Déli Hírlap, 1984. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1984-11-23 / 276. szám
Elhamarkodott volt az ígéret? SíésziiB a Zófa tér Aki mostanság Miskolcra érkezik vonaton (naponta legalább 50—70 ezer ember), bizony nem a legszebb jelzőkkel illeti a Tiszai pályaudvar előtti Zó ja teret, ahol villamosra vár és száll. A tér ugyanis majdhogynem sárosabb. mint bármely falusi földút, eső idején. Átépítik a teret, ez pedig óhatatlanul felfordulással jár, a földmunka pedig sárral. A tér megújítására, a közlekedés biztonságosabbá tételére a város 60 miliió forintot áldoz. E jelentékeny összegből jut a villamos körforgalom sínrekonstrukciójára, új aluljáró építésére, de új úttest is készül, s már autóbuszokat fogadhatna az újonnan kialakított végállomás is. Október 18-i számunkban az Észak-magyarországi Állami Építőipari Vállalat építésvezetője, Boncsér László azt nyilatkozta, hogy november első napjaira elkészülnek a körforgalom belső viilamosvaganyá- nak munkáival. Nos, lassan már az utolsó hetében járunk novembernek, s a villamosok még mindig az ideiglenes, repülővágányon közlekednek. Elhamarkodott volt az ígéret? — kérdeztük az építésvezetőt. — Részünkről nem, de mivel mi vagyunk a generálkivitelező, mégis azt kell mondanom, igen. Ez persze bővebb magyarázatra szorul, ugyanis mi. amit eddig ígértünk — Rudas László utca elkészülte, a villamos- vágányok reparálása azAdy- híd és a Zója tér között — határidőre, vagy hamarabb teljesítettük. Szóval, a körforgalom belső sínpályájáafc Aszfaltozzák az úttestet, a fövő hét csütörtökjén a buszok már az új végállomásról indulhatnak. val az a helyzet, hogy a Betonútépítő Vállalat — a Szinva-hídon a pályaudvar előtt nekik kellett volna Icosit nevű ragasztóval rögzíteni a vágánypárt — azt ígerte, hogy október 20-ra végez munkájával. Mivel ezt a sínragasztásos technológiát egyedül ők tudják alkalmazni, részünkről elfogyott a tudomány. Valószínű, hogy a betonútépitösök a budapesti metró építése miatt nem tudtak Miskolcra jönni az ígért időpontban. Tudjuk, ez nekik kis munka’, de emiatt mi késésbe kerültünk. Méghozzá három héttel csúsztunk miattuk, de hangsúlyozom, még mindig az eredeti határidőn belül járunk. — Végül is hogyan állnak, illetve haladnak most? — A Szinva-hídon a sínpárt már rögzítették, mi pedig azon vagyunk, hogy mihamarabb átadhassuk a forgalomnak. A Zója téren járók láthatják: nem pihenünk. November 27-én, éjjel lövőjük a gyár jövője is Drótoyári fiatalok Máshol és máskor is elhangozhatott volna, hogy az életkor nem érdem, hanem állapot. S ez vonatkozik fia- taiabbra. idősebbre egyaránt. E gondolatokkal vezette be tegnap délután a helyzetértékelő ismertetőt az igazgató a December 4. Drótmüvek ifjúsági parlamentjén. A drótgyári fiatalok tudják — s nemcsak azért, mert a szónoki emelvényről is elhangzott —. hogy jövőjük a gyár jövője is. Nagy utat járt be a Besenyői úti üzem az elmúlt másfél évtizedben. A nagy ipari nekilendülés időszakában, a hetvenes esztendők elején a D-ÍD (ez a márkajelük) szinte a nulláról indult. Dolgozóik össze sem vethették az itteni kereseteket, munka- és szociális körülményeiket az akkor sikert sikerre halmozó diósgyőri cégek adataival és viszonyaival. Krónikus volt a munkaerőhiány, a hely csak a legkitartóbbakat és a leghűségesebbeket kötötte ... Ám, aki messziről indult, az messzire jutott. Stabilizálódott a létszám, világszínvonalú szabadalmakat, termékeket produkált a gyár, megszervezték a gyáron belüli képzést, pompás szociális létesítményeket hoztak létre, s irigylésre méltóan vastag lett a boríték a gazdálkodásban apályt jelentő nyolcvanas évek elején. A drótgyár minden harmadik dolgozója fiatal. A harminc éven aluliak száma közelíti a hétszázat. így nekik is jelentős részük van abban, hogy a gyár termelése az idén mintegy 2,7 milliárd forint lesz, a tőkés export majd’ 16 millió dollárra rúg, a szocialista országokba szánt termékek értéke pedig meghaladja az 1,6 millió rubelt. (A kivitt áruk értéke nem éri el a rekordnak számító 1982-es esztendő produkcióját, így a nyereség is kevesebb lesz.) A bérek, ha változó ütemben is, de folyamatosan nőttek. Az éves átlagbér három esztendő alatt mintegy kétezer forinttal emelkedett, a jövedelem növekedése ennél is nagyobb, figyelembe véve az időközben hozott és alkalmazott bérintézkedéseket. Persze, a pénz nem minden. A kötődés erős szála a jó közérzet. A gyárban súlyt helyeznek arra, hogy minél több ifjú szakember kerüljön vezető pozícióba. Az újonnan felvett párttagok háromnegyede harminc éver aluli. Az utóbbi öt esztendő alatt száznál több fiatal képezte magát szakmunkássá. A vállalat mályi üdülőiét — közmegelégedésre — a KISZ- szervezet kezeli. Az ifjúsági parlamentet megelőző eszmecseréken hatvan fiatal mondott véleményt a gyárról, a gazdálkodásról, az eredmények fokozásának lehetőségeiről. Kritikusan szóltak az alkatrész- és szerszámellátásról, a kisgépek hiányáról, a pályakezdők lakásproblémáiról. Kiss Béla igazgató nem csitította, hanem biztatta a fiatalokat. „Ezt az egészséges türelmetlenséget meg kell őrizni, de napi munkáiuk- ban. a vállalat jövőjének építésében cselekvő részt kell vállalnia az ifjabb nemzedéknek.” B. I. átadjuk az új vágányt, megszüntetjük az ideiglenest, amit már másnap megkezdünk elbontani. Ha azMKV is úgy akarja, akkor november 29-től bemehetnek, s indulhatnak a már korábban elkészült buszpályaudvarról az 1-es, 101-es, 1/D-s, 21-es, 121-es és 31-es járatok. Ezzel pedig megszűnik a hosz- szü, gyaloglás a buszokhoz... Természetesen munkánk nem ér véget, hisz a külső vágányt tovább építjük, s megkezdjük az új aluljáró a (pályaudvar főbejárata elől a villamosperonokig vezető) szakasz építését is. A teret határidő szerint 1985. szeptember 30-ra kell átadnunk, de szeretnénk hamarabb elkészülni vele. Ez azonban nem ígéret, csupán csak kívánság . _ (illésy) \ Orvosok diagnózisa az ei*pszspi>ügyről Megoldás lehet: a munkaközösség „Link" volt az összeg ♦ Megteremteni az érdekeltséget ♦ A magánpraxis csak csrpp a tengerből A beteg ember nálunk ma többet kap, mint történelmünk során bármikor. Mégis elégedetlen. Orvosaink munkáját sohasem segítette oly mértékben a tudomány és a technika, mint manapság. Mégsem lehetnek elégedettek. Egyként korszerűsítést sürget tehát az orvos és beteg, mondván: egészségügyünk kinőtte szervezeti kereteit: a lehetőség, a szükséglet és az igény távolodik egymástól. Elöbb-utóbb megoldást kell találni itt is a „kereslet” és a „kínálat” kiegyensúlyozására. Erre sokféle mód kínálkozik. Egyike ezeknek, hogy orvosaink a korábbinál szélesebb körű lehetőséget kapjanak magánpraxis folytatására. Az Egészségügyi Minisztérium egyik illetékese a közelmúltban erről már nyilatkozott is. Mit várnak a magánrendelők száma szaporodásának lehetőségétől szőkébb pátriánk vezető orvosai, vannak-e kételyeik az érdekegyeztetések eredményességét illetően? E érd és ékről beszélgettünk dr. Bohátka László szájsebész megyei szakfőorvossal. dr. Kassay Lászlóval. a melyed kórház központi laboratóriumának vezető főorvosával, dr. Katona Zoltánnal, a megyei kórház igazgatóhelyettesével és dr. Szabó Istvánnal, a megyei tanács egészségügyi osztályvezető főorvosával. ^ Már a nyitás előtt: siker. Nemcsak ínyenceknek Megnyílt a belvárosi Csemege D Hatalmas tömeg voll tegnap délelőtt a Széchenyi úti 106. számú ABC előtt. Izgatottan várta mindenki a nyitást. Volt. aki pusztán kíváncsiságból, de sokan azért, mert híre ment: a több hónapig tartó felújítás, átalakítás miatt zárva tartó boltban lesz banán! Tizenkét óra előtt kinyitottak. Több hónapig tartott az üzlet átalakítása. A közvélemény kezdetben élénken foglalkozott a dologgal: felháborodással vette tudomásul a belvárosi Csemege de- likátesz üzletté való átalakítását. A tegnap délelőtti nyitáskor megelégedve láthattuk: bár kicsi maradt az alapterület, egy igazán reprezentatív bolttal lett gazdagabb Miskolc. A gondolák roskadásig megtömve de- likátesz-árukkal, konzervek- kel, italokkal, édességgel. De a hűtőpultokon ott vannak a tej és tejtermékek, s kapható pékáru is. A vásárlók tömege pár perc alatt szétkapkodta a banánt, s a tumultusban néhány italosüveg is összetört. De a boltosok ezt a nyitás velejárójának tartják. Az induló készlet négy és fél millió forintjába került a Csemege Kereskedelmi Vállalatnak. Természetesen sokan máris arra kíváncsiak: napok múlva is tudnak-e ilyen mennyiségű és minőségű ellátásról gondoskodni? A megnyitáson jelenlevő Házi Zoltántól, a Csemege Kereskedelmi Vállalat kereskedelmi igazgatójától megtudtuk: mindent el fognak követni ennek érdekében, s a deli- kátesz-jelleg mellett, lehetőségeikhez képest, az élelmiszer-alapellátást is szolgálják. (b. a.) DH: Ha az orvosi magánpraxis gyakorlásának jelenlegi rendszere nem jó, mert áruba bocsátja az ingyenes állami egészségügyi szolgáltatást, ugyanakkor azonban lakossági igény van rá, mit lehet tenni az érdekek egyeztetéséért? DR. SZABÓ I.: Engedélyezni kell, hogy több orvos közösen tarthasson fönn egy magánrendelőt. De! Nem úgy, ahogyan a mostani jogszabály engedélyezi. Mert jelenleg is fönntarthat mondjuk húsz orvos is egyetlen rendelőt, ha abban egy vizsgálóasztal, egy vérnyomásmérő, egy fonendoszkóp és egy reflexkalapács van. Ám csupán ezekkel a műszerekkel ma már a legjobb egyetemi tanár sem ér annyit, mint egy körzeti orvos, aki legalább hozzászokott, hogy az érzékszerveivel döntse el, mit vállalhat, s melyik beteget kell szakrendelőbe vagy kórházba küldenie. Egy specialista ilyesmihez nincs szokva. Ha tehá t a magán- gyakorlatban is előre akarunk jutni, biztosítani kell hozzá a feltételeket. Ennek ■három útja van. Az egyik: a magánorvos beküldi a magánbeteget a magánvizsgálatokra. aki ezekért a vizsgálatokért bizonyos összegeket az állami intézetnek befizet. Ez a módszer egyszer már kudarcot vallott, mivel olyan „link” volt az összeg. A másik út: nem valamifajta jelképes fizetség, hanem olyan, amely az intézetnek a vizsgálattal kapcsolatos dologi kiadásán túl. tisztességes ju- talomalap képzésére ad lehetőséget a produkciót végző orvosok, szakdolgozók részére. Ennek elosztását az értéktörvény alapján szabályozhatnák. A harmadik lehetőség: engedélyezzék orvosi munkaközösségek alakítását, amelyek az állami rendelési időn túl bérbe vehetik a rendelőintézeteket, ahol a kvalifikált szakemberek, adott technikával , és személyzettel, kiírt fix árért elvégzik a vizsgálatokat. A bevételi összegből elszámolják, kinek mennyi a bére, az adó. az intézet bérleti díja, kifizetik az asszisztenst is, a vegyszert is, és minden egyebet. Véleményem szerint ez volna az alkalmas forma arra, hogy a magánpraxis a főleg elsődleges szakellátási igényeket' tisztességgel kielégítse. DH: Javítana ez az állami egészségügyi hálózat túlterheltségén? Segítené az ellátás színvonalának emelését? DR. SZABÓ I.: Ezt nem úgy kell tekinteni, mint „segítséget”. Elvégre ugyanazok az orvosok kezelik itt is, ott is a beteget. De lehetőséget adna rá. hogy társadalmi feszültséget oldion. Az orvosoknak pluszjövedelmet jelentene, az állampolgárban pedig feloldaná a kiszolgáltatottság érzését. Magyarán: megoldaná a szabad orvosválasztást, ami ma csupán papírforma. Az államnak ugyanis nincs annyi pénze, hogy megfizesse a beteg utaztatását mondjuk egyik faluból a másikba, ahol éppen a kedvére való orvost kaphatná. DR. KATONA Z.: Én nem a magánpraxis terjesztését forszíroznám. Mindenképpen azt, tartanám elsőrendű feladatnak, hogy kapjon megfelelő bért az orvos és az egészségügyi dolgozó, hogy megélhessen a munkahelyi fizetéséből, s ne kelljen más utakat keresnie a jövedelem növelésére. Én tehát nem afelé nyitnék, hogy az orvos pluszmunkával, plusz- munkaidőben keresse meg a pluszjövedelmét, hanem a rendes munkaidejében, de tisztességes munkával. A bére tehát legyen függvénye az elvégzett feladatnak. DR. KASSAY L.: Ehhez persze meg kellene teremteni az érdekeltségi rendszert az egészségügyön belül is, A betegellátás látszólagos ingyenessége ugyanis gondot okoz az intézeteken belül is. Sokszor meggondolatlanul költjük a pénzt. Arról nem szólva, hogy van, aki meg tud gyógyítani egy tüdőgyulladást mondjuk hatezer forintért, s van, aki ugyanott, ugyanezt hatvanezerert gyógyítja meg. DR. BOHÁTKA L.: Egy bizonyos: az egészségügyet legalább a teljesítmény szerint és a szakszerűség alapján minősítve, elöbb-utóbb érdekeltté kell tenni a betegellátás színvonalának javításában. A jelenlegi struktúrában ugyanis teljesen mindegy, hogy valaki tízágyas vagy százhúsz ágyas osztályt vezet. Ilyen szempontból semmit sem számít a kvalifikáltság sem. A bére ennek is, annak is egyformán : -tói -ig... DR. KATONA Z.: Ráadásul ez a struktúra olyan érdekeltséget sugall, hogy a sokba kerülő beteget tovább- küldjék. Minthogy minden egészségügyi intézet adott költségvetéssel dolgozik, jobban jár, ha más intézetre „terheli” a drágán gyógyítható beteget. Az átvándorol- tatott feladatok miatt aztán eltolódik a terhelés az intézetek között, ami azért a „legfájdalmasabb”, mert a fizetséget, az állami dotálást nem küldik tovább a beteggel együtt. DR. SZABÓ I.: És ezzel eljutottunk a magyar egészségügy jelenlegi alapvető dilemmájához, melyhez képest a magángyakorlat kiterjesztésének ügye csak csepp a tengerből. (Folytatás a hétfői számban) Radványi Éva Ä vetélked győztesei Az Avas-szálló Barátság szocialista brigádja műveltségi vetélkedőt szervezett a felszabadulás negyvenedik évfordulója, s a közelgő XIII. pártkongresszus tiszteletére. A versenyt november 20-án. tizenkét szocialista brigád részvételével tartották meg, s ehhez segítséget kaptak a Napjaink szerkesztőségétől, a Herman Ottó Múzeumtól és a Városi Művelődési Központ munkatársaitól. A győztes a Dióhéj cukrászda csapata: másodiK az Ifjúsági brigád: harmadik az Avas-konyha Aprilis 4. brigádja lett.
