Déli Hírlap, 1985. január (17. évfolyam, 1-26. szám)
1985-01-23 / 19. szám
Továbbra is kötelezd! ★ A December 4. Drótművek udvarán... Jó, bár küzdelmekkel, nehézségekkel teli évet zárt a drótgyár. Idén még nehezebb lesz a feladatokat teljesíteni, de a drótgyári virtus eddig minden buktatón túlseguelte a céget: (Kerényi felv.) Nagy kárt tettek volna? A farkasok — Nézze, milyen gyönyörű két ordas! — nyitotta ki előttem a furgon hátsó ajtaját dr. Iváncsics Lajos, a BEFAG vadászati felügyelője. S valóban remek példányok voltak a lelőtt farkasok. — Azért kértünk rájuk kilövési engedélyt, mert felbecsülhetetlen kárt okoznak a vadállományban. De erről ne a meleg irodában akarjon meggyőződni, hanem jöjjön ki velem személyesen a terepre! — Nemcsak áttévedt «gyedekről van szó, egy-két pár állandóan itt él már néhány éve. le is kölykőztek.' Nekem mint vadászati szakembernek az a feladatom, hogy minél több vadat lövessék külföldi vadászokkal, mert az kemény valutát jelent — meséli- kalauzom, miközben a Zemplén felé robogunk. — A farkasok jelenléte keresztezi számításainkat, ezért nincs helyük a magyar erdőkben. Budapesti feletteseink is úgy vélekednek, hogy újabb kilövési engedélyt kell kémünk, s ha nem kapjuk meg. a kárt a természetvédelemre hárítjuk. Főhadiszállásunk Telkibánya és Bózsva között, az egykori Semsey-kastélvban levő Senyő. vadászház; éppen a Farkas-völgy bejáratában fekszik. A szomszéd erdészlakban él Pillér Tibor tájvédelmi körzetvezető. Lakásában esv beteg gólya és egv: jámbor őzike- jelenléte tanúsítja: nemcsak munkaidőben védi az élővilágot. — Három éve járom a területet. de még nem láttam itt farkast, és üvöltését sem halottam. Hogy mégis él itt néhány, azt nem vonom kétségbe. A farkaspár kilövése után — kollégáimmal együtt — azt az utasítást kaptuk, hogy tüzetesen vizsgáljuk át a hegységet, állapítsuk meg az ordasok létszámát és az okozott kár mértékét. Eddig egy hét alatt csak a Soly- mos-hegy környékén találtunk farkasnyomot. • A HAJTÓVADÁSZAT Az osztrák vendégeknek rendezett vadászat jó alkalomnak látszott, hogy személyes tapasztalatokat szerezlek. A vadászok az egy- vonalban levő lőállásokban várták, hogy felhajtsák nekik a vadat. Magam is a hajtők közé álltam. így nagyobb területet járhattam be. Meredek hegyoldalban álltunk fel egy sűrű lucos amikor elmondták, hogy a vadászok felénk fognak lőni. De tétovázásra nem maradt idő, elindultunk. A kutyák csaholva rohantak előre, az emberek husángokkal „kopogtatták” a fákat és kurjongattak. Én csendesen lépdeltem, és figyeltem. Nhény puskás is jött velünk a láncban, ha a vad netán erre próbálna kitörni, ne menekülhessen. — He, he, hopp-hopp — vitte a prímet András bácsi,' az öreg főhajtó. Nekem úgy tetszett, mintha horkolna. — Bal szárny lassabban! Vigyázz, ptt a disznó! Kopogtass! Lövés dörren i'. a kutyák elhállgattak. — No, ez biztos megvan — dörzsölgette a kezét elégedetten. — Tovább! Mély hóban, a gallyakat kerülgetve, lassan értünk ki egy bükkös szálerdőbe, de már látszott a következő rejtekadó fenyves. Hirtelen nagy robajjal szarvascsapat bukkant fel a tetőn, éppen nekünk tartva. Egy fatörzs mögé ugrottam, míg a riadt állatok'- légörvényt keltve elszáguldottak. Az egyik hajtónak az utolsó szempillantásban sikerült csak földre vetnie magát a fölötte átugró bika előtt... Ebben az első hajtásban csupán egy . süldő malac került terítékre. 'Másodjára viszont a Nagy-Gerebent hajtottuk meg, ahol korábban a farkasokat lőtték! Izgatottan törtem a bozótot Palá- gyi Ernővel, a pálházi tanácselnökkel. Épp arról beszélt, hogy ő már húsz évnél régebben vadászgat errefelé, de farkassal még sosem találkozott —, mikor öt kis muflonjerke masírozott át előttünk. Ebben a hajtásban semmit sem zsákmányoltak. Lőttek ugyan, de mellé. A délután sem hozott túl sok szerencsét. Mindössze három vaddisznó hagyta ott a’ fogát. Kötéllel vonszolták őket a kocsiig. A hóban véres csík jelezte nyomukat. Farkasokról árulkodó jelekkel, vagy általuk leütött állatokkal nem találkoztunk. 9 EGYEDÜL CSERKÉSZVE Másnap taktikát változtattam. Nagyobb terület bejárására indultam magamban, gyalogosan. A kúpok övezte «lőtt. Kissé meglepődtem, ^Senyő-völgyben a Kemencefejig kapaszkodtam. Innen már távolesnek az emberlakta helyek. Előttem a Solymos üstöké emelkedett, ahol a farkasok nyomait látták. De hiába meresztgettem a szemem, csak egy szarvastehén szökellt a környező hatalmas erdőirtások egyikén át. És a fülem is hiába hegyeztem : méltóságós csend, mélységes nyugalom ült a tájon. Nem találtam olyan bizonyítékokat, amely a farkasok felbecsülhetetlen kártevését ■ -alátá masztaná. Akik azt állítják, közvetett tényekre hivatkoznak: kevesebb a vad, mint régebben, s ennek csak a farkasok lehetnek az okai. (Olyan ez, mint mikor az agrárszakemberek kizárólag az aszályt teszik felelőssé a kis termésért.) Az esély a farkasok megvédésére vagy elpusztítására mégis egyenlőtlen: a fegyver a vadászok kezében van. Kovács A. Gábor Behívó tüdőszűrésre félmilliós volt a postaköltség Minden ellenkező híresztelés uaeara, továbbra is kötelező a tudoszuresen való részvétel. Az egészségügyi törvény írja elő, hogy minien 18 even felüli állampolgárnak — élete végéig — kétévenként meg kell jelennie a lakóterülete szerint illetékes tüdőszűrő-állomáson, ahol is képernyőfelvételt készítenek róla. A szűrővizsgálat köztudottan behívásos rendszerű, s noha csaknem negyedszázados ez a rendszer, mindmáig sokan megpróbálják „elbliccelni”. Nem kevés azoknak a száma, akik csak a második vagy harmadik felszólításra mennek el, s azo- ké sem, akik inkább megfizetik a kirótt szabálysértési bírságot, mintsemhogy eleget tegyenek e kötelezettségüknek. Dr. Hoffman Ferenccel, a Központi Tüdőszűrő Állomás vezetőjével beszélgettünk, tapasztalataikról. — Noha sokat javult a korábbi évekhez képest a kötelező szűrésen való megjelenési arány (tavaly 90 százalékos volt már), még mindig gondot okoznak a „bliccelők”. Előfordult olyan szélsőséges eset, hogy valaki tíz forintot adott a már tértive- vényes behívót közbesítő postásnak azért, hogy „holttá” nyilvánítsa. Tudniillik, ráüttette a . tértivevényre, hogy „a címzett elhalt”. Az meg mindennapos, hogy „a címzett ismeretlen helyre költözött”. Miskolcon a lakosságnak állítólag a 25—30 százaléka változtatja a lakhelyét évről évre. A költöz- ködőket pedig igen nehéz utolérni, mivel a jelenlegi jogszabályok szerint, nem kötelezhetők arra. hogy új lakcímüket a tüdőszűrő-állomásnak is bejelentsék. A tüdőszűrő „kartotékája” 170—180 ezer miskolci lakos nacionáléját rögzíti. Két évvel ezelőtt vetették össze ezeket a népességnyilvántartási adatokkal, s kiderült, hogy a nyilvántartottak 25 százaléka öt éve nem volt tüdőszűrésen. Hajlamosak vagyunk rá, hogy félvállról A fenlrum és a kishaiármenti forgalom \ Bő víteni szerelnék a választékot A lakosság nagy örömmel fogadja, ha áruházaink, különféle' kereskedelmi vállalataink — a külkereskedelmi cégeket, azok engedélyével „kikerülve” — közvetlen kapcsolatokat létesítenek a szomszédos országok hasonló érdekeltségű vállalataival. Ily módon igyekszik bővíteni a választékát a miskolci Centrum Áruház is. Gáspár Tiborné, a Centrum Áruház áruforgalmi főosztályvezetője elmondotta, hogy 1984-ben a cserearányos külkereskedelmi forgalmuk elérte a 26 millió forintot. Ez annyit jelent, hogy ekkora összegben exportáltak külföldi partnereiknek magyar árucikkeket, s ugyanilyen értékben importáltak is tőlük. — Várhatóan ebben az évben bővülni fog a külföldi partnereinktől beérkező cikkek köre, s több árura is számítunk, mint az elmúlt évben. Elsősorban hiánycikkeket szeretnénk vásárolni. Gondolok itt a vegyesipari, a háztartási, a lakásfelszerelési, ruházati, cipőipari termékekre — mondotta a főosztályvezetőnő. — Milyen országokkal állnak üzleti kapcsolatban? — Csehszlovákiával, Lengyelországgal és az NDK- val. Előzetes információink szerint Csehszlovákiából az idén a nálunk hiányzó radiátorokat. autógumikat, csecsemőárukat, szőnyegpadlókat és takarókat szerezzük be. A Centrum Áruház illetékesei már az elmúlt esztendőben megkezdték üzleti tárgyalásaikat partnereikkel. Az elkövetkezendő két hónapban kötik meg az idei terveket, feladatokat rögzítő végleges magájjapodásakat. vegyük ezt a rendkívülien nagy jelentőségű egészség- ügyi, egészségvédelmi intézményt. — Sajnálatos, de ez az új tüdő-tbc-s betegek számának szaporodásában is megmutatkozik. Az elmúlt esztendőben 327 új tüdő-tbc-s betege* szűrtünk ki. Közöttük 160 olyan volt, akiknek korábban semmiféle elváltozást nem mutatott ki a képernyőfelvétele. Ráadásul a 327 új beteg 55 százalékát aktív fertőző állapotban találtuk. A Zsolcai kapui Központi Tüdőszűrő Állomáson éppen ezért a korábbiaknál következetesebben keresik meg a szűrésre kötelezetteket. Mit jelent ez? — A jövőben kevesebbet fogunk „ievelezni”. Nem lesz II—III. számú behívó. Már csak azért sem, mert ez borzasztóan sok pénzébe kerül az egészségügynek. Tavaly például félmillió forintot fizettünk ki postaköltségre. Idén ez az összeg megduplázódna. S jobb megjelenési arányra aligha számíthatnánk. A következőkben tehát minden, szűrésre kötelezett állampolgár csak egy behívót kap, a második már tértivevényes felszólítás lesz, s ha annak sem tesz eleget a címzett, számolnia kell a szabálysértési bírsággal, amely 3000 forintig terjedő összeg lehet. Azokkal szemben pedig akiknek valaha tbc-jük volt, s éppen ezért évenként kötelező a szűrővizsgálatuk, még szigorúbban iárunk el; elrendeljük a karhatalmi előállításukat. Saját érdekük, de a közösségi érdek is ezt kívánja. Senki se vegye hát zaklatásnak. ha meqkavja a rózsaszínű behívólanot a tüdőszűrésre. Közös érdek, hogy ideiekorán felfedezzék a népünket valaha tizedelő, halálos betegség jelentkezését — amely ma már teljesen gyógyítható —. vagy a napjainkban szaporodó tüdődaganat első jeleit. A legmegnyugtatóbb persze az. amikor a szűrés után kidc-ül. hogy képernyőfelvételünk negatív. S ez is megér annyit, hogy a hívásnak eleget tegyünk. (r) Az NSZK-ban szerkesztik a számjegy vezérlésű masinát Jó hír: a közeljövőben elkészül az első mindentudó, számjegyvezérlésű sokszögeszterga. Kevésbé örvendetes, hogy nem Magyarországon, hanem az NSZK-beli RAHN KG cég műhelyeiben. Mindez annak köszönhető, hogy Josef Pataky, magyar származású, a Német Szövetségi Köztársaságban élő cégvezető csaknem másfél évtizedes üzleti érdeklődés után szerződést köthetett az Innovációs Bankkal és a Licencia Vállalattal, tíz. sokszögmegmunkáló eszterga gyártására. Mindebben nagy szerepet vállalt Gombó László, a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem munkatársa: — A sokszögeszterga fejlesztésének új lendületet adott a rotációs munkahenger feltalálása, amit a televízió Felajánlom műsorában is láthattunk. Nyugaton nagy igény van a rotációs munkahengerekre daruknál és egyéb épületgépészeti berendezéseknél. Énnek a magyar találmányú hengernek a gyártásához pedig nélkülözhetetlen a sokszögmegmunkáló esztergagép. Egy nemzetközi szerződés keretében a RAHN cég műhelyében összeállítjuk a sokszögesztergát, amelynek fő alkatrészeit egy miskolci gazdasági munkaközösség elkészítette ugyan, de sajnos, adminisztrációs okok miatt nem jutott e! idejében a külföldi megrendelőhöz. így aztán a megrendelt gépegységeket, más lehetőség nem lévén, újraterveztük, és ' legyártattuk az NSZK-ban. hogy minél hamarabb bemutathassuk az esztergái. Isvekeznünk kell a szereléssel, mivel Pataky úr már benevezte az esztergát az októberi hannoveri szerszámgép-világkiállításra., Ezt a beaiutatót ötévenként cenjfc Egy mintadarab, amelyet a sokszögesztergán munkáltak meg. dezik meg, és ha ott sikerrel szerepel a gép. bizonyára nem az eredetileg tervezett tíz, hanem ennél sokkal több berendezés szállításara kaphatunk megrendelést. Az első, az NSZK-ban konstruált eszterga tervét megvizsgálta a wuppertali egyetem egyik professzora, a géptechnika nemzetközi hírű szaktekintélye, s kitűnő szakvéleményt írt róla. Véleménye szerint ez a konstrukció a Gellért-féle sokszögesztergának az első olyan változata, amely várhatóan minden tekintetben megfelel az elvárásoknak Amennví. ben az illetékesek hozzájárulnak a kiutazásomhoz, márciustól folytatjuk a RAHN cégnél a sokszögesztergák konstruálását, szerelését. (szánkó) Vilagkialitaa készül a Gellérl'féle solszigtszlarga
