Déli Hírlap, 1984. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1984-11-08 / 263. szám

a miskolciaké a sző Rovatvezető: Nyibes Imre — Postacím: Déli Hírlap. Miskolc. 3501. Pl 39. — Tel.: 18-225. Ma már nem csupán az árut terítő tehergépjármű­vek közlekednek a Széche­nyi úton. hanem úgyszólván mindenki, aki csak akar. Mert ugyan ha behajt az autós, a legközelebbi útke­reszteződésnél ki kellene mennie, de ezt a szabályt alig tartják be. S veszélyez­tetik a nyugodtan sétáló gyalogosokat. Felgyorsultak a villamosok is — igaz, ők legalább csengetnek. S este is, mintha sötétebb lenne a Széchenyi út. mint a forga­lomelterelés előtt volt. S ta­lán veszélyesebb is ... K. Gy. Miskolc Behajtanak a Széchenyire Nagyobb áruházainkban olykor több tucatnyi bevá­sárlókosár forog a vevők kezén. Aztán a pénztárnál lerakják az üres kosarakat. Jo néhány boltban azonban ez a terület elválasztódik a bejárattól, ahol kosárra vár­nak a nemegyszer türelmet­len, sietős véve"':. Akad aki bemegy, s kihoz néhány ko­sarat, nem törődve azzal, hogy ez végül is a boltosok dolga lenne. De hát miért is nem az övék? Azért — hal­lottuk az egyik boltban —, mert kevés a dolgozó, s csúcsforgalomban nem érnek rá a kosarakkal bíbelődni. Ez sem elfogadható állás­pont. de különösen nem ak­kor, ha az jut az eszünkbe, hogy hány bolti dolgozó fi­gyel, mást nem csinálva, minket, vevőket, csúcsforga- ftxn idején is .... J. Gy. Miskolc ; az Orvosság telefonon című panaszos levélre vála­szolva közlöm, hogy az eU látással kapcsolatosan a szü­lőket, illetve a levél íróját személyesen megkerestük, és a betegellátással kapcsolatos problémákat egyetértéssel megbeszéltük és tisztáztuk. személyt pedig figyelmezte­tésben részesítettük. (Az ud­variasabb is lehetne cím­mel lapunk október 25-i szá­mában megjelent olvasói le­vélre kaptuk a választ a Mis­kolci .Közlekedési Vállalat il­letékeseitől.) Otthoni veszélyek A munkavédelmi szakemberek figyelmét is egyre inkább felkelti a háztartásokban, a ház körül előforduló balesetek számának aggasztóan növekvő aránya. Rohamosan fejlődő vi­lágunk egyre több technikai csodával lepi meg az emberisé­get, s teszi könnyebbé, kényelmesebbé a második vagy a har­madik műszakot, de egyúttal magában hordozza a veszély- forrásokat is. Sajnos valamennyien hajlamosak vagyunk arra, hogy át­lépve a munkahelyek kapuját, lerázzuk magunkról a jól-rosz- szul beidegződött óvatosságot, vagy az esetlegesen zsebbe vá­gó szankciók által ránk kényszerített éberséget. Csak az egészségügyi szolgálat dolgozói a megmondhatói annak, hány halálos kimenetelű baleset fordult már elő eddig is a hely­telenül felhasznált, vagy tárolt kemikáliák, a gondatlanul, kontár módra megjavított és rosszul szigetelt háztartási gé­pek, a hibás, biztosítólánc nélkül használt létrák, a magas­ban ittasan végzett munkák miatt. A társadalombiztosító szakemberei is elrettentő statisztikákkal bombázhatnának bennünket a házi balesetek miatt kieső munkaórák számá­ról, és az így veszendőbe menő gazdasági termelési értékről, amelyek horribilis kárt jelentenek az államháztartás számá­ra. £s akkor még mindig nem szóltunk a gyermekek előtt felejtett gyufák, gyógyszerek, vegyszerek, háztartási eszközök, szerszámok veszélyeiről... Barkácsol a gyerek! Fúr, farag, forraszt, kalapál. De kér­dem én: hány apuka vagy anyuka veszi magának a fáradsá­got. hogy tíz percre leüljön mellé, és elmagyarázza neki a szerszámok használatának helyes módját? Ugye, hogy nem valami sokan? Pedig higgyék el: megérné azt a néhány röp­ke perc fáradságot. Nagyon sok tragédiától, álmatlanul át­virrasztott éjszakától, lelkiismeret-furdalástól kímélhetnénk meg magunkat és családunkat. Az óvatosság, a kellő odafi­gyelés pedig még a rosszindulatú ugratások ellenére sem azo­nos a szőrszálhasogatással. A szunnyadó lelkiismeret, vagy nevezzük nevén a gyereket: a nagyfokú felelőtlenség előbb vagy utóbb, de katasztrófához vezet. ■ Kemény Gyula Miskolc á... a tömegközlekedés jegyellenőreinek tevékenysé­ge nem tartozik a könnyű szolgálatok közé. Jegyellenő- reink gyakorta nem irigy­lésre méltó eseményeknek a reszesei. Ezek próbára teszik az emberi idegeket, s ennek következménye, hogy a jegy- ellenőrök között gyakoribb a betegség, és nehéz az után­pótlásukat biztosítani. A pa­naszolt esetben nem történt fegyelemsértés, az intézke­désből azonban sajnos, tény­leg hiányzott az emberi fi­gyelmesség és udvariasság. Ez abból eredhetett, hogy az említett jegyellenőr alig egy hónapja dolgozik önállóan, s nem érzékelte kellőképpen a vele szemben támasztott kö­vetelményeket. Az eseményt sajnáljuk, az oktatás során intő példaként ellenőreink előtt ismertettük, az érintett üzenetek Takács Tibor (Miskolc): Mi is értetlenül állunk a le­vélben leírt eset előtt. Megke­ressük a megjelölt üzlet veze­tőjét, és tisztázzuk a dolgokat. Utána válaszolunk majd . . . Ad­dig is türelmüket kérjük. Az ügyeletes ápolónőt a hí­vás dokumentálásának és az orvos tájékoztatásának elmu­lasztása miatt írásbeli figyel­meztetésben részesítettük” (Dr. Izsó István helyettes kórházigazgató főorvostól kaptuk a választ annak a nagymamának a levelére, aki kifogásolta, hogy kisünokájá- hoz, akinek magas láza volt, az ügyeletes orvos nem ment ki, csak ajánlatot kapott: ad­janak a gyermeknek kúpot.) Köd­gyertyák a köd leple alatt Ezekben a napok­ban reggelente olykor tejsürú a köd, méte­rekre alig látni. Né­hányon azonban kife­jezetten örülnek a rossz látási viszonyoknak. Mert a köd leple alatt sok mindent meg le­het tenni, amit egyéb­ként nem lenne sza­bad. Így például ha­talmas „ködgyertyákat” gyújtani olyan hulla­dékanyagokból (mű­anyag, gumi stb.), ame­lyek elégetése ma már napfényes időben egy­szerűen lehetetlen a környezetvédelmi ren­delkezések megsértése nélkül. A ködben azon­ban eltűnnek a hatal­mas fekete füst gomo­lyogok. Hogy aztán ugyanúgy szennyezik környezetünket, mintha pütne a nap. azzal már nemigen törődnek a tűzrakók . — — ny — s — Magad uram, ha boltos nincs... Nyaktörő lépcsők vezetnek az Avasra Ősz van. Színes, hulló levelek, színpompás sétány. De a járdák! Megy fel a kiránduló az Avasra, a kilátóhoz, s miközben a csodás tájban gyönyörködik, arra kell ügyelnie, hogy ki ne törje a nyakát! Most már jön a tél. a lágy. Aligha fognak hozzá a járdák megre- parálásához. De tavasszal mindenképpen el kell e munkát végezni — szép hegyünk hírne­ve kívánja ezt. K. J. Miskolc Miért nem ellenőrzik az albérleti dijakat? Mi épül Hejőcsabán? „A Bo.-üs telepen lakom. Látjuk, hogy o HCM sport­pályája mellett, o Szputnyik és a Sütő János utca talál­kozásának deltájában ismét építkezés kezdődött. Senki nem tud semmit, mi lesz itt a sze­méttároló helyén?” - érdek­lődik G. G. miskolci olva­sónk. Kérdésére a HCM ne­vében Szabó Margit válaszol: — A sportpálya mellett körülzárt területet először valóban szeméttel töltöttük fel. Azóta évek teltek el, s kialakuK egy olyan terület, ahol a sioortpálya iovább bő­vülhet. Méghozzá egy spor- cs8rnokkal, amelynek a mé­rete 70x19,5 méter, ezen be­lül a sportpályarész 55x19.5 méter lesz. Már a birtokunk­ban vannak a szükséges ter­vek és engedélyek, s amint látható, meg is kezdődtek a munkák. Az idén elkészül­nek a villamos csatlakozá­sok, kijelöltük az épület he­lyét, s elkészül a betonalap is. A 10 millió forint (!) ér­tékű munkát teljes egészé­ben a Hejőcsabai Cement­gyár dolgozói végzik — tár­sadalmi munkában! Három év múlva tervezzük a sport- csarnok ünnepélyes avatását. Addig azonban még igen sok munka vár dolgozóinkra, szo­cialista brigádjainkra... Sötét a Huba utca A Huba utca és környéké­nek lakói nevében fordulok Önökhöz. Benne vagyunk az őszben, négy órakor sötéte­dik. S az utcánk közvilágí­tása nem jó. Munkából, vagy a közeli ABC-ből hazafelé jö­vet, botorkálunk a sötétben. Nincs megvilágítva a Kato­wice étterem melletti lépcső­sor sem; ió, ha ki nem töri valaki a nyakát. .. Segítsen az ÉMÁSZ még a tél beáll­ta előtt! T. I.-né Miskolc, Huba a. 48. Nagy érdeklődéssel olvas­tam lapjuk október 22-i szá­mában az albérleti díjakkal foglalkozó cikket. A huszon­éves, lakással nem rendelke­ző, albérletbe kényszerülő fiatalok, diákok számára egy­szerűen felháborító, hogy egyesek 1500 forintokat is el­kérnek egy albérleti szobáért. Viszont nem értjük, hogy ha az albérletekéit fizethető ősz- szeget szabályozták, miért nem ellenőrzik az illetéke­sek a rendeLkezésak betartá­sát? Miért nem vonják fe­lelősségre azokat, akik a dup­láját vagy a háromszorosát * kérik annak, ami megenged­hető? Tudom, hogy amíg a lakáshiánnyal számolnunk” kell, addig gondunk marad az albérletek ára is. Vala­mit azonban mégiscsak kel­lene tenniük a hivatalos szerj veknek. I. E. Nyékládháza, Dózsa Gy. u. i őszi bolyongó T**áí? is jelzi: a beteg Davka Gábor — 1794 körül — szívesen ba­rangolt az Avas alján. Természetszeretete hozhatta erre a tájra a gyógyulni vágyó költőt. Aki barátaival gyakorta fölkereste a köz­ismert, híres Jézus-kútját, ahogyan a nép elnevezte azt a kutat, amely már akkor is legalább száz esztendő óta létezett ... — Ma: nyoma sincsen; még a hatvanas években, az ottlakók hamut, sze­metet szórtak, dobáltak a kút aljára, melynek friss, forrás-ízű vize ihatatlanná vált. A városszerte ismert polihisztor, Agusztini Lajos halála után, aki a kút közelében iakott, s hivatalosan öt bízták meg annak gondozásával, védelmével — az őriző lakatot is leverték, elkerstö részét ledöntöttek, és az évszázadokig nevezetes kutat föld­del, kövekkel temették be a kártékonyak, minden természeti széo- ség ellenségei akik gonosz rombolásukat semmivel sem tudnák indokolni . . . a kút felújítása — szinte lehetetlen. S mégis, ki itt a bűnös, kit terhel a felelősség? Kinek a tulajdona volt ez a néhai legendás kút? Ki a károsult — ki itt a gazda? . . . Pedig, nézést gyönyörködtető ez a vidék. A Somogyi Béla utca környékét sokan látogatják más városok lakói is . . . Régi, egészséges fái, nyugalmas környezete derűt árasztanak. A Toronyalja utca év­százados házai valami bensőséges meghittséget küldenek felénk. Hívogatnak. Viszont: az utak járhatatlanok, veszélyesek. A mel­lékutcák annyira elhanyagolt állapotban vannak, hogy a képso­rokat felvillantó látványért sem érdemes kockáztatni testi épségün­ket. Több kertes terület teljesen elhagyatott. A legkirívóbb és leg­szánalmasabb a Toronyalia utca 43/A számú ház sorsa. A régi ud­varházra emlékeztető épület szinte teljesen romokban hever. Nem akarom részletezni, mennyire. Kertjét gaz borítja. Egy kihajló fát valaki lefürészelt ... A gondozott portájú házak között végtelenül szomorú, amit itt láthat a szemlélődő. Az árvaság. Az elhongvolt- sag. Turisták, külföldiek járnak erre: rossz fényt vet ez — vala­kire . . . Megoldást kellene találni, mindenképpen. Tűnődésemet megzavarta, s kellő módon felháborított, amit a Toronyalia 55. számú ház kapujában láttam: egy javakorabeli, szép fát a ház tulajdonosa úgy csúfított el és csonkított meg, hogv ha­talmas éket vágott az oldalába: kerítést rögzíthessen a megkínzott fába. Túl a tulajdonjogon, ezt a barbár pusztítást a fa nem he­veri ki. Péda nékül álló, amit a Rácz György utcában láthattam, a bel­város felé jöttömben: egy szerencsétlen fát annyira körülvettek aszfalttal, hogy a létezés, az élet legminimálisabb lehetőségét is megvonták tőle. Again, gallyain keresztül szívia magába esélye szűk markú kegyelmét. — Mindössze néhány csákánylendület kel­lene ahhoz, hogy ez a jobb sorsra érdemes, elgvötört fa meeszaba- dulhasson kínzó közegétől . . . Vajon meddig várat magára a jóté­kony cselekedet? Szinte fellélegzik az -ember, amikor a város által védett geszte­nyefákat csodálhatja . . — Mindig úev éreztem, a fák bokájánál is mozgalmas, tevékeny élet munkálkodik — azt is nártíogoini kell! Evek óta ezért haragít, amikor a Minőségi borkóstoló felé igyekvőket, s az onnan kiáram’ókat n«zem. amint minősíthetetlen módon gázolják le a virágokat, tapossák el az újonnan vetett füvet a tenyérnyi kertben. S történik, történhet mindez: a város szívé­ben, középpontjában, a Tanácsház téren . . „Aki légvonalban méri, térkénen keresi a segítő szándék valóra váltható lehetőségeit — ne induljon el gyalog ...” — mondom ma­gamnak, biztatásul. Erdei Ferenc keserű-szép vallomását, amíg az utcákat rovom. Mert erősítő igékre nagy szükség van. majdnem minden kilométernyire. íme, a Kazinczy és a Madarász Viktor utca találkozásánál közeli, intő, megismétlődő jelek — a szigorúságra. Az egyik épület felújításánájl mindenképpen elkerülhető lett volna, hogy ne okozzanak szenvedéseket a fáknak; de azokba deszkákat, vasakat vertek — ilyen módon kerítik el a járdát. Bölcsnek sem kell lenni, s pár jószándékú mozdulat árán a fák nem lennének kitéve hónapokig tartó kínzásnak, viszontagságnak . . . Lehet, hol­nap nem tudják őket megmenteni, s mi ismét szegényebbek le­szünk egy fákkal szegélyezett utcasorral. — Hát ezért kell szólni minden fáért, külön-kiilön, ha veszélyben van. Miként a Lehel és Botond utca fvelődésénél, ahol az egyik fába táblát rögzítettek — szögekkel, vassal és azon olvashatjuk a Rákóczifalvi Tsz mon­dandóját, amint — más fa pusztulását okozva — gyümölcsfákat kínál ... — Mennyi ellentmondást kell még leküzdeni, hogy a fák élete is természetes legyen. Akác István Miskolc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents