa Ferenc-díjat. Az újságíró nem is tudja, sajnálja, vagy irigyelje a Fa­lurádió szerkesztőit, riporte­reit, Olyan helyekre, közsé­gekbe, falvakba, tanyabok­rokba, magányos tanyákra jutnak el, melyek neve halla­tán felüti fejét a rádióhall­gató. Eddig névtelen hősöket, egyszerű embereket szólaltat­nak meg — sokszor ízes táj­szólásban. De eljutnak a tu­dományos és a kísérleti inté­zetekbe, az illetékes minisz­térium nagy tekintélyű veze­tőihez is. Ez a nem teljes felsorolás is érzékelteti talán, hogy szinte minden műfajban dolgoznak, s jól művelik eze­ket. A velős közgazdasági ér­tekezést érdekes riport kö­veti, majd tudósok beszélnek egy életre szóló munkájuk­ról — gondoljunk csak a nö- vénynemesítőkre —, aztán a meteorológus ad tájékoztatást arról, milyen időjárás vár­ható. és mindjárt hozzáteszi, mire ügyeljenek a gazdasá­gok vezetői, hogyan védekez­zenek például a fagykár el­len. Nem kevésbé fontos ta­nácsokat kapnak a hallga­tók a növényvédő szakembe­rektől. És előfordul, hogy lí­rai hőfokon hallunk szólni a régmúlt idők nehéz munká­járól, annak súlyos szerszá­mairól, eszközeiről. Mindezt 15 rövid percben ... A Falurádió missziót telje­sít. Különösen nyáron, a be­takarítás nagy munkája ide­jén. Gondoljunk csak a min­dig hiányos gépalkatrész-ellá­tásra. Sokszor a Falurádió segítségével találnak partnert és a hiányzó alkatrészt a gazdaságok. Volt a Falurádi­ónak egy olyan, eléggé nem becsült időszaka, amikor élő adásban számoltak _ be egy- egy gazdaság életéről, szólal­tattak meg hajnalok hajnalát» egyszerű gyalogmunkásokat, vezetőket. Ezeknek az élő adásoknak az izgalma — az összeköttetést biztosító posta segítségével — mindig átra­gad a hallgatóra is. Szurko-i lünk, hogy sikerüljön... A múlt év december 15-éni szombaton kora délután hall­hattuk a Kossuth rádió hul­lámhosszán a Kontinensek — szántóföldek sorozatban A bortermelés a világban című összeállítást. Ebben kiemel­ten foglalkoztak egyik törté-í nelmi borvidékünk. TokajJ Hegyalia helyzetével is. Bor­sodi Gyula, a rádió Miskolc- körzeti és Nemzetiségi Stú­diójának vezetőhelvettese drj Kozma Pál akadémikust, a Kertészeti Egyetem tanszék­vezető tanárát szólaltatta meg, aki többek között el­mondotta. hogy Tokaj-Hegy- alja az elmúlt években hű maradt a történelmi szőlő­fajtákhoz. s emellett növelték a terméshozamot. Ez az egye­düli útja annak — emelte ki az akadémikus —. hogy az erős nemzetközi verseny el­lenére helyreállítsák a tokaji bor világhírét. O. J. József 4tála emlékére Lakatos István előadóestje In memoriam József Atti­la címmel Lakatos Istvánnak, a Miskolci Nemzeti Színház művészének lesz önálló mű­sora ma délután 5 órakor a színház háziszínpadán, a Já­tékszínben. Műsorát a költő kevésbé közismert műveiből válogatta. József Attilát, az embert, a szenvedő és küz­dő embert, a tragikusan ko­rán elhunyt művészt mutat­ja be. A Játékszínben nem ez íz első önálló est: egy-két éves gyakorlat, hogy az ebben a formában megszólalni kívánó művészeinek mesadia a lehe­tőséget a szirhóz. Ehhez aa önálló esthez még annyi Kí­vánkozik, hopv egv viszorv- 'ag új kezdeményezéshez kapcsolódik. A hogv a Miskol­ci Szimfonikus Zenekarnál ás a Miskolci Galériában szer­vezetten is az intézmények­hez szeretnék kötni a ze .e, illetve e Vénzőm1’’vé<.7fat rápi érdeklődőket, úav alakult meg a Miskolci Színházbará­tok Köre is. A mai nanon Lakatos István segítségével másodszor találkoznak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents