Déli Hírlap, 1984. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1984-11-28 / 280. szám

Menü és zóna Ebben az évben a vendég- átás forgalma hazánkban a ervezettnek megfelelően aia- cult, s folytatódott a koráb- )i évekre jellemző irányzat: íz átlagos növekedést meg- íaladóan emelkedett az étn­ek. valamint az alkohol- nentes italok eladása, s az ilkohol tartalmú italoké :sak szerényebb mértékben lövekedett. A forgalom na- ívobb hánvadát — csaknem >0 százalékát — az idén nár az új üzemelési fői - nában működő vendéglátó- íelyek bönvolították le. A vendéglátáshoz szükséges irualapok összességében ren- lelkezésre álltak, időnként izonban választékhiányok idódlák. A' vendéglátóhelyek étel­kínálata általában javult, öbb területen azonban *meg ;ok térihivaló akad. Így pél- iául nem kielégítő a napi nenük, valamint a kis- és sónaadagok választéka a .egtöbb vendéglőben. Ugyan­csak nem javult a cukrá­szati és hidegkonyhai ké­szítmények kínálata és vá- asztéka. Üjabban a házasságkötő termek közelében várakozó sze­mélyautókon kis babát láthatunk, az első szélvédőnek tá­masztva. A fátyolba, menyasszonyi ruhába öltöztetett játék- babát gondosan odarögzítik, virágszirmokkal szórják körbe, és így megy az ifjú pár végig a városon vagy a falun. Mert ők ebben az autóban kapnak helyet. Sokan megnézik a há­zasságkötés újfajta jelképét, amely egyre jobban terjed. Di­vat ily módon felhívni a figyelmet, hogy itt esküvő van: igaz, a vőlegény-babát hiába is keressük a kocsin. Pedig a gyakor­latból tudjuk, hogy vőlegény nélkül nincs házasság . . . (Temesi László felvétele) Hírünk az országban Megyénket illető nvom- iásztóíténeti érdekességet kö­zöl a Könyvvilág mostani számában Szántó Tibor, a je­les tipográfus — Kazinczy Ferencnek 1810-ben Sárospa­takon megjelent A nagyság és szépség diadala című könyvécskéje kapcsán. Ki­mutatja, hogy a magyar nyelv megújítója levelezésé­ben „sokat és sokszor foglal­kozott^. saját,. meg költő- és pertársai könyveinek nyomdai, tipográfiai kivitele­zése kérdéseivel... kemény szavakkal igényelte a szín­vonalas munkát a nyomdá­szoktól • és kompaktoroktól. Levelezésének vaskos köte­tei . ... meglepően eredeti ti­pográfiai-esztétikai hozzáér­tését -bizonyítják.” A mestercukrász címmel mutatja be a Mérleg című oíyóirat Hegyi Antalt, a Bor- odi 'Vendéglátóipari Válla­lt 99. számú cukrászüzemé- ek helyettes vezetőjét, aki iatal szakmunkásként „az akkor már nagynevű lopcsík Lajos mestercukrász mellé került, az ő irányítá­sával dolgozott, s közben a szakma egyre több titkát ta­nulta meg főnökétől.” Olyannyira, hogy 1982-ben ő maga is mestercukrász- vizsgát tett Budapesten. Ezenkívül „A Ki minek mestere? or­szágos döntőn a népes me­zőnyben harmadik díjat nyert.” Most pedig „Irányítása alatt naponta több ezer süteményt készíte­nek. Nagyon sok esetben a vállalatnál bevezetésre kerü­lő új technológia vagy az új alapanyag felhasználási le­hetőségeinek első kipróbá­lói.” A Színház című szakelmé­leti folyóirat a legutóbb meg­jelent 10. számában közli a színikritikusok díjainak sze­mély szerinti indokolását az 1983 84-es évad teljesítmé­nyeiről. Az összesítésben a Miskolci Nemzeti Színház a legjobb női alakítás kategó­riájában első — Igó Éva ré­vén, aki két szerepéért (a Luluért és a Júliáért) érde­melte ki a kitüntető díjat. Kétszeresen is sajnálhatjuk tehát, hogy nem sikerült őt Miskolcon megtartani az új évadban. Részletek a kritikusi in­dokolásokból : Magyar Nemzet, Barta András és Bogácsi Erzsébet: „Igó Évát választottam, al­katának korlátáit is átlépő Lulujáért — s az elmúlt évadokban nyújtott több ki­tűnő saerepformá léséért;” Filmkultúra, Bányai Gá­bor: .. láttam az évadban nagyszerű előadásokat... leg­alább felsorolásszerűen állja­nak itt: a miskolci Lulu (Csiszár Imre munkája, akár­csak a Tragédia), a szép Ró­meó és Júlia (Szikora Já­nos) . . . Az iménti előadások­ból kiosztható az összes töb­bi díj is . . Színház, Koltai Tamás: „Ritkán szoktam «-felezni-“, de ezúttal képtelen voltam választani Hámori Ildikó Laodameiája és Igó Éva Jú­liája között.” összeállította: Berecz József Számvetés a lakóterületi politikai munkáról Városunkban is megkezdőd­tek a pártalapszervezetek be­számoló taggyűlései, amelye­ken az elmúlt őt esztendő munkáját elemzi a vezetőség, s vitatja meg a tagság, meg­határozva a következő év fel­adatait Hetekkel korábban felkészültek az összegzésre az I/5-ös lakóterületi alapszerve­zet komunislái is, hogy szá­mot adjanak pártmunkájuk fél évtizécleről. Beszámoló taggyű­lésüket hétfőn délután tartot­ták meg. Munkájukban részt vett Kalóczkai Istvánné, a vá­rosi pártbizottság titkára, va­lamint Kovács Tibor, az 1, sz. lakóterületi pártvezetöség tag­ja. A nagy létszámú — 192 tagot számláló — alapszer­vezetben a túlnyomó több­ség nyugdíjas. „Az a nem­zedék, amely sokat megélt, sokat tapasztalt, politikai harcokban, küzdelmekben megedzett, szilárdan elköte­lezett” — hangsúlyozta a vezetőség beszámolóját is­mertetve Varga Jánosné alapszervezeti titkár. • AZ ALAPSZERVEZET PILLÉREI Nehéz öt esztendőt zártak az I/5-ben. Negyven elvtár­sukat kísérték végső útjára, közöttük két titkárjukat is. A szomorú eseményeken nem volt könnyű túltenni magukat, ám szervezeti éle­tük nem torpant meg. S ebben meghatározó szerepük volt a pártcsoportbizalmiak- nak. — ök pillérei alapszerve- zetünknék. Állandó és erős kapocsként szolgálnak a tag­ság és a vezetőség között. Munkájuk nem könnyű, ám annál tiszteletreméltóbb. Időt, energiát, nemritkán tü­relmet és tisztánlátást igé­nyel. — Ezekkel a szavak­kal tolmácsolta az alapszer­vezet tagságának elismerését a párttitkár, amikor külön is. megköszönte Gjjzsó Jmré- nek, Tóth Jánosnak. Antal Lászlónak, Farkas Lászióné­nak és Szalai Imrénének az eredményes pártcsoportveze­tői munkát ® NEM A TÜRELMETLENSÉG... A beszámolóban és a vitá­ban egyaránt megfogalmazó­dott: ez utóbbi fél évtized­ben bonyolultabbá vált a lakóterületi politikai munka is. A kedvezőtlen nemzetkö­zi helyzet, s a hazánk gaz­dasági és társadalmi életé­ben bekövetkezett változá­sok nyomán meglehetősen differenciált kép alakult ki az alapszervezet tagsága kö­Ha ecsetet fos; a lakó... rében. Különösen élesen bí­rálják azokat a jelenségeket, amelyek szocialista törekvé­seinktől idegenek. „A hará- csolást, a jogtalan előnyök szerzését, az önös érdekek hajszolását, a fegyelem és a szocialista erkölcs lazulását, az ifjúság egy részénél ta­pasztalható negatív jelensé­gek felerősödését, az alkoho­lizmus elleni küzdelem ered­ménytelenségét, a bűnözés egyes fajtáinak szaporodását, az ellenőrzés és számonké­rés gyengeségét...” — fo­galmazta meg a vezetőség beszámolója. Nagy felelősséggel szóltak a közvéleményt foglalkozta­tó minden kérdésről. A la­kásépítés terén kialakult helyzetről éppúgy, mint a nehezedő életkörülményekről, legkivált pedig a kisnyugdí- jak reálértékének csökkené­séről. „Megnyugtató számunkra, hogy a gondok, a negatív jelenségek ismertek felsőbb párt- es állami szerveink előtt. Tudjuk: felszámolásuk­ra intézkedések történtekés történnek. Azt is tudjuk, hogy olyan problémák ezek, amelyeket máról holnapra megoldani nem lehet. Nem a türelmetlenség mondatja velünk mindezeket, de a kö­vetkezetesebb határozottság iránti igény” — hangsúlyoz­ták. • „KARBANTARTANI” AZ IDEOLÓGIAI TUDÁST A beszámolót követő vitá­ban számos figyelemre mél­tó felszólalás hangzott el. Simon Ferenc arról szólt: jó úton haladnak afelé, hogy a lakóterület politikai köz­pontjává fejlesszék alapszer­vezetüket. Területi politiká­juk hatékonyabbá tételéhez azonban elengedhetetlenül szükséges, hogy szorosabbá fűzzék a kapcsolatokat a ta­nácsi szervekkel is. „El kell érnünk, hogy ha körzetünk­ben nagyobb munkához, be­ruházáshoz fognak, keresse­nek meg bennünket, ne jár­junk úgy, mint a termoíor- kémények átépítésénél. A magunk eszközeivel segíteni is tudunk a lakosság meg­győzésében.” Huszanyt Béla alapszerve­zetük nyitottságáról beszélt, a jövőben is követendőnek; tartja ezt a gyakorlatot, hogy tagságuk minél közelebb ke­rüljön a pártonkívüliekhez. Elismerően szólt a vezető­ség munkájáról, amelynek eredményessége — mint mondta — hatásában nyilvá­nul meg. Tóth János és Végh Ká­roly a szervezeti élet, az ideológiai és agit.-prop.- munka fejlesztésének lehető­ségeire hívta fel a figyelmet, Oláh József ne. és Bodnár László lakóterületük gond­jaival foglalkozott. Somost Ede felszólalását - „vastaps” követte: arról be- ■ szélt, hogy az életkor előre­haladtával is karban kell . tartani a párttagoknak az ideológiai tudásukat, ha lé­pést akarnak tartani a fej­lődéssel. Király Ferenc és Martos György gyorsan változó éle­tünk káros jelenségeiről, a manipulációk és a felelősség- revonás összhangjáról szóit a többi között. A rendkívül őszinte lég- körben zajló taggyűlést - Kalóczkai Istvánné, a városi pártbizottság titkára gazda- , gította felszólalásával, hang­súlyozva: a cselekvési egy­ség erősítése különösen" fon­tos napjainkban. Varga Jánosné alapszerve­zeti titkár vitazárója után a taggyűlés egyhangúlag el­fogadta a vezetőség beszá­molóját, s a határozati ja- Vaslatot. (radványi) k UtfeSzések, magánszorgalomból Befejeződött a kis népszámlálás Ha URH nincs is, a telefont jól fel tudják használni a men­tők a kórházakkal való kapcsolatteremtésre. Utasítások az éterben Mentőkocftiból a műtőbe A Központi Statisztikai Hivatal — a Minisztertanács felhatalmazása alapján — az elmúlt hetekben kis nép­számlálást. úgynevezett mik- rocen-.ust hajtott végre. Ha­zánkban ezúttal negyedik al­kalommal került sor szűk körű. a népesség mindössze 2 százalékára kiterjedő adat- felvételre. a gyermekelhelyezési lehe­tőségek felmérésére. A laká­sokra vonatkozó adatok is részletesek: a kérdések ki­terjedtek a lakásbővítésre, -átalakításra, -közművesítés­re, s a kérdezőbiztosok rész­letesen kikérdezték a csalá­dokat lakásváltoztatási ter­veikről és azok okairól. A televízióban tudósítást láttunk azokról a tóvárosi­akról, akik maguk festettek az úttestre zebrát. Sokáig hiába kérelmezték ezt az il­letékesektől, azok nem telje­sítették a jogos igényt. Az önszorgalmú útjelfestés aztán nem kis galibát okozott... Miskolcon is számos hely­ről hiányolják a festett út­burkolati jeleket. Sok olyan parkoló van, ahol nincs osz­tás, ezért itt az autókkal össze-vis.sza állnak meg. Lé­nyegesen kisebb helyet fog­lalnának el a gépkocsik, ha jelzés szabná meg a parko­lás kereteit — vélekednek sokan. De mi történik, ha az ilyen területek közelében lakók nem várnak a hivatalra, ha­nem maguk látnak hozzá a pingáláshoz? Tóth Csabától, a városi ta­nács közlekedési csoportve­zetőjétől megtudtuk, hogy ni acsen olyan paragrafus, ami intézkedik arról, ki nem festhet. Az útjelekről való gondoskodás a városi tanács közlekedési csoportjának a feladata, de a főutakon az évente szükséges háromszori festésből jó, ha kettő lesz. Kevés ugyanis erre a pénz. Célszerű és szép volna, ha a parkolókban mindenütt ott lennének a fehér csíkok. De ha a környék lakói festenék fel, utána nehéz volna el­lenőrizni, hogy szabályszerű­en kerültek-e a jelek a bur­kolatra. Baleset esetén pedig gyakorlatilag kideríthetet­len, hogy ki mázolta az osz­tást a parkolóba. * A gépkocsitulajdonosokra hárul tehát a felelősség: je­lek hiányában is parkolhat­nak szabályosan, mint ahogy jellel ellátott helyen is meg­állhatnak szabálytalanul... (bujdos) A mentő súlyos sérült­tel robogott a kórház felé, s közben az orvos rádiótele­fonon értesítette a műtőben várakozó kollégáit, hogy mit készítsenek elő: ezt láttuk az egyik szovjet filmben, a te­levízióban, a napokban. Tu­domásunk szerint a miskolci mentőkocsikból nem lehet felvenni a rádiókapcsolatot a kórházak baleseti sebészeté­vel. Egyetlen városi kórház­ban sincs URH-rádiótelefon. Valóban megkönnyítené az orvosok munkáját az ilyen közvetlen rádiókapcsolat? — kérdeztük dr. Horváth End­rétől, a miskolci mentőállo­más vezető főorvosától. — Az itteni mentőkocsik­ból közvetlenül nem tudunk odaszólni fa kórházak műtői­be. Meglehetősen költséges egy-egy URH-rádiótelefon, ezért mi az olcsóbb mód­szert választottuk erre a célra. A mentőállomás URH- központjában olyan telefo­nok vannak, amelyek a kór­házak mellékállomásaként működnek. Tehát, ha a i o- hamkocsiból. az éteren ke- . resztül a központba továb­bítjuk az információt, azt az ügyeletes mentőtiszt a kór­házi telefonközpont megke­rülésével továbbítja a mű­tőben várakozó orvosoknak. Ez a módszer eddig bevált; súlyosabb sérültek vagy tö­meges balesetek áldozatainak érkezésekor gyorsan előké­szíthetik a műtőket a bete­gek fogadására. A felmérés eredményeként olyan adatok birtokába ju­tott a KSH, amelyek tájékoz­tatást nyújtanak a népesség demográfiai, foglalkozási helyzetének alakulásáról. Ez alkalommal különös gondot fordítottak a nyugdíjasok életmódjának, étetkörülmé- nyeinek részletes megismeré­sére, másrészt á születések alakulásának vizsgálatára és Az összeírás befejezése után a KSH központjában megkezdődtek a különböző összesítési munkák, valamint a számítógépes feldolgozás előkészítése. A tervek szerint a legfontosabb adatok össze­sítése a jövő év március má­sodik feléig elkészül, a rész­letes információkat tartal­mazó első kiadvány pedig június végén jelenik meg. Hiba a menyasszonyi boci „Az a nemzedék...”

Next

/
Thumbnails
Contents